Nagy fordulat történt a Paksi Atomerőműnél. Alig néhány héttel azután, hogy a Duna rendkívül alacsony vízállása miatt már az erőmű teljes villamosenergia-termelésének leállítása is reális veszélynek számított, Paks ismét elérte a névleges, mintegy 2000 megawattos teljesítményét. Magyar Péter miniszterelnök szerda este, a kormányülés 12. órájában jelentette be, hogy mind a négy reaktor és mind a nyolc turbina működik. Az MVM Paksi Atomerőmű később hivatalosan is megerősítette: augusztus 26-án 20 óra 35 perckor a 4. blokkot is 100 százalékos teljesítményre terhelték fel, így mind a négy blokk ismét névleges teljesítményen üzemel – írja a Portfolio.
A helyzet jelentőségét az adja, hogy augusztus elején egészen más hírek érkeztek Paksról. A rekordalacsony dunai vízszint miatt három blokkot le kellett állítani, a negyedik egy ideig mindössze 50 százalékos teljesítménnyel működött. Az erőmű augusztus 1-jei tájékoztatása szerint egy ponton már csak a 2. blokk termelt, és ha a Duna tovább apad, annak leállítására is fel kellett készülni.
Most viszont ismét teljes kapacitással működik az ország legnagyobb villamosenergia-termelő létesítménye. Ez különösen fontos Magyarország energiaellátása szempontjából, hiszen a paksi négy blokk normál üzemben a hazai villamosenergia-termelés közel felét adja, és együttes teljesítménye hozzávetőleg 2000 megawatt.
Magyar Péter: „Paks a csúcson!”
Magyar Péter szerda este közösségi oldalán számolt be a fejleményről. A miniszterelnök azt írta:
„Paks a csúcson! Jó hírt kaptam a kormányülés 12. órájában. A Paksi Atomerőmű mostanra elérte a maximális teljesítményét. Mind a négy reaktor és mind a 8 turbina kifogástalanul működik.”
A kormányfő egyúttal megköszönte az elmúlt hetek munkáját az energetikai és vízügyi szakembereknek, és azt is közölte, hogy a paksi fenékküszöb építése a tervezettnél gyorsabban halad.
A miniszterelnöki bejelentés után az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. már konkrét műszaki adatot is közölt. A társaság szerint a 4. blokkot augusztus 26-án 20:35-re sikerült 100 százalékos teljesítményre felterhelni, ezzel mind a négy blokk elérte névleges teljesítményét.
Néhány hete még a teljes leállásra készültek
A mostani állapot azért különösen látványos fordulat, mert július végén és augusztus elején Paks történetének egyik legnehezebb vízügyi helyzete alakult ki. A tartós aszály és a rendkívüli hőség következtében a Duna vízállása július 27-én Paksnál mínusz 106 centiméterre csökkent, amivel az akkori tájékoztatás szerint megdőlt a korábbi negatív rekord. Emiatt már július végén megkezdték a blokkok teljesítményének csökkentését.
Július 30-án az atomerőmű már arról adott ki közleményt, hogy a következő 24–72 órában akár elkerülhetetlenné válhat a teljes leállás. Fontos azonban, hogy nem nukleáris biztonsági meghibásodás vagy reaktorhiba okozta a problémát. Az erőmű közlése szerint a Duna vizének mennyisége még elegendő lett volna a hűtéshez, csakhogy a rendkívül alacsony vízállás miatt a hűtővízszivattyúk szívócsonkjai olyan helyzetbe kerültek, ahol a szivattyúk biztonságos működése már veszélybe került.
Augusztus 1-jén tovább romlott a helyzet. Az 1. blokk még működő turbinagenerátorát leállították, majd augusztus 2-án a 4. blokk utolsó termelő turbinájának leállítása is megkezdődött. Ekkor már csak a 2. blokk működött, az is 50 százalékos teljesítménnyel.
Nemcsak a kevés víz okozott problémát: előtte túl meleg volt a Duna
A 2026-os nyár különösen jól megmutatta, hogy a Duna két teljesen eltérő módon is korlátozhatja az atomerőmű működését. Júniusban és július első felében nem elsősorban a víz mennyisége, hanem a magas vízhőmérséklet jelentett problémát.
