Jelentős átalakítást sürgetnek az önkéntes pénztáraknál: a jelenlegi 150 ezer forintos támogatási plafont akár 260 ezer forintra emelnék, a munkáltatókat kedvezőbb adózással ösztönöznék befizetésre, hosszabb távon pedig olyan rendszer is létrejöhetne, amelyben a dolgozó, a cég és az állam egyaránt hozzájárul a nyugdíjcélú megtakarításhoz.
Az elképzeléseket az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének október eleji visegrádi konferenciáján ismertették. A szektor jelenleg kifejezetten erős számokat mutat: az önkéntes nyugdíjpénztárak vagyona 2026 első félévének végére meghaladta a 2600 milliárd forintot, miközben a nyugdíj- és egészségpénztári tagság is bővült.
A kedvező számok mögött azonban hosszabb távú probléma rajzolódik ki. A következő tíz-tizenöt évben nagy létszámú korosztályok érik el a nyugdíjas kort, miközben kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra. Ez egyszerre helyezhet nyomást az állami nyugdíjrendszerre és az önkéntes pénztárakra.
Az ÖPOSZ ezért több ponton változtatna a jelenlegi rendszeren. A cél az, hogy többen kezdjenek el időben megtakarítani, a munkáltatók ismét nagyobb szerepet vállaljanak, és az állami ösztönző azok számára is értéket jelentsen, akik személyijövedelemadó-kedvezményeik miatt jelenleg nem vagy csak részben tudják kihasználni a pénztári adó-visszatérítést.
Fontos ugyanakkor: ezek jelenleg szakmai javaslatok. Nem született olyan jogszabály, amely 2027-től automatikusan 260 ezer forintra emelné minden pénztártag támogatását. Az összegeket ezért nem szabad már biztosan járó pénzként kezelni.
2616 milliárd forintra nőtt a nyugdíjpénztári vagyon
A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb statisztikája szerint az önkéntes nyugdíjpénztárak vagyona 2026 második negyedévének végén 2615,9 milliárd forintot tett ki.
Ez lényegében megegyezik az ÖPOSZ konferenciáján ismertetett 2616 milliárd forintos adattal.
A feltöltött konferencia-összefoglaló szerint 2025 végén még 2413 milliárd forint volt a vagyon, vagyis fél év alatt körülbelül 203 milliárd forinttal, 8,4 százalékkal növekedett.
A növekedésben nemcsak a befizetések, hanem a befektetések teljesítménye is szerepet játszott.
A befizetések is emelkednek
A pénztárakhoz érkező tagdíjbevételek szintén jelentős összeget értek el.
2025-ben az önkéntes nyugdíjpénztárakba 202 milliárd forint, az egészségpénztárakba pedig 121 milliárd forint érkezett.
2026 első hat hónapjában a nyugdíjpénztáraknál már 113 milliárd, az egészségpénztáraknál 68 milliárd forintnyi befizetés gyűlt össze.
Ez összesen 181 milliárd forint fél év alatt.
A számok azt mutatják, hogy az öngondoskodás iránt továbbra is jelentős az érdeklődés.
Több mint egymillió nyugdíjpénztári tag van
A tagság is emelkedett.
A feltöltött anyag szerint az önkéntes nyugdíjpénztárak taglétszáma 2025 végi 1 millió 82 ezerről 2026 közepére 1 millió 89 ezerre nőtt.
Az egészségpénztáraknál még látványosabb volt a bővülés.
A taglétszám 1 millió 259 ezerről 1 millió 291 ezerre emelkedett, ami fél év alatt 32 ezer új tagot jelent.
A lakáscélú pénzkivétel sem ürítette ki a pénztárakat
A konferencián szóba került a nyugdíjpénztári megtakarítások korábbi, átmeneti lakáscélú felhasználási lehetősége is.
Az ismertetett adatok szerint 67 045 ilyen igényt nyújtottak be, összesen 125,4 milliárd forint értékben.
Az ÖPOSZ elnöke abból, hogy a tagság körülbelül 94 százaléka nem élt a lehetőséggel, arra következtetett, hogy a tagok döntő többsége továbbra is valóban nyugdíjcélú megtakarításként tekint a pénzére.
Ez azért fontos, mert az önkéntes nyugdíjpénztár lényege éppen a hosszú távú felhalmozás.
Ma legfeljebb 150 ezer forintos adó-visszatérítés járhat
A jelenlegi rendszerben az önkéntes pénztári befizetések után személyi jövedelemadóból visszaigényelhető támogatás kapcsolódik a megtakarításhoz.
Az önkéntes nyugdíjpénztári befizetés után a befizetett összeg 20 százaléka kérhető vissza, éves szinten legfeljebb 150 ezer forintig.
