Sok magyar család és nyugdíjas most nem bonyolult gazdasági magyarázatokra kíváncsi. Hanem arra, hogy könnyebb lesz-e végre a hónap vége. Több marad-e a nyugdíjból gyógyszerre, élelmiszerre, rezsire. Kapnak-e nagyobb segítséget azok a szülők, akik hónapról hónapra próbálják összeegyeztetni a gyereknevelés költségeit a fizetésükkel. Lesz-e olyan támogatási rendszer, amely nemcsak papíron hangzik jól, hanem valóban ott segít, ahol a legnagyobb a baj – írja a Pénzcentrum.
Kármán András, a Tisza-kormány leendő pénzügyminisztere parlamenti bizottsági meghallgatásán több olyan tervről is beszélt, amely közvetlenül érintheti a nyugdíjasokat, a családokat és a lakhatási nehézségekkel küzdőket. A meghallgatáson szóba került a legalacsonyabb nyugdíjak emelése, a nyugdíjas SZÉP-kártya bevezetése, a családi pótlék megduplázása, több anyasági támogatás növelése, valamint a lakhatási támogatások átgondolása is.
Fontos azonban már az elején kimondani: ezek jelenleg tervek, politikai vállalások és meghallgatáson elhangzott irányok. A valódi változás akkor kezdődik, amikor megjelennek a pontos jogszabályok, a határidők, az összegek és a jogosultsági feltételek. Vagyis most még nem minden részlet ismert, de az irány már látszik: a Tisza-kormány a nyugdíjrendszerben és a családtámogatásokban is célzottabb, igazságosabb segítséget ígér.
A legalacsonyabb nyugdíjak emelése lehet az egyik legfontosabb lépés
Kármán András a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban arról beszélt, hogy Magyarországon a jövedelmi szinthez képest alacsony a nyugdíjakra fordított kiadás, miközben az ellátások között jelentős különbségek alakultak ki. Külön kiemelte, hogy több százezer ember él 140 ezer forintnál alacsonyabb nyugdíjból.
Ez nem puszta statisztika. Egy 120–140 ezer forintos nyugdíj ma már nagyon kevés. Ebből kellene kifizetni az élelmiszert, a gyógyszert, a rezsit, a közlekedést, a háztartási kiadásokat, és sokszor még az unokáknak is szeretne adni valamit az ember. Aki egyedül él, annak különösen nehéz, mert nincs kivel megosztani a lakás fenntartásának költségeit.
A tervek szerint ezért megemelnék a legalacsonyabb nyugdíjakat úgy, hogy senki ne kapjon havi 120 ezer forintnál kevesebbet. A 120 és 140 ezer forint közötti sávban pedig szintén emeléseket vezetnének be. Ez azt jelentené, hogy nemcsak azok kapnának segítséget, akik a legmélyebb szinten vannak, hanem azok is, akik kicsivel 120 ezer forint felett élnek, de még mindig nagyon szűkös keretek között.
Ez sok idős embernek valódi könnyebbség lehetne. Nem luxust jelentene, hanem levegőt. Egy kiváltott gyógyszert. Egy nagyobb bevásárlást. Egy elmaradt számla rendezését. Vagy egyszerűen azt az érzést, hogy nem kell minden egyes forintot remegő kézzel beosztani.
A nyugdíjak közötti szakadék egyre látványosabb
A meghallgatáson elhangzottak szerint Kármán András arra is felhívta a figyelmet, hogy a nyugdíjak „elszakadtak egymástól”. Felidézte, hogy 2010-ben az átlagnyugdíj az átlagkereset nagyjából 75 százalékát tette ki, ma viszont ez az arány körülbelül 50 százalék körül van.
Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjasok egyre inkább leszakadhatnak az aktív dolgozók jövedelmi szintjétől. Még akkor is, ha az ellátások évről évre emelkednek valamennyit, a bérekhez képest sokan úgy érezhetik, hogy egyre kevesebbet ér a nyugdíjuk. A boltban, a patikában és a számlák befizetésénél ez nagyon is látszik.
Az alacsony nyugdíjak problémája azért különösen fájdalmas, mert sok érintett egész életében dolgozott. Nem arról van szó, hogy valaki nem tett semmit a rendszerbe. Hanem arról, hogy alacsony keresetű munkákból, megszakított életpályákból, részmunkaidőből, egészségügyi problémákból vagy más élethelyzetekből olyan nyugdíj lett, amely ma már alig elég a megélhetésre.
