A mentális betegségek felismerése nem egy egyszerű dolog, még azok számára sem, akik együtt élnek.
Sok tragédia, gyilkosság keletkezik mentális problémákból, amiknek az egyik leggyakoribb és legveszélyesebb fajtája a skizofrénia.
A szkizofrénia ún. spektrumbetegség, azaz különböző súlyosságú, változatos tünetekkel járó betegségek csoportját foglalja magában. A leggyakrabban észlelt tünetek érintik a gondolkodást, érzékelést, figyelmet, az érzelmi-akarati életet, a viselkedést ; ezekhez gyakran társulnak jelentős szociális és foglalkozási zavarok is.
A szkizofrénia rendszerint fázisokban kialakuló betegség, tünetei leggyakrabban a fiatal felnőttkorban jelentkeznek (férfiak esetén 15-25 éves korban, nők esetében 25-35 éves korban jellemző), a betegek 20-40%-ánál a serdülőkor táján jelentkezhet, de kialakulhat későbbi életkorban is. Nők esetében kritikus a gyermekszülés és a változás kora, 40-45 éves korban ismét gyakoribb.
A szkizofrénia kialulásában genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. A világon minden társadalomban, kultúrától függetlenül a népesség mintegy 1%-át érinti. A rokonságban előforduló megbetegedés esetén a veszélyeztetettség a rokonsági fokkal arányosan nő. A szkizofrénia kialakulásával összefüggésbe hozható környezeti tényezők közé tartozik pl. a lakókörnyezet, a droghasználat és születés előtti stressz hatása. Kábítószerek közül elsősorban a kannabiszt (marihuána, fű stb) hozzák összefüggésbe a szkizofrénia kialakulásával.
Tünetek
A szkizofrénia tünetei meglehetősen változatosak, többféle felosztásuk ismert, leggyakrabban pozitív illetve negatív tünetekre osztjuk ezeket. A betegség tüneteinek hátterében mai tudásunk szerint főként a dopamin és szerotonin (és néhány ezek szabályozásában részt vevő molekula) nevű neurotransztmitter anyagok különböző agyterületeken való egyensúlyeltolódása áll.
A szkizofrénia pozitív tünetei közé tartozik pl:
Hallucinációk: inger nélkül keletkezett észlelések. A betegek leggyakrabban olyan hangokat, elemi zörejeket, zenét stb. hallanak, melyet mások számára nem észlelhetők. Előfordulhat kritizáló, kommentáló vagy parancs-jellegű hallucináció is, utóbbi esetben a hangok a beteget utasítják.
Téveszmék: általában az én-re vonatkozó, megingathatatlan téves gondolatok, ami nem magyarázható a kulturális-környezeti hatásokkal. Esetenként idővel egyre jobban kidolgozottá válhatnak, és téveszmerendszerek jöhetnek létre. Tartalmukat tekintve lehetnek üldöztetéses, vonatkoztatásos; vallásos ; nagyzásos; bűnösségi; hipochondriás; nihilisztikus; féltékenységi stb. A gondolatelvonás, gondolatbeültetés, gondolatsugárzás, a saját gondolatok elidegenedése (a személy külsőnek érzi azokat) tipikusan szkizofréniában észlelhető tünetek.
Bizarr/dezorganiozált viselkedés: Különös, összerendezetlen magatartás illetve beszéd. Előfordulhat pl. mozgásos nyugtalanság vagy gátoltság, illetve negativizmus, amikor a beteg megszakítja, visszautasítja környezetével a kapcsolatot, nem beszél, mozog, táplálkozik, stb.
A szkizofrénia negatív tünetei közé tartozik például:
Érzelmi élet elszegényedése: az érzelmek eltompulása, kiüresedettség-érzés.
Motiváció csökkenése/hiánya: a tervező- és kivitelező képesség csökkenése. Az ambivalencia áttevődhet az akarati életre is, ami az elhatározásokat, döntéseket ellehetetleníti, mindez társul a késztetések csökkenésével.
Szociális élet: bizalmatlanság, eltávolodás a külvilágtól, és a saját, belső világba való visszavonulás, ami egyrészt a többi tünet következménye, másrészt annak is köszönhető, hogy a környezet reakciói a tünetekre általában negatívak.
Emellett a betegség kognitív tünetei is ismertek, ilyenek például a koncentráció- vagy figyelemzavar, memóriazavarok, végrehajtó funkciók zavara.
A betegség szakaszokban (ún. shubokban) zajlik. A pozitív tünetek felismerése általában nem okoz gondot, a szkizofrénia negatív tünetei azonban sokszor lappangva, lassan alakulnak ki, így laikusok számára sokszor összekeverhető a depresszióval, azonban attól lényegesen különbözik, ezért fontos, hogy a páciens vagy családja mielőbb szakember segítségét kérje.
A betegség természetéből adódóan a páciensek sokszor nem ismerik fel, hogy betegek, ill. tagadják a betegségük létezését (betegségbelátás hiánya). Ilyenkor is fontos azonban, hogy mielőbb megfelelő kezelésben részesüljön a beteg, mert minél hosszabb idő telik el kezeletlenül, annál inkább romlanak az esélyek a felépülésre.
A szkizofrénia kórlefolyása nagyon változatos képet mutat. Jelen tudásunk szerint a gyógyszeres kezlést a tünetek megjelenésekor minél hamarabb el kell kezdeni. A hosszútávú fenntartó (gyógyszeres) kezelés javíthatja a tartós felépülést. Az esetek egy részében teljes felépülés várható, míg másoknál több-kevesebb tünet, enyhébb formában, a kezelés mellett is megmarad. Az egyéni, csoportos és családi intervenciók, pszichoterápiák segíthetik a funkcionális felépülést.
tudasfaja.com
