Kezdőlap EZOTÉRIA Az elhízás lelki okai, amiről sokan nem vesznek tudomást!

Az elhízás lelki okai, amiről sokan nem vesznek tudomást!

Aki valaha már próbált lefogyni, annak hamar szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a testsúly nem matematikai képlet: lelki egyensúly-meghatározó szerepe van. A sokat hangoztatott nézet az, hogy ha több kalóriát égetünk el, mint amennyit beviszünk a szervezetünkbe, akkor fogyni fogunk. Miért olyan nehéz ezt mégis megtenni?

Miért küzdenek milliók egy életen keresztül a túlsúllyal? Miért vezető halálokok a nyugati országokban a túlsúly okozta szövődménybetegségek? Miért van mégis egyre több túlsúlyos gyermek és felnőtt? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a pszichológia is. Ha az elhízást lelki oldalról szemléljük, akkor három nagy csoportba sorolhatók azok az okok, amelyek a makacs súlyfelesleg hátterében állhatnak.

1. Egyéni tényezők

A környezet szemében az elhízott emberek vékony társaiknál nyugodtabbaknak, esetenként vidámabbnak tűnnek. Ennek hátterében legtöbbször nem az optimizmus, hanem az érzelemkifejezés zavara áll: különösen a dühöt kommunikálják nehezen a túlsúlyos személyek – mintha az nem lenne vállalható. Megfigyelhető ez akkor is, amikor az elhízott emberek olyankor is mosolyognak, amikor egy őket ért kellemetlen eseményről beszélnek. Ezzel összefügg a fokozott konfliktuskerülés is, hiszen érdekeiket kevéssé képesek érvényesíteni. E mögött gyakran nagymértékű megfelelésvágy húzódik meg. A túlsúlyos emberre jellemző a megküzdési készségek hiánya is: stresszhelyzetre gyakran reagálnak evéssel, amely nyugtató hatású. Ezt a „problémamegoldási stílust” gyakran már gyerekkorban sajátítják el, amikor a szülők a gyermeket ért negatív hatásokat etetéssel igyekeznek csillapítani, feloldani. A „fekete-fehér gondolkodás”, a végletesség is általánosan jellemző lehet az elhízott személy gondolkodására. A fogyást is akadályozhatja, amikor a diéta során elkövetett botlást a túlsúlyos személy úgy értékeli, hogy „elrontotta az egészet” és erre túlevéssel reagál. Ez a leggyakoribb kudarca a fogyókúráknak. Akik túlsúllyal küzdenek, azokra fokozottan jellemzőek az önértékelési zavarok, különösen azoknál, akik gyermekkorukban is elhízottak voltak. A modern társadalom stigmatizálja az elhízottakat. A negatív önértékelés ugyancsak nem kedvez a fogyókúrának. A túlsúly védőfunkciót is elláthat a szexuális közeledéssel szemben. Ez szexuális zavarok formájában jelentkezik. De ez nem csak pszichés oldalról probléma, az elhízás fizikailag is ellehetetleníti a nemi életet.

2. Családi okok

A korai etetési minták, amelyek a későbbi rossz szokások alapjai lehetnek a családból eredeztethetők. Gyakori, hogy egyes érzelmek (pl. a szeretet) kommunikációja az evésen, az étel adásán és elfogadásán keresztül történik. Ilyenkor a személy nem tud nemet mondani a kínálásra, mert attól tart, hogy azzal megbántja a másikat, emellett a saját személye elutasításaként éli meg, ha nem esznek az általa készített ételből. A túlsúlyproblémák pszichés háttere szempontjából lényeges kérdés, hogy a szülők/nevelők mennyire engedték a származási családban az önállósodást. Ugyancsak lényegesek a szülői minták az evésre, a sportra, a konfliktuskezelésre vonatkozóan.

3. Kulturális hatások

A leggyakrabban hangoztatott ok a szociális nyomás, amit a társadalom által sugallt testideál, szépségeszmény jelent. Ez összekapcsolódik a társadalmi sikeresség mértékével, ezért gondolják sokan, akik fogyni szeretnének, hogy ha a testsúlyuk kevesebb lenne, akkor sikeresebbek, boldogabbak, népszerűbbek lennének. Aztán szembesülnek azzal, hogy ez nincs feltétlenül így. Ez a csalódás is fellelhető a visszahízások hátterében. A táplálkozásunkat, a vágyainkat nagymértékben befolyásolja a reklámok fogyasztásra serkentő hatása, amely túlmutat a valós igények kielégítésén. A túlsúly megjelenése ezt a túlfogyasztást jól szimbolizálja. A társadalmi réteghelyzet és a testsúly ma teljesen máshogy függ össze, mint néhány évtizeddel ezelőtt: a kövérség sokáig a hatalom, a jólét szimbóluma volt (ezt még őrzik egyes családok, kisközösségek), ma már inkább megvetést vált ki és negatív jelzőket társítanak hozzá, valamint az alsó-és középosztályra asszociáló társadalmi helyzetet szimbolizál.