A Paksi Atomerőmű a Dunából veszi ki a kondenzátorok hűtéséhez szükséges vizet, majd a felmelegedett vizet visszavezeti a folyóba. Környezetvédelmi előírások korlátozzák, hogy ennek következtében mennyire melegedhet fel a Duna. Ha a folyó eleve nagyon meleg, az erőműnek csökkentenie kell a teljesítményét ahhoz, hogy a határértékeket tartani tudja. Az MVM júliusi tájékoztatása szerint 25 Celsius-fok feletti dunai vízhőmérsékletnél rendszeres ellenőrzés szükséges, az erőmű pedig 29,5 Celsius-fokos beavatkozási szintet alkalmazott.
Július második felére aztán megfordult a probléma: a hőséghez tartós csapadékhiány társult, a Duna vízszintje történelmi mélységbe süllyedt, így már nem a túl meleg, hanem a túl kevés víz korlátozta a termelést.
Három blokk állt, a negyedik is közel került hozzá
Az augusztus eleji mélyponton az 1., 3. és 4. blokk nem termelt, a 2. blokk pedig 11 napon keresztül csak 50 százalékos teljesítményen működött. Az MVM későbbi közleménye szerint a személyzet arra az eshetőségre is felkészült, hogy az utolsó termelő blokkot is le kell állítani, és ezt követően már kizárólag a leállított reaktorok biztonságos hűtéséről kell gondoskodni.
A helyzet az ország villamosenergia-rendszerében is komoly kihívást jelentett. Paks normál üzemben körülbelül két gigawatt teljesítményt képvisel, így kiesése esetén ezt más hazai erőművekből, megújuló termelésből vagy importból kell pótolni. Az MVM adatai szerint az erőmű 2025-ben 16 097,9 gigawattóra villamos energiát termelt, és továbbra is a magyar villamosenergia-termelés legfontosabb egyedi forrása.
A fordulat augusztus 10-én kezdődött
Augusztus első hetét követően lassan emelkedni kezdett a Duna vízszintje, ami lehetővé tette a 2. blokk fokozatos visszaterhelését. Augusztus 10-én este már megkezdődött a blokk teljesítményének növelése, szigorúan meghatározott műszaki eljárásrend szerint.
A visszaindítás nem olyan folyamat, hogy egyszerűen „felkapcsolják” a reaktort. Egy atomerőművi blokk teljesítményének csökkentése és növelése számos egymásra épülő műveletből, ellenőrzésből és biztonsági lépésből áll. Az MVM is hangsúlyozta: ugyanúgy, ahogyan a leállítás lépésről lépésre történt, a visszaindítás és felterhelés is fokozatos folyamat.
A következő jelentős fordulat augusztus 22-én következett be. A Duna vízszintjének emelkedése és az időközben megkezdett vízügyi beavatkozások lehetővé tették, hogy az álló blokkok visszaindítása is elkezdődjön. Aznap 23 órakor a 3. blokk egyik turbinagenerátorát ismét hálózatra kapcsolták.
Néhány nap alatt 800 megawattról közel 2000-re ugrott a termelés
Augusztus 23-án reggel Paks már 800 megawatt felett termelt, és folyamatosan kapcsolták vissza a korábban leállított turbinákat. A kormány akkor már azt jelezte, hogy ha minden a tervek szerint alakul, szerdára ismét elérhető a körülbelül 2000 megawattos névleges teljesítmény.
Egy nappal később már három blokk teljes kapacitással működött, miközben a negyedik visszaindítása is folyamatban volt. Ekkorra mind a nyolc hűtővíz-szivattyúrendszert üzembe helyezték. Magyar Péter hétfőn azt mondta, még két napra lehet szükség ahhoz, hogy ismét teljes teljesítményen termeljen az erőmű.
A prognózis végül pontosnak bizonyult: augusztus 26-án estére mind a négy blokk elérte a névleges teljesítményt.