Ha egy kormány valóban hozzá akar nyúlni ehhez a problémához, akkor nem elég általános százalékos emelésekről beszélni. A legalacsonyabb ellátásokat célzottan kell rendezni. Pontosan erről szólna a most felvetett minimális nyugdíjszint és a 120–140 ezres sáv korrekciója.
Jöhet a nyugdíjas SZÉP-kártya is
A nyugdíjasoknak szóló csomag másik fontos eleme a nyugdíjas SZÉP-kártya lehet. Kármán András a meghallgatáson arról is beszélt, hogy azok számára vezetnék be ezt a juttatást, akiknek a nyugdíja nem éri el az 500 ezer forintot.
Ez új típusú segítség lenne. A SZÉP-kártyát eddig elsősorban munkavállalói cafeteriaként ismertük, de nyugdíjasok esetében más szerepet kaphatna. Ha jól alakítják ki, akkor nem egyszerű pluszpénz lenne, hanem célzott támogatás olyan kiadásokra, amelyek az időseknél különösen fontosak lehetnek.
Gondoljunk csak bele: egy idős embernek sokszor nem az a legnagyobb vágya, hogy nagy dolgokat vásároljon. Hanem az, hogy ki tudja váltani a gyógyszereit, tudjon egészségesebb élelmiszert venni, eljusson egy gyógyfürdőbe, részt vehessen egy egészségmegőrző szolgáltatáson, vagy néha megengedhessen magának egy kis pihenést.
A nyugdíjas SZÉP-kártya akkor lenne igazán hasznos, ha nem bonyolult, nehezen használható rendszerként működne, hanem egyszerűen, átláthatóan, valóban az idősek mindennapi szükségleteihez igazodva. A részletek itt is döntőek lesznek: mekkora összeg járna, milyen gyakran, mire lehetne elkölteni, és milyen körben kapnák meg az érintettek.
Nem emelnék a nyugdíjkorhatárt
Kármán András arról is beszélt, hogy szerinte jelenleg nincs indok a nyugdíjkorhatár emelésére. Érvelése szerint a magyar nyugdíjrendszer az Európai Unión belül a fenntarthatóbb rendszerek közé tartozik, miközben a várható élettartam alacsonyabb az uniós átlagnál. Ezért sem gazdasági, sem társadalmi, sem méltányossági alapon nem tartja aktuálisnak a korhatár emelését.
Ez sok dolgozó embernek megnyugtató üzenet lehet. Különösen azoknak, akik fizikai munkát végeznek, műszakban dolgoznak, egészségügyi vagy szociális területen teljesítenek, gyárban, kereskedelemben, mezőgazdaságban vagy építőiparban dolgoznak. Nekik a nyugdíjkorhatár emelése nem elméleti kérdés, hanem nagyon is személyes félelem.
Egy irodában dolgozó, jó egészségben lévő ember és egy nehéz fizikai munkát végző dolgozó terhelése nem ugyanaz. Mégis ugyanaz a korhatár vonatkozik rájuk. Ezért érthető, hogy sokan érzékenyen reagálnak minden olyan felvetésre, amely a nyugdíjkorhatár további emeléséről szól.
A mostani álláspont alapján a Tisza-kormány nem ebbe az irányba indulna. Inkább rugalmasabb megoldásokban gondolkodna.
Rugalmasabb nyugdíjba vonulás is szóba került
A pénzügyminiszter-jelölt felvetette egy rugalmasabb nyugdíjrendszer lehetőségét is. Ez azt jelentené, hogy az embereknek nagyobb mozgásterük lehetne abban, mikor vonulnak vissza. Elképzelhető lenne valamivel korábbi nyugdíjba vonulás, de az is, hogy aki szeretne és tud, tovább dolgozhasson a jelenlegi kereteknél.
Ez azért lenne fontos, mert az élethelyzetek nagyon különbözőek. Van, aki 62 évesen már teljesen elfáradt, és egészségileg sem bírja tovább. Van, aki 65 évesen is aktív, szeret dolgozni, és örülne, ha ezért magasabb ellátást kaphatna később. Van, aki családi okokból vonulna vissza korábban. Van, aki pedig inkább részmunkaidőben maradna még a munka világában.
Egy rugalmasabb rendszer emberibb lehetne, mint a mostani merev szabályozás. De csak akkor, ha jól dolgozzák ki. Nem lenne szerencsés, ha a korábbi nyugdíjba vonulás olyan nagy levonással járna, hogy a legszegényebbek számára elérhetetlenné válna. Az sem lenne jó, ha túl könnyűvé tennék, mert az hosszú távon megterhelhetné a nyugdíjkasszát.
A jó megoldás valahol középen lenne: választási lehetőség, de felelős szabályokkal.