Mi a  túlsúly üzenete?

A túlsúly biológiai szövődményeiről sok helyen lehet olvasni. Amiről kevesebbet hallani azok az elhízás pszichológiai következményei, amelyek szerepet játszanak a sikertelen fogyókúrákban is. Ezek közül a leggyakoribbak: szociális elszigetelődés, kommunikációs zavarok, szexuális problémák, mozgásos ügyetlenség, hangulatzavarok, depresszió, tehetetlenségérzés, pszichoszomatikus betegségek az elfojtott negatív érzelmek (düh, félelem) miatt. Pszichológiai oldalról a legfontosabb a felismerés, a tudatosítása annak, hogy a személy súlyfeleslegének hátterében a fenti tényezők, mint okok és részben, mint következmények jelen lehetnek. Lényeges, hogy aki fogyni szeretne, értse meg, hogy mi a túlsúlyának az „üzenete”, hogyan kapcsolódik az életmódjához, a személyiségéhez. A táplálkozási problémák tartós megoldásának kulcsa az, hogy az esetek nagy többségében csak akkor eszik a személy, amikor arra tényleg biológiailag szüksége van. Nem jutalmazza magát az étellel, nem más örömöket pótol vele, nem a feszültséget vezeti le általa. Éppen ezért tud segíteni a pszichológia az evési problémákban és az elhízásban, mert támogat abban, hogy a személy életében az evés a helyére kerüljön, és ne pótoljon más élményeket, örömöket, helyzetmegoldásokat, az egyén ne ezen keresztül fejezze ki az érzelmeit.

A mértéktelen evés mögött mindig „éngyengeség” áll, melyet külső táplálással kompenzálni kell; ez persze nem vezet megoldáshoz. Az éngyengeség szükségszerű következménye az újabb kudarc, sőt félelemérzet, mely ismét csak evés révén csilla­pítható. Az ember, miközben megkísérli, hogy belső ürességérzetét evéssel szüntesse meg, magába fojtja félelmeit és frusztrációs érzé­seit. Különösen gyakori ez olyan családokban, ahol a szülők is hasonló módon viselkedtek. Evéskor az ember nem érez elégedetlenséget, félelmet, csalódottságot, bánatot, bizonytalanságot, frusztrációt, elhagyatottságot, szorongást, depressziót és szeretethiányt. Ám amire voltaképpen szüksége van, az a kapcsolat, meghittség, gyöngédség, siker, elismerés és szeretet. A túlsúlyos ember tehát olyan dolgokat hurcol magával, melyek megnehezítik számára az életet – mindenekelőtt hamis énképet.

Tudata mélyén persze tisztában van vele, hogy igazi énje teljesen más. Mégis elutasítja saját lényét. Következésképp az életenergia képtelen szabadon áramolni benne, a megoldatlan problémák külső súlyként nehezednek rá, így az életet kétszeresen is terhesnek érzi. Meg kell tanulnia levetni az álarcot, eltávolítani az akadályokat, felhagyni a szerepjátszással s lebontani az őt körülvevő védőfalat. Hiszen élete csupán azért nehéz, mert megnehezíti magának. De ha az életet terhesnek találom, ez egyben azt is jelenti, hogy az életnek is baja van velem. Szüntelenül akadályozom önmagam, igazi énem létezését. Életem azért vontatott, mert meggátolom szabad folyását – a lehetőséget, hogy valóban betöltse a pillanatot.

Foglaljuk össze: Elhízás – belső üresség, szeretetéhség, gyöngédség iránti vágy, éngyengeség, hamis énkép

Amit tenni kell

Meg kell szabadulnunk mindenféle mércétől, nem szabad akarnunk többé másnak vagy „többnek” lenni; hanem meg kell engednünk magunknak, hogy önmagunk legyünk. El kell fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, s teljes örömben azzá válnunk, amik valójában vagyunk. Nem lenne szabad többé szorongatott helyzetbe kerülnünk, hiszen ezáltal csupán megzavarjuk tulajdon belső harmóniánkat. A felgyülemlett energiákat szabadjára kell engedni, hagyni kell, hadd működjön maga az élet, hadd létezzünk mi, az élet és mások úgy, ahogy vannak. Szabaduljon meg az önmagáról alkotott eszményképtől, nevezetesen, hogy milyen karcsúnak kellene lennie. Fogadja el a világot olyannak, ahogy létezik. Nem fogja fel többé olyan nehéznek az életet, inkább lássa be: az élet valójában jóindulatú. Gondoljon arra, hogy „Nem kell semmit tennem, hogy jó legyek, hiszen eleve az vagyok.” Ismerje el tulajdon egyediségét. A Földön még soha nem létezett olyan ember, mint Ön, és soha nem is fog. Ön valóban egyedülálló lény.

loading...