A mélyvénás trombózis és annak súlyos következményei, például a tüdőembólia, sajnos gyakran hallott és aggasztó téma.
Az érelzáródások által okozott problémák komoly veszélyt jelentenek, és Magyarországon évente több mint 3 ezer ember veszti életét tüdőembóliában. A mélyvénás trombózis esetek 90 százaléka tüdőembóliához vezet.
A Trombózis- és Hematológiai Központ rendelésvezető főorvosa, Blaskó György professzor szerint a rutinvérvizsgálatok során a magas trombocitaszám figyelmeztető jel lehet, amely még a súlyos problémák előtt jelezheti a veszélyeztetettséget.
Mi is az a Trombózis?
A trombózis olyan állapot, amikor egy vérrög, más néven trombus, elzár egy eret, megakadályozva a vér normális áramlását a keringési rendszerben. A vérrögök két fajtája létezik: az egyik a vénákban alakul ki, ez a mélyvénás trombózis, míg a másik az artériákban, amely szív- vagy agyérzáródást okozhat.
Vérrögképződés és Trombociták
A vérrögök a vérlemezkékből, más néven trombocitákból, keletkeznek. Amikor egy sérülés következik be a testen, a vérlemezkék összecsapódnak, létrehozva egy “dugót” a sérült területen. A trombociták funkciója, hogy megakadályozzák a túlzott vérveszteséget. A vérlemezkék száma normál esetben a vérben 150-400 G/l között mozog.
A Trombocitaszám és a Veszélyeztetettség
A normálistól eltérő, 450 G/l feletti trombocitaszám komoly problémára utalhat. Ebben az esetben a vérlemezkék hajlamosabbak összetapadni és vérrögöt képezni, még sérülés nélkül is. Ez növeli a vérrögképződés és a trombózis kockázatát, ami számos súlyos betegséghez vezethet, beleértve a mélyvénás trombózist, tüdőembóliát, szív- vagy agyérzáródást.
Fontos Figyelmeztető Jel
Az emelkedett trombocitaszám nemcsak a trombózisra, hanem más betegségekre is utalhat, beleértve vérszegénységet, gyulladásokat és daganatokat. A magas trombocitaszám szakorvosi konzultációt igényel, és a megfelelő kezelés elkerülheti a súlyos szövődményeket.
A véralvadásgátlók szedése is kiemelkedő szerepet játszik a mélyvénás trombózis kezelésében és megelőzésében. Ezeknek a készítményeknek több típusa létezik, és megfelelő szakorvosi tanácsadásra van szükség a megfelelő kezelés kiválasztásához. A tudatosság és rendszeres egészségügyi ellenőrzések segíthetnek a veszélyeztetettség korai felismerésében és a megfelelő kezelés elindításában.
