Egy friss kisvárdai eset ismét ráirányította a figyelmet a Legionella baktériumra, amely megfelelő körülmények között épületek vízhálózatában is elszaporodhat. A legnagyobb veszélyt nem elsősorban a víz megivása jelenti: a kórokozó főként az apró, fertőzött vízcseppek belélegzésével juthat a tüdőbe, és arra érzékeny embereknél súlyos tüdőgyulladást okozhat – írja a Dívány.
A kisvárdai Szent Damján Görögkatolikus Kórházban 2026 októberének elején korlátozták a vízhasználatot, miután a rendszeresen végzett vízminőség-ellenőrzés során a vízhálózat egyes pontjain Legionella baktérium jelenlétét mutatták ki.
A vizsgálati eredmények a kórház 200 ágyas Pavilonépületét érintették. Az intézmény azonnal megkezdte a hálózat és a csaptelepek fertőtlenítését, valamint a vízvezeték-hálózat korszerűsítését. A korlátozás ideje alatt palackozott ivóvizet biztosítanak, a betegellátás pedig a kórház közlése szerint zavartalanul működik.
A közlemény megbetegedésről nem számolt be. Az intézkedések megelőző jellegűek, ami egy kórházban különösen fontos, hiszen az ott fekvő betegek között nagyobb arányban lehetnek idősek, krónikus betegek és legyengült immunrendszerű emberek.
A történtek ugyanakkor felvetnek egy sokakat érintő kérdést: hogyan kerülhet egyáltalán Legionella a vízhálózatba, veszélyes-e emiatt otthon a csapvíz, és mit lehet tenni a fertőzés kockázatának csökkentésére?
Nem feltétlenül maga a vezetékes ivóvíz a probléma
A Legionella baktérium természetes édesvízi környezetben is előfordulhat kis mennyiségben. Egészségügyi problémát jellemzően akkor okoz, amikor mesterséges vízrendszerekben olyan körülmények alakulnak ki, amelyek lehetővé teszik a jelentős elszaporodását.
Ilyen környezet lehet egy nagyobb épület használati melegvíz-rendszere, egy hosszú és bonyolult csőhálózat, egy ritkán használt vezetékszakasz, zuhanyrendszer, pezsgőfürdő, nedves hűtőtorony vagy más olyan berendezés, amelyben víz állhat és finom vízpermet keletkezhet.
A baktérium számára különösen kedvező a langyos víz. A szakmai ajánlások szerint a nagyjából 20 és 50 Celsius-fok közötti tartományban fennállhat a szaporodás lehetősége, különösen akkor, ha a víz hosszú ideig pang.
A Legionella számára további kedvező környezetet biztosíthat a csövekben kialakuló biofilm, a vízkő, az üledék és a korróziós lerakódás.
A régen nem használt csövek különösen problémásak lehetnek
Nem véletlen, hogy a Legionella-kockázatot sokszor szállodákhoz, kórházakhoz, idősotthonokhoz és nagyobb középületekhez kapcsolják.
Ezekben az épületekben gyakran rendkívül összetett a vízhálózat. Lehetnek olyan szárnyak, szobák vagy vezetékszakaszok, amelyeket időszakosan kevesebbet használnak, így a víz hosszabb ideig állhat bennük.
Hasonló helyzet azonban családi házban vagy lakásban is előfordulhat.
Kockázatosabb lehet például egy hónapokig üresen álló nyaraló, egy ritkán használt vendégfürdő, egy hosszabb időre lezárt lakás vagy bármely olyan vízvezeték, amelyet hosszú ideig nem nyitottak meg.
A pangó víz és a megfelelő hőmérséklet együtt kedvezhet a baktérium felszaporodásának.
A legnagyobb veszélyt a vízpermet belélegzése jelenti
A Legionellával kapcsolatban az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy a megbetegedés tipikusan nem egyszerűen attól alakul ki, hogy valaki megiszik egy pohár csapvizet.
