Alapjaiban változhat meg a következő években a magyar rezsicsökkentés rendszere, miután egyre több gazdasági és energetikai szakértő állítja: a jelenlegi konstrukció hosszú távon túl nagy terhet jelent az állami költségvetés számára, ezért úgy kellene átalakítani, hogy a kis fogyasztású és rászoruló háztartások továbbra is védelmet kapjanak, a nagyobb fogyasztás viszont már kevesebb támogatást élvezzen – írja a Pénzcentrum.
Fontos azonban rögtön tisztázni: a kormány jelenleg nem jelentette be a rezsicsökkentés megszüntetését, és nincs kihirdetett döntés a háromsávos tarifarendszer bevezetéséről sem. A most nyilvánosságra került elképzelések egy szakértői vita részei. A G7-en megjelent elemzés szerzője olyan lehetőségeket vett sorra, amelyekkel szerinte igazságosabbá és olcsóbban finanszírozhatóvá lehetne tenni a rendszert.
A kérdés mégis egyre fontosabb, mert Magyarország 2026-os költségvetési hiánya a módosított előirányzat szerint a GDP 7,5 százaléka körül alakulhat. Eközben az energiaárak mesterségesen alacsonyan tartása az elmúlt években hatalmas állami kiadást jelentett. A rezsicsökkentés tehát ma már nem egyszerűen energiapolitikai vagy szociális kérdés, hanem a költségvetés egyik legnagyobb tétele is.
A G7 elemzésében idézett összesítés szerint 2022 és 2025 között a hatósági energiaárak fenntartása, az MVM támogatása, a távhő kompenzációja és más kapcsolódó tételek együttesen több mint ötezer milliárd forintos költségvetési terhet jelenthettek. Az OECD számításai ugyancsak arra jutottak, hogy az energiaár-szabályozás az elmúlt években a GDP jelentős részét elérő állami kiadást okozott.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden, rezsicsökkentésre fordított forint felesleges lett volna. A hatósági ár egyik legfontosabb előnye továbbra is az, hogy kiszámíthatóvá teszi a családok havi kiadásait, és megvédi a háztartásokat egy újabb hirtelen energiaár-sokktól. Éppen ezért a szakértői javaslatok többsége sem a kedvezmények egyik napról a másikra történő eltörléséről szól.
A rezsicsökkentés 2013 óta alapjaiban változott meg
A magyar rezsicsökkentést 2013-ban vezették be, amikor a lakossági energiaárakat hatósági eszközökkel csökkentették, majd hosszú időre rögzítették. A modell több éven keresztül viszonylag könnyen fenntartható volt, mert az európai nagykereskedelmi energiaárak alacsonyak maradtak.
A helyzet 2021 végén és különösen 2022-ben változott meg. A földgáz és a villamos energia európai nagykereskedelmi ára drasztikusan megugrott, miközben a magyar lakosság továbbra is jelentősen alacsonyabb hatósági tarifát fizetett.
2022 augusztusában ezért átalakították a rendszert. A kedvezményes ár már csak meghatározott éves fogyasztási határig maradt érvényben, az e feletti fogyasztásra magasabb tarifa került.
A rendszer tehát ma sem pontosan ugyanaz, mint 2013-ban. Már jelenleg is létezik egyfajta kétlépcsős árazás: van kedvezményes fogyasztási mennyiség, és van az afeletti magasabb ár.
Mi lenne az új elképzelés?
A most felvetett modell ezt vinné tovább.
A szakértői elképzelés szerint nem két, hanem három fogyasztási sáv jelenhetne meg.
Az első lenne egy úgynevezett létminimum- vagy alapfogyasztási sáv. Ebben minden háztartás meghatározott mennyiségű gázt és villamos energiát továbbra is erősen támogatott áron kaphatna.
A második lenne a normál fogyasztási sáv. Ennél az ár már jobban követné az energia tényleges beszerzési költségét, de továbbra sem feltétlenül tisztán piaci tarifa lenne.
A harmadik pedig a kiugróan magas fogyasztást jelentené. Erre már nem vagy csak minimális állami támogatás járna.
