Szombathelyen és több nyugat-magyarországi térségben egyre nagyobb aggodalmat okoz az azbeszttel szennyezett kőzúzalék ügye. Ami elsőre talán egy távoli, műszaki jellegű problémának tűnhetett, mára nagyon is személyes kérdéssé vált azoknak, akik érintett utcákban, parkolók mellett, poros bejárók közelében vagy olyan helyeken élnek, ahol az elmúlt években osztrák eredetű zúzott követ használtak útalapként, parkolókhoz, udvarokhoz vagy más burkolási munkákhoz. Az RTL beszámolója szerint a szakértők három megye mintegy 300 helyszínét tartják érintettnek a veszélyes osztrák kőzúzalék miatt, miközben a kormány már a behozatali tilalmat is mérlegeli.
A helyiek félelme érthető. Az azbeszt nem olyan veszélyforrás, amit az ember rögtön látványos tünetek alapján felismer. Nem csíp, nem éget, nem okoz azonnali rosszullétet, mégis súlyos egészségügyi kockázatot jelenthet, ha a levegőbe kerülő finom szálakat belélegzik. A legnyugtalanítóbb éppen az, hogy az érintett lakók közül sokan éveken át nem is tudták, hogy a mindennapjaikban felkavarodó por nem egyszerű útpor, hanem akár rákkeltő azbesztszálakat is tartalmazhat.
Egy poros autó, egy poros garázs, és a felismerés: lehet, hogy nem egyszerű koszról van szó
Az RTL riportjában egy helyi lakos arról beszélt és azt mutatta meg, hogy a por nap mint nap bejut a házába, sőt a garázsban álló autón is vastagon megül. Egy ilyen jelenet önmagában sokaknak ismerős lehet: poros udvar, poros út, poros autó, nyitott ablakon át bejutó finom szemcsék. Csakhogy Szombathelyen és más érintett területeken most éppen az okozza a riadalmat, hogy ez a por nem feltétlenül ártalmatlan.
A baj forrása az a szerpentinit kőzúzalék lehet, amelyet osztrák bányákból szállítottak Magyarországra, és amelyet széles körben használtak fel különböző burkolási, útépítési, parkolóépítési és lakossági célokra. Szombathely városának hivatalos tájékoztatója szerint a kőzetet több határ menti ausztriai bányából, például Rumpersdorfból, Badersdorfból, Bernsteinből és Pilgersdorfból szállították Magyarországra, majd útalapokhoz, parkolók és utak felszórására, valamint udvarokhoz, gépkocsibejárókhoz és csapadékvíz-elvezető árkok átereszei feletti burkolatokhoz is felhasználták.
Ez azért különösen nyugtalanító, mert ha az ilyen kőzúzalék száraz időben porlik, autók hajtanak át rajta, a szél felkapja, vagy házak, garázsok, kertek közelében terül el, akkor a mikroszkopikus szálak a levegőbe juthatnak. A veszély nem feltétlenül abban áll, hogy valaki egyszer elmegy egy ilyen hely mellett, hanem abban, ha a por ismétlődően, hosszabb időn át jelen van a mindennapi környezetben.
A szakértők szerint ilyen súlyú azbesztügy még nem volt Magyarországon
Az ügy súlyát jól mutatja, hogy a megszólaló szakértők rendkívül komoly helyzetről beszélnek. Az RTL által idézett szakértő szerint ilyen komoly azbeszthelyzet még nem volt Magyarországon. Ez a mondat azért riasztó, mert az azbeszt eddig is ismert veszélyforrás volt, de főként régi palatetők, építőanyagok, ipari szigetelések, bontások és elöregedett épületszerkezetek kapcsán került szóba. Most viszont nem egyetlen épület vagy gyár problémájáról van szó, hanem olyan kőzúzalékról, amely több helyszínre is eljuthatott.
Az ügy kiterjedtségét több sajtóbeszámoló is érzékelteti. A 24.hu arról írt, hogy Sopronban 19 utcában mutatták ki az azbesztszennyezést, miközben a cikk képaláírásában az azbeszttel szennyezett szombathelyi Síp utca bitumenes zárási munkálatai is szerepelnek. Az Index korábbi beszámolója szerint négy osztrák bányából kerülhetett azbeszttel szennyezett kő Szombathelyre, többek között egy lakóparkba, 19 parkolóba és további utakra is.
A HVG május eleji cikke szerint már negyven településnél tartott azoknak a helyeknek a listája, ahová juthatott az azbesztes kő, és a kormányhivatal közlése alapján a határátkelőkön is szűrik a kőszállítmányokat. Ez azt jelzi, hogy nem elszigetelt, egyetlen utcára vagy parkolóra korlátozódó problémáról van szó, hanem olyan ügyről, amelynek feltárása és kezelése még folyamatban van.
