Megrendítő veszteség érte a magyar színházi életet: 74 éves korában elhunyt Hidvégi Miklós színművész, rendező és producer, a Budapesti Operettszínház egykori ünnepelt táncoskomikusa. Halálhírét 2026. október 28-án, szerdán jelentette be a teátrum, amely megható sorokkal búcsúzott a művésztől. Hidvégi Miklós évtizedeken keresztül meghatározó szereplője volt a magyar operettjátszásnak, számtalan emlékezetes alakítása mellett rendezőként és társulatalapítóként is maradandót alkotott. Távozása különösen fájdalmas egykori felesége, Oszvald Marika és közös lányuk, Krisztina számára.
Szomorú hírt közölt a Budapesti Operettszínház: életének 75. évében elhunyt Hidvégi Miklós, a magyar zenés színház egyik ismert és elismert alakja. A művész neve hosszú évtizedeken át összeforrt az operett világával, amelynek nemcsak előadójaként, hanem később rendezőjeként és producerként is fontos szereplője volt.
Hidvégi Miklós a hetvenes és nyolcvanas években a Fővárosi Operettszínház népszerű táncoskomikusaként vált ismertté. A közönség számos klasszikus operettben láthatta, ahol kivételes mozgáskultúrájával, komikus érzékével és sokoldalú színészi játékával szerzett elismerést. Pályafutása során nem elégedett meg a színészi szerepekkel: később saját társulatot alapított, külföldi vendégjátékokon vett részt, és rendezőként is jelentős munkát végzett.
A szomorú bejelentés a magyar operett szerelmeseit is megrendítette. A Budapesti Operettszínház búcsúüzenetében felidézte a művész pályafutásának fontos pillanatait, és részvétét fejezte ki családjának, köztük Oszvald Marikának és közös gyermeküknek, Krisztinának.
Megható szavakkal búcsúzott tőle a Budapesti Operettszínház
A Budapesti Operettszínház 2026. október 28-án, szerdán jelentette be Hidvégi Miklós halálát. A teátrum megemlékezésében hangsúlyozta, hogy a színész a hetvenes és nyolcvanas években a társulat egyik meghatározó művésze volt, aki számos népszerű előadásban állhatott színpadra.
A színház búcsúüzenete nem csupán a gazdag szakmai életútra emlékeztetett, hanem személyes hangvételével is kifejezte, milyen fontos helyet foglalt el Hidvégi Miklós a magyar operett világában.
A társulat ezekkel a szavakkal köszönt el tőle:
„Kedves Miklós! Kívánjuk, hogy az »operettisták« között legyen helyed az égi társulatban is… Nyugodj békében!”
A búcsú egyszerre idézi fel a színház különleges közösségét és azt a művészi világot, amelynek Hidvégi Miklós hosszú évtizedeken keresztül részese volt. Az egykori kollégák és a közönség számára olyan előadások emléke marad utána, amelyek generációk számára jelentettek szórakozást, örömet és felejthetetlen színházi élményt.
Fiatalon elkötelezte magát a színészet mellett
Hidvégi Miklós 1951-ben született, és már fiatalon a színházi pálya felé fordult. Tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte, ahol 1974-ben operett-musical szakon szerzett diplomát. A képzés során nemcsak a színészi mesterség alapjait sajátította el, hanem a zenés színházhoz nélkülözhetetlen énekes, táncos és mozgásos készségeit is fejlesztette.
Pályafutását a kecskeméti Katona József Színházban kezdte, ahol már a kezdeti években bizonyíthatta, hogy nem kizárólag a könnyed, zenés műfajokban képes helytállni. Prózai előadásokban is szerepelt, és különböző karakterek megformálásával mutatta meg színészi sokoldalúságát.
A közönség többek között a Figaro házassága címszerepében láthatta, de a Csendes Don című mű színpadi feldolgozásában Kosevoj szerepét is eljátszotta. Ezek az alakítások jól mutatták, hogy a később elsősorban táncoskomikusként ismert művész pályájának alapját sokoldalú színészi felkészültség adta.
A kecskeméti évek fontos állomást jelentettek karrierjében. Itt szerzett színpadi tapasztalatai később a zenés szerepekben is hasznára váltak, hiszen az operettben a pontos színészi játék, a humor és a mozgás éppúgy elengedhetetlen, mint a zenei felkészültség.
