Az elmúlt évtized egyik legmeghatározóbb adózási formája volt Magyarországon a KATA (kisadózók tételes adója), amely egyszerűségével és kedvező terheivel több százezer vállalkozó életét változtatta meg. Fodrászok, szabadúszók, IT-szakemberek, tanárok, szerelők – gyakorlatilag egy teljes gazdasági réteg épült rá erre a konstrukcióra – írja a Bankmonitor.
A rendszer csúcspontján nagyjából 450 ezer vállalkozó választotta ezt az adózási formát. Aztán jött két nagy fordulat: 2021-ben és 2022-ben olyan változtatások történtek, amelyek gyakorlatilag szétszedték a korábbi modellt. Azóta folyamatos kérdés: visszahozható-e, és ha igen, milyen formában?
Miért lett ennyire népszerű a KATA?
A válasz egyszerű: mert kiszámítható volt. A KATA egyik legnagyobb előnye az volt, hogy a vállalkozók pontosan tudták, mennyit kell fizetniük, és ezért cserébe milyen adminisztrációval kell számolniuk.
A rendszer alapja egy fix havi adó volt:
- főállású vállalkozóknak 50 ezer forint (vagy választhatóan 75 ezer),
- mellékállásúaknak 25 ezer forint.
Ehhez jött évente:
- 5 ezer forint kamarai hozzájárulás,
- valamint a helyi iparűzési adó (HIPA), amely még magasabb bevételnél is viszonylag alacsony maradt.
Az egyik legnagyobb előny az volt, hogy nem kellett külön SZJA-t, társadalombiztosítási járulékot és szociális hozzájárulási adót számolgatni. A rendszer átlátható volt, gyors, és minimális adminisztrációval működött.
Ráadásul az alanyi áfamentesség határáig még az áfával sem kellett foglalkozni, ami tovább egyszerűsítette a működést.
Bevételi határok és működés
A KATA nem volt korlátlan. A kedvezményes adózás egy meghatározott bevételi plafonig volt elérhető:
- kezdetben 6 millió forintig,
- majd ezt 2017-ben 12 millió forintra emelték,
- később pedig 18 millió forintra nőtt.
Aki ezt meghaladta, annak a többletrész után már 40%-os adót kellett fizetnie.
Ez a rendszer ideális volt azoknak, akik stabil, de nem extrém magas bevétellel dolgoztak, és fontos volt számukra az egyszerű működés.
A problémák: amikor a rendszer túl jól működött
A KATA egyik legnagyobb kritikája az volt, hogy sok esetben nem valódi vállalkozói tevékenységet fedett.
Sok cég ugyanis úgy optimalizálta a költségeit, hogy alkalmazottak helyett „katás vállalkozókat” foglalkoztatott. Ez mindkét félnek kedvező volt:
- a dolgozó több pénzt vihetett haza,
- a cég pedig jelentős bérköltséget takarított meg.
Ez azonban torzította a munkaerőpiacot, és komoly bevételkiesést okozott az államnak.
2021: az első komoly szigorítás
Az első nagy törést 2021 hozta. Ekkor vezették be azt a szabályt, hogy ha egy katás vállalkozó ugyanattól a cégtől évente 3 millió forintnál többet kap, akkor az e feletti rész után 40%-os különadót kell fizetni.
Ez már egyértelmű jelzés volt: a kormányzat meg akarta szüntetni a „bújtatott foglalkoztatás” lehetőségét.
2022: a rendszer gyakorlatilag összeomlik
A második, sokkal radikálisabb változás 2022 őszén érkezett.
Ettől kezdve:
- csak főállású egyéni vállalkozók maradhattak a rendszerben,
- és ők is kizárólag magánszemélyeknek számlázhattak.
Ez azt jelentette, hogy aki cégeknek dolgozott – például IT-szabadúszó, marketinges vagy tanácsadó –, gyakorlatilag kiesett a KATA-ból.
Hiába emelték közben a bevételi határt 18 millió forintra, ez nem tudta ellensúlyozni a szigorítást. Több százezer vállalkozó kényszerült új adózási forma választására.
Mi lett az alternatíva?
A legtöbben az átalányadózás felé fordultak. Ez azonban már jóval bonyolultabb rendszer:
- személyi jövedelemadót (SZJA),
- társadalombiztosítási járulékot (TB),
- és szociális hozzájárulási adót (szocho) is fizetni kell.
Egy konkrét példában:
ha valaki havi 1,5 millió forint bevételt ér el, akkor katásként akár 20%-kal több pénz maradhatott nála, mint átalányadózóként – feltételezve egy átlagos költséghányadot.
Ez hatalmas különbség, és jól mutatja, miért volt ennyire népszerű a KATA.
A KATA árnyoldalai: amit sokan figyelmen kívül hagytak
Bár a KATA rövid távon rendkívül kedvező volt, hosszú távon komoly kockázatokat hordozott.
Az egyik legnagyobb probléma a nyugdíj kérdése volt.
A fix, alacsony befizetés miatt:
- a nyugdíjalap alacsony maradt,
- a szolgálati idő is kevesebbnek számított.
Egy katás vállalkozó a számítások szerint akár csak 50–60 ezer forintos nyugdíjra számíthatott. Ez komoly társadalmi kockázat, amely hosszabb távon jelentkezik igazán.
Hitelképesség: rejtett hátrány
Egy másik kevésbé ismert probléma a hitelfelvételnél jelentkezett.
A bankok nem a teljes bevételt vették figyelembe, hanem annak csak egy részét:
- általában a bevétel 60%-át tekintették jövedelemnek,
- majd ebből még levonásokat is alkalmaztak.
Ez azt jelentette, hogy hiába maradt több pénz a vállalkozóknál, hitelt felvenni gyakran nehezebb volt.
Visszatérhet a KATA?
A kérdés ma már nem az, hogy volt-e értelme a KATA-nak, hanem az, hogy milyen formában térhet vissza.
A szakértők szerint a 2021 előtti rendszer teljes visszaállítása nem valószínű, mert:
- újra megjelenne a bújtatott foglalkoztatás,
- nőne a költségvetési kockázat,
- és a nyugdíjrendszer is tovább gyengülne.
Ugyanakkor egy modernizált, szigorúbb, de még mindig egyszerű rendszer reális lehet.
Mi lehet a jövő?
Egy új rendszer valószínűleg:
- megőrzi az egyszerűséget,
- de jobban szűri a visszaéléseket,
- és nagyobb hangsúlyt fektet a hosszú távú biztonságra (például nyugdíj).
A legfontosabb kérdés az lesz, hogy sikerül-e megtalálni az egyensúlyt:
egy olyan adózási forma, amely egyszerre támogatja a kisvállalkozókat, de nem torzítja a gazdaság működését.
Összegzés: nem csak adózási kérdés
A KATA története jól mutatja, hogy egy adózási forma nem csupán pénzügyi kérdés. Hatással van:
- a munkaerőpiacra,
- a vállalkozói kedvre,
- és hosszú távon a társadalmi biztonságra is.
Ezért a visszahozása – vagy egy új rendszer kialakítása – nem egyszerű döntés, hanem egyensúlykeresés a rövid távú előnyök és a hosszú távú következmények között.
