A muskátlit mindenki zárt helyen próbálja meg teleltetni, éppen azért, mert ez a virág nem bírja a telet, a hideget és a szélsőséges időjárást.
Fontos tudni, hogy a legtöbb nálunk tartott muskátlifajta (álló és futó muskátli egyaránt) fagyérzékeny, már tartósan 0 °C körüli hőmérsékleten is károsodhatnak a hajtások, mínuszban pedig a gyökérzet is súlyos fagyást szenvedhet.
Ennek ellenére azonban nem sok virág képes megélni a következő szezont, mert a virág tulajdonosok nem ismernek olyan szabályokat és trükköket, amivel a muskátli megélheti a tavaszt.
Gyakori hiba például a túlöntözés, a túl meleg szoba, a fényhiány vagy épp az, hogy senki nem ellenőrzi időnként a töveket, így csak tavasszal derül ki, hogy a növény már hónapokkal ezelőtt elpusztult.
Lássuk mire figyeljünk a téli időszakban!
A növényeknek a téli időszakban kevesebb fény jut, hiszen rövidebbek a nappalok, kevesebb a felhőtlen napok száma, más a napsugarak beesési szöge, és a teleltetés lényege valójában abban áll, hogy a többi életkörülményt, mint például a környező hőmérséklet, a levegő páratartalma és a talaj nedvessége ehhez igazítsuk. Amint a szabadban a hőmérséklet már annyira alacsony lesz, hogy félő, a növények megfagynak, készítsük elő őket a télre. Vágjuk le a megmaradt virágokat, még ki nem nyílt bimbókat és a sérült, beteg vagy elsárgult leveleket. A nagyon felnyurgult vagy elterebélyesedett növényeket enyhén meg is kurtíthatjuk, ez nem fog megártani.
Érdemes a metszőollót fertőtleníteni (pl. alkohollal), hogy ne vigyünk át kórokozókat egyik tövről a másikra. A visszavágás során a hajtások nagyjából egyharmadát nyugodtan eltávolíthatjuk, így erősebb, zömökebb növényünk lesz tavasszal.
Ezután a növények cserepestől kerüljenek egy fagymentes, de hűvös, jól megvilágított helyiségbe. Erre alkalmas egy beépített, fűtetlen erkély, veranda, lépcsőház vagy akár két ablak közötti rész. A megfelelő megvilágítás és hűvös, 6-8 Celsius-fokos klíma mellett elég havonta egyszer kevéske vízzel megöntözni a növényeket, így nem fognak tovább növekedni és fejlődni, lecsökken az anyagcseréjük, és pihenési időszakukat megfelelően fogják tölteni.
Ilyenkor az a cél, hogy „életben tartsuk”, ne pedig növekedésre ösztönözzük a muskátlit. A föld legyen inkább csak enyhén nyirkos, soha ne tocsogó, mert könnyen gyökérrothadás alakulhat ki. Időnként érdemes átnézni a leveleket és a szárakat is, nem jelentek-e meg rajtuk kártevők (pl. pajzstetű, liszteske), mert teleltetés közben a gyengébb növényeket könnyebben megtámadják.
Ha helyhiányban szenvedünk, vagy ha a növények ki voltak ültetve a szabad földbe, akkor kiszedhetjük őket, és kissé visszavágva a gyökérzetüket, beleültethetünk több tövet egy balkonládába, nagyobb virágedénybe, nedves homokot vagy nedves tőzeget használva virágföld helyett.
A gyökér visszametszésekor ügyeljünk arra, hogy az elhalt, barnás, puha részeket távolítsuk el, az egészséges gyökér fehéres színű és rugalmas. A tőzeges, homokos közeg segít abban, hogy a gyökérzet ne száradjon ki teljesen, de ne is ázzon. Így kevesebb edényben, összevonva is teleltethetjük a növényeket.