A fenékküszöb lehet a hosszabb távú megoldás
A kormány közben nem akarta kizárólag arra alapozni az erőmű működését, hogy mikor érkezik természetes vízutánpótlás a Dunán. Augusztus 12-én ezért arról döntöttek, hogy fenékküszöböt építenek az erőmű közelében, amely rendkívül alacsony vízálláskor megemeli a Duna szintjét a paksi hidegvíz-bevételnél.
A fenékküszöb lényegében egy, a folyómederben kialakított alacsony vízépítési műtárgy. Nem hagyományos értelemben vett gát, amely teljesen elzárja a folyót, hanem olyan mederszint-emelés, amely alacsony vízállás idején visszaduzzasztja a vizet az erőmű vízkivételi pontjának térségében. Magasabb vízállásnál a Duna gyakorlatilag „átveszi” az irányítást, és a szerkezet hatása jelentősen lecsökken.
A kormányzati tervek alapján mintegy 145 ezer köbméter kőanyagot használnak fel a teljes kialakításhoz. Az első körülbelül 35 ezer köbméterből készül az a keresztirányú kőszerkezet, amely már érdemben megemeli a vízszintet, további mintegy 110 ezer köbméter pedig a meder és a műtárgy védelmét szolgálja. A beruházás akkori becsült bruttó költsége 6,1 milliárd forint volt.
Két hatalmas bárkát is elsüllyesztettek
Mivel a fenékküszöb elkészítéséhez időre volt szükség, a kormány egy gyorsabb, ideiglenes megoldást is alkalmazott. Két, egyenként 80 méter hosszú, 10 méter széles és mintegy 3 méter magas bárkát vittek a helyszínre, majd irányított módon a mederbe süllyesztették és kővel stabilizálták őket.
Az intézkedés célja az volt, hogy a bárkák már a végleges fenékküszöb elkészülése előtt duzzasztó hatást fejtsenek ki, és néhány tíz centiméterrel megemeljék a vízszintet ott, ahol az atomerőmű a hűtővizet kiveszi a Dunából. A vízügyi beavatkozásokhoz a Ráckevei–Soroksári-Duna-ágból történő vízpótlás is társult. A kormány augusztus 20-i közlése szerint ezeknek együtt már mérhető hatásuk volt, és segítségükkel elkerülhetővé vált a még működő turbinák újabb visszaterhelése.
A fenékküszöb a tervezettnél gyorsabban készül
Magyar Péter mostani bejelentésének ezért nemcsak az volt a lényege, hogy az erőmű újra teljes kapacitással működik. A kormányfő szerint a hosszabb távú vízügyi védelmet biztosító fenékküszöb építése is gyorsabban halad az eredeti ütemezésnél.
Már az augusztus 23-i helyszíni beszámoló szerint is csak körülbelül 150 méter választotta el egymástól a két oldalról kiépített szakaszokat. A magasabb vízhozam miatt ekkor előbb a meder megerősítésére koncentráltak, majd ennek elkészülte után tervezték a két oldal összezárását.
A fenékküszöb jelentősége azonban túlmutat a mostani aszályon. Ha a Duna a következő években ismét extrém alacsony szintre süllyed, a műtárgy azt a célt szolgálhatja, hogy az erőmű hűtővíz-szivattyúinál nagyobb biztonsági tartalék maradjon.
Miért ennyire fontos Paks Magyarországnak?
A Paksi Atomerőmű négy VVER-440/V-213 típusú nyomottvizes reaktorblokkból áll. Az eredeti blokkok villamos teljesítménye 440 megawatt volt, különböző fejlesztések eredményeként azonban mára egyenként megközelítőleg 500 megawattra növelték teljesítményüket. Az erőmű névleges villamos teljesítménye így nagyjából 2 gigawatt.
Minden reaktorhoz két turbina kapcsolódik, ezért működik négy reaktor mellett összesen nyolc turbina. Fontos megkülönböztetni a kettőt: a reaktorban keletkezik a hő, ebből gőzt állítanak elő, a gőz pedig a turbinákat hajtja, amelyekhez a villamos energiát termelő generátorok kapcsolódnak.
