Jelentős változás jön szeptembertől a magyar egészségügyben: nyilvánosan elérhetővé válnak az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések intézményi adatai. A cél az, hogy a betegek, a hozzátartozók és az egészségügyi szakemberek is pontosabb, összehasonlíthatóbb és hitelesebb képet kapjanak arról, milyen gyakran fordulnak elő kórházi fertőzések az egyes intézményekben, és hol lehet szükség további beavatkozásra – írja az Origo.
Az új rendszer szakmai alapját a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ dolgozta ki. Az NNGYK szerint a módszertan egységes definíciókra, validált surveillance-adatokra és nemzetközi tapasztalatokra épül, így a szeptemberben induló adatközlés célja nem pusztán az lesz, hogy számokat tegyenek közzé, hanem az is, hogy azok megfelelően értelmezhetők legyenek.
Szeptembertől indul az új rendszer
A kormány már májusban döntött arról, hogy nyilvánosságra kell hozni a kórházi fertőzési adatokat. Akkor Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter azt a feladatot kapta, hogy június végéig készüljön el az a monitoringrendszer és módszertan, amelynek alapján szeptembertől megkezdődhet a fertőzések intézményi szintű publikálása.
Június végén már arról beszélt, hogy elkészült az az anyag, amely meghatározza, hogyan mérik, hitelesítik és teszik közzé a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos adatokat. A terv szerint a rendszer szeptembertől indul el.
Július végére az NNGYK bejelentette, hogy a módszertan elkészült, így a nyilvános adatközlés szakmai feltételei rendelkezésre állnak.
Mit jelent pontosan a kórházi fertőzés?
Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés olyan fertőzés, amely az egészségügyi ellátás során vagy ahhoz kapcsolódóan alakul ki. Ide tartozhatnak például bizonyos műtéti sebfertőzések, véráramfertőzések, húgyúti fertőzések vagy más, kórházi ellátás során szerzett fertőzések.
Fontos azonban, hogy egy fertőzés megjelenése önmagában nem jelenti automatikusan azt, hogy egy kórház rosszul működik. Nagyon sok tényező befolyásolja az adatokat, többek között az, milyen súlyos állapotú betegeket kezelnek az adott intézményben, hány intenzív terápiás, sebészeti vagy más magas kockázatú beavatkozást végeznek, illetve mennyire aktívan keresik és jelentik a fertőzéses eseteket.
Éppen ezért az NNGYK külön hangsúlyozza: a nyilvános adatokból nem szabad egyszerű kórházi rangsort készíteni.
Nem az a cél, hogy „megszégyenítsék” a kórházakat
Oroszi Beatrix országos tisztifőorvos a témában tartott háttérbeszélgetésen kiemelte, hogy az intézményi adatok közzétételének nem az a célja, hogy egyes kórházakat pellengérre állítsanak vagy egyszerű győztes-vesztes rangsort készítsenek.
A fertőzési mutatókat ugyanis önmagukban könnyű félreértelmezni. Egy nagy országos centrum, ahol súlyos, intenzív ellátást igénylő betegeket kezelnek és komplex műtéteket végeznek, egészen más kockázati profillal működik, mint egy kisebb intézmény.
Az NNGYK ezért olyan kiegészítő mutatók megjelenítését is tervezi, amelyek segítenek megfelelő összefüggésben értelmezni az adatokat.
A betegek is láthatják majd az intézményi adatokat
A változás egyik legfontosabb eleme éppen az, hogy az adatok nem kizárólag az egészségügyi rendszer szereplői számára lesznek hozzáférhetők. Az NNGYK közlése szerint a lakosság, a betegek és a szakemberek számára egyaránt nyilvánosan elérhető lesz az intézményi fertőzésfelügyeleti információ.
Ez komoly változás lehet a korábbi rendszerhez képest. A kórházi fertőzésekről eddig is gyűjtöttek adatokat, de azok intézményi bontásban történő nyilvános hozzáférése hosszú ideje vitatott és visszatérő kérdés volt.
