Emlékszel még, hogy régen minden otthonban volt ilyen házi áldás kifüggesztve a falra? Volt, akinek nyomott, volt, akinek hímzett terítő díszítette a falát. Általában a konyhában lehetett látni, ahol a legtöbb ember megfordult és ahol a család ideje nagy részét együtt töltötte.
Bár arra nem emlékszem, hogy nekünk volt-e, tisztán él a kép bennem, hogy nagymamám vályogházában, a konyha falán mindvégig ott díszelgett a pirossal hímzett fali dísz.
Érdekes, hogy az igazán értékes, lelket megérintő dolgok a gyermeki emlékezetbe is jobban bevésődnek, mint mondjuk a nippek, amelyekből szintén nem volt hiány, mégsem töltöttek el jóleső érzéssel, amikor rájuk néztem.
Nem úgy a Házi áldás, amely mindig egyfajta megnyugvást adott. Milyen szép hagyomány volt és milyen tiszteletreméltó, ha valaki mai napig tartja a szokást, legyen akármilyen modern az otthona belső kialakítása. Az igazi értékek ugyanis időtlenek.
Nektek volt/van otthon ilyen? Ha igen, hol?
Ha tetszett a cikk, kérlek, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!