Paks szerepét jól mutatja, hogy 2024-ben 16 016,6 GWh villamos energiát állított elő, 2025-ben pedig ennél is többet, 16 097,9 GWh-t. Az erőmű ezzel a bruttó magyarországi villamosenergia-termelés közel felét biztosítja, miközben a teljes hazai villamosenergia-fogyasztás körülbelül harmadának megfelelő mennyiséget állít elő.
Mit jelent a teljes paksi kapacitás a magyar háztartásoknak?
A legfontosabb közvetlen hatás az ellátásbiztonság javulása. Ha Paks 2000 megawatt körüli teljesítményen működik, lényegesen kevesebb villamos energiát kell más erőművekből vagy külföldről pótolni, mint akkor, amikor augusztus elején az erőmű teljesítménye a névleges érték töredékére esett vissza.
Ez nem jelenti azt, hogy a lakossági villanyszámla egyik napról a másikra csökkenni fog. A magyar lakossági tarifák nem a napi paksi termeléshez igazodnak, a villamosenergia-piac működése ennél lényegesen összetettebb. Paks stabil működése ugyanakkor csökkenti az ország importigényét és azt a kockázatot, hogy egy regionális energiapiaci feszültség idején nagyon magas piaci áron kelljen jelentős mennyiségű áramot beszerezni.
Ez különösen fontos egy olyan időszakban, amikor az európai energiapiacot egyszerre terheli a rendkívüli időjárás, az alacsony dunai vízhozam, a gázárak emelkedése és más országok energiatermelési problémái.
A román atomerőmű valóban leállt – de érdemes pontosítani Magyar Péter kijelentését
Magyar Péter a bejegyzésében arra is kitért, hogy az ellenzéki vitákban korábban példaként emlegetett romániai cernavodăi atomerőmű „két hete áll”. A kijelentés lényegét a román üzemeltető hivatalos közlései is alátámasztják, de a pontos időrend ennél összetettebb.
A Cernavodă atomerőműnek két működő reaktora van. Az 1. blokkot már július 28-án ellenőrzött módon leállították a Duna példátlanul alacsony vízállása miatt. A 2. blokk leállítását pedig augusztus 13-án kezdték meg ugyancsak a Duna folyamatos apadása miatt. A Nuclearelectrica hangsúlyozta, hogy mindkét blokk biztonságos leállított állapotban van, és a helyzet nem jelent nukleáris biztonsági kockázatot.
Romániában is rendkívüli műszaki megoldásokkal próbálták biztosítani a szükséges dunai vízszintet: mederkotrásra, kőakadály eltávolítására és bárkák elsüllyesztésére is sor került. A Cernavodă két reaktora normál üzemben nagyjából 1400 megawatt kapacitást képvisel, és a román villamosenergia-termelés körülbelül ötödét adja.
A magyar és román helyzet tehát ugyanarra az alapvető problémára mutat rá: a rendkívüli aszály és a Duna alacsony vízhozama olyan atomerőművek működését is korlátozhatja, amelyek egyébként időjárástól nagyrészt független alaperőműként működnek.
Nem maga a reaktor függ az időjárástól, hanem a hő elvezetése
Az atomenergiával kapcsolatban gyakran hangzik el, hogy időjárástól független energiaforrás. Ez alapvetően igaz abban az értelemben, hogy a reaktor energiatermelése nem attól függ, süt-e a nap vagy fúj-e a szél. A termikus erőműveknek – így az atomerőműveknek is – ugyanakkor hatalmas mennyiségű hűtővízre van szükségük ahhoz, hogy a termelési folyamatban keletkező felesleges hőt elvezessék.
Paksnál ezt a feladatot a Duna látja el. Emiatt a folyó szélsőségesen magas hőmérséklete és rendkívül alacsony vízszintje egyaránt befolyásolhatja az erőmű teljesítményét. A 2026-os nyár ritka módon mindkét problémát rövid időn belül megmutatta.
Ez az egyik legfontosabb tanulság az elmúlt hetekből: az energiabiztonság kérdését egyre szorosabban kell együtt kezelni a vízgazdálkodással és az éghajlati alkalmazkodással.
