Magyarországon a nők 40 év jogosultsági idő után igénybe vehető kedvezményes öregségi nyugdíja az egyik legérzékenyebb és legtöbbet vitatott eleme a nyugdíjrendszernek. A köznyelvben Nők40-ként ismert lehetőség sokak számára valódi segítséget jelent, hiszen lehetővé teszi, hogy a nők a hivatalos nyugdíjkorhatár betöltése előtt, pénzügyi levonás nélkül vonuljanak vissza. Ugyanakkor éppen ez teszi a rendszert különlegessé és egyben vitatottá is: európai összehasonlításban ritka, hogy valaki a korhatár előtt teljes összegű nyugdíjat kapjon – írja a Pénzcentrum.
A kérdés azért került ismét előtérbe, mert a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága egyre nagyobb kihívást jelent. A társadalom öregszik, a várható élettartam nemek szerint eltérően alakul, a munkaerőpiacról való korai kilépés pedig komoly terhet róhat a nyugdíjkasszára. Miközben a nők számára a kedvezmény sok esetben jogos társadalmi elismerésnek tűnik, a férfiak oldaláról felmerül az igazságosság kérdése: ha ők rövidebb ideig élnek, miért nem kaphatnak hasonló lehetőséget?
Mit jelent pontosan a Nők40?
A kedvezmény lényege, hogy azok a nők, akik megszereztek 40 év jogosultsági időt, nyugdíjba vonulhatnak a hivatalos korhatár betöltése előtt is. A 40 évbe azonban nem minden számít bele automatikusan. Fontos feltétel, hogy ezen belül legalább 32 év keresőtevékenységgel szerzett idő legyen. A fennmaradó időt jellemzően gyermekneveléssel töltött évek pótolhatják.
Ez a konstrukció azért különleges, mert nem előrehozott, csökkentett összegű nyugdíjról van szó, hanem teljes értékű öregségi nyugdíjról. Vagyis aki jogosult rá, nem szenved el levonást azért, mert a hivatalos 65 éves korhatár előtt vonul vissza.
Ez óriási különbség más európai rendszerekhez képest. Sok országban létezik korai nyugdíjba vonulási lehetőség, de annak ára van: a nyugdíj összegét csökkentik, sok helyen évente körülbelül 5 százalékos levonással. Ez az úgynevezett malusz. A logika egyszerű: aki hamarabb kezdi el kapni az ellátást, várhatóan hosszabb ideig részesül belőle, ezért a havi összeget mérséklik, hogy a rendszer pénzügyileg egyensúlyban maradjon.
Magyarországon azonban a Nők40 esetében ilyen levonás nincs.
Kettős nyugdíjkorhatár alakult ki
A hivatalos nyugdíjkorhatár Magyarországon 65 év. A Nők40 miatt azonban a gyakorlatban kialakult egy második, nem hivatalos nyugdíjkorhatár is. A nők jelentős része ugyanis már 62 éves kora körül kilép a munkaerőpiacról, ha megszerzi a szükséges jogosultsági időt.
Ez társadalmi szempontból érthető. Sok nő évtizedeken át dolgozott, közben gyermeket nevelt, családi feladatokat látott el, gyakran idős hozzátartozókról is gondoskodott. A kedvezmény eredeti indoka éppen az volt, hogy ezt a többletterhet valamilyen módon elismerje a rendszer.
Pénzügyi oldalról azonban más a kép. Ha valaki korábban megy nyugdíjba, rövidebb ideig fizet járulékot, viszont hosszabb ideig kap ellátást. Ez önmagában is többletterhet jelent a nyugdíjrendszernek. A nők esetében ezt tovább erősíti, hogy átlagosan hosszabb ideig élnek, mint a férfiak.
Miért érzik sokan igazságtalannak a férfiak szempontjából?
A férfiak oldaláról gyakran felmerül az érv, hogy ők a jelenlegi rendszer vesztesei. Ennek oka a várható élettartam különbsége. Egy 65 évesen nyugdíjba vonuló férfi átlagosan jóval rövidebb ideig kap nyugdíjat, mint egy ugyanakkor nyugdíjba vonuló nő.
A számítások szerint egy 65 éves férfi átlagosan körülbelül 173 hónapig, míg egy nő 219 hónapig részesül nyugellátásban. Ha pedig egy nő a Nők40 lehetőségével él, akkor akár átlagosan 21 évig is kaphat nyugdíjat. Ez azt jelenti, hogy élete során több mint hét évvel hosszabb nyugdíjas időszakban részesülhet, mint egy átlagos férfi.
Ez az aránytalanság érthető módon újra és újra előhozza a Férfiak40 ötletét. Vagyis azt, hogy a férfiak is nyugdíjba vonulhassanak 40 év jogosultsági idő után.
Miért lenne veszélyes a Férfiak40?
Bár az igazságossági érv erősnek tűnik, pénzügyi oldalról a Férfiak40 bevezetése rendkívül komoly terhet jelentene. Ha a férfiak is levonás nélkül, a hivatalos korhatár előtt mehetnének nyugdíjba, az jelentősen növelné a nyugdíjkassza kiadásait.