A maximális 150 ezer forintos visszatérítés kihasználásához ezért évente 750 ezer forintos befizetés szükséges.
A pénz nem a tag bankszámlájára érkezik, hanem a pénztári számláján írják jóvá, így tovább növelheti a nyugdíjcélú megtakarítást.
Ezt emelnék 260 ezer forintra
Az ÖPOSZ egyik legfontosabb javaslata a támogatási felső határ jelentős emelése.
A konferencián bemutatott elképzelés szerint a jelenlegi 150 ezer forintos kombinált plafon helyett 260 ezer forintos felső határt szeretnének.
A nyugdíjpénztári megtakarítások után legfeljebb 260 ezer forint, az egészségpénztári befizetések után legfeljebb 150 ezer forint támogatás lenne elérhető.
A kettő együtt ugyanakkor nem haladhatná meg a 260 ezer forintot.
Vagyis nem arról lenne szó, hogy valaki automatikusan 260 ezer forintot kap. Ehhez továbbra is megfelelő összegű saját befizetésre és a végleges szabályoktól függő jogosultságra lenne szükség.
Miért emelnék meg ennyire a plafont?
Az ÖPOSZ érvelése szerint a 150 ezer forintos határ hosszú évek óta változatlan, miközben az infláció jelentősen csökkentette annak valódi értékét.
Ha az ösztönző nominális összege nem változik, ugyanakkora támogatás egyre kevesebb árut, szolgáltatást és későbbi nyugdíjkiegészítést finanszíroz.
A 260 ezer forintos határ tehát részben ezt az értékvesztést kompenzálná.
Emellett arra is ösztönözhetné a magasabb jövedelmű vagy nagyobb megtakarítási képességű tagokat, hogy több pénzt tegyenek félre.
Ennél is nagyobb változás lenne az alanyi jogú támogatás
Az ÖPOSZ nem pusztán a plafon emelését javasolja.
Átalakítaná azt is, hogyan jut hozzá a pénztártag az állami ösztönzőhöz.
Jelenleg adó-visszatérítésről beszélünk. Ez azt jelenti, hogy szükség van olyan befizetett személyi jövedelemadóra, amelyből a kedvezmény érvényesíthető.
Ez egyre több embernél okozhat problémát.
Az szja-mentességek miatt sokan eleshetnek a teljes visszatérítéstől
Az elmúlt években folyamatosan bővült azok köre, akik valamilyen személyijövedelemadó-kedvezményt vagy mentességet vehetnek igénybe.
Ha valakinek emiatt alacsonyabb vagy akár nulla az éves szja-fizetése, nincs miből teljes egészében visszaigényelnie a pénztári kedvezményt.
Ez furcsa helyzetet teremthet.
Valaki rendszeresen félretesz saját nyugdíjára, mégsem tudja kihasználni ugyanazt a támogatást, mint egy hasonló összeget megtakarító, de több szja-t fizető ember.
Az ÖPOSZ ezért azt szeretné, ha a jelenlegi szja-visszatérítés helyett alanyi jogon járó állami támogatás jönne létre.
Ez sok család számára különösen fontos lehetne
Egy alanyi jogú rendszerben elvileg nem az döntené el a támogatás tényleges kihasználhatóságát, hogy az adott embernek mennyi szja-fizetési kötelezettsége maradt.
Ez például többgyermekes családoknál vagy más adókedvezményeket igénybe vevőknél lehetne jelentős változás.
A konferencián ismertetett, szja-kedvezménnyel érintett kisebb felmérési csoportban a megkérdezettek 40 százaléka azt mondta, hogy a jövőben csökkentené vagy megszüntetné pénztári befizetését.
Ez ugyan csak egy 65 fős alcsoport véleménye volt, ezért országos következtetést nem lehet levonni belőle.
Az ÖPOSZ szerint azonban jól mutatja a kockázatot.
A munkáltatók is visszatérhetnének a rendszerbe
A pénztárszövetség másik nagy javaslata a céges befizetések ösztönzése.
A szervezet szerint jelenleg a SZÉP-kártya adózása kedvezőbb, ezért a munkáltatóknak kevésbé vonzó nyugdíj- vagy egészségpénztári befizetést adni dolgozóiknak.
Ezen változtatnának.
Az ÖPOSZ legalább a SZÉP-kártyáéhoz hasonló kedvező adózást szeretne a pénztári juttatásokra, meghatározott összeghatárok mellett.
Havi 22 500 forintot adhatna kedvezőbben a munkáltató
A konferencián ismertetett javaslatban a nyugdíjpénztári munkáltatói hozzájárulás kedvezményes határa a minimálbér 7 százaléka lenne.
