2026-ban már nem igaz, hogy minden egyes munkavállalót automatikusan évente kötelező üzemorvosi alkalmassági vizsgálatra küldeni. Ebből azonban veszélyes következtetés lenne azt levonni, hogy a munkáltatóknak már nincs szükségük foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásra, vagy szabadon eldönthetik, foglalkoznak-e dolgozóik egészségügyi alkalmasságával. A 2024 szeptemberében átalakított rendszer két dolgot választott szét: bizonyos alacsony kockázatú munkakörökben megszűnt az automatikus, általános orvosi alkalmassági vizsgálati kötelezettség, miközben a munkáltató munkavédelmi felelőssége és a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás biztosításának kötelezettsége továbbra is fennmaradt.
A változás azért okozott ennyi félreértést, mert korábban a munkába lépés egyik megszokott lépése volt az üzemorvosi papír beszerzése. Egy irodai alkalmazott, könyvelő, adminisztrátor vagy más alacsony kockázatú dolgozó is rendszeresen találkozott az „alkalmas” pecséttel. 2024. szeptember 1-jétől azonban a munkavédelmi törvény főszabálya megváltozott: a munkára való alkalmasságot már csak jogszabályban meghatározott esetben, illetve akkor kell orvosi vizsgálattal eldönteni, ha ezt a munkáltató maga előírja.
Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az egészségügyi alkalmasság fogalma eltűnt volna. A munkavédelmi törvény továbbra is kimondja, hogy munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amelyhez megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, amely nem veszélyezteti az egészségét, testi épségét, reprodukciós képességét vagy magzatát, és amelynek végzésével mások egészségét és testi épségét sem veszélyezteti.
A legnagyobb tévedés: „megszűnt az üzemorvos”
Ez egyszerűen nem igaz. A munkavédelmi törvény 58. §-a 2026-ban is előírja, hogy a munkáltató valamennyi munkavállalójára kiterjedően foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást köteles biztosítani a törvényben meghatározott munkaegészségügyi feladatok ellátásához.
A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosítható saját szolgálat működtetésével vagy külső szolgáltatóval kötött szerződés útján. Vagyis attól, hogy egy adott irodai munkavállalónak adott évben esetleg nem kell teljes munkaköri alkalmassági vizsgálatra mennie, a munkáltató még nem mondhatja fel automatikusan az üzemorvosi szolgáltatást arra hivatkozva, hogy „már nem kötelező”.
A foglalkozás-egészségügyi szolgálat feladata ugyanis jóval több, mint az évente kiállított alkalmassági papír. Részt vesz a munkahelyi egészségkárosító kockázatok felismerésében, a kockázatértékelés egészségügyi részében, tanácsot adhat munkakörnyezet, egyéni védőeszköz és munkaszervezés kérdésében, közreműködhet a foglalkozási megbetegedések megelőzésében, és szükség esetén soron kívüli vizsgálatot is végezhet.
Mi változott valójában 2024. szeptember 1-jétől?
A korábbi rendszerben főszabály szerint a munkára való alkalmasságot orvosi vizsgálattal kellett eldönteni. Az új szabály ezt megfordította. 2024. szeptember 1-jétől főszabály szerint nem minden munkakörben kötelező automatikusan az orvosi alkalmassági vizsgálat.
Vizsgálat továbbra is kötelező, ha azt valamely jogszabály az adott munkakör, tevékenység vagy kockázati tényező miatt előírja. Emellett a munkáltató saját döntésével is előírhatja, hogy meghatározott munkakörökben vagy akár szélesebb munkavállalói kör számára továbbra is szükséges legyen az alkalmassági vizsgálat.
A változtatás célja alapvetően az adminisztratív terhek csökkentése volt. Egy kizárólag számítógép előtt, alacsony kockázatú környezetben dolgozó adminisztrátor egészségügyi kockázatai nyilvánvalóan nem azonosak egy darukezelő, magasban dolgozó építőmunkás, vegyi anyaggal dolgozó laboráns vagy éjszakai műszakban rendszeresen dolgozó munkavállaló kockázataival.
Ezekben a munkakörökben továbbra sem lehet egyszerűen elhagyni a vizsgálatot
A szabályozás átalakítása után az egyes ágazatokért felelős miniszterek külön rendeletekben határozták meg azokat a kockázatokat és munkaköröket, amelyeknél továbbra is kötelező a munkára való alkalmasság orvosi vizsgálata.
A listák ágazatonként valamelyest eltérhetnek, de nagyon hasonló veszélyeket fednek le. Ide tartozik például a két métert meghaladó magasságban végzett munka, több földalatti vagy bányászati tevékenység, a tűz- és robbanásveszéllyel járó munka, valamint egyes villamosüzemi és feszültség alatt végzett feladatok.