Az Operettszínház egyik legnépszerűbb táncoskomikusa lett
Hidvégi Miklós pályafutásának egyik legjelentősebb fordulópontját az jelentette, amikor néhány kecskeméti évad után a Fővárosi Operettszínház társulatához szerződött. Az 1979-ben kezdődő időszakban a magyar zenés színház egyik legnépszerűbb műfajában, az operettben bizonyíthatta tehetségét, és hamar a közönség által kedvelt táncoskomikusok közé került.
Az operett világában a táncoskomikus különösen összetett színpadi feladatot lát el. A szerepkör nem csupán a humoros jelenetek előadását jelenti, hiszen a művésznek egyszerre kell kiváló tánctudással, énekes felkészültséggel és komikai érzékkel rendelkeznie. Hidvégi Miklós éppen ezeknek a képességeknek köszönhetően vált a műfaj egyik ismert képviselőjévé.
A közönség többek között Bóni szerepében láthatta Kálmán Imre világhírű operettjében, a Csárdáskirálynőben. Ez a karakter az operettirodalom egyik legismertebb táncoskomikus szerepe, amely különleges ritmusérzéket, színpadi energiát és humorérzéket követel meg az előadótól.
Ugyancsak emlékezetes alakítást nyújtott Zsupánként a Marica grófnőben, Toniként a Cirkuszhercegnőben, valamint Feriként A mosoly országában. Lehár Ferenc népszerű operettjében, A víg özvegyben St. Brioche szerepében lépett színpadra.
A klasszikus operettek mellett más zenés színházi műfajokban is otthonosan mozgott. Franz von Suppé Boccaccio című operettjében Leonettót alakította, míg a Hegedűs a háztetőn című musicalben Fegyka szerepét játszotta.
Ezek a feladatok különböző színészi megközelítést igényeltek, Hidvégi Miklós pedig pályája során újra és újra bizonyította, hogy a könnyed humor mellett az összetettebb karakterek megformálására is képes.
Nemcsak Magyarországon, külföldön is sikereket aratott
A magyar operettnek hosszú évtizedek óta jelentős nemzetközi közönsége van. Kálmán Imre és Lehár Ferenc művei Európa számos országában népszerűek, a magyar operettjátszás hagyományai pedig különleges értéket képviselnek a zenés színház világában.
Hidvégi Miklós pályafutása során ennek a hagyománynak az egyik képviselője volt. A Fővárosi Operettszínház művészeként rendszeresen fellépett ünnepi gálaesteken, valamint részt vett a társulat külföldi vendégszereplésein is.
A külföldi fellépések különleges kihívást jelentenek a zenés színház művészei számára. Az előadónak sokszor olyan közönség előtt kell hitelesen és szórakoztatóan megformálnia egy karaktert, amely nem feltétlenül érti az előadás minden szavát. Ilyenkor a mozgásnak, az arckifejezésnek, a színpadi jelenlétnek és a humornak még nagyobb jelentősége van.
Hidvégi Miklós táncoskomikusi adottságai különösen alkalmassá tették ezekre a feladatokra. Külföldi fellépéseivel hozzájárult ahhoz, hogy a magyar operett hagyományai az országhatárokon túl is élő és szerethető műfajként jelenjenek meg.
A színészi munka mellett koreográfusként is kipróbálta magát. Közreműködött többek között Csiky Gergely A nagymama című darabjának Fényes Szabolcs zenéjével készült színpadi változatában. Ez a feladat már előrevetítette pályafutásának későbbi szakaszát, amikor egyre nagyobb szerepet kapott az előadások megalkotásában és színpadra állításában.
Saját társulatot alapított, és rendezőként is új fejezetet nyitott
A kilencvenes évek közepén Hidvégi Miklós életében új korszak kezdődött. A hosszú színészi pályafutás után saját magántársulatot hozott létre, amellyel külföldön is fellépett, és amelynek produkcióiban már nemcsak előadóként, hanem rendezőként és producerként is közreműködött.
Ez a döntés jelentős változást jelentett számára, hiszen a társulat működtetése jóval több feladattal járt, mint egy-egy színpadi szerep megformálása. A produkciók megszervezése, a fellépések előkészítése, a szereplők munkájának összehangolása és a művészi elképzelések megvalósítása mind komoly szakmai tapasztalatot igényelt.
