Hatalmas, elektromosan töltött plazmafelhő indult el a Napból a Föld irányába, amely miatt a szakemberek szeptember 17-re enyhe geomágneses viharra számítottak – a legfrissebb megfigyelések szerint azonban a hatás jóval gyengébb maradt az előzetesen vártnál – írja a Pénzcentrum.
A Nap egyik aktív területéről a hét elején jelentős mennyiségű forró, elektromosan töltött anyag szakadt ki. Az úgynevezett koronakidobódás, vagy angol rövidítésével CME egy része a modellek szerint a Föld felé tartott, ezért az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal, a NOAA szakemberei eredetileg enyhe, G1-es geomágneses vihar kialakulásával számoltak. Az előrejelzések szerint a plazmafelhő szeptember 17-én érhette el bolygónk környezetét. A várakozások miatt az esemény világszerte figyelmet kapott, hiszen a Napból érkező nagyobb részecskefelhők bizonyos esetekben műholdakat, rádiókommunikációt, navigációs rendszereket és elektromos hálózatokat is befolyásolhatnak. Erősebb geomágneses viharoknál ráadásul a sarki fény a megszokottnál jóval délebbre is megjelenhet.
A mostani eseménynél azonban már az előzetes számítások is arra utaltak, hogy komoly fennakadásra nem kell számítani. A NOAA a legenyhébb, G1-es kategóriájú geomágneses vihart tartotta lehetségesnek, amelynél legfeljebb kisebb műholdas és elektromos hálózati ingadozások fordulhatnak elő. A szeptember 17-i mérések végül még ennél is nyugodtabb képet mutattak.
Mi történt valójában csütörtökön?
A korábbi modellek szerint a Napból szeptember 13–14. környékén érkező koronakidobódások egy része szeptember 17-én érhette el a Föld környezetét. A NOAA egyik előrejelzésében rövid időre Kp 4,67-es értéket – vagyis a G1 kategória határát – is lehetségesnek tartották.
A valós mérések azonban nem mutattak komoly geomágneses vihart.
Az EarthSky szeptember 17-i összefoglalója szerint a korábbi koronakidobódások vagy nem érkeztek meg a számított erősséggel, vagy csak gyenge hatást okoztak. Emiatt a NOAA végül visszavonta a G1-es geomágneses viharra vonatkozó riasztást.
Ez jól mutatja, mennyire nehéz pontosan megjósolni az úgynevezett űridőjárást.
Még akkor is, ha a Napból távozó plazmafelhőt már műholdak és földi megfigyelőrendszerek segítségével követni tudják, több százezer vagy akár több millió kilométeres útja során változhat a sebessége, iránya és mágneses szerkezete.
Egy CME ráadásul nem homogén, tökéletesen gömb alakú felhőként érkezik meg a Földhöz. A bolygónkat elérheti a sűrűbb középső része, de az is előfordulhat, hogy csak a felhő széle súrolja a magnetoszférát.
Ez óriási különbséget jelenthet a tényleges hatás szempontjából.
Mi az a koronakidobódás?
A Nap felszíne és légköre folyamatosan változik. A csillag külső légköre, a korona rendkívül forró plazmából áll, amelyben az anyag elektromosan töltött részecskék formájában található.
Bizonyos mágneses folyamatok során hatalmas mennyiségű ilyen anyag lökődhet ki a világűrbe.
Ezt nevezik koronakidobódásnak, vagyis CME-nek.
Egy nagyobb CME több milliárd tonnányi plazmát is magával vihet, amely több száz vagy akár több mint ezer kilométeres másodpercenkénti sebességgel haladhat a Naprendszerben.
A Föld átlagosan mintegy 150 millió kilométerre található a Naptól, ezért a részecskefelhőnek általában több napra van szüksége ahhoz, hogy elérjen bennünket.
A mostani eseményhez kapcsolódó modellszámítások szeptember 16. késő estje és szeptember 17. közötti érkezéssel számoltak. A NASA Goddard Space Flight Centerhez kapcsolódó CME Scoreboard egyes modellei szeptember 17. körüli érkezést jeleztek, ugyanakkor már ezek között is jelentős eltérések voltak a várható erősség tekintetében.