Szintén kötelező vizsgálati körbe kerülhetnek azok, akik veszélyes mozgó gépek, berendezések vagy mozgó termékek közelében dolgoznak, illetve olyan tevékenységet végeznek, ahol egy hirtelen rosszullét nemcsak rájuk, hanem másokra is komoly veszélyt jelenthet.
Vegyi anyagokkal dolgozóknál továbbra is különösen fontos az ellenőrzés
A veszélyes anyagokkal vagy veszélyes keverékekkel dolgozók jelentős része továbbra is olyan expozíciónak van kitéve, amely miatt kötelező lehet az orvosi alkalmassági vizsgálat. Ide tartozhatnak a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagokkal dolgozó munkavállalók is.
Ebben a körben nem pusztán arról van szó, hogy a dolgozó „jól érzi-e magát”. Bizonyos munkahelyi ártalmak hosszú idő alatt, észrevétlenül okozhatnak egészségkárosodást. A foglalkozás-egészségügyi ellenőrzések egyik célja éppen az, hogy az ilyen elváltozásokat lehetőség szerint még korai szakaszban felismerjék.
Külön szabályozás vonatkozhat az azbesztnek, tüdőfibrózist okozó poroknak, veszélyes biológiai tényezőknek, rezgésnek vagy meghatározott mesterséges optikai sugárzásnak kitett munkavállalókra is.
Már a 10 kilogramm feletti kézi tehermozgatás is számíthat
Az ágazati rendeletek egyik érdekes eleme a fizikai megterhelés. A kötelező vizsgálatot megalapozó kockázatok között megjelenik például a 10 kilogrammot meghaladó kézi tehermozgatás is.
Ez azt jelenti, hogy nemcsak klasszikusan veszélyesnek tartott ipari munkaköröknél kell vizsgálni a szabályokat. Raktári dolgozó, árufeltöltő, bizonyos logisztikai munkakörökben dolgozó vagy rendszeresen nehéz tárgyakat mozgató munkavállaló is kerülhet olyan kategóriába, ahol továbbra sem lehet automatikusan elhagyni az alkalmassági vizsgálatot.
A tényleges kötelezettséget azonban mindig az adott munkakör, az adott ágazatra vonatkozó miniszteri rendelet és a konkrét kockázatértékelés alapján kell megállapítani. Ezért önmagában a munkakör megnevezése nem mindig elegendő.
Éjszakai munkánál külön törvényi szabály is van
Az éjszakai dolgozóknál különösen fontos, hogy ne csak az általános új szabályból induljunk ki. A munkavédelmi törvény önálló rendelkezése alapján annak a munkavállalónak, aki munkarendje szerint rendszeresen, vagy éves munkaidejének legalább egynegyedében éjszakai munkát végez, a munkáltatónak a munkába lépés előtt és a munkaviszony alatt meghatározott időközönként orvosi alkalmassági vizsgálatot kell biztosítania.
Ha a vizsgálat azt állapítja meg, hogy az éjszakai munka veszélyezteti a dolgozó egészségét, vagy valamely betegsége kapcsolatba hozható az éjszakai munkával, nappali munkavégzésre kell beosztani.
Ez jó példa arra, hogy miért veszélyes az általános kijelentés: „2024 óta nincs kötelező üzemorvos”. Bizonyos munkavállalóknál maga a törvény őrizte meg a vizsgálati kötelezettséget.
Élelmiszerrel és gyermekekkel dolgozóknál is maradtak kötelezettségek
A járványügyi szempontból kiemelt munkakörök különleges helyzetben vannak. Itt nemcsak a munkavállaló saját egészsége számít, hanem az is, hogy fertőző betegséggel veszélyeztethet-e másokat.
Ilyen munkakörök lehetnek például az újszülöttek, csecsemők és gyermekbetegek ellátásával kapcsolatos egészségügyi munkák, az óvodai és bölcsődei gyermekellátás bizonyos feladatai, valamint számos, közfogyasztásra szánt élelmiszer előállításával és forgalmazásával összefüggő tevékenység.
Egy élelmiszerrel közvetlenül kapcsolatba kerülő dolgozó helyzete ezért teljesen más lehet, mint egy kizárólag számítógéppel dolgozó pénzügyi adminisztrátoré.
Mi a helyzet az irodai dolgozókkal?
Itt történt a legnagyobb változás. Egy egyszerű, veszélyes expozíció nélküli irodai munkakörben nem feltétlenül kötelező évente teljes munkaköri alkalmassági vizsgálatot végezni pusztán azért, mert munkaviszony áll fenn.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az irodai dolgozók minden munkaegészségügyi szabály alól kikerültek. A foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást továbbra is biztosítani kell, és a munkáltató a saját kockázatértékelése vagy belső szabályai alapján elrendelheti az alkalmassági vizsgálatot is.