Hidvégi Miklós azonban addigra már alaposan ismerte a zenés színház működését, és ezt a tudást saját társulatának munkájában is kamatoztathatta. Rendezőként és producerként arra törekedett, hogy a klasszikus magyar operett hagyományai tovább éljenek, és újabb közönségrétegekhez juthassanak el.
A magántársulat külföldi szereplései révén a magyar operett nemzetközi jelenlétéhez is hozzájárult. Munkássága ebben az időszakban már jóval túlmutatott a színészi szerepeken: előadások létrehozásában, megszervezésében és művészi irányításában is részt vett.
Békéscsabán is maradandót alkotott
Pályafutásának későbbi szakaszában Hidvégi Miklós a békéscsabai Jókai Színházban is fontos rendezői munkát végzett. A teátrumban több klasszikus operettet állított színpadra, amelyekkel továbbadta a zenés színház világában szerzett több évtizedes tapasztalatát.
Rendezései között szerepelt a Bajadér, a Bál a Savoyban, a Viktória és A mosoly országa is. Ezek a művek a klasszikus operettirodalom fontos darabjai, amelyek színpadra állítása alapos műfaji ismeretet és összetett rendezői munkát kíván.
Hidvégi Miklós számára a rendezés lehetőséget adott arra, hogy ne csupán egyetlen szereplő alakításán keresztül formáljon egy előadást, hanem az egész produkció színpadi világát alakíthassa. Rendezőként már az előadás ritmusáért, a szereplők közötti kapcsolatokért és a zenei, valamint prózai jelenetek összhangjáért is felelősséget vállalhatott.
A békéscsabai évek jól mutatják pályafutásának sokoldalúságát. Az egykori népszerű táncoskomikusból olyan színházi alkotó vált, aki a klasszikus operettek rendezésében is megtalálta a maga feladatát.
Oszvald Marikával különleges kapcsolat kötötte össze őket
Hidvégi Miklós életének egyik meghatározó szereplője Oszvald Marika Kossuth-díjas színművésznő volt, akivel nemcsak a színpadon, hanem a magánéletben is hosszú közös történetet írtak.
A két művész a Színház- és Filmművészeti Főiskolán ismerkedett meg, ahol osztálytársak voltak. Mindketten a zenés színház iránt kötelezték el magukat, így pályájuk már fiatal korukban összekapcsolódott.
Kapcsolatukból szerelem, majd házasság lett. Közös életük azonban nem alakult egyszerűen: első házasságuk mintegy másfél év után válással végződött. A különválást követően mégis újra egymásra találtak, és ismét összeházasodtak.
A művésznő korábbi visszaemlékezései alapján kapcsolatuk egyszerre volt tele szeretettel, közös szakmai élményekkel és nehézségekkel. Mindketten erős egyéniségek voltak, akik saját művészi elképzeléseiket és pályájukat is fontosnak tartották.
Második házasságukból egy lányuk született, Krisztina, aki később a televíziózás világában találta meg a hivatását. Bár a házaspár 2008-ban végleg elvált, emberi és szakmai kapcsolatuk ezt követően is megmaradt.
Oszvald Marika korábbi interjúiban többször is szeretettel beszélt egykori férjéről, akivel életük jelentős részét együtt töltötték. Közös múltjuk nem csupán a családi életet jelentette: rengeteg színpadi élmény, közös munka és hosszú évek alatt felhalmozódott emlék kötötte össze őket.
Hidvégi Miklós halála ezért Oszvald Marika számára nemcsak egy egykori pályatárs elvesztését jelenti, hanem annak az embernek a távozását is, akivel fiatal koruktól kezdve életük számos meghatározó pillanatát megosztották.
Oszvald Marika nem kívánt nyilatkozni egykori férje haláláról
A halálhír nyilvánosságra kerülése után a Blikk megkereste Oszvald Marikát, aki azonban nem kívánt nyilatkozni Hidvégi Miklós elvesztéséről.
A lap beszámolója szerint a művésznőnek október 28-án este Kazincbarcikán volt fellépése, ahol Peller Károllyal közösen szerepelt az Operett, ahogy szeretjük című előadásban.
Különösen nehéz helyzetet jelenthet egy előadóművész számára, amikor személyes gyászának időszakában is színpadra kell lépnie. A színházi munka azonban sajátos hivatás: a közönség gyakran csak a reflektorfényben álló művészt látja, miközben a fellépések mögött személyes örömök, veszteségek és emberi történetek húzódnak meg.
