A pajzsmirigydaganat a belső elválasztású mirigyek között messze a leggyakoribb daganattípus Magyarországon. Évente körülbelül 800–1000 új eset kerül felismerésre, ami 8–10 beteget jelent 100 ezer lakosra vetítve. Bár a számok az utóbbi években látványosan növekedtek, a szakemberek szerint nincs ok pánikra: ez a daganat az egyik legjobban kezelhető rosszindulatú elváltozás, különösen akkor, ha időben felismerik és megfelelően kezelik.
Miért nőtt meg az esetszám?
Az elmúlt évtizedben ugrásszerű emelkedést tapasztaltak a diagnosztizált pajzsmirigydaganatok számában. A növekedés mögött két fő tényező állhat. Egyrészt a diagnosztikai módszerek fejlődése – például az ultrahangvizsgálatok elterjedése – lehetővé teszi, hogy a korábban rejtve maradt elváltozásokat is felismerjék. Másrészt elképzelhető, hogy valóban nő az előfordulás gyakorisága, bár ennek pontos okát egyelőre nem sikerült teljes mértékben feltárni.
Érdekes tény, hogy a betegség okozta halálozás mértéke az elmúlt 20 évben nem változott. Ennek oka, hogy a legtöbb daganatot ma már korai stádiumban fedezik fel, amikor a műtéti beavatkozás és az utókezelés szinte teljes gyógyulást eredményez.
A „csendes” betegség
A pajzsmirigydaganat egyik sajátossága, hogy hosszú ideig tünetmentesen lappanghat. A betegek többségénél véletlenül derül fény a jelenlétére, gyakran más okból végzett ultrahangvizsgálat során. Előfordul, hogy a páciens pajzsmirigy-alulműködés vagy túlműködés miatt kerül kivizsgálásra, és ekkor derül ki, hogy daganat is jelen van.
A magyar felnőtt lakosság 40–50 százalékának van valamilyen pajzsmirigygöbe, ám ezek túlnyomó többsége jóindulatú. A rosszindulatú elváltozások aránya viszonylag alacsony, de a kockázat fennáll, különösen azoknál, akik genetikai hajlammal rendelkeznek, vagy korábban jódhiányos területen éltek.
Kiket érint leginkább?
A betegség nőknél 2–3-szor gyakoribb, különösen a 20 és 40 év közötti korosztályban. A pontos ok nem ismert, de feltételezik, hogy hormonális tényezők is közrejátszanak.
Az egyik legfontosabb rizikófaktor a családi előfordulás: ha a családban már volt pajzsmirigydaganatos beteg, a rokonoknak ajánlott rendszeresen szűrővizsgálaton részt venni. Ezen kívül hajlamosító tényező lehet:
-
a jódhiány, amely Magyarország egyes régióiban korábban gyakori volt,
-
a gyermekkori nyaki besugárzás, amit egyes vérképzőszervi betegségek kezelésekor alkalmaztak,
-
és a radioaktív jód expozíció, amelyre a csernobili katasztrófa adott tragikus példát.
Hogyan diagnosztizálják?
A kivizsgálás első lépése rendszerint az ultrahangvizsgálat, amely képes kimutatni a göbök méretét, szerkezetét és elhelyezkedését. Ha gyanús elváltozást találnak, vékonytű-biopsziát végeznek, amely 95%-os pontossággal képes meghatározni a daganat természetét. Ez a vizsgálat hasonló egy vérvételhez, csak itt a pajzsmirigy szövetéből vesznek mintát.
Változások a kezelési stratégiában
Korábban a pajzsmirigydaganat kezelésének alapja a teljes pajzsmirigy-eltávolítás volt, függetlenül a daganat méretétől. Ma azonban a kezelési szemlélet sokkal személyre szabottabb. Kisebb, 1 centiméternél nem nagyobb daganatok esetén – főleg ázsiai kutatások alapján – egyre gyakrabban alkalmazzák a megfigyeléses stratégiát, amely során rendszeres kontrollvizsgálatokkal kísérik figyelemmel az elváltozást, és csak növekedés esetén döntenek a műtétről.
Ha mégis szükség van műtétre, gyakran elegendő a fél pajzsmirigy eltávolítása, így elkerülhető a teljes hormonpótlás. A sebészeti beavatkozás mellett új, kevésbé invazív eljárások – például radiofrekvenciás, mikrohullámú és lézeres abláció – is egyre nagyobb szerepet kapnak.
Radioaktív jódkezelés – célzott terápia
A nagyobb vagy áttétes daganatoknál gyakran alkalmazzák a radioaktív jódterápiát a műtét után. Bár első hallásra ellentmondásosnak tűnhet, hiszen a radioaktív jód bizonyos körülmények között rákot is okozhat, orvosi felhasználásban kifejezetten daganatpusztító hatású. Ez a kezelés csak a pajzsmirigy-eredetű sejtekben halmozódik fel, így kíméli a szervezet többi részét.
A terápia menete egyszerű: a beteg egy kapszulát lenyel, majd a jód célzottan elroncsolja a visszamaradt daganatos sejteket. A mellékhatások minimálisak, és a túlélési esélyek kiemelkedőek.
Kilátások és élet a kezelés után
A pajzsmirigydaganat túlélési aránya a diagnózistól számított 10 évnél is 95%. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb beteg teljes életet élhet a kezelést követően. Akiknél teljes pajzsmirigy-eltávolítás történt, életük végéig hormonpótlásra szorulnak, de a modern készítmények természetazonosak, olcsók, és nem befolyásolják a mindennapi életminőséget.
Régebben a hormonpótlás során túlzott dózisokat alkalmaztak, hogy csökkentsék a kiújulás esélyét, de ez kellemetlen mellékhatásokkal járt. Ma már a normál hormonpótlás az elfogadott, kivéve az előrehaladott, áttétes eseteket.
A pajzsmirigydaganat diagnózisa ijesztő lehet, ám a betegség a legtöbb esetben jól kezelhető, és a gyógyulás esélye kiemelkedően magas. A rendszeres szűrővizsgálatok, a kockázati tényezők figyelembevétele, a korszerű diagnosztikai módszerek és a személyre szabott terápiák mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a páciensek hosszú, teljes életet élhessenek.