A napkitörés és a plazmafelhő nem pontosan ugyanaz
A köznyelvben gyakran egyszerűen napkitörésként emlegetünk minden nagyobb naptevékenységi eseményt, tudományos szempontból azonban érdemes különbséget tenni.
A napflerek rövid idő alatt felszabaduló hatalmas elektromágneses energiakitörések. Ezekből többek között röntgen- és ultraibolya-sugárzás érkezhet a Földhöz.
A koronakidobódás ezzel szemben tényleges anyagkidobódás: forró, töltött plazma hagyja el a Nap légkörét és indul el a bolygóközi térben.
A két esemény gyakran együtt történik, de nem minden napkitöréshez kapcsolódik Föld felé tartó CME, és nem minden koronakidobódás találja el a Földet.
Éppen ez teszi nehézzé annak megállapítását, hogy egy látványos naptevékenységi eseménynek lesz-e bármilyen érzékelhető hatása bolygónkon.
Mi történik, amikor a plazmafelhő eléri a Földet?
Bolygónkat természetes mágneses pajzs, a magnetoszféra veszi körül.
Amikor a Napból érkező töltött részecskék elérik ezt a mágneses környezetet, kölcsönhatásba léphetnek vele. Bizonyos feltételek mellett a Föld mágneses mezeje jelentősen megzavarodhat.
Ezt nevezzük geomágneses viharnak.
A vihar erősségét nem kizárólag az dönti el, hogy mennyi plazma érkezik.
Legalább ilyen fontos az úgynevezett bolygóközi mágneses mező iránya. Ha a beérkező plazma mágneses mezője kedvező irányban kapcsolódik a Föld mágneses teréhez, sokkal több energia juthat be a magnetoszférába.
Ha viszont a mágneses mezők kevésbé kedvezően kapcsolódnak, ugyanaz a CME jóval kisebb hatást válthat ki.
Ez az oka annak, hogy a pontos erősséget gyakran csak akkor lehet megbízhatóan meghatározni, amikor a részecskefelhő már nagyon közel van bolygónkhoz.
Mit jelent a G1-es geomágneses vihar?
A NOAA ötfokozatú skálán osztályozza a geomágneses viharokat.
A G1 a legenyhébb kategória, ezt követi a G2, G3, G4, végül pedig a legsúlyosabb G5 szint.
A mostani eseményre eredetileg legfeljebb G1-es körülményeket vártak. Ez nem olyan kategória, amely miatt az átlagembernek külön óvintézkedéseket kellene tennie.
G1-es viharnál egyes elektromos hálózatokban kisebb feszültségingadozások léphetnek fel. A műholdaknál szintén előfordulhatnak kisebb működési eltérések, például a pályamagasságot befolyásoló légköri fékezőhatás enyhe növekedése.
A mindennapi mobiltelefon-használatban, internetkapcsolatban vagy otthoni elektromos berendezésekben ettől még normál esetben semmilyen észrevehető változás nincs.
A komolyabb problémák elsősorban lényegesen erősebb geomágneses viharokhoz kapcsolódnak.
Egy nagy geomágneses vihar már komolyabb következményeket okozhat
A Nap időnként sokkal nagyobb energiájú eseményeket is produkál.
Erős geomágneses viharoknál a műholdak működése, a GPS-navigáció, a nagyfrekvenciás rádiókommunikáció és bizonyos elektromos hálózatok is érzékenyebbé válhatnak.
A hosszú elektromos vezetékekben és távvezetékekben geomágnesesen indukált áramok keletkezhetnek, amelyek extrém esetben transzformátorokat és más hálózati berendezéseket is terhelhetnek.
Ilyen helyzetekben az energiaszolgáltatók és műholdüzemeltetők fokozottan figyelik az űridőjárási adatokat.
A január 19-i esemény például 2026-ban G4-es, vagyis súlyos geomágneses vihart okozott, ami egészen más nagyságrendű esemény volt, mint a mostani szeptemberi előrejelzés.
Ezért fontos, hogy a „geomágneses vihar” kifejezés önmagában ne keltsen indokolatlan riadalmat. Egy G1-es és egy G4-es esemény között hatalmas különbség van.