Abban az esetben, ha nincs egy megfelelően hűvös helyiség lakásunkban, megpróbálkozhatunk a pincében vagy más sötét helyen való teleltetéssel. Egy hideg, de nedves pincében annyira leállnak a növény életfunkciói, hogy öntözésre egyáltalán nem lesz szükség (a teljes fényhiány és alig 3-4 Celsius-fokos hőmérséklet mellett szinte leáll a növényben az élet). Ha megfelelően nedves a pince, akkor a cserépből kiszedve a töveket, gyökerüket enyhén lerázogatva, becsomagolhatjuk őket újságpapírba, és ládákba vagy polcokra elhelyezve is telelhetnek.
Fontos, hogy a pince ne legyen dohos, penészes, mert a muskátlik töve könnyen gombásodhat. Időnként – akár havonta egyszer – érdemes ránézni a becsomagolt tövekre: ha teljesen elszáradtak vagy bepenészedtek, akkor azokat már nem érdemes tovább tartani. A módszer kissé kockázatosabb, de sokan sikerrel alkalmazzák, főleg nagyobb mennyiségű növény esetén.
Végső soron néhány tővel próbálkozhatunk a lakásban is, főleg, ha van egy hidegebb szobánk vagy olyan ablakpárkányunk, amely alatt vagy közvetlen közelében nincs fűtőtest. A lakásban telelő növényeknek nagyon nehéz a téli periódus, hiszen a lakásban a tél során is szinte tavaszi meleg van, a levegő általában nagyon száraz, és a fény kevés. Ilyenkor a muskátlik tovább növekszenek, de az új hajtások sápadtak, nyurgák, egészségtelenek lesznek, és tavaszra érve az egész növény elveszti formáját és szépségét.
Ha mégis a lakásban kell teleltetnünk, próbáljuk a lehető legfényesebb helyet választani, és mérsékeljük az öntözést. Időnként permetezhetjük a növény körül a levegőt (nem közvetlenül a virágra), hogy a száraz szobalevegőt valamelyest ellensúlyozzuk. Tápoldatot ilyenkor ne adjunk, mert az csak tovább serkentené a gyenge, kifakult hajtások növekedését.
Mivel a fény, a páratartalom és a hőmérséklet arányban kell legyen egymással, ezért kazánházban, ahol nagyon meleg és száraz a levegő, fény pedig alig, kevés esélyünk van a sikerre, garázsban is csak akkor fog kitelelni a növény, ha a hőmérséklet csak pár fokkal van a fagypont fölött, és állandó. A bokros muskátlik könnyebben teleltethetők, úgymond elnézőbbek a körülményekkel, míg a futó, lefolyó muskátliknak fontosabb, hogy jól megvilágított helyen, verandában, vagy lépcsőházban legyenek, nem pedig pincében.
Érdemes már ősszel eldönteni, mely töveket szeretnénk mindenképpen megmenteni (ritkább színek, szépen bevált fajták), és inkább ezekre koncentrálni. Minél kevesebb, de annál egészségesebb tövet teleltetünk, annál nagyobb eséllyel lesz tavasszal szép, erős állományunk.
Tavasszal még a megfelelő körülmények között kiteleltetett muskátlik is rosszul fognak kinézni, és fokozatos tápoldatozással, friss virágföldbe ültetéssel és metszéssel kell őket nekiindítani a fejlődésnek, virágzásnak. Főleg az idősebb töveket alaposan meg kell metszeni, és sok esetben érdemes a levágott hajtásokat meggyökereztetni, belőlük új, fiatal növényeket nevelni, és az elnyurgult vagy alakjukat vesztett növényektől megválni.
Amint elmúlnak a fagyveszélyes éjszakák, a növényeket fokozatosan szoktassuk vissza a szabad levegőre: először csak napközben tegyük ki őket védett, félárnyékos helyre, majd néhány nap után maradhatnak kint tovább. A friss virágföld, az első tavaszi tápoldatozás és a metszés hatására a muskátlik újra bokrosodni kezdenek, és a nyár elejére ismét dúsan virágzó, egészséges növényeink lehetnek – feltéve, hogy a teleltetés során megadtuk nekik azt a pár alapvető feltételt, amire szükségük volt.