A fertőzés leggyakoribb útja az, amikor a Legionellát tartalmazó vízből nagyon apró cseppek, úgynevezett aeroszol képződik, és ezeket az ember belélegzi.
Ilyen finom vízpermet keletkezhet például zuhanyzás közben.
A zuhanyrózsa rengeteg apró cseppre bontja a vizet. Ha a rendszerben nagy mennyiségben van jelen a baktérium, ezek a mikroszkopikus cseppek a levegőbe kerülhetnek, majd belélegezhetjük őket.
A Legionella-fertőzések ezért sok esetben zuhanyokhoz, pezsgőfürdőkhöz, szökőkutakhoz, hűtőtornyokhoz és más aeroszolképző berendezésekhez kapcsolódnak.
Még a vécéöblítésnél is képződhet vízpermet
Kevésbé ismert, hogy nemcsak zuhanyzáskor képződhet aeroszol.
A magyar népegészségügyi módszertani útmutató szerint az ivó- és melegvíz-hálózat szerelvényeinél akkor is létrejöhet vízpermet, amikor a víz valamilyen felületnek csapódik.
Ez akár vécéöblítéskor is megtörténhet.
Fontos azonban megfelelően értelmezni ezt az információt. A Legionella terjedésének klasszikus és jóval ismertebb forrásai továbbra is a zuhanyok, pezsgőfürdők, hűtőtornyok és egyéb olyan rendszerek, amelyek nagyobb mennyiségű finom vízpermetet képeznek.
A vécéöblítéshez kapcsolódó fertőzést ritka esetekben vizsgálták, ezért nem indokolt minden egyes vécéöblítést komoly fertőzési veszélyként kezelni.
A víz félrenyelése is veszélyt jelenthet
Van egy másik, ritkább fertőzési út is.
Ha Legionellával szennyezett víz ivás közben „rossz helyre megy”, vagyis a nyelőcső helyett a légutakba kerül, a baktérium eljuthat a tüdőbe.
Ezt aspirációnak nevezik.
Ez főként olyan betegeknél lehet jelentősebb kockázat, akiknek valamilyen okból nyelési problémájuk van. Kórházakban és időseket ellátó intézményekben ezért ezt a lehetőséget is figyelembe veszik a fertőzésmegelőzés során.
Emberről emberre általában nem terjed
A Legionella ebből a szempontból jelentősen különbözik az influenzától, a Covidtól vagy más gyakori légúti fertőzésektől.
A betegség nem jellemzően köhögéssel vagy tüsszentéssel terjed egyik emberről a másikra.
A fertőzés forrása rendszerint valamilyen környezeti vízrendszer.
Ez azt jelenti, hogy ha valakinél legionáriusbetegséget diagnosztizálnak, a környezetében élőknek általában nem attól kell tartaniuk, hogy hétköznapi érintkezéssel elkapják tőle a fertőzést.
A szakemberek ilyenkor sokkal inkább azt próbálják kideríteni, hogy hol találkozhatott a beteg fertőzött vízpermettel.
Nem mindenki betegszik meg, aki találkozik a baktériummal
Ez szintén nagyon fontos különbség.
Legionellának való kitettség nem jelenti automatikusan azt, hogy valakinél súlyos betegség alakul ki.
Sok egészséges ember egyáltalán nem betegszik meg.
A súlyosabb fertőzés kockázata azonban jelentősen nagyobb bizonyos csoportoknál.
Különösen veszélyeztetettek az 50 év felettiek, a jelenlegi és korábbi dohányosok, a krónikus tüdőbetegségben szenvedők, valamint azok, akiknek valamilyen betegség vagy gyógyszeres kezelés miatt gyengébb az immunrendszerük.
Nagyobb kockázatot jelenthet többek között a daganatos betegség, a cukorbetegség, a veseelégtelenség és bizonyos más krónikus betegségek is.
Ezért különösen fontos a Legionella megelőzése kórházakban.
