Aggasztó hír érkezett Bodrogi Gyuláról. A magyar színjátszás legendája tavasszal töltötte be 92. életévét, de továbbra sem az a típus, aki egyszerűen hátradőlne és búcsút intene a színpadnak. A munka, a közönség és a színház ma is fontos része az életének. A közelmúltban azonban olyan baleset érte, amely miatt változtatnia kellett a mindennapjain.
A Nemzet Színésze jelenleg bottal közlekedik.
Bodrogi Gyula azonban a történtek után sem veszítette el életkedvét. Sőt, amikor állapotáról kérdezték, olyan egyszerűen fogalmazott, ami tökéletesen megmutatja, milyen ember is ő valójában.
Leesett a lépcsőn Bodrogi Gyula
A 92 éves művész egy beszélgetésben árulta el, hogy elesett a lépcsőn. A baleset következtében jelenleg botra van szüksége a járáshoz.
Sokan egy ilyen történés után visszavennének a tempóból, Bodrogi Gyula azonban láthatóan egészen másképpen tekint a helyzetre.
Nem szeretne nagyobb jelentőséget tulajdonítani a balesetnek, mint amekkora feltétlenül szükséges.
A számára igazán fontos dolog ugyanis az, hogy még mindig képes önállóan közlekedni.
Bodrogi Gyula elmondta, hogyan van most
A színészlegenda saját szavai talán minden másnál jobban érzékeltetik, hogyan viseli a történteket.
„Bottal járok, mert leestem a lépcsőn, de nem csinálok belőle problémát. Tudok menni, ez a legfontosabb.”
A mondat egyszerre árulkodik a 92 éves színész élethez való hozzáállásáról és arról a makacs optimizmusról, amely egész pályáján jellemezte.
Bodrogi Gyula nem azt nézi, mi lett nehezebb.
Inkább annak örül, amit továbbra is meg tud tenni.
92 évesen sem akar lemondani a színpadról
Bodrogi Gyula számára a munka jóval több egyszerű hivatásnál.
A színpad egész életében meghatározó szerepet töltött be számára, és ezen az életkor sem változtatott.
A baleset ellenére továbbra is dolgozik, és már a következő feladatokon gondolkodik. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy 92 évesen jobban kell figyelnie saját határaira.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy vissza szeretne vonulni.
Éppen ellenkezőleg.
Addig szeretne színpadon maradni, amíg egészségi állapota ezt lehetővé teszi.
A szellemi frissességére sem panaszkodik
A színészi pálya egyik legnagyobb kihívása a szövegek megtanulása és felidézése.
Bodrogi Gyula saját elmondása szerint ezen a területen továbbra sincs problémája.
A színházi szövegeket képes megtanulni, és régebbi szerepeire is pontosan emlékszik.
Ez különösen fontos számára, hiszen nem egyszerűen jelen szeretne lenni a színházban. Dolgozni akar.
A színpad továbbra is energiát ad neki.
Az orvosok óvatosságra intik
Természetesen Bodrogi Gyula sem hagyhatja teljesen figyelmen kívül az életkorát.
Az orvosok időnként arra figyelmeztetik, hogy legyen óvatosabb. A színész maga is tudja, hogy bizonyos dolgokat ma már másképpen kell csinálnia, mint évtizedekkel korábban.
A baleset is emlékeztethette erre.
Ő azonban nem úgy tekint az óvatosságra, mint ami egyenlő lenne az élet feladásával.
Lehet bottal járni, és közben tovább dolgozni.
Lehet lassabban közlekedni, és közben új szerepekre készülni.
És lehet 92 évesen is terveket szőni.
Bodrogi Gyula már gyerekként súlyos megpróbáltatásokkal nézett szembe
A beszélgetés során nem csak a mostani balesetről esett szó.
Bodrogi Gyula életének olyan időszakait is felidézte, amelyekhez képest egy bot használata valóban egészen más megvilágításba kerülhet.
Már kisgyermekként súlyos tüdőgyulladáson esett át. Abban az időben egy ilyen betegség jóval veszélyesebb lehetett, mint napjainkban.
Később a testsúlyával is komoly problémái voltak, amelyek miatt még a járás is nehézséget okozott számára.
A legmélyebb nyomokat azonban egészen más élmények hagyták benne.
Budapest bombázását gyerekként élte át
Bodrogi Gyula gyermekkorára rányomta bélyegét a második világháború.
Budapest bombázását személyesen élte át.
Az akkori félelem pedig több mint nyolc évtizeddel később sem tűnt el teljesen.
A színész arról mesélt, hogy a repülőgépek hangja a mai napig ösztönös reakciót vált ki belőle. Gyermekként nemcsak a bombázást élte át, hanem azt is látta, ahogy édesanyja retteg.
Édesanyja zsidó származású volt, és túlélte a háborút.
A gyermekkori élmény azonban Bodrogi Gyulában maradt.
Egy repülőgép hangja ma is visszahozza az emlékeket
A színész különösen megrázó részletet osztott meg erről az időszakról.
„Amikor bombázták Budapestet… a hangja szörnyű volt, a mai napig, ha elmegy a fejem felett egy repülő, befogom a fülem, vagy a párnámat a fejemre nyomom.”
Talán nehéz elképzelni, milyen erősen rögzülhet egy ilyen emlék egy gyermekben.
Bodrogi Gyula szerint édesanyja félelmének látványa is mélyen beleégett az emlékezetébe.
Ehhez képest érthetőbbé válik az is, miért beszél olyan természetességgel a mostani balesetéről.
„Tudok menni, ez a legfontosabb”
Ebben a rövid mondatban tulajdonképpen benne van Bodrogi Gyula egész hozzáállása.
Nem tagadja, hogy megtörtént a baleset.
Nem tagadja azt sem, hogy botra van szüksége.
De nem szeretné, hogy ez határozza meg az életét.
92 évesen továbbra is dolgozik, szöveget tanul és tervezi a következő feladatát.
Ez pedig talán sokkal többet mond el az állapotáról, mint bármilyen hosszú magyarázat.
Ha újrakezdhetné, sem változtatna az életén
Bodrogi Gyula pályája évtizedeket ölel fel, és természetesen nem volt minden időszaka könnyű.
Ő mégis úgy tekint vissza az életére, hogy nem szeretné átírni.
A színész azt mondta:
„Úgy szeretem az életet, ahogy nekem kijutott.”
A pályájához három egyszerű irányelvet kapcsolt: azt szerette volna, hogy ismerjék, szeressék és elismerjék.
Kevés magyar színész mondhatja el magáról, hogy mindhárom ilyen nagy mértékben megadatott neki.
Egyetlen dolog különösen fontos számára
92 évesen természetesen már az ember óhatatlanul másként tekint az életre, mint fiatalkorában.
Bodrogi Gyula is beszélt arról, mi számít majd számára a végső számvetésnél.
Nem a szerepek száma.
Nem a taps hossza.
Nem az elismerések.
Hanem valami sokkal egyszerűbb.
Az, hogy tiszta lelkiismerettel tudjon távozni.
Most azonban még egyáltalán nem a búcsúztatás ideje jött el.
Bodrogi Gyula a balesete után bottal ugyan, de továbbra is megy előre. Dolgozik, gondolkodik a következő feladatán, és a színpad továbbra is ugyanolyan fontos számára, mint korábban.
Talán éppen ezért olyan erős az a néhány szó, amellyel saját állapotát összefoglalta:
„Tudok menni, ez a legfontosabb.”
Te melyik szerepében szeretted legjobban Bodrogi Gyulát? Írd meg kommentben, és kívánjunk neki együtt jó egészséget!