A családtámogatásoknál is nagyobb célzottságot ígérnek
Kármán András a családtámogatási rendszerről is beszélt. A meglévő kedvezményeket nem szüntetnék meg, de a jelenlegi rendszert több szempontból kiegyensúlyozatlannak tartják. A meghallgatáson elhangzottak szerint a támogatások ma nem mindig azokhoz jutnak a legerősebben, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rájuk.
Ez nagyon fontos mondat. Magyarországon a családtámogatási rendszer sok elemből áll: adókedvezmények, hitelek, támogatások, egyszeri és rendszeres juttatások. Ezek közül több valóban sok családnak segít, de nem mindenki tudja ugyanúgy kihasználni őket.
Egy magasabb jövedelmű család például jobban tud élni az adókedvezményekkel. Egy alacsonyabb keresetű vagy egyedülálló szülő viszont sokszor kevésbé tudja teljes mértékben igénybe venni ezeket. Ezért lehet fontos a célzottabb támogatás, például a családi pótlék emelése, amely nem az adóalap nagyságától függ.
A családoknak most nem elvont támogatási ígéretek kellenek, hanem valódi segítség. A boltban, az iskolakezdésnél, a gyerekcipőnél, a pelenkánál, a különóránál, a gyógyszernél. Ott derül ki, ér-e valamit egy támogatási rendszer.
Megdupláznák a családi pótlékot
A családtámogatások között az egyik legfontosabb felvetés a családi pótlék megduplázása. Kármán András szerint a családtámogatási rendszer korrekciójának egyik eszköze lehetne ez, emellett az anyasági támogatások emelése is napirendre kerülne.
A családi pótlék hosszú ideje érzékeny téma Magyarországon. Sokan azért bírálják, mert az összege hosszú ideje nem követte érdemben a megélhetési költségek növekedését. Közben a gyereknevelés egyre drágább. Élelmiszer, ruha, cipő, tanszer, óvoda, iskola, gyógyszer, utazás, sport, különóra – ezek mind rendszeres kiadások.
A családi pótlék megduplázása nem oldana meg minden problémát, de sok családnak azonnali segítséget jelenthetne. Különösen azoknak, akik alacsonyabb jövedelemből élnek, vagy több gyermeket nevelnek. Egy ilyen támogatásnál az is fontos, hogy minden jogosult családhoz eljusson, nem kell hozzá magas jövedelem vagy nagy adófizetési képesség.
Ezért lehet társadalmilag erős lépés. Mert nemcsak azoknak ad, akik már eleve stabilabb anyagi helyzetben vannak, hanem azoknak is, akiknek minden hónapban számít a pluszpénz.
Anyasági támogatások emelése is napirenden
A családi pótlék mellett több anyasági támogatás növelése is szóba került. Ez különösen fontos lehet azoknak a családoknak, ahol kisgyermek születik, és az első időszakban egyszerre jelennek meg nagy kiadások és csökkenő bevételek.
A gyermekvállalás nemcsak érzelmi döntés. Nagyon komoly anyagi kérdés is. Egy baba érkezése öröm, de közben rengeteg kiadással jár: babakocsi, kiságy, pelenka, tápszer, ruhák, gyógyszerek, orvosi vizsgálatok, otthoni átalakítások. Sok családnál ilyenkor az egyik szülő jövedelme csökken, miközben a kiadások nőnek.
Ha az anyasági támogatások emelkednek, az segíthet enyhíteni ezt a nyomást. De itt is fontos lesz, milyen támogatásokról van szó, kik kapják, mennyivel emelkednek, és mikortól.
A családoknak kiszámíthatóság kell. Nemcsak egyszeri nagy bejelentés, hanem olyan rendszer, amelyre valóban lehet tervezni.
A demográfiai helyzet miatt sem mindegy, milyen támogatási rendszer épül
Kármán András szerint Magyarország demográfiai helyzete súlyos, és az elmúlt években tovább romlott. Ezért a gyermekvállalás ösztönzése továbbra is kiemelt cél lenne.
Ez nem pusztán statisztikai kérdés. A demográfia arról szól, lesz-e elég gyermek, lesz-e elég dolgozó, ki fogja fenntartani a nyugdíjrendszert, és milyen lesz az ország társadalmi szerkezete húsz-harminc év múlva.
De a gyermekvállalást nem lehet csak jelszavakkal ösztönözni. Egy fiatal pár akkor mer nagyobb családban gondolkodni, ha van lakhatási biztonság, kiszámítható jövedelem, működő egészségügy, elérhető bölcsőde és óvoda, valamint olyan támogatási rendszer, amely nem csak a tehetősebbeknek ad érdemi segítséget.