Az ott bemutatott számításban ez havi 22 500 forintnak felelt meg.
Egészségpénztárnál a minimálbér 3,5 százalékáig biztosítanának kedvezőbb feltételeket, ami a bemutatott példában havi 11 250 forint.
A szövetség számítása szerint az intézkedés összesen akár 250 ezer új tagot is bevonhatna a két pénztári ágazatba.
Hosszabb távon minden dolgozó automatikusan bekerülhetne
Az ennél is nagyobb változást egy automatikus beléptetésen alapuló rendszer jelentené.
Az ÖPOSZ által felvázolt modellben a munkavállaló a fizetésének 2 százalékát, a munkáltató további 2 százalékot fizetne be.
Ehhez az állam még 1 százalékot tenne hozzá.
Így összesen a munkabér 5 százalékának megfelelő összeg kerülhetne rendszeresen hosszú távú megtakarításba.
Ki lehetne lépni a rendszerből
A javaslatban az automatikus beléptetés nem jelentene kötelező, visszavonhatatlan pénztári tagságot.
Az érintett automatikusan bekerülne, de lehetősége lenne kilépni.
Ennek pszichológiai jelentősége van.
A nemzetközi tapasztalatok szerint sokan nem azért nem takarékoskodnak, mert tudatosan elutasítják a megtakarítást, hanem azért, mert folyamatosan halogatják a döntést.
Ha az alaphelyzet az, hogy valaki már tag, és neki kell aktívan kilépnie, sokkal többen maradhatnak a rendszerben.
Külföldön már működnek hasonló rendszerek
A konferencián brit, lengyel és ír példákat is bemutattak.
A brit modellben az ismertetett konstrukció szerint a munkavállaló 5 százalékot, a munkáltató 3 százalékot fizet.
Lengyelországban 2 százalékos dolgozói és 1,5 százalékos munkáltatói hozzájárulást említettek.
Az ír rendszerben mindkét oldal 1,5 százalékról indul, majd a hozzájárulás fokozatosan magasabb szintre emelkedik.
Ezek nem magyar szabályok, hanem példák arra, milyen módon próbálják más országokban ösztönözni a hosszú távú megtakarítást.
Miért sürgetik ennyire a változtatást?
A háttérben a demográfia áll.
Az úgynevezett Ratkó-unokák nagy létszámú korosztályai a következő 10–15 évben fokozatosan elérik a nyugdíjas kort.
Ez egyszerre két oldalról jelent problémát.
Kevesebb aktív dolgozó fizethet járulékot, miközben egyre több ember lesz jogosult nyugdíjra.
A pénztáraknál pedig egyre több idősebb tag kezdheti meg megtakarítása felhasználását.
Negyedmillióval kevesebb aktív dolgozó lehet
Az ÖPOSZ konferenciáján bemutatott, KSH-adatokra alapozott számítás szerint a következő tíz évben körülbelül 250 ezer fővel csökkenhet az aktív korú dolgozók száma pusztán a munkaerőpiacra belépő és onnan kilépő korosztályok létszámkülönbsége miatt.
És ez még kedvező feltételezéssel számol.
A számítás feltételezi, hogy a belépő fiatalok Magyarországon vállalnak munkát.
Ha közülük sokan külföldre mennek dolgozni, a tényleges munkaerőpiaci nyomás ennél is nagyobb lehet.
Egyre kevesebb fiatal van a pénztárakban
A pénztárak korösszetétele ugyanezt a problémát mutatja.
A konferencián ismertetett MNB-adatok szerint a 30–44 éves nyugdíjpénztári tagok száma 2020 és 2025 között 380 ezerről 267 ezerre csökkent.
Ezzel párhuzamosan a 45–59 éves tagok száma 515 ezerről 574 ezerre nőtt.
A 60 év felettiek létszáma pedig 168 ezerről 198 ezerre emelkedett.
A 16–29 évesek száma eközben mindkét vizsgált évben csak körülbelül 43 ezer volt.
Minél korábban kezd valaki, annál kevésbé fáj
Az MNB is rendszeresen felhívja a figyelmet arra, hogy a nyugdíjcélú megtakarításnál az idő az egyik legfontosabb tényező.
Ha valaki húszas éveiben elkezd félretenni, ugyanakkora későbbi nyugdíjkiegészítéshez jóval kisebb havi megtakarítás is elegendő lehet, mint annak, aki csak negyven-ötven évesen kezd.
Ennek oka a hosszabb befektetési idő és a hozamok újrabefektetésének hatása.
A jegybank ezért 2026-ban külön nyugdíjpénztári kalkulátort is indított.
Sok ember számára túl távoli a nyugdíj
A megtakarítás problémája azonban nem pusztán matematikai.
