Vannak levelek, amelyeket nem ma, nem holnap, hanem valamikor „majd egyszerre” ír az ember – amikor már nem az erő, hanem az emlékek tartják egyben a napjait. Amikor a szerepek lassan felcserélődnek: az, aki valaha altatót dúdolt, cipőt kötött és sebet fújt, egyszer csak segítségre szorul ugyanúgy, ahogyan egykor a gyermeke.
Ez a levél egy ilyen csendes, mégis mindent eldöntő pillanat üzenete. Nem szemrehányás, nem panaszkodás, hanem halk kérés: hogyan szeressünk akkor is, amikor már nehezebb, amikor türelem kell minden mozdulathoz, minden mondathoz. Egy anya szavai a lányához – arról, amiről ritkán beszélünk időben.
Olvasd úgy, mint egy üzenetet a jövőből: lehet, hogy ma még távolinak tűnik, de egyszer mindannyian elérkezünk oda, ahol ezek a mondatok hirtelen nagyon is ismerősek lesznek. És talán segítenek majd másképp nézni arra, akit ma még „csak” öregnek látsz.
Kedves Lányom: ha majd egyszer öregnek látsz, légy türelmes kérlek, és mindenek előtt próbálj megérteni engem. Ha majd ugyanazt ismételgetem, ne torkollj le azzal, hogy ,,ezt már ezerszer elmondtad”, csak hallgass meg kérlek.
Emlékezz majd, hogy kislány korodban hányszor meséltem Neked, estéről-estére ugyanazt a történetet, amíg elaludtál. Ha majd nem akarok megfürdeni, ne szégyeníts meg, ne veszekedj velem, hanem jusson eszedbe hányszor kergettelek különböző ígéretekkel az esti fürdőzés előtt.
Ha azt látod majd, hogy tudatlanul állok az új dolgok előtt, hagyj időt tanulnom és ne mutasd, hogy reménytelen eset vagyok. Emlékezz rá Kedvesem, hogy mennyi mindenre tanítottalak meg kiskorodban: szépen enni, egyedül felöltözni és megfésülködni, felvenni a kesztyűt az Élet kihívásaival szemben.
Ha nehezemre esik majd a járás, hagyd, hogy beléd kapaszkodjam, ahogy én segítettem Neked az első lépéseknél. Ha beszélgetés közben elejtem a szavak fonalát, ne követeld, hogy lehajoljak érte, csak hallgass meg.
Amikor pedig eljönnek az utolsó napok, ne hagyj magamra azért, mert szomorúnak vagy tehetetlennek érzed majd magad. Segíts az út végére érni.
Én pedig egy cinkos mosollyal megköszönöm Neked, hogy együtt töltöttük ezt az időt: az Élet ajándékát!