A családi pótlék emelése és az anyasági támogatások növelése ezért nem önmagában áll. Összefügg a lakhatással, a bérekkel, az adórendszerrel és azzal is, hogy a családok mennyire érzik biztonságban a jövőjüket.
A lakhatási támogatásoknál is változhat a szemlélet
A meghallgatáson a lakhatás kérdése is előkerült. Kármán András szerint a kormány továbbra is fontosnak tartja a lakhatás támogatását, és a meglévő eszközök jelentős részét fenntartaná. Ugyanakkor bírálta azt a korábbi szemléletet, amely szerinte túlságosan a saját tulajdonú lakásvásárlásra és a kereslet ösztönzésére épült.
Ez sokak számára nagyon is érthető probléma. Ha az állam pénzt ad a lakásvásárláshoz, de közben nem épül elég lakás, nem bővül a kínálat, akkor a támogatások egy része könnyen beépül az árakba. Vagyis a családok kapnak segítséget, de az ingatlanárak is feljebb mennek. Így a végén sokan ugyanott tartanak, csak magasabb árakkal.
Kármán András szerint kiegyensúlyozottabb megközelítésre lenne szükség. Ebben nemcsak a vásárlás támogatása kapna szerepet, hanem a kínálati oldal bővítése és a bérlakáspiac erősítése is.
Ez különösen a fiataloknak lehet fontos. Nem mindenki tud azonnal lakást venni. Sokan először megfizethető albérletre, biztonságos bérlakásra, kiszámítható lakhatási környezetre vágynak. Ha csak a lakásvásárlás támogatása létezik, akkor nagyon sok élethelyzet kimarad.
Nem lehet egyetlen megoldással minden problémát kezelni
Kármán András úgy fogalmazott, hogy „nem lehet egyetlen megoldással minden problémát kezelni”. Ez a mondat különösen fontos, mert a magyar támogatási rendszerekben gyakran az történik, hogy egy-egy nagy programot próbálnak minden élethelyzetre ráhúzni.
Pedig más segítség kell egy fiatal párnak, aki első lakást keres. Más egy háromgyermekes családnak, amely nagyobb otthonba költözne. Más egy egyedülálló szülőnek. Más egy vidéki idős embernek. Más egy albérletben élő pályakezdőnek. És megint más annak, aki hitelképes, mint annak, aki egyáltalán nem tudna biztonságosan hitelt felvenni.
Egy jó támogatási rendszer nem egyetlen sablonból áll. Többféle eszközt használ. Van benne célzott pénzbeli támogatás, adókedvezmény, bérlakásprogram, kedvezményes hitel, szociális segítség, és olyan elem is, amely nem az árakat hajtja fel, hanem valóban növeli a kínálatot.
Ez a szemléletváltás lehet az egyik legfontosabb üzenet a meghallgatásból.
A meglévő kedvezményeket nem szüntetnék meg
A családtámogatásokkal kapcsolatban Kármán András azt is hangsúlyozta, hogy a meglévő kedvezményeket nem szüntetnék meg. Ez sok családnak fontos megnyugtatás lehet.
Sokan ugyanis attól tartanak, hogy ha egy új kormány átalakítja a támogatási rendszert, akkor az egyik helyen adott pluszt máshol elvétellel finanszírozza. A meghallgatáson elhangzottak alapján nem ez lenne az irány. A cél inkább az lehet, hogy a meglévő támogatások mellett új, célzottabb elemek is megjelenjenek.
Ez különösen a családi adókedvezményeknél fontos. Sok dolgozó szülő havi szinten számol ezekkel az összegekkel. Ha ezek hirtelen eltűnnének, az komoly érvágás lenne. A mostani üzenet szerint a kormány nem megszüntetni akarja a támogatásokat, hanem kiegyensúlyozottabbá tenni a rendszert.
A kérdés természetesen az lesz, hogy ez a gyakorlatban hogyan néz majd ki. Mely támogatások maradnak változatlanul? Melyek emelkednek? Melyek alakulnak át? És kik lesznek a legnagyobb nyertesei?
A nagy kérdés: miből lesz erre pénz?
Nyugdíjemelés, nyugdíjas SZÉP-kártya, családi pótlék duplázása, anyasági támogatások emelése, lakhatási programok átalakítása – ezek mind olyan intézkedések, amelyek sok embernek segíthetnek. De mind pénzbe kerülnek.
Ezért a legfontosabb kérdés ugyanaz, amit a családok is feltesznek otthon a konyhaasztalnál: miből?