A legtöbb családot az első két sáv védené
A javaslat egyik legfontosabb célja éppen az, hogy ne a kis fogyasztású háztartásokon próbáljon az állam megtakarítani.
Egy kis lakásban élő nyugdíjas, egy alacsony jövedelmű család vagy egy átlagosan fogyasztó háztartás továbbra is jelentős árkedvezményt kaphatna.
A magas támogatási igényt elsősorban azoknál próbálnák mérsékelni, akik lényegesen az átlag felett fogyasztanak.
Ez első látásra igazságosabbnak tűnhet, ugyanakkor komoly problémát jelent, hogy a magas energiafogyasztás nem feltétlenül jelent magas jövedelmet.
Egy rosszul szigetelt házban élő család könnyen rosszul járhatna
Ez különösen a földgáznál fontos.
Egy 120–150 négyzetméteres, régi, szigeteletlen családi házban élő család sokkal több gázt használhat, mint egy modern, jól szigetelt lakásban élő, magas jövedelmű háztartás.
Ha kizárólag a fogyasztás alapján határoznák meg, ki tekinthető tehetősebbnek, az könnyen igazságtalan helyzeteket eredményezhetne.
Éppen ezért a szakértők szerint az energiaár-rendszer átalakítását nagy léptékű lakásfelújítási és szigetelési programnak is kísérnie kellene.
A magyar lakásállomány energetikai állapota nemzetközi összehasonlításban is gyenge. Az OECD szerint a lakóépületek energiaintenzitása az egyik legmagasabb az Európai Unióban.
Az OECD is célzottabb támogatást javasol
Nemcsak magyar szakértők sürgetik a változtatást.
Az OECD 2026-os magyarországi gazdasági jelentésében azt javasolta, hogy Magyarország fokozatosan mozduljon el az általános energiaár-támogatásoktól a rászoruló háztartások célzott támogatása felé.
Ennek egyik oka a költségvetési teher.
A másik, hogy a nagyon alacsony energiaár csökkenti a motivációt a lakások korszerűsítésére, a szigetelésre vagy az energiafogyasztás mérséklésére.
Ha minden elfogyasztott köbméter gázot jelentős állami támogatás mellett kap egy háztartás, kisebb az anyagi ösztönző arra, hogy több millió forintot fordítson energetikai felújításra.
Az Európai Bizottság is problémásnak tartja a jelenlegi modellt
Az Európai Bizottság 2026-os országjelentése szerint a rosszul célzott energiaár-támogatások jelentős költséget okoznak, miközben gyengíthetik az energiahatékonysági beruházások ösztönzését.
A Bizottság adatai szerint Magyarország továbbra is jelentős támogatást fordít a lakossági energiaárak alacsonyan tartására.
Az uniós kritika nem azt jelenti, hogy a rászoruló családokat támogatás nélkül kellene hagyni. Éppen ellenkezőleg: az uniós és OECD-ajánlások lényege, hogy az általános kedvezmények helyett célzottabban kellene segíteni azokat, akiknek valóban nehézséget okoz az energia kifizetése.
Mi történhetne a nyaralókkal és a második ingatlanokkal?
A szakértői javaslatok között szerepel az is, hogy a legkedvezőbb tarifát csak az életvitelszerűen lakott ingatlanokra lehessen igénybe venni.
Jelenleg egy tehetősebb háztartás több ingatlanhoz is kapcsolódhat energiafogyasztóként.
Felmerült ezért, hogy a kiemelten támogatott rezsi csak a tényleges lakóhelyhez kapcsolódjon, míg egy nyaraló, hétvégi ház vagy második lakás esetében már kevésbé támogatott tarifa legyen érvényes.
Ez azonban technikailag és jogilag sem lenne egyszerű.
Meg kellene határozni, pontosan mit jelent az életvitelszerű lakhatás, mi történik a többgenerációs ingatlanokkal, a külön mérőórákkal vagy az albérletekkel.
A napelemes háztartások támogatását is újragondolnák
A szakértői vita egyik kényes eleme a napelemes családok helyzete.