Súlyos tüdőgyulladást is okozhat
A Legionella által okozott súlyosabb megbetegedést legionáriusbetegségnek nevezzük.
Ez tulajdonképpen egy súlyos, baktérium okozta tüdőgyulladás, amely megfelelő kezelés nélkül gyorsan romolhat.
A tünetek általában néhány nappal a fertőződés után kezdődnek. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a legionáriusbetegség lappangási ideje általában 2–10 nap, bár egyes járványokban ennél hosszabb időt is megfigyeltek.
A betegség kezdetben könnyen összetéveszthető más légúti fertőzésekkel.
Magas láz, köhögés, fejfájás, izomfájdalom, gyengeség és nehézlégzés jelentkezhet.
Egyes betegeknél emésztőrendszeri vagy idegrendszeri panaszok is kialakulhatnak, például hasmenés, hányinger vagy zavartság.
Nem egyszerű megfázásról van szó
A betegség azért lehet különösen veszélyes, mert kezdetben nem feltétlenül nyilvánvaló, hogy Legionella okozza.
A betegnek magas láza lehet, elesettnek érezheti magát, köhöghet és fájhatnak az izmai. Ezek a tünetek első ránézésre influenzának vagy más légúti fertőzésnek is tűnhetnek.
Ha azonban tüdőgyulladás alakul ki, különösen idősebb vagy krónikus beteg embernél, az állapot gyorsan súlyossá válhat.
Kórházi kezelésre is szükség lehet.
A legionáriusbetegség antibiotikummal kezelhető, de fontos a megfelelő antibiotikum kiválasztása, mert nem minden antibiotikum egyformán hatékony a Legionella ellen.
Súlyos légzési elégtelenség esetén intenzív ellátásra is szükség lehet.
Van egy enyhébb formája is
A Legionella nem mindig okoz tüdőgyulladást.
A baktérium egy enyhébb, influenzaszerű betegséget is előidézhet, amelyet Pontiac-láznak neveznek.
Ilyenkor láz, fejfájás, izomfájdalom és általános rossz közérzet jelentkezhet, de tüdőgyulladás nem alakul ki.
A Pontiac-láz jellemzően magától rendeződik.
Ez jelentősen eltér a legionáriusbetegségtől, amely potenciálisan életveszélyes állapot lehet, és antibiotikumos kezelést igényel.
A felépülés sem mindig ér véget a kórházból való távozással
Súlyosabb Legionella-fertőzés után a felépülés hosszabb időt vehet igénybe.
A tüdőgyulladás megszűnése után is maradhat fáradékonyság, gyengeség vagy csökkent terhelhetőség.
Súlyosan beteg embereknél ezért a teljes rehabilitáció akár heteket vagy hosszabb időt is igénybe vehet.
A fertőzés súlyossága azonban nagyban függ a beteg életkorától, alapbetegségeitől, immunrendszerének állapotától és attól, milyen gyorsan kezdődik meg a megfelelő kezelés.
Európában emelkedik a bejelentett esetek száma
A Legionella nem ritka európai probléma.
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ legfrissebb, 2024-re vonatkozó éves jelentése szerint a legionáriusbetegség bejelentési aránya 3,4 eset volt százezer lakosra az EU/EGT országaiban.
Ez magasabb a 2023-as 3,2-es értéknél, és folytatja az elmúlt években megfigyelt emelkedő tendenciát.
Az esetek jelentős része Franciaországból, Németországból, Olaszországból és Spanyolországból származott. A 65 év feletti férfiaknál különösen magas volt a megbetegedési arány.
Magyarországon szintén rendszeresen jelentenek legionellosisos eseteket, de a hazai számok jóval alacsonyabbak a legnagyobb európai országokéinál.
Fontos pontosítás, hogy a rendelkezésre álló hivatalos adatok nem támasztják alá egyértelműen azt az állítást, hogy Magyarországon minden évben 250–300 igazolt eset történik. A hazai éves esetszám változik, ezért ezt nem érdemes állandó értékként kezelni.