Mi az az azbeszt, és miért félnek tőle ennyire?
Az azbeszt gyűjtőnév: olyan természetes ásványi szálas anyagokat jelöl, amelyeket korábban széles körben használtak építőipari és ipari célokra, mert hőállóak, erősek, tartósak és jól szigetelnek. Éppen ezek miatt volt évtizedeken át népszerű alapanyag palákban, szigetelésekben, fékbetétekben, ipari burkolatokban és különböző építőanyagokban. A probléma azonban az, hogy az azbeszt rostjai rendkívül aprók lehetnek, belélegezve bejuthatnak a tüdőbe, és hosszú távon súlyos betegségek kialakulásával hozhatók összefüggésbe.
Az azbeszt veszélye nem úgy működik, mint egy látványos mérgezés. Nem az történik, hogy valaki belélegzi, és másnap már biztosan beteg lesz. A legnagyobb kockázat a tartós vagy ismételt expozíció, különösen akkor, ha a szálak a levegőben szálló porral együtt jutnak a légutakba. Az azbeszttel összefüggő betegségek sokszor csak hosszú lappangási idő után jelentkeznek. A 444 korábbi összefoglalója is arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormányhivatal egyelőre nem tud megbetegedésről, de az azbeszt egészségügyi problémákat jellemzően csak 20–30 év után okoz.
Ez a késleltetett hatás az, ami a lakossági félelmeket különösen érthetővé teszi. Egy szennyezett terület mellett élő család ma nem feltétlenül érzi a veszélyt a saját testén, de attól tarthat, hogy évekkel vagy évtizedekkel később derül ki, milyen árat fizettek azért, hogy éveken át poros út, parkoló vagy bejáró közelében éltek.
Nem a kődarab a legveszélyesebb, hanem a levegőbe kerülő por
Az azbesztes anyagoknál mindig az egyik legfontosabb kérdés, hogy az anyag kötött állapotban van-e, vagy porlik, törik, szálakat bocsát ki. Egy stabil, zárt, nem bolygatott anyag kisebb közvetlen kockázatot jelenthet, mint egy olyan felszín, amelyen naponta autók járnak, amelyet száraz időben felver a szél, vagy amelyből finom por kerül a levegőbe.
Ezért különösen problémás, ha az azbesztet tartalmazó kőzúzalék nem zárt burkolat alatt van, hanem szabadon, utak, udvarok, parkolók, bejárók felszínén található. Ilyenkor a forgalom, a szél, a seprés, a szárazság és az emberi mozgás mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a por felkavarodjon. A lakók éppen ezért nemcsak attól félnek, hogy az anyag ott van valahol a földön, hanem attól, hogy a por bejut a garázsba, az ablakpárkányra, a ruhára, az autó belsejébe, a gyerekek játékaira vagy akár a lakásba is.
A szombathelyi esetben a bitumenes zárás is azért került szóba, mert az egyik cél éppen az lehet, hogy a szennyezett zúzalék ne poroljon tovább. Az RTL május 11-i beszámolója szerint Szombathelyen egy érintett utcában már elkezdték a bitumenezést, a polgármester pedig gyors megoldást sürgetett, miközben a város 19 parkolójában is találtak azbesztet.
Miért kerülhetett egyáltalán ilyen anyag Magyarországra?
A mostani ügy egyik legsúlyosabb kérdése éppen az, hogyan kerülhetett azbeszttel szennyezett kőzúzalék Magyarországra, és hogyan használhatták fel ilyen sok helyen. Az RTL korábbi áprilisi beszámolója szerint azbeszttel szennyezett osztrák kőzúzalék került Szombathely több pontjára, és a cikk címében az is szerepel, hogy a hatóságok nem tájékoztatták az uniós országokat.
A Szombathely által kiadott lakossági tájékoztató szerint a kőzetet több ausztriai bányából hozták be, majd sokféle módon használták fel. Ez magyarázza, miért ennyire nehéz ma pontosan feltérképezni minden érintett helyszínt. Egy útépítésnél, parkolóépítésnél vagy magánudvar felszórásánál a zúzalék nem feltétlenül marad pontosan nyomon követhető éveken át. Ha pedig lakossági felhasználás is történt, akkor a hivatalos listák mellett magánterületeken is lehetnek érintett helyek.
A kormányzati reakciók között már a behozatali tilalom mérlegelése is megjelent az RTL friss cikke szerint. Ez logikus lépésnek tűnik egy olyan helyzetben, ahol még nem csak a már felhasznált anyag kezelése, hanem a további behozatal megakadályozása is sürgető kérdés lehet.
