Kezdőlap ÉRDEKESSÉGEK Egy kisfiú szívszorító története, aki 12 évet élt egy steril műanyag buborékban

Egy kisfiú szívszorító története, aki 12 évet élt egy steril műanyag buborékban

David Vetter igazán különleges gyerek volt. A kisfiú egy steril műanyag sátorban élte le rövid életét, mindössze 12 évet.

 

A Vetter család komoly problémával küzdött: a családban született fiúgyerekek egy ritka, genetikai betegségben szenvedtek.

A Vetters család elsőszülött fia egy ritka autoimmun betegségben, az úgynevezett súlyos kombinált immunhiány-betegségben (SCID) szenvedett, és mindössze 7 hónapot élt.

A veleszületett betegség veszélye, hogy a betegeknek nem fejlődik ki az immunrendszere. A SCID okai genetikai rendellenességek lehetnek, amelyek az X-kromoszómát érintik. Működőképes immunrendszer hiányában egy egyszerű megfázás vagy karcolás is halálos lehet a betegek számára. Átlagosan 100.000 gyermekből 1 születik ezzel a betegséggel, ami csak a fiú utódokat érinti, a lányok csak hordozhatják és továbbadhatják a kórt.


Miután David bátyja ebben a betegségben szenvedett, az orvosok számítottak rá, hogy ő is ezzel a rendellenességgel születik, és születése után azonnal steril környezetbe helyezték.

Az egyetlen lehetséges megoldás a csontvelő-átültetés lett volna, David nővére, Katherine azonban nem volt alkalmas donornak.

Így a kisfiú egy steril műanyag sátorban élt, fertőtlenített vízzel keresztelték meg. Bármilyen tárgyat szigorúan fertőtlenítették, mielőtt az a sátorba került volna: az élelmiszerektől kezdve, a pelenkákon át a könyvekig és játékokig. David szülei is csak steril kesztyűvel érinthették meg a fiukat.


A kisfiú egyre depressziósabbá és pszichológiailag instabilabbá vált, ezért az orvosok megmagyarázták neki, mekkora veszélyt jelentenek rá a mikroorganizmusok. Ezután azonban Davidben erős fóbia alakult ki, rettegett a mikrobáktól.

Az esetre a NASA is felfigyelt, és különleges védőruhát készítettek a kisfiú számára, amiben életében először mehetett ki a szabadba játszani. Eleinte nem akarta felvenni a szkafandert, mert attól tartott, hogy tele van baktériumokkal, végül mégis beöltözött.

Minden erőfeszítése ellenére David betegsége gyógyíthatatlan maradt, és úgy tűnt, nincs kilátás arra, hogy a jövőben jobbra fordulna a helyzet. Körülbelül 1,3 millió dollárt költöttek a fiú gondozására, de továbbra sem találtak alkalmas donort.


Amikor David 12 éves volt, az orvosok azt javasolták, próbálkozzanak mégis csontvelő-átültetéssel. A donor a fiú nővére lett, annak ellenére, hogy nem volt tökéletes az egyezés. Ekkorra ugyanis a tudósok az átültetés olyan módszerét dolgozták ki, amihez nem volt szükséges a tökéletes egyezés.

A műtét azonban nem úgy sikerült, ahogy azt várták. David szervezete ugyan befogadta nővére csontvelejét, de előre nem látott szövődmények léptek fel. A csontvelőben, amit David a testvérétől kapott, ott rejlett az Epstein-Barr vírus. Ez a vírus nagyon gyakori az emberi szervezetben, de az immunrendszer nem engedi kifejlődni. A probléma azonban az volt, hogy Davidnek nem volt immunrendszere.

„Anya, nem hiszem, hogy működik. Fáradt vagyok. Miért nem vesszük ki ezeket a csöveket, és megyünk haza?” – mondta édesanyjának a kisfiú a műtét után. A család végül hazavitte őt. David édesanyja ekkor érinthette meg először puszta kézzel a fiát.

Eleinte úgy tűnt, minden rendben lesz, David Coca-Colát kért inni, hiszen egész életében erről az üdítőitalról álmodozott.


Az állapota azonban gyorsan romlani kezdett, és az orvosok később megállapították, hogy a fiú szervezetében több száz daganat fejlődött ki.

David mindössze 15 napot élhetett a műanyagbuborékon kívül. Egyik este azt mondta a családjának: „Mindannyiotokat szeretlek!”. Ezek voltak az utolsó szavai.

1984. február 22-én David, akit a világ a buborékfiúként ismert, meghalt.

Forrás:filantropikum.com

loading...