Hidvégi Miklós és Oszvald Marika kapcsolata több évtizedes közös múltat jelentett. A fiatalon kezdődő szerelemtől a házasságokon és a családalapításon át a közös színpadi munkáig számos emlék kötötte össze őket.
A Budapesti Operettszínház részvétnyilvánításában Oszvald Marikáról és lányukról, Krisztináról sem feledkezett meg, ezzel is kifejezve, hogy a művész elvesztése nemcsak a színházi közösség, hanem családja számára is fájdalmas veszteség.
Egy egész korszak emléke marad utána
Hidvégi Miklós azok közé a színművészek közé tartozott, akiknek pályafutása szorosan összekapcsolódott a magyar operettjátszás egyik fontos korszakával. A hetvenes és nyolcvanas években a zenés színház a magyar kulturális élet meghatározó részét jelentette, az Operettszínház előadásai pedig széles közönséget vonzottak.
Ebben az időszakban a táncoskomikusok különösen fontos szerepet játszottak a műfaj népszerűségében. A humoros karakterek, a látványos táncjelenetek és a könnyed színpadi megoldások sokszor éppen azt a felszabadult hangulatot teremtették meg, amelyért a nézők újra és újra visszatértek a színházba.
Hidvégi Miklós Bónija, Zsupánja és többi operettfigurája egy olyan művészi hagyomány részét képezte, amelyben a pontos színészi játék, a humor, a zene és a mozgás elválaszthatatlan egységet alkotott.
Későbbi rendezői munkássága pedig azt bizonyította, hogy a műfaj iránti elkötelezettsége nem ért véget azzal, hogy ritkábban lépett színpadra. Saját társulatának létrehozásával és a klasszikus operettek színpadra állításával tovább dolgozott azért, hogy ez a színházi hagyomány fennmaradjon.
Pályafutása így nemcsak a népszerű szerepek sorozatából állt, hanem abból a több évtizedes munkából is, amellyel a magyar zenés színház értékeit szolgálta.
Egyelőre nem közölték, mi okozta a művész halálát
Hidvégi Miklós halálának pontos körülményeiről a Budapesti Operettszínház nyilvánosságra hozott búcsúüzenete nem tartalmazott részletes tájékoztatást. A halál okáról, valamint a temetés és a végső búcsúztatás időpontjáról sem szerepelt megerősített információ a közleményben.
A teátrum elsősorban a művész gazdag pályafutását idézte fel, hangsúlyozva mindazt, amit színészként, rendezőként és a magyar operett nemzetközi népszerűsítőjeként tett.
A 74 éves korában elhunyt Hidvégi Miklós után több évtizednyi színházi munka, számtalan előadás és egy olyan művészi életút maradt, amelynek fontos része volt a magyar zenés színjátszás hagyományainak megőrzése.
Búcsú Hidvégi Miklóstól – a színpadon tovább él az emléke
Egy színművész elvesztése mindig különleges veszteség, hiszen az előadóművészet pillanatokból, közös élményekből és emlékekből épül fel. A színházi előadás véget ér, a függöny legördül, de a nézőkben sokszor évtizedeken keresztül megmarad egy-egy alakítás, egy jellegzetes mozdulat vagy egy felejthetetlen jelenet.
Hidvégi Miklós egész életét a színház szolgálatába állította. A kecskeméti pályakezdéstől az Operettszínház sikerein és a nemzetközi fellépéseken át a saját társulatáig és a békéscsabai rendezésekig hosszú és változatos utat járt be.
Olyan klasszikus művekben szerepelt, amelyeket a magyar közönség generációk óta szeret, és amelyek a jövőben is fontos helyet foglalhatnak el a hazai színházak repertoárjában.
Hidvégi Miklós 74 évesen távozott, de a magyar operettjátszás történetében és egykori nézőinek emlékezetében tovább élhet mindaz, amit a színpadon létrehozott.
A magyar színházi élet egy sokoldalú művésztől búcsúzik, aki színészként mosolyt csalt az arcokra, rendezőként előadásokat teremtett, és évtizedeken keresztül dolgozott azért, hogy az operett szeretete újabb és újabb közönségekhez jusson el.
Nyugodjon békében!