A szeptemberi rendszerrel az egyes intézményekre vonatkozó adatok közvetlenebbül megismerhetővé válhatnak.
A Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszer adataira építenek
A nyilvános adatok a Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszerből, az NNSR-ből származnak majd. Ez több éve gyűjti és rendszerezi az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekkel kapcsolatos adatokat.
A surveillance lényege, hogy meghatározott definíciók és jelentési szabályok alapján figyelik a fertőzések előfordulását. Nem elegendő tehát pusztán azt megszámolni, hány fertőzéses beteg volt egy adott kórházban; azt is figyelembe kell venni, milyen ellátásban részesültek, milyen beavatkozások történtek, mennyi ideig voltak kórházban és milyen egyéb kockázati tényezők álltak fenn.
Az új módszertan egyik feladata éppen az, hogy ezekből az adatokból a laikusok számára is értelmezhető információ készüljön.
Miért nem elég a puszta esetszám?
Tegyük fel, hogy az egyik kórházban egy év alatt 200, egy másikban pedig 80 fertőzést regisztrálnak. Elsőre könnyű lenne azt gondolni, hogy az első intézmény sokkal rosszabbul teljesít.
Csakhogy ha az első kórház évente tízszer annyi beteget lát el, sokkal több nagy műtétet végez, intenzív osztályt működtet és több súlyosan beteg pácienst kezel, akkor a puszta esetszám nem ad valós képet.
Ugyanez fordítva is igaz: egy alacsonyabb jelentett fertőzésszám nem feltétlenül jelent automatikusan jobb infekciókontrollt. Az NNGYK szerint az intézmények közötti különbségeket többek között az ellátott betegek állapota, az ellátás összetettsége és a fertőzések felismerésének, igazolásának gyakorisága is befolyásolja.
Az is számít, mennyire jól keresik a fertőzéseket
Ez az egyik legfontosabb, mégis kevéssé ismert részlet. Egy kórházban azért is lehet több regisztrált fertőzés, mert az intézmény aktívabban és pontosabban keresi, diagnosztizálja és jelenti az eseteket.
Így önmagában egy magasabb szám nem feltétlenül bizonyít rosszabb betegbiztonságot. Bizonyos esetekben éppen a hatékonyabb surveillance-rendszer eredménye lehet.
Ezért különösen fontos, hogy a szeptembertől megjelenő adatokat ne egyszerű „fertőzési toplistaként” kezeljék.
A nyilvánosság célja a problémák gyorsabb felismerése
Oroszi Beatrix szerint a publikált adatok egyik legfontosabb előnye az lesz, hogy jobban követhetővé válik, milyen gyakran fordulnak elő a fertőzések, és hol látszik olyan tendencia, amely további intézkedést igényel.
Ha például egy intézményben vagy egy bizonyos ellátási területen tartósan romló tendencia jelenik meg, az hamarabb felismerhetővé válhat. Ezután célzott infekciókontroll-intézkedéseket lehet bevezetni, majd az újabb adatok alapján azt is ellenőrizni lehet, hogy ezek valóban eredményesek voltak-e.
Vagyis az adatközlés nem pusztán tájékoztatási eszköz, hanem a minőségfejlesztés egyik alapja is lehet.
A kormány szerint az eddigi adatok nem feltétlenül mutatták a teljes képet
A májusi kormányzati tájékoztatás ennél is erősebb problémára hívta fel a figyelmet. Köböl Anita kormányszóvivő akkor azt mondta, hogy a hivatalos magyar adatok és egyes nemzetközi felmérések között jelentős eltérés látható, ezért felmerült, hogy a valós esetszám a korábban ismertnél magasabb lehet.
Ez volt az egyik indoka annak, hogy új monitoring- és közzétételi rendszer kialakításáról döntöttek.
Az új rendszernek ezért nemcsak nyilvánosabbnak, hanem egységesebbnek és megbízhatóbban értelmezhetőnek is kell lennie.
Mitől alakulhat ki kórházi fertőzés?
Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések mögött nagyon különböző tényezők állhatnak. A betegek egy része eleve legyengült szervezettel kerül kórházba, mások nagy műtéten esnek át, katétert, kanült, lélegeztetőgépet vagy más invazív eszközt kell alkalmazni náluk.
Minél összetettebb egy kezelés, annál nagyobb lehet bizonyos fertőzések kockázata.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fertőzések elkerülhetetlenek. Az infekciókontroll célja éppen a megelőzhető esetek számának csökkentése megfelelő kézhigiénével, fertőtlenítéssel, steril technikákkal, megfelelő eszközhasználattal, antibiotikum-politikával és folyamatos ellenőrzéssel.
A kézhigiéné továbbra is kulcskérdés
A kórházi fertőzések elleni védekezés egyik legegyszerűbb, mégis legfontosabb eleme a megfelelő kézhigiéné. Az egészségügyi dolgozók kézfertőtlenítése az egyes betegérintkezések előtt és után alapvető szerepet játszik a kórokozók továbbadásának megelőzésében.
Ugyanakkor a fertőzések megelőzése ennél jóval összetettebb. Ide tartozik a megfelelő környezetfertőtlenítés, a steril eszközök használata, az invazív eszközök indokolt és lehető legrövidebb ideig történő alkalmazása, valamint a fertőzött vagy kolonizált betegek megfelelő elkülönítése is.
A nyilvános adatok abban is segíthetnek, hogy látható legyen, mely területeken hoztak eredményt az ilyen intézkedések.
Az antibiotikum-rezisztencia miatt is fontos a kérdés
A kórházi fertőzések egy része olyan baktériumokhoz kapcsolódhat, amelyek több antibiotikummal szemben ellenállóvá váltak. Az ilyen fertőzések kezelése sokkal nehezebb lehet, és egyre kevesebb hatékony gyógyszer állhat rendelkezésre.
Ezért az infekciókontroll és az antibiotikumok megfelelő használata szorosan összekapcsolódik. Minél jobban sikerül megelőzni a fertőzéseket, annál kevesebb antibiotikumra lehet szükség, ami hosszabb távon az antibiotikum-rezisztencia visszaszorításához is hozzájárulhat.
Az adatokból az intézkedések eredményessége is látszódhat
Az egyik legfontosabb változás az lehet, hogy hosszabb idősort követve már nemcsak egy adott pillanat állapota lesz látható.
Ha egy kórházban például új fertőtlenítési rendszert, kézhigiénés programot vagy más infekciókontroll-intézkedést vezetnek be, a későbbi fertőzési adatokból következtetni lehet arra, hogy javult-e a helyzet.
Ez intézményi szinten is erős ösztönző lehet, hiszen az eredmények nemcsak belső dokumentumokban szerepelnek majd, hanem a nyilvánosság előtt is követhetővé válhatnak.
A nemzetközi tapasztalatokat is felhasználták
A módszertan kidolgozásakor az NNGYK nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe vett. A dokumentum elkészítését széles szakmai egyeztetés előzte meg, amelyben infekciókontroll-szakemberek, szakmai szervezetek és fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézmények képviselői is részt vettek.
Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter korábban az Egyesült Királyság példáját is kiemelte. Szerinte ott a mérhető célok, az ellenőrzés és az eredmények következetes számonkérése is szerepet játszott a kórházi fertőzések visszaszorításában.
A betegeknek mit jelenthet mindez?
A változás elsősorban nagyobb átláthatóságot hozhat. A beteg vagy hozzátartozója több információt kaphat arról, hogyan alakulnak egy adott intézmény fertőzésfelügyeleti mutatói.
Ez ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy a beteg minden esetben egyszerűen kiválaszthatja majd azt a kórházat, ahol a legalacsonyabb a fertőzési mutató. Sok szakellátás területileg vagy szakmailag meghatározott, sürgősségi esetben pedig nyilvánvalóan nem egy ilyen adatbázis alapján születik döntés.