Egy állami költségvetésnél ugyanúgy számít a bevétel és a kiadás, mint egy háztartásnál, csak sokkal nagyobb számokkal. Ha több pénzt adnak a nyugdíjasoknak és a családoknak, akkor annak fedezetét meg kell találni. Lehet ez kiadáscsökkentés, adórendszeri átrendezés, gazdasági növekedésből származó pluszbevétel, uniós forrás, vagy ezek kombinációja.
Az emberek jogosan várnak segítséget. De ugyanilyen jogos elvárás az is, hogy a kormány ne csak ígérjen, hanem mutassa meg a fedezetet és az ütemezést. Mert ha egy intézkedés fedezet nélkül indul, annak később más területeken lehet ára.
A részletek döntik el, kik járnak igazán jól
A mostani tervek sokaknak reményt adhatnak. A kisnyugdíjasoknak a 120 ezer forintos alsó határ és a sávos emelés. Az idősek szélesebb körének a nyugdíjas SZÉP-kártya. A családoknak a családi pótlék megduplázása és az anyasági támogatások emelése. A fiataloknak és lakhatási gondokkal küzdőknek pedig a bérlakáspiac és a kínálati oldal erősítése.
De minden a részleteken múlik.
Pontosan kik kapnak nyugdíjemelést? Mi számít bele a jogosultságba? Mikortól indul az emelés? Mekkora összeg kerülhet a nyugdíjas SZÉP-kártyára? Mire lehet majd elkölteni? A családi pótlék duplázása minden családot érintene? Az anyasági támogatások közül melyik emelkedne? A lakhatási támogatásoknál maradnak-e a meglévő hitelek és kedvezmények?
Ezek azok a kérdések, amelyekre a következő időszakban választ kell adni. Mert egy bejelentés reményt ad, de a családok és nyugdíjasok a konkrét döntésekből tudnak tervezni.
Sokaknak ez nem politika, hanem mindennapi megélhetés
A nyugdíjak és családtámogatások ügye könnyen politikai vitává válik. De azoknak, akik érintettek, ez nem pártpolitika. Egy idős embernek a nyugdíjemelés azt jelenti, hogy ki tudja-e váltani a gyógyszerét. Egy kisgyerekes anyának a családi pótlék emelése azt jelenti, hogy könnyebb lesz-e megvenni a gyereknek a cipőt, az iskolai felszerelést vagy a téli kabátot. Egy fiatal párnak a lakhatási rendszer átalakítása azt jelenti, hogy lesz-e esélyük saját otthonra vagy legalább biztonságos albérletre.
Ezért kell erről emberi nyelven beszélni. Nem csak százalékokban, GDP-arányban és költségvetési sorokban. Mert a támogatások végső soron életeket érintenek. Családi döntéseket. Időskori biztonságot. Gyermekvállalást. Otthonteremtést.
Ha a tervek megvalósulnak, sok ember érezheti úgy, hogy végre nem csak a nagy számokról beszélnek, hanem azokról is, akik a legnehezebb helyzetben vannak.
Reménykeltő irány, de most a jogszabályokra kell várni
Kármán András meghallgatása alapján nagyobb szociális hangsúly jöhet a pénzügyi és gazdaságpolitikai döntésekben. A legalacsonyabb nyugdíjak emelése, a nyugdíjas SZÉP-kártya, a családi pótlék megduplázása, az anyasági támogatások emelése és a lakhatási rendszer kiegyensúlyozása mind olyan irány, amely sok ember mindennapjaira hatással lehet.
De a legfontosabb most az, hogy a tervek pontos szabályokká váljanak. Határidőkkel. Összegekkel. Jogosultsági feltételekkel. Költségvetési fedezettel.
A nyugdíjasok és családok nem várhatnak végtelenül. Nekik nem elég az, hogy „napirenden van” egy változás. Ők azt szeretnék tudni, mikor érkezik a pénz, mennyi lesz az összeg, mire lesznek jogosultak, és hogyan változik a mindennapi életük.
A következő hónapok ezért kulcsfontosságúak lesznek. Kiderül, hogy a meghallgatáson elhangzott tervek milyen gyorsan és milyen formában kerülnek be a jogszabályokba.
Addig is egy dolog biztos: a kisnyugdíjasok, a gyermekes családok és a lakhatási gondokkal küzdők most figyelnek. Joggal. Mert számukra ezek a döntések nem elvont politikai ügyek. Hanem a mindennapi biztonság kérdései.
Mit gondolsz erről? Szerinted elsőként a legalacsonyabb nyugdíjakat kellene emelni, vagy a családi pótlék megduplázása lenne sürgetőbb?
