Sok nyugdíj előtt álló magyar számára alapvető változást jelentene, ha a jelenlegi 65 éves öregségi nyugdíjkorhatár akár csak egy évvel is csökkenne, ám fontos már az elején tisztázni: jelenleg nincs elfogadott kormányzati döntés a korhatár 64 évre mérsékléséről. A téma azért került ismét napirendre, mert Farkas András nyugdíjszakértő a Pénzcentrumnak adott interjúban arról beszélt, hogy szerinte átmenetileg, 2035-ig indokolt lenne 64 évre csökkenteni a korhatárt, és hosszabb távon a várható élettartamhoz kötött automatikus rendszer lehetne igazságosabb – írja a Pénzcentrum.
A szakértő érvelésének egyik kiindulópontja az, hogy a magyarok várható élettartama az uniós átlagnál alacsonyabb. Farkas szerint a magyar életkilátások körülbelül 4,4 évvel maradnak el az uniós átlagtól, ezért a korhatár korábbi 62-ről 65 évre emelése gyorsabb volt annál, mint amit a hazai életkilátások javulása önmagában indokolt volna.
Miért éppen 64 év?
Farkas András többször is olyan modellt javasolt, amelyben 2035-ig átmenetileg 64 év lenne a korhatár. Különösen a férfiaknál lát problémát, mert az alacsonyabb várható élettartam miatt átlagosan rövidebb időt tölthetnek nyugdíjban.
A javaslat lényege nem az lenne, hogy a korhatár örökre 64 maradjon. Hosszabb távon automatikusan igazodhatna a 65 éves korban várható további élettartamhoz. Ha az életkilátások javulnak, a korhatár emelkedhetne, ha romlanak, akár lefelé is módosulhatna.
Az OECD éppen ellenkező irányt is felvetett
A vita ettől válik igazán érdekesé. Az OECD magyar nyugdíjrendszerről szóló elemzése a hosszú távú fenntarthatóság miatt a korhatár és egyes kedvezmények várható élettartamhoz kötését javasolta. A szervezet számítása szerint 2025 és 2070 között a nyugdíjkiadások GDP-arányos szintje jelentősen emelkedhet.
Farkas András ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy a magyar GDP-arányos nyugdíjkiadás jelenleg az uniós mezőny alsó részében van. Szerinte ezért nem helyes abból kiindulni, hogy minden többletkiadás automatikusan fenntarthatatlan.
A két álláspont tehát nem ugyanarra helyezi a hangsúlyt. Az OECD hosszú távú költségvetési fenntarthatóságot vizsgál, Farkas pedig a magyar nyugdíjasok relatív anyagi helyzetét és életkilátásait emeli ki.
Egyetlen év rengeteget jelentene
Ha valaki például 1963-ban született, a jelenlegi rendszer szerint 65 éves korában éri el az öregségi korhatárt. Egy 64 éves szabály ennél a csoportnál egy teljes évvel korábbi nyugdíjba vonulási lehetőséget jelentene.
Ez az állami nyugdíjkassza számára jelentős többletkiadás lenne, hiszen az érintettek egy évvel hamarabb kezdenének ellátást kapni, miközben egy évvel rövidebb ideig fizetnének járulékot munkavállalóként.
Az intézkedés költségét ezért pontosan ki kellene számolni, mielőtt bármilyen politikai döntés születhetne.
Nők 40 is része a vitának
A Nők 40 lehetővé teszi, hogy a megfelelő jogosultsági időt megszerző nők a normál korhatár előtt teljes nyugdíjba vonuljanak. Farkas szerint a kedvezmény mögött méltányolható társadalmi cél áll, mert elismeri a nőkre jutó gyermeknevelési és családi terheket, ugyanakkor problémának tartja, hogy nincs külön alsó életkori korlát.
A szakértő szerint így extrém esetben egy nagyon korán munkába álló nő akár 56–57 éves korban is nyugdíjba kerülhet.
Ez azonban szintén szakértői értékelés. A kormány jelenlegi vállalásai között a Nők 40 megtartása szerepel.
Fontos: ma továbbra is 65 év
A közösségi médiában könnyen elterjedhet az a félrevezető állítás, hogy „64 évre csökkentették a nyugdíjkorhatárt”. Ez nem igaz.
A jelenlegi általános öregségi nyugdíjkorhatár továbbra is 65 év. A 64 éves lehetőség Farkas András szakmai javaslata, amelyről politikai vagy jogalkotási döntés nem született.
A nagyobb kérdés az emelési rendszer lehet
Farkas szerint a nyugdíjasok hosszabb távú problémáját nem elsősorban a korhatár, hanem az okozza, hogy az éves nyugdíjemelés az inflációt követi, miközben a bérek sok évben ennél gyorsabban emelkednek.
Ilyenkor a nyugdíjak vásárlóereje ugyan elvileg megmaradhat, de a dolgozókéhoz viszonyított életszínvonal fokozatosan leszakad.
Ezért olyan rendszerben látna megoldást, amely a reálbér-emelkedés egy részéből is részesíti az időseket.