A gond nemcsak az, hogy több ember kapna hamarabb nyugdíjat. Hanem az is, hogy közben kevesebben maradnának aktív járulékfizetők a munkaerőpiacon. Ez kettős hatás: nőnek a kiadások, csökkenhetnek a bevételek. Egy öregedő társadalomban ez különösen kockázatos.
Ezért mondják sokan, hogy bár a férfiak kedvezményének gondolata társadalmi szempontból érthető, a jelenlegi formában anyagilag nem lenne fenntartható.
A valódi megoldás: rugalmas nyugdíjrendszer
A hosszú távú megoldás nem feltétlenül az lenne, hogy a Nők40 mellé bevezetik a Férfiak40-et. Sokkal inkább egy olyan rugalmas nyugdíjrendszer kialakítása lehetne járható út, amely mindkét nem számára lehetővé teszi a korábbi nyugdíjba vonulást, de pénzügyi levonással.
Ez azt jelentené, hogy aki a hivatalos korhatár előtt szeretne nyugdíjba menni, megtehetné, de a nyugdíja alacsonyabb lenne. Minél korábban vonulna vissza, annál nagyobb lenne a csökkentés. Ez a rendszer figyelembe venné a személyes élethelyzeteket, ugyanakkor védené a nyugdíjkassza fenntarthatóságát is.
Ebben a modellben akár megmaradhatna bizonyos pozitív különbségtétel a nők javára, például enyhébb levonással, de a jelenlegi teljes levonásmentesség fokozatosan megszűnhetne.
Miért lenne fájdalmas a változás?
A Nők40 átalakítása politikailag és társadalmilag rendkívül érzékeny kérdés. Sok nő erre a lehetőségre építette fel az életpályája végét. Sokan úgy terveztek, hogy 40 év jogosultsági idő után visszavonulnak, segítenek az unokák körül, gondoskodnak idős szülőkről, vagy egyszerűen végre pihennek több évtizednyi munka után.
Ha ezt a szabályt egyik napról a másikra megszüntetnék, az komoly társadalmi felháborodást okozna. Ezért bármilyen reform csak fokozatosan, átmeneti szabályokkal, a már közel állók védelmével lenne elképzelhető.
A kérdés nem az, hogy el kell-e ismerni a nők életpályájának sajátosságait. Hanem az, hogy ezt hogyan lehet úgy megtenni, hogy közben a nyugdíjrendszer hosszú távon is működőképes maradjon.
A nyugdíjrendszer legnagyobb dilemmája
A magyar nyugdíjrendszer előtt ugyanaz a kérdés áll, mint sok európai országban: hogyan lehet egyszerre igazságos és fenntartható?
Az igazságosság azt diktálja, hogy vegyük figyelembe a különböző élethelyzeteket, a gyermeknevelést, a gondoskodási munkát, a fizikai munkában eltöltött évtizedeket és a férfiak rövidebb várható élettartamát is.
A fenntarthatóság viszont azt követeli, hogy ne lehessen túl széles körben, levonás nélkül korán nyugdíjba vonulni, mert az hosszú távon finanszírozhatatlanná teheti a rendszert.
A két szempont között kellene megtalálni az egyensúlyt.
Mi jöhet a következő években?
A következő időszakban egyre nagyobb eséllyel kerülhet napirendre a rugalmas nyugdíjba vonulás kérdése. Ez nem feltétlenül azonnali megszorítást jelentene, hanem egy új rendszer kialakítását, amely több választási lehetőséget adna az embereknek.
Aki tovább dolgozik, magasabb nyugdíjat kaphatna. Aki korábban vonul vissza, annak viselnie kellene ennek pénzügyi következményét. Ez átláthatóbb, kiszámíthatóbb és nemek között kiegyensúlyozottabb rendszert eredményezhetne.
Ugyanakkor a jelenlegi Nők40 teljes, levonás nélküli formája ebben a modellben valószínűleg nem maradhatna fenn változatlanul.
Nehéz döntés előtt állhat a politika
A Nők40 rendkívül népszerű intézmény, ezért politikailag kockázatos hozzányúlni. Ugyanakkor a nyugdíjrendszer hosszú távú problémáit nem lehet örökké halogatni. A társadalom öregedése, a munkaerőhiány, a várható élettartam különbségei és a költségvetési terhek előbb-utóbb kikényszerítik a vitát.
A legfontosabb az lenne, hogy ez a vita ne leegyszerűsítve jelenjen meg. Nem arról van szó, hogy a nők „túl sokat kapnak”, vagy a férfiak „kimaradnak valamiből”. Sokkal inkább arról, hogy egy igazságosabb, rugalmasabb és hosszú távon finanszírozhatóbb nyugdíjrendszerre lenne szükség.
A Nők40 jelenlegi formája sokaknak biztonságot adott, de közben komoly pénzügyi és társadalmi kérdéseket is felvetett. A jövő nyugdíjrendszerének valószínűleg nem az lesz a feladata, hogy egyszerűen eltörölje vagy kiterjessze ezt a kedvezményt, hanem hogy olyan rugalmas megoldást hozzon létre, amely mindenki számára érthető, kiszámítható és vállalható.