A nyilvánosság valódi jelentősége inkább abban lehet, hogy nagyobb kontrollt teremt az egész rendszerben.
Nem érdemes pusztán egyetlen számot nézni
Amikor szeptemberben megjelennek az első adatok, különösen fontos lesz megnézni az azokhoz tartozó magyarázatokat és háttérmutatókat is.
Egy intézmény magasabb értéke önmagában nem bizonyítja, hogy „veszélyesebb” lenne. Ugyanígy egy alacsonyabb szám sem feltétlenül bizonyítja, hogy ott minden infekciókontroll-folyamat jobb.
Érdemes lehet figyelni például a tendenciát: csökkennek vagy nőnek az esetek, milyen betegcsoportokat kezel az intézmény, milyen ellátási típusokra vonatkozik az adat, és milyen kockázati korrekciókat alkalmaztak.
Az NNGYK éppen ezért hangsúlyozza, hogy a közzétételi módszertan az adatok értelmezési szempontjait is meghatározza.
A rendszer az egészségügyi dolgozóknak is fontos lehet
A nyilvános adatok természetesen nemcsak a betegeknek készülnek. Az egészségügyi intézmények saját magukat is könnyebben értékelhetik, és az országos adatok alapján azonosíthatók lehetnek olyan területek, ahol külön fejlesztésre van szükség.
Egy jól működő rendszer lehetőséget adhat arra is, hogy az eredményes intézményi gyakorlatokat máshol is átvegyék.
Ha például valamelyik kórház egy adott fertőzéstípus visszaszorításában látványos javulást ér el, érdemes lehet megvizsgálni, milyen intézkedések állnak a háttérben, és azok más intézményekben alkalmazhatók-e.
A nyilvánosság önmagában nem old meg mindent
Hegedűs Zsolt is hangsúlyozta, hogy pusztán az adatok közzététele önmagában nem elegendő. Szükség van azok elemzésére, a tapasztalatok visszacsatolására és konkrét helyi, intézményi, illetve országos intézkedésekre is.
Ez kulcsfontosságú különbség. Egy fertőzési adatbázis csak akkor javítja ténylegesen a betegbiztonságot, ha a problémák feltárása után megfelelő lépések is történnek.
Ilyen lehet például a fertőtlenítési protokoll szigorítása, személyzeti oktatás, eszközcsere, antibiotikum-felhasználás felülvizsgálata vagy egy adott osztály infekciókontroll-gyakorlatának átalakítása.
Az első szeptemberi adatok különösen nagy figyelmet kaphatnak
Mivel az intézményi szintű nyilvánosság régóta napirenden lévő kérdés, várhatóan komoly érdeklődés övezi majd az első adatközlést.
Ugyanakkor éppen az első publikációnál lesz különösen fontos elkerülni a leegyszerűsítő következtetéseket.
Ha például valamelyik nagy centrum magas fertőzési értéket mutat, annak hátterében lehet a súlyosabb betegösszetétel, nagyobb műtéti volumen vagy jobb felismerési és jelentési rendszer is. Ezért érdemes mindig a közzétett módszertan és kiegészítő mutatók alapján értelmezni az adatokat.
Szeptembertől tehát valóban nagy változás jön
A jelenlegi hivatalos tervek szerint 2026 szeptemberétől elindul az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések intézményi adatainak nyilvános közzététele Magyarországon. Az új rendszer a Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszer validált adataira és az NNGYK által kidolgozott módszertanra épül.
A cél nem kórházi „szégyenlista” létrehozása, hanem az átláthatóság növelése, a problémás területek gyorsabb felismerése és annak ellenőrzése, hogy az infekciókontroll-intézkedések valóban működnek-e.
Ha a rendszer megfelelően működik, hosszabb távon nem maga a nyilvánosság lesz a legfontosabb eredmény, hanem az, hogy a nyilvánossá tett adatok alapján kevesebb megelőzhető kórházi fertőzés történjen, és biztonságosabbá váljon a betegellátás.