A lakók nemcsak választ, hanem gyors intézkedést várnak
Az ilyen ügyekben a lakosság számára a legrosszabb a bizonytalanság. Ha valaki pontosan tudja, hogy a háza előtti út érintett, akkor legalább képes óvintézkedéseket tenni, figyelni a porra, zárva tartani az ablakot szeles időben, kerülni a söprést, és várni a hatósági beavatkozást. De ha nem tudja, hogy az utcája, udvara, parkolója vagy bejárója érintett-e, akkor minden porfelhő gyanússá válik.
A lakosság ezért érthetően gyors, egyértelmű és részletes tájékoztatást vár. Pontos listákat, térképeket, mintavételi eredményeket, határidőket, kármentesítési tervet és egészségvédelmi ajánlásokat szeretnének látni. Nem elég annyit mondani, hogy „vizsgálják az ügyet”, mert közben emberek élnek, közlekednek, gyerekeket visznek iskolába, autókat parkoltatnak, kertet gondoznak, és szeretnék tudni, hogyan óvhatják meg magukat.
Az RTL szerint az érintett helyiek az egészségükért aggódnak, miközben szakértők három megye mintegy 300 helyszínéről beszélnek. Ha ez a becslés igazolódik, akkor a probléma kezelése nem oldható meg néhány figyelmeztető táblával. Itt szervezett, átlátható, gyors és központilag is támogatott beavatkozásra lehet szükség.
Mit tehet egy lakos, ha gyanús kőzúzalék van a háza körül?
Az első és legfontosabb: nem érdemes saját kezűleg bolygatni, söpörni, lapátolni vagy magasnyomású mosóval szétveretni a gyanús port és zúzalékot. Az azbesztveszély egyik alapelve, hogy a por felkavarását kerülni kell. A száraz seprés, fújás, csiszolás, törés vagy gépi bolygatás növelheti annak esélyét, hogy a finom szálak a levegőbe kerüljenek.
Ha valaki úgy gondolja, hogy az ingatlana vagy utcája érintett lehet, érdemes a helyi önkormányzat, kormányhivatal vagy illetékes hatóság tájékoztatását keresni, és nem saját mintavételbe kezdeni. A mintavételnek is megvannak a szabályai, mert ha rosszul végzik, éppen azzal lehet felkavarni a veszélyes port. Az érintett települések hivatalos közleményei, lakossági tájékoztatói és a mintavételi eredmények ezért különösen fontosak.
A mindennapi óvatosság része lehet, hogy száraz, szeles időben az érintett poros területek közelében nem nyitnak ablakot hosszabb időre, nem engedik a gyerekeket a zúzalékon játszani, nem porolnak, nem sepernek szárazon, és nem hordják be a port cipővel, ruhával a lakásba. Ezek nem helyettesítik a hatósági kármentesítést, de addig is csökkenthetik a felesleges kitettséget.
Miért nem lehet ezt egyszerűen „eltakarítani”?
Sokan elsőre azt kérdezhetik: ha veszélyes a kőzúzalék, miért nem szedik fel azonnal mindenhol? A válasz az, hogy az azbeszttel szennyezett anyag eltávolítása nem egyszerű takarítási feladat. Ha a kőzúzalékot rosszul mozgatják meg, azzal még több por kerülhet a levegőbe. A kármentesítésnek ezért ellenőrzött módon, megfelelő védőfelszereléssel, szakmai szabályok szerint kell történnie.
Bizonyos helyeken átmeneti vagy végleges megoldásként a lezárás, például bitumenezés is szóba kerülhet, mert ezzel a porzás csökkenthető. Más helyeken eltávolításra, elszállításra és veszélyes hulladékként való kezelésre lehet szükség. A megfelelő módszer attól függ, hol van az anyag, mekkora a terület, mennyire porzik, milyen a forgalom, lakott terület mellett található-e, és milyen mértékű szennyezést mutatnak ki a vizsgálatok.
Éppen ezért a gyorsaság mellett a szakmaiság is kulcsfontosságú. A lakók joggal várnak gyors intézkedést, de a kapkodó, rosszul kivitelezett beavatkozás akár ronthat is a helyzeten. A hatóságoknak és kivitelezőknek úgy kell kezelniük a problémát, hogy közben ne növeljék a levegőbe kerülő szennyezést.
Az ügy már túlmutat Szombathelyen
Bár a közfigyelem egyik központja Szombathely, az ügy már rég nem csak a városról szól. Sopronban is találtak érintett utcákat, a HVG szerint pedig már negyven településnél tartott azoknak a helyeknek a száma, ahová kerülhetett azbesztes kő. Az RTL friss cikke három megye mintegy 300 helyszínéről ír, ami tovább növeli az ügy súlyát.
Ez azt jelenti, hogy azbesztügyben most nem elég helyi botrányként gondolkodni. Nyugat-Magyarország több pontján lehet szükség célzott vizsgálatokra, lakossági tájékoztatásra és kármentesítésre. A határ menti beszerzések, a korábbi építési munkák, az útalapok, parkolók és magánterületek mind olyan láncszemek, amelyeket fel kell térképezni.
