Nagy Zsolt kifakadt.
Az elmúlt időszakban egyre több figyelmet kap a filmiparban dolgozók nehézsége és a pályakezdők helyzete. Ebben a kontextusban Nagy Zsolt, egy elismert színész véleményét osztotta meg a szakmáról, érveivel rámutatva a fizetési körülményekre és a pályakezdőkkel szemben álló akadályokra.
„Ma máshol van a helyi értékünk a társadalomban, és ezt nehezen veszi be a gyomrom. Fiatalon odáig voltam az olyan nagy színészeinkért, mint Cserhalmi, Gáspár, Őze vagy Bessenyei. Óriási tisztelet volt bennem irántuk, sőt ez a mai napig megvan. Ez egy nehéz, embergyilkos, egyáltalán nem családbarát szakma
– egy olyan áldozat ez, ami talán soha nem térül meg”– mondja a színész a Nők Lapja Cafénak adott interjújában.
Nagy Zsolt hangsúlyozza, hogy a filmiparban két különböző irányzat létezik: a drága, régimódi filmkészítés és a gonzó stílus. A gonzó stílus választása azonban pénzügyi áldozatokkal jár. Ebben a kategóriában kevesen vannak, és minden résztvevőnek több szerepet és feladatot kell vállalnia. Bár ez lelkesedésből vagy hobbiból is végezhető, a színészeknek és rendezőknek szükségük van olyan munkára is, amelyből meg tudnak élni.
“Nekünk ez a szakmánk, ebből kéne megélnünk,” vallja be Nagy Zsolt. A színészek és rendezők nem dolgozhatnak ingyen vagy minimális pénzért, mert ez a munka, amiből meg kellene élniük. Ezért a színész arra buzdítja a szakma képviselőit és döntéshozóit, hogy ismerjék fel a munkájuk értékét és fizessék meg őket méltóképpen.
A színész arra buzdítja a szakmát és a döntéshozókat, hogy ismerjék fel a munkájuk értékét, és biztosítsanak méltó fizetést az alkotóknak. Az észrevételek mögött a szomorú és szórakoztató élménye egy krimireality műsorról is felveti a figyelmet arra, hogy a színészek gyakran nem kapják meg az elismerést és tiszteletet, amit megérdemelnek.
Zavar, hogy ez az ország, ez a város nem ismeri el a polgárait és az értelmiségét. És most nem én vagyok a lényeg: legendás színészek dolgoznak színházakban megalázó bérekért. Nincsenek a helyükön kezelve. De ugyanez igaz a pedagógusainkra is. Amikor látom, hogy a fővároshoz tartozó BKV több mint 700 ezer forintért keres buszsofőrt, akkor eszembe jut a saját fizetésem is. Sosem vágytam arra, hogy a legújabb BMW-ben üljek, és nyilván jobban élek egy élelmiszerbolt pénztárosánál. Közben meg látom, hogyan tolódnak el az arányok. Harminc éve dolgozom ebben a szakmában és most kellene a zeniten lennem. Ennek ellenére tele vagyok egzisztenciális kérdésekkel.
A színész személyes tapasztalatokat is megosztott egy krimireality műsorról, ahol sokan fel sem ismerték őt. Ez a történés szomorú és szórakoztató egyben, és rámutat arra, hogy a színészek gyakran nem kapják meg az elismerést és figyelmet, amit megérdemelnének.
Közel száz filmet, kisfilmet és sorozatot forgattam, és persze nem várom el, hogy amikor beugrom a benzinkútra, akkor felismerjen a kutas. Miért kéne tudnia, ki az a Nagy Zsolt? Csakhogy ebbe a műsorba olyanokat hívtak meg, akik elvileg otthonosan mozognak a médiában. De előfordult már velem ugyanez A Konyhafőnökben is. Miért kéne lenéznem valakit azért, mert nem tudja, ki vagyok? Az viszont tényleg fájna, ha mondjuk Csáki Judit nem tudná, ki vagyok. Akkor el kellene ezen a szakmán gondolkodnom.