Azok a háztartások, amelyek még éves szaldóelszámolásban vannak, rendkívül kedvező feltételekkel számolhatják el a nyáron hálózatba visszatáplált és télen felhasznált energiát.
Felmerült, hogy az ilyen háztartásoknak nem indokolt ugyanolyan mértékű további rezsitámogatást biztosítani, mint azoknak, akik semmilyen saját energiatermeléssel nem rendelkeznek.
Ez különösen vitatott kérdés lehetne, mert sok család éppen az állami szabályokra és támogatásokra alapozva ruházott be napelembe.
Vízből is jöhetne sávos tarifa
A G7-en megjelent szakértői elemzés nemcsak a földgázt és az áramot érinti.
Felmerült a vezetékes víz díjrendszerének átalakítása is.
Ennél az első, alapvető emberi szükségletekhez szükséges vízmennyiséget kedvezményes áron lehetne biztosítani.
A kiugróan magas vízfogyasztásra azonban már magasabb tarifa vonatkozhatna.
Ezzel például egy alapvető háztartási vízfogyasztás továbbra is olcsó maradna, miközben a nagy kertöntözés, medencetöltés vagy más kiemelkedő fogyasztás már kevésbé részesülne állami kedvezményben.
Több mint ötezer milliárd forintról folyik a vita
A rezsicsökkentés átalakításának legerősebb érve továbbra is a költségvetés.
A G7 által idézett számítások szerint 2022 és 2025 között több mint ötezer milliárd forint közpénzre lehetett szükség a kedvezményes energiaárak fenntartásához és a kapcsolódó kompenzációkhoz.
Az OECD más módszerrel számol, de szintén rendkívül magas költségvetési teherről beszél. A szervezet szerint az energiaárplafonhoz kapcsolódó támogatás 2022 és 2024 között évente a GDP közel 2 százalékát is elérhette.
A kérdés ezért az, hogy egy ilyen összeget továbbra is minden fogyasztó energiaárának támogatására kell-e fordítani, vagy egy részét célzott szociális támogatásra, lakásszigetelésre, egészségügyre vagy más állami feladatra lenne célszerű átcsoportosítani.
A 7,5 százalékos hiány miatt egyre kisebb a mozgástér
A vita időzítése sem véletlen.
A 2026-os magyar költségvetés várható hiánya a jelenlegi tervek szerint a GDP 7,5 százaléka körül alakul.
Ez rendkívül magas szint, amelyet a következő években jelentősen csökkenteni kell.
Ha a hiányt 2027-ben és 2028-ban érdemben le akarják faragni, szinte minden nagy állami kiadási tétel előbb-utóbb vizsgálat alá kerülhet.
A rezsicsökkentés pedig nagyságrendje miatt óhatatlanul ezek között van.
Van azonban egy nagyon fontos ellenérv: a kiszámíthatóság
A rezsicsökkentés egyik legnagyobb értéke az, hogy a családok előre tudják, nagyjából mennyit kell fizetniük.
A 2022-es európai energiaválság megmutatta, milyen hatalmas kockázatot jelenthet egy teljesen piaci rendszer.
Ha egy család egyik évről a másikra két-háromszoros gáz- vagy villanyszámlával találkozik, azt sok esetben egyszerűen nem lehet kigazdálkodni.
Ezért még a rendszer átalakítását támogató szakértői elemzés sem javasolja, hogy egyik napról a másikra minden lakossági tarifa piaci legyen.
A középső tarifa lehetne a kompromisszum
Az egyik elképzelés szerint a normál fogyasztási sáv ára csak részben követné a beszerzési költségeket.
Az árat például félévente lehetne felülvizsgálni, és az emelkedés mértékét korlátozni lehetne.
Ha tehát a nemzetközi földgázár hirtelen 50 százalékkal megugrana, a lakossági tarifa nem követné azonnal ugyanilyen mértékben.
Ez egyszerre adna valamennyi piaci árjelzést és továbbra is védené a háztartásokat a szélsőséges áringadozástól.
Mi lenne a nyugdíjasokkal és az alacsony jövedelműekkel?