Sarki fényt is okozhat a naptevékenység
A geomágneses viharok leglátványosabb következménye általában nem technológiai probléma, hanem a sarki fény.
A Napból érkező töltött részecskék a Föld mágneses mezeje mentén a magasabb légkörbe juthatnak, ahol oxigén- és nitrogénatomokkal, illetve molekulákkal ütköznek.
Az így gerjesztett részecskék energiát adnak le fény formájában.
Ennek eredménye az északi féltekén az aurora borealis, a déli féltekén pedig az aurora australis.
A sarki fény színe az érintett gázoktól és a magasságtól is függ.
A zöldes árnyalat az egyik leggyakoribb, de erősebb aktivitásnál vöröses, lilás vagy kékes színek is megjelenhetnek.
A NASA szeptember 16-án éppen egy látványos, lilás sarki fényről készült felvételt is közzétett, amely jól mutatja, milyen különleges fényjelenségeket képes létrehozni a Nap és a Föld mágneses terének kölcsönhatása.
Magyarországról most nem kellett látványos sarki fényre számítani
Egy erősebb geomágneses vihar idején a sarki fény övezete jelentősen délebbre húzódhat.
Az elmúlt években Magyarországról is több alkalommal lehetett ritka vöröses vagy lilás aurorát látni erős naptevékenység után.
A mostani helyzet azonban más volt.
A szeptember 17-re várt legfeljebb G1-es aktivitás elsősorban az északi, magasabb földrajzi szélességeken teremthetett megfelelő feltételeket a sarki fény megfigyeléséhez. Az Euronews már az eredeti előrejelzésben is azt írta, hogy Európa nagy részén nem várható szokatlanul kiterjedt aurora.
Miután pedig a geomágneses aktivitás a vártnál is gyengébb lett, a magyarországi látványos sarki fény esélye tovább csökkent.
A NOAA végül visszavonta a G1-es figyelmeztetést
A szeptember 17-i adatok szerint a korábban várt plazmafelhők nem váltották ki az előrejelzett erősségű eseményt.
Az EarthSky a NOAA adataira hivatkozva arról számolt be, hogy a szeptember 13–14-i koronakidobódások vagy nem érkeztek meg egyértelműen, vagy csak gyenge hatást fejtettek ki. Emiatt a G1-es riasztást visszavonták.
A NOAA szeptember 17-i űridőjárási előrejelzésében a megelőző 24 órában mért legnagyobb háromórás Kp-index már csak 3 volt, vagyis a geomágneses aktivitás a hivatalos viharkategória alatt maradt.
Szeptember 18-án a rendelkezésre álló adatok szintén nyugodtabb környezetet jeleztek.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy az előrejelzés „hibás” volt a hétköznapi értelemben.
Az űridőjárásban a koronakidobódások érkezési ideje és erőssége eleve bizonytalansági tartományban adható meg. A modellek gyakran több órás eltéréssel számolnak, és azt sem lehet napokkal előre pontosan tudni, milyen mágneses orientációval érkezik meg a plazma.
Miért olyan nehéz egy napvihar erejét előre jelezni?
Az időjárás-előrejelzéshez képest az űridőjárási szakembereknek jóval kevesebb közvetlen mérési pont áll rendelkezésükre.
A Nap felszínét és koronáját több műhold figyeli, így látható, amikor egy CME elindul.
Ezt követően azonban a plazma több tízmillió kilométeren keresztül halad a bolygóközi térben.
Sebességét és irányát befolyásolhatja a napszél, illetve más korábban kidobódott anyaggal is kölcsönhatásba léphet.
A NASA CME Scoreboard adatai jól mutatták ezt a bizonytalanságot: a különböző modellek többórás eltéréssel becsülték az érkezést, és a lehetséges Kp-indexet is viszonylag széles tartományba tették.
A legfontosabb adat ráadásul sokszor csak körülbelül egymillió-másfél millió kilométerrel a Föld előtt válik mérhetővé.
Az ott működő űrszondák érzékelik a napszél sebességét, sűrűségét és mágneses terét. Ettől a ponttól a részecskék már viszonylag rövid idő alatt elérik a Földet, ezért a valóban pontos figyelmeztetés időablaka sokszor csak néhány tíz perc vagy néhány óra.