A történet egyik legfontosabb tanulsága az lehet, hogy az építőanyagok és útépítési alapanyagok eredete, összetétele és ellenőrzése nem puszta adminisztráció. Ha egy olcsó vagy könnyen beszerezhető kőzúzalék később egészségügyi kockázattá válik, akkor a valódi árát nem a számlán, hanem a lakossági félelemben, a kármentesítés költségében és az egészségügyi bizonytalanságban fizeti meg a társadalom.
A hatóságok felelőssége most óriási
Egy ilyen helyzetben a hatóságoknak egyszerre kell gyorsnak, pontosnak és átláthatónak lenniük. A lakosság nem pánikkeltést vár, hanem világos információt. Hol találtak szennyezést? Hol folyik még vizsgálat? Milyen koncentrációt mértek? Milyen intézkedés várható? Ki végzi a kármentesítést? Mikor zárják le a porzó felületeket? Mi a teendő magánterületen? Lesz-e egészségügyi szűrés vagy külön tájékoztatás az érintetteknek?
Az is fontos, hogy az érintettek ne maradjanak magukra a problémával. Egy magánház udvarába évekkel ezelőtt behordott zúzalék esetében sokan nem tudják, mit tehetnek, kihez fordulhatnak, milyen költséggel járhat az eltávolítás, és egyáltalán hogyan lehet bizonyítani az anyag eredetét. Ha valóban széles körű, több megyét érintő problémáról van szó, akkor a megoldás sem tolható teljes egészében a lakókra.
A behozatali tilalom mérlegelése fontos jelzés lehet, de önmagában nem oldja meg a már felhasznált anyag problémáját. A jövőbeni kockázat csökkentése mellett a múltbeli felhasználás feltárása és kezelése is elkerülhetetlen. Ez az ügy nem érhet véget azzal, hogy többé nem hozzák be az anyagot, miközben a már lerakott zúzalék tovább porzik.
Nem pánikra, hanem komoly, fegyelmezett kezelésre van szükség
Az azbeszt szó hallatán sokan azonnal megijednek, és ez érthető is. Ugyanakkor fontos, hogy a félelem ne vezessen felelőtlen lépésekhez. Nem szabad saját kezűleg nekiállni a gyanús anyag eltakarításának, nem érdemes találgatások alapján pánikot kelteni, és nem jó, ha a lakosság hiteles információ nélkül marad. A legfontosabb most az, hogy a vizsgálatok eredményei gyorsan, közérthetően és nyilvánosan elérhetők legyenek.
Az is lényeges, hogy az egészségügyi kockázatot pontosan kommunikálják. Az azbeszt veszélyes, rákkeltő anyag, de a kockázat mértéke függ az expozíció mennyiségétől, időtartamától, a porzás mértékétől és attól, hogy az anyag milyen formában van jelen. A lakóknak nem általános nyugtatgatásra van szükségük, hanem arra, hogy megtudják: az ő utcájuk, parkolójuk, udvaruk vagy környezetük érintett-e, és ha igen, pontosan milyen intézkedés történik.
A helyzet tehát egyszerre kíván higgadtságot és határozottságot. Higgadtságot azért, hogy ne alakuljon ki indokolatlan pánik, és határozottságot azért, mert az azbesztet nem lehet félvállról venni. Ha a szennyezett kőzúzalék porzik, ha lakóházak közelében van, ha gyerekek, idősek, családok mindennapi környezetében található, akkor gyors és szakszerű beavatkozásra van szükség.
Az emberek bizalma most a tét
A szombathelyi azbesztügy egyik legfontosabb következménye a bizalom kérdése lehet. A lakók azt kérdezik: miért csak most derült ki? Ki tudott róla korábban? Hogyan kerülhetett ide az anyag? Ki ellenőrizte? Ki vállalja a felelősséget? Ki fizeti a kármentesítést? És ami talán a legfontosabb: hogyan lehet biztosítani, hogy ilyen ne forduljon elő újra?
Ezekre a kérdésekre nem lehet félmondatokkal válaszolni. Az ügy kiterjedtsége miatt országos jelentőségű környezetvédelmi és közegészségügyi problémáról beszélhetünk. Az érintett településeken élőknek joguk van tudni, milyen anyag van az otthonuk közelében, milyen kockázattal kell számolniuk, és mikor történik meg a biztonságos rendezés.
A történet azért is különösen megrázó, mert hétköznapi helyszínekről van szó. Nem egy lezárt ipari telepről, nem egy régi gyárépületről, nem egy elhagyott bontási területről, hanem utcákról, parkolókról, bejárókról, udvarokról. Olyan helyekről, ahol emberek naponta megfordulnak, ahol gyerekek járnak, ahol autók parkolnak, ahol a por a mindennapi élet része lehetett.