Ez az egyik legfontosabb társadalmi kérdés.
Egy egységes tarifarendszerben ugyanannyit fizet egy kilowattóra áramért egy minimálnyugdíjból élő ember, mint egy többmilliós havi jövedelemmel rendelkező háztartás.
Az OECD ezért inkább célzott pénzbeli támogatást javasolna a rászorulóknak.
Magyarországon azonban ennek kialakítása komoly adminisztratív feladat lenne.
Meg kellene határozni a jövedelemhatárt, kezelni kellene az egyedül élők és családok eltérő helyzetét, valamint figyelembe kellene venni az ingatlan energetikai állapotát is.
A kormány egyelőre továbbra is fenntartja a rendszert
Mindezek mellett fontos hangsúlyozni, hogy nincs bejelentett döntés a rezsicsökkentés megszüntetéséről.
A kormány 2026 nyarán még kifejezetten a rendszer fenntartása mellett hozott döntést: közel 26 milliárd forintot biztosított a távhőkassza számára, hogy a lakossági távhőárakat változatlanul lehessen tartani.
A lakossági gáz- és villamosenergia-tarifák átfogó, háromsávos átalakításáról jelenleg nincs kihirdetett kormányrendelet.
A G7 mostani cikke ezért szakértői vélemény és reformjavaslat, nem pedig hivatalosan elfogadott kormányprogram.
Ez a különbség most különösen fontos
Nem helyes tehát azt mondani, hogy „megszűnik a rezsicsökkentés”, vagy hogy „januártól drágább lesz a gáz”.
Ilyen döntés jelenleg nincs.
Ami biztosan látszik, hogy a rendszer költségvetési terhe egyre nagyobb vita tárgya, és az OECD, az Európai Bizottság, valamint több hazai energetikai szakértő is célzottabb támogatási rendszert szorgalmaz.
Az viszont még nyitott kérdés, hogy a kormány ezekből mit vesz át, mikor nyúl hozzá a rendszerhez, és egyáltalán sor kerül-e nagyobb átalakításra 2027-ben.
Ha változás jön, az egyik legfontosabb kérdés az lesz, ki számít rászorulónak
Papíron egyszerű azt mondani, hogy a gazdag fizessen többet, a szegény pedig kapjon nagyobb támogatást.
A valóság ennél sokkal bonyolultabb.
Egy vidéki, rosszul szigetelt családi házban élő kétgyermekes család fogyaszthat sokkal több gázt, mint egy új építésű budapesti lakásban élő magas jövedelmű pár.
Egy idős ember tulajdonában lehet nagy ház, miközben alacsony nyugdíjból él.
Egy többgenerációs otthonban pedig természetesen magasabb a fogyasztás, mint egy egyedülállónál.
Ezért egy új rendszer akkor lehet igazságos, ha nem kizárólag a fogyasztást, hanem a jövedelmi és élethelyzetet is figyelembe veszi.
A rezsicsökkentés körüli vita most még csak elkezdődött
A következő hónapok egyik legfontosabb gazdaságpolitikai kérdése lehet, hogyan lehet egyszerre megvédeni a magyar családokat az energiaárak szélsőséges mozgásától és csökkenteni az állami támogatások hatalmas költségét.
A háromsávos tarifa, a rászorultsági támogatás, az életvitelszerű lakóhelyhez kötött kedvezmény és az energetikai felújítások ösztönzése mind lehetséges irány.
De ezek egyelőre javaslatok.
A magyar családok számára most a legfontosabb tudnivaló az, hogy a jelenlegi rezsicsökkentés továbbra is működik, a gáz- és áramtarifák háromsávos átalakításáról pedig még nincs hivatalos döntés. Ugyanakkor a magas költségvetési hiány és az energiaár-támogatások több százmilliárdos éves terhe miatt egyre nagyobb az esélye annak, hogy a következő években valóban napirendre kerül a rendszer átalakítása. Ha ez megtörténik, várhatóan nem a támogatás teljes megszüntetése, hanem annak célzottabbá tétele lesz a legfontosabb kérdés.