Mi történt pontosan a kisvárdai kórházban?
A Szent Damján Görögkatolikus Kórház tájékoztatása szerint a Legionella jelenlétére a rendszeres vízminőség-ellenőrzés során derült fény.
A baktériumot a vízhálózat egyes pontjain azonosították.
A probléma a 200 ágyas Pavilonépületet érinti.
Az intézmény korlátozta a vízhasználatot, megkezdte a csőhálózat és a csaptelepek fertőtlenítését, valamint a vízvezeték-hálózat korszerűsítését.
Az érintett időszakban palackozott ivóvizet biztosítanak.
A kórház hangsúlyozta, hogy a betegellátás zavartalanul folytatódik, és együttműködnek az illetékes hatóságokkal.
A nyilvánosságra hozott tájékoztatás alapján Legionella okozta megbetegedésről nem számoltak be.
Ez lényeges különbség: baktériumot mutattak ki a vízrendszerben, ami miatt megelőző intézkedéseket vezettek be, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy betegek is megfertőződtek.
Mitől lesz veszélyes egy épület vízhálózata?
A Legionella szempontjából több kedvezőtlen tényező összeadódása okozhat problémát.
A pangó víz az egyik ilyen tényező.
Ha egy csőszakaszban napokon vagy heteken keresztül alig mozog a víz, kedvezőbb környezet alakulhat ki a baktériumok számára.
A nem megfelelő vízhőmérséklet szintén kulcsfontosságú. A langyos víz különösen kedvezhet a Legionella szaporodásának.
Ehhez társulhat a biofilm.
Ez a csövek belső falán kialakuló összetett réteg, amelyben különböző mikroorganizmusok telepedhetnek meg. A vízkő és más lerakódások további felületet biztosíthatnak ehhez.
Emiatt nem elegendő kizárólag magát a vizet vizsgálni. Az egész rendszer állapota, kialakítása és üzemeltetése számít.
Mit lehet tenni otthon?
Egy átlagos, rendszeresen használt és megfelelően karbantartott lakásban nincs ok arra, hogy valaki a Legionella miatt féljen minden zuhanyzástól vagy csapnyitástól.
Vannak azonban olyan egyszerű szabályok, amelyek csökkenthetik a kockázatot.
A hosszú ideig nem használt csapokat és zuhanyokat érdemes újra használatba vétel előtt átöblíteni. Ezt lehetőleg úgy kell elvégezni, hogy minél kevesebb permet képződjön és azt ne lélegezzük be.
Az NNGYK például hosszabb ideig bezárt nyaralóknál azt javasolja, hogy a melegvíz-rendszert megfelelően fel kell fűteni, majd a csapokat és zuhanyokat át kell folyatni.
A zuhanyrózsát és más szerelvényeket rendszeresen érdemes megtisztítani és vízkőteleníteni.
A bojlert és a használati melegvíz-rendszert pedig a gyártói és szakmai előírásoknak megfelelően kell üzemeltetni.
A túl alacsony melegvíz-hőmérséklet kedvezhet a Legionellának, ugyanakkor a magas hőmérséklet égési sérülést okozhat. Ezért különösen gyermekes vagy idős emberrel élő háztartásban nem érdemes találomra átállítani a rendszert; szükség esetén szakember segítsége a biztonságos megoldás.
Egy régóta üres lakásnál érdemes különösen óvatosnak lenni
Ha valaki több hét vagy hónap után tér vissza egy üresen álló ingatlanba, nem célszerű első lépésként beállni a régóta nem használt zuhany alá.
A használaton kívüli csővezetékekben hosszú ideig állhatott a víz.
Az NNGYK korábbi lakossági tájékoztatója szerint egy hónapokig pangó, langyos vízzel feltöltött bojlerben Legionella szaporodhat el.