Az emberek természetes módon fontosabbnak érzik a jelenlegi kiadásaikat.
A lakhatást, rezsit, hiteltörlesztőt vagy a gyermekek költségeit most kell fizetni, miközben a nyugdíj akár harminc év múlva esedékes.
Ezért sokan akkor is halogatják a megtakarítást, ha pontosan tudják, hogy szükségük lenne rá.
Már egy jól megfogalmazott emlékeztető is működhet
A konferencián egy közel 128 ezer ember részvételével készült észt kutatást is bemutattak.
A résztvevők egy része nem kapott külön üzenetet, mások különféle, megtakarításra ösztönző emlékeztetőket kaptak.
Az üzenetek eltérő módon fogalmazták meg ugyanazt a célt.
Volt, amelyik az elveszíthető előnyt, más a hosszú távú nyereséget, a befektetés megtérülését vagy a család anyagi biztonságát hangsúlyozta.
A családi biztonságra építő üzenet volt a legerősebb
A kutatás eredménye szerint már az egyszerű emlékeztetők is növelték azok arányát, akik pluszpénzt fizettek be.
A kontrollcsoportnál a befizetők aránya megközelítőleg 9 százalék volt.
Az üzeneteket kapóknál ez körülbelül 10 százalékra emelkedett.
A legnagyobb hatást az az üzenet érte el, amely a család jövőbeli anyagi biztonságára helyezte a hangsúlyt.
Kis százalékos különbségnek tűnhet, de több tízezer embernél már jelentős megtakarítási többletet eredményezhet.
A fizetésemelésből könnyebb lehet félretenni
Az egyik érdekes viselkedési megoldás az, amikor a befizetés nem azonnal nő, hanem egy későbbi fizetésemeléshez kapcsolódik.
Például valaki vállalja, hogy következő béremelése egy részét automatikusan nyugdíjpénztárba irányítja.
Pszichológiailag ez könnyebb lehet.
Nem kell csökkenteni a jelenlegi elkölthető jövedelmét, csak a később érkező pluszpénz egy részéről mond le.
Az ilyen rendszerek segíthetnek abban, hogy a megtakarítás fokozatosan emelkedjen.
Mi történik most?
Egyelőre tehát nincs olyan döntés, amely automatikusan megemelné a pénztári támogatást 260 ezer forintra.
A jelenlegi rendszer továbbra is működik.
Az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések után a szabályok szerint igénybe vehető adó-visszatérítés felső határa továbbra is 150 ezer forint.
A 260 ezer forintos plafon, az alanyi jogú támogatás, a kedvezményesebb munkáltatói befizetés és az automatikus beléptetés egyelőre szakmai javaslat.
Ahhoz, hogy ezekből tényleges szabály legyen, jogalkotói döntés és megfelelő jogszabály-módosítás szükséges.
Mégis rengeteg embert érinthet a vita
Az önkéntes nyugdíjpénztári szektor már ma is körülbelül 1,1 millió embert ér el.
Az egészségpénztárakkal együtt ennél jóval szélesebb azok köre, akiknek személyesen is számít, hogyan alakul az állami támogatás vagy a munkáltatói hozzájárulás adózása.
A 150 ezerről 260 ezer forintra emelt keret önmagában is jelentős változás lenne.
Ennél azonban még nagyobb jelentősége lehetne annak, ha az adó-visszatérítés helyét olyan állami támogatás venné át, amelyet azok is ki tudnak használni, akik szja-kedvezményeik miatt ma nem tudják teljes egészében érvényesíteni a visszatérítést.
A következő évek egyik legfontosabb kérdése lehet az öngondoskodás
A mostani pénztári vagyon rekordközeli nagysága megnyugtatónak tűnhet, de a demográfiai folyamatok egyértelműen mutatják, miért került ismét előtérbe a nyugdíjcélú megtakarítás.
Egyre több ember jut nyugdíjas korba, miközben a munkaerőpiacra kevesebb fiatal érkezik.
Ez önmagában nem jelenti azt, hogy az állami nyugdíjrendszer összeomlana, de hosszabb távon növeli a rendszerre nehezedő nyomást.
A pénztárszektor ezért azt szeretné elérni, hogy ne csak az egyén vállalja az öngondoskodás terhét. A felvázolt modellben a dolgozó, a munkáltató és az állam közösen építené fel a későbbi nyugdíjkiegészítést. A 260 ezer forintos támogatási plafon látványos eleme a javaslatnak, de az igazán nagy változást az automatikus megtakarítás, a munkáltatói hozzájárulás és az alanyi jogú állami támogatás együtt jelenthetné. Egyelőre azonban mindez javaslat: a jelenlegi 150 ezer forintos adó-visszatérítési plafon továbbra is érvényben van.