A kormány új víz- és energiagazdálkodási szabályokat is ígért
Magyar Péter augusztus 23-i paksi helyszínbejárásán arról is beszélt, hogy a kormány ősszel klímatörvényt, valamint víz- és energiagazdálkodási törvényt tervez az Országgyűlés elé terjeszteni. A kabinet az idei aszályt és a paksi helyzetet olyan figyelmeztetésként értékeli, amely miatt hosszabb távú beavatkozásokra is szükség lehet.
Ennek részletei egyelőre nem ismertek teljes egészében, ezért az új szabályozás konkrét tartalmát csak a törvényjavaslatok benyújtása után lehet majd pontosan értékelni. Az azonban már látható, hogy a Duna szélsőséges vízjárása az energetikai tervezés egyik központi kérdésévé vált.
A veszély elmúlt, de a probléma nincs végleg megoldva
Paks teljes teljesítményének helyreállítása egyértelműen jó hír a magyar villamosenergia-rendszer számára, de nem jelenti azt, hogy a Duna alacsony vízállásából eredő hosszú távú kockázat megszűnt.
Az erőmű jelenlegi újraindítását részben a Duna vízállásának javulása tette lehetővé, emellett hozzájárultak az ideiglenes és tartós vízügyi beavatkozások is. A fenékküszöb építése ugyanakkor még folyamatban van, és annak végleges működését, illetve a későbbi extrém vízállásokra adott hatását hosszabb távon lehet majd értékelni.
Az MVM már július végén azt is jelezte, hogy műszaki fejlesztések zajlanak a hűtővíz-vételezés átalakítására, amelyek néhány éven belül lehetővé tehetik, hogy az erőmű a jelenleginél alacsonyabb dunai vízszint mellett is termelhessen.
Vagyis a fenékküszöb csak az egyik eleme annak a munkának, amelynek célja, hogy a paksi blokkok ellenállóbbá váljanak a szélsőségesen alacsony vízállásokkal szemben.
Paks visszatérése jelentősen csökkenti az energiapiaci nyomást
A mostani teljes visszaállás időzítése különösen kedvező Magyarországnak. Európában ismét emelkednek a földgázárak, több ország villamosenergia-rendszerét pedig a rendkívüli szárazság és az alacsony folyóvízszintek terhelik. Ha Paks továbbra is csak néhány száz megawattot termelne, az ország sokkal nagyobb mértékben szorulna más – potenciálisan drágább – forrásokra.
A mintegy 2000 megawattos paksi termelés visszatérése ezzel szemben nemcsak az ellátásbiztonságot erősíti, hanem mérsékli Magyarország rövid távú villamosenergia-importigényét is. Hogy ennek pontosan mekkora pénzügyi hatása lesz, az többek között a regionális áramáraktól, a fogyasztástól, a megújuló termeléstől és a környező országok kínálatától függ.
Augusztus elején szinte lehetetlennek tűnt, augusztus 26-ra mégis sikerült
A 2026-os paksi események időrendje jól mutatja a fordulat nagyságát. Július végén rekordalacsony dunai vízszintet mértek, augusztus első napjaiban három blokk leállt, a negyedik pedig fél teljesítményen maradt. Augusztus 12-én a kormány rendkívüli dunai beavatkozásokról döntött, néhány nappal később már elsüllyesztett bárkákkal és több tízezer köbméternyi kővel próbálták megemelni a vízszintet. Augusztus 22-én megkezdődött a leállított blokkok visszaindítása, augusztus 26-án estére pedig ismét mind a négy blokk névleges teljesítményen működött.
Az erőmű hivatalos közleménye tehát megerősíti Magyar Péter bejelentésének lényegét: Paks jelenleg ismét teljes kapacitáson működik.
A következő nagy kérdés már nem az, sikerül-e újraindítani az atomerőművet, hanem az, hogy a most épülő fenékküszöb és a további műszaki fejlesztések elegendő védelmet nyújtanak-e akkor is, ha a Duna a következő években ismét a mostanihoz hasonló történelmi mélységbe süllyed.