Ilyenkor a rendszer megfelelő felmelegítése és óvatos átöblítése javasolt.
Ez elsősorban nyaralóknál, ritkán használt ingatlanoknál és hosszabb távollét után lehet lényeges.
És mi a helyzet a klímával?
A Legionellát gyakran egyszerűen „klímabaktériumnak” nevezik, ami félrevezető.
Egy hagyományos háztartási split klímaberendezés nem ugyanúgy működik, mint egy vízpermetet használó hűtőtorony.
A lakásokban megszokott klíma normál működés során nem porlaszt víztartályból származó vizet a szoba levegőjébe. Emiatt az ilyen berendezések nem számítanak a legionáriusbetegség tipikus forrásának.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a klímát ne kellene tisztítani.
A nem megfelelően elvezetett kondenzvízben és az elhanyagolt készülékben különféle mikroorganizmusok telepedhetnek meg. A rendszeres karbantartás ezért ettől függetlenül szükséges.
Egészen más kategóriát jelentenek a nagy épületekben működő nedves hűtőtornyok. Ezek vízpermetet képezhetnek, ezért Legionella szempontjából komoly kockázati forrásnak minősülhetnek, ha nem megfelelően üzemeltetik őket.
Kórházakban sokkal szigorúbbak a szabályok
A magyar jogszabályok külön rendelkeznek a Legionella-fertőzési kockázatot jelentő létesítményekről.
Az ilyen intézményekben kockázatbecslést kell végezni, és magas kockázat esetén rendszeres monitoringra is szükség lehet.
Egészségügyi intézményeknél ez különösen fontos.
Egy kórházban ugyanis olyan betegek is tartózkodnak, akik egy egészséges emberhez képest lényegesen fogékonyabbak lehetnek a fertőzésre.
A kisvárdai eset abból a szempontból is jól mutatja a monitoring jelentőségét, hogy a problémára vízminőség-ellenőrzés során derült fény, és nem egy bejelentett megbetegedéssorozat után kezdődött csak a vizsgálat.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Önmagában az, hogy valaki egy épületben zuhanyzott vagy csapvizet használt, nem jelenti azt, hogy Legionella-fertőzése van.
Ha azonban ismert Legionella-expozíció után magas láz, egyre erősödő köhögés, légszomj, mellkasi panasz, elesettség vagy zavartság alakul ki, orvosi vizsgálat indokolt lehet.
Különösen fontos gyorsan segítséget kérni, ha a beteg idősebb, dohányzik vagy dohányzott, krónikus tüdőbetegségben szenved, illetve legyengült az immunrendszere.
Nehézlégzés, súlyos rosszullét vagy zavartság esetén nem érdemes otthoni kezeléssel várni.
Nem kell félni a csapvíztől, de a vízhálózatot komolyan kell venni
A Legionellával kapcsolatban könnyű olyan következtetésre jutni, hogy veszélyes lehet minden csapból folyó víz. Ez azonban nem helyes.
A baktérium jelenléte önmagában még nem jelent automatikusan megbetegedést, és a fertőzéshez általában megfelelő környezeti feltételek, elegendő baktériummennyiség és olyan expozíció szükséges, amely során a kórokozó a légutakba kerül.
A valódi kockázatot elsősorban a rosszul üzemeltetett, pangó vízzel rendelkező, megfelelő hőmérséklet-szabályozás nélküli rendszerek jelenthetik.
Éppen ezért a megelőzés kulcsa nem a csapvíztől való félelem, hanem a vízrendszerek megfelelő tervezése, karbantartása, hőmérsékletének szabályozása, a pangó szakaszok megszüntetése és a kockázatos létesítmények rendszeres ellenőrzése.
A kisvárdai kórház esete pedig arra is rámutat: éppen az ilyen ellenőrzések teszik lehetővé, hogy a problémát még azelőtt felismerjék és kezeljék, hogy abból súlyosabb egészségügyi következmény alakulna ki.
