Vissy Károly neve összeforrt az időjárás előrejelzéssel, de sokak számára ő több volt, mint egy szakember: olyan bizalmat ébresztett, mint egy nagypapa, aki mindig óvja az unokáit. Ha azt mondta, másnap vigyünk magunkkal esernyőt, megtettük, mert tudtuk, hogy sosem beszél a levegőbe. Embersége, szakmai alázata és kitartása a magyar televíziózás egyik emlékezetes alakjává tette.
Napról napra csak gyengült
2011 májusában derült ki, hogy súlyos betegséggel, hasnyálmirigyrákkal kell szembenéznie. Tanult emberként pontosan tudta, mennyi esélye van, mégsem hagyta, hogy a diagnózis határozza meg életét. Kitartása és életszeretete példamutató volt: biciklizett, sítúrákat tervezett, új kerékpárutakat álmodott, miközben estéről estére ott állt a kamera előtt, mintha minden a megszokott rendben zajlana.
A kór azonban könyörtelen volt. 2011 novemberében, 76 éves korában hunyt el, miután hónapokon át méltósággal és bátorsággal viselte a betegséget.
Hűséges társ és család
Felesége, Mara, mindenben mellette állt. Ő idézte fel, hogy férje először gyomorfájdalmakra panaszkodott, majd sorra következtek a vizsgálatok, amelyek kimutatták a daganatot. Bár az orvosok már nem tudták megoperálni, Vissy Károly még ekkor sem adta fel a munkát és az életbe vetett hitét. A kamera előtt sosem látszott rajta a fájdalom, kitartása a közönség számára láthatatlan volt, de szerettei pontosan tudták, milyen nehézségeket él át.
Gyermekkor és pályakezdés
1935-ben született, a második világháború évei alatt családjával sokszor költözött. Középiskolásként Miskolcon tanult, ahol egy csillagászati és meteorológiai szakkör hatására döntötte el, hogy az időjárás tudományával szeretne foglalkozni.
1953-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait, és már 1957-ben az Országos Meteorológiai Szolgálatnál dolgozott. Ez lett élete első és utolsó munkahelye, amelyhez haláláig hű maradt.
Pályafutás és elismerések
Vissy Károly pályafutása példaértékű volt. Dolgozott a repülés-meteorológiában, részt vett egy antarktiszi expedícióban, és az ENSZ szakértőjeként is tevékenykedett. Nemcsak tudományos munkát végzett, hanem előadásokat tartott és tanított: több generáció ismerte meg általa az időjárás működésének alapjait.
A rádióban és a televízióban mindig választékosan, professzori eleganciával szerepelt. Nem pusztán az volt a célja, hogy előrejelzéseket mondjon, hanem hogy megtanítsa az embereket az időjárás megértésére. Ez a hozzáállás különböztette meg másoktól: szakmaiságát ötvözte emberséggel és közvetlenséggel.
Egy ország meteorológusa
Vissy Károly több volt, mint egy tévés időjárás-jelentő. Ő volt az, akiben az emberek feltétel nélkül megbíztak. Egy egész ország figyelte szavait, és követte tanácsait. Számára a meteorológia nem csupán tudomány volt, hanem hivatás, amelyet teljes szívvel végzett.
Az ő öröksége ma is él: azokban az emlékekben, amelyeket családja és kollégái őriznek róla, valamint abban a bizalomban, amit az időjárás-jelentések iránt a magyar közönség máig érez – írja az Újságmúzeum.