Kell-e félteni a telefonokat és az internetet?
A mostani eseménynél nem.
A G1-es kategóriára készített NOAA-leírás alapján legfeljebb kisebb technikai hatások lehetségesek, és azok is elsősorban az érzékeny infrastruktúrát érintik.
Az okostelefon, laptop, televízió vagy háztartási gép nem fog azért meghibásodni, mert enyhe geomágneses aktivitás történik.
Az internetkapcsolat általános összeomlására sem kell számítani egy ilyen eseménynél.
A műholdas rendszerek üzemeltetői természetesen figyelik a naptevékenységet, mert a felső légkör változásai hatással lehetnek az alacsony Föld körüli pályán keringő eszközökre.
Ezek azonban olyan technikai kockázatok, amelyeket az űripari szereplők folyamatosan kezelnek.
Az emberi egészséget sem veszélyezteti egy ilyen enyhe esemény
A Föld felszínén tartózkodó embereket a bolygó mágneses tere és légköre jelentős mértékben védi a Napból érkező töltött részecskéktől.
Egy enyhe geomágneses vihar ezért nem jelent olyan sugárzási veszélyt, amely miatt az embereknek bent kellene maradniuk vagy bármilyen külön óvintézkedést kellene tenniük.
Más a helyzet a világűrben.
Az űrhajósok és bizonyos magasságban közlekedő repülőgépek személyzete erősebb naptevékenység idején nagyobb figyelmet igényelhet, különösen akkor, ha külön napirészecske-vihar is kialakul.
A mostani eseménynél azonban ilyen, lakosságot érintő veszélyről nem volt szó.
A Nap most egy nyugodtabb időszak felé tart
Érdekesség, hogy miközben a hét eleji koronakidobódás miatt a Föld felé figyeltek a szakemberek, maga a Nap szeptember 17-re kifejezetten nyugodttá vált.
Az EarthSky szerint a Föld felé néző napkorongon ekkor már csak egyetlen számozott aktív régió, az AR4528 maradt, amely éppen kifordulóban volt a látható oldalról. A szakemberek szerint a Nap akár foltmentessé is válhatott volna először 2026 februárja óta.
Ez beleillik a Nap nagyjából 11 éves aktivitási ciklusába.
A jelenlegi ciklus maximumát a szakértők 2024 környékére teszik, így hosszabb távon várható, hogy egyre gyakoribbá válnak a nyugodtabb időszakok.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne fordulhatna elő időnként újabb erős napkitörés vagy koronakidobódás.
A Nap aktivitása nem egyenletesen csökken: nyugodt hetek után is kialakulhat egy új, mágnesesen összetett napfoltcsoport, amely erős eseményeket produkál.
Nincs ok aggodalomra, de a Napot továbbra is figyelik
A hét elején elindult plazmafelhő története végül jóval kevésbé látványosan alakult, mint amilyennek az első előrejelzések alapján tűnhetett.
A szakemberek enyhe G1-es geomágneses vihar lehetőségével számoltak szeptember 17-re, de a tényleges geomágneses aktivitás gyengébb maradt, a NOAA pedig végül visszavonta a G1-es riasztást.
A mindennapi technológiai eszközök működésében nem kellett fennakadásra számítani, és Magyarországon sem alakultak ki olyan körülmények, amelyek széles körben látványos sarki fényt ígértek volna.
Az esemény ugyanakkor jól példázza, miért követik a kutatók folyamatosan a Napot.
A csillagunkból kiinduló részecskefelhők több mint százmillió kilométer megtétele után is képesek megváltoztatni a Föld mágneses környezetét. Egy mostanihoz hasonló gyenge esemény legfeljebb érdekes űridőjárási jelenség, egy sokkal erősebb kitörés azonban már valódi technológiai kihívást jelenthet.
Éppen ezért a Nap és a Föld kapcsolatát figyelő műholdak gyakorlatilag megszakítás nélkül működnek: mire egy következő, jóval erősebb plazmafelhő elindul bolygónk felé, a lehető legtöbb idő álljon rendelkezésre a felkészülésre.