Ha pedig a munkakör olyan egyéb kockázatot tartalmaz, amelyet jogszabály nevesít, a vizsgálat ismét kötelezővé válhat.
A monitor előtt dolgozóknál a szemvizsgálat sem tűnt el
Külön kell választani a teljes munkaköri alkalmassági vizsgálatot a képernyős munkavégzéshez kapcsolódó szem- és látásvizsgálattól.
Aki napi munkaidejéből legalább négy órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használ, képernyős munkakörben dolgozónak minősülhet. Az ilyen munkavállalóknál a munkáltatónak továbbra is gondoskodnia kell a jogszabályban előírt szem- és látásvizsgálatról a képernyős munkavégzés megkezdése előtt, majd meghatározott időközönként – jellemzően kétévente –, illetve akkor is, ha a dolgozónál a képernyős munkával kapcsolatba hozható látási panasz jelentkezik.
Ha a foglalkozás-egészségügyi orvos indokoltnak tartja, szemészeti szakvizsgálatra utalhatja a dolgozót. Ha pedig a képernyős munkavégzéshez külön szemüveg szükséges, annak minimálisan szükséges költsége a jogszabályi feltételek fennállása esetén munkáltatói kötelezettség lehet.
Tehát az sem helyes értelmezés, hogy „irodában már semmilyen egészségügyi vizsgálat nincs”.
A munkáltató saját döntésével is megtarthatja a vizsgálatot
A jelenlegi szabályozás egyik fontos eleme, hogy a munkáltató akkor is előírhatja a munkára való alkalmassági vizsgálatot, ha jogszabály azt az adott munkakörben önmagában nem teszi kötelezővé.
Ez különösen indokolt lehet akkor, ha a vállalkozás kockázatértékelése alapján valamely munkakör egészségi szempontból nagyobb terhelést jelent, vagy egy munkavállaló rosszulléte önmagára, munkatársaira, ügyfelekre vagy más személyekre veszélyt jelenthet.
Egy munkáltató tehát dönthet úgy, hogy a korábbi rendszert fenntartja, és bizonyos munkakörökben továbbra is előzetes és időszakos vizsgálatot követel meg. Ha ezt előírja, a vizsgálat költségét nem háríthatja át egyszerűen a dolgozóra: a munkáltatónak kell biztosítania.
Nem igaz, hogy minden dolgozót évente kell vizsgálni
A korábbi szövegekben gyakran szerepel az „éves üzemorvosi vizsgálat” kifejezés, mintha minden munkavállalóra minden helyzetben ugyanaz az egyéves ciklus vonatkozna.
Ez nem pontos.
Az időszakos alkalmassági vizsgálat gyakoriságát több tényező határozhatja meg: a munkakör, a veszélyeztető tényező, a munkavállaló életkora, az expozíció jellege és az adott külön jogszabály. Egyes esetekben évente, máshol ennél gyakrabban vagy ritkábban lehet szükség vizsgálatra.
Ezért a helyes kérdés 2026-ban nem az, hogy „kell-e mindenkinek évente üzemorvoshoz menni?”, hanem az, hogy az adott dolgozó munkakörében milyen kockázatok vannak, arra milyen jogszabály vonatkozik, és mit ír elő a munkáltató saját munkavédelmi rendszere.
Betegség után sem automatikusan kell mindenkinek új alkalmassági papír
Az eredeti tájékoztatók egy másik gyakori leegyszerűsítése, hogy hosszabb betegállomány után minden munkavállalót automatikusan új üzemorvosi vizsgálatra kell küldeni.
A helyzet ennél árnyaltabb.
A 33/1998. NM rendelet meghatároz olyan körülményeket, amelyeknél soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat válhat szükségessé. Ennek tipikus oka lehet, ha a munkavállaló egészségi állapotában olyan változás következik be, amely felveti, hogy korábbi munkakörét már nem tudja biztonságosan ellátni. Egy eszméletvesztés, súlyos rosszullét, foglalkozási megbetegedés gyanúja vagy más jelentős egészségi esemény is ilyen helyzetet teremthet.
Nem lehet azonban azt mondani, hogy minden egyszerű nátha vagy néhány napos betegszabadság után automatikusan teljes munkaköri alkalmassági vizsgálat szükséges.
A munkáltató felelőssége nem szűnt meg azzal, hogy kevesebb lett a kötelező vizsgálat
Ez talán a változás legfontosabb része.
A munkavédelmi törvény továbbra is egyértelműen a munkáltatóra helyezi az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés megszervezésének felelősségét. A munkáltató nem védekezhet automatikusan azzal egy baleset vagy egészségkárosodás után, hogy „ehhez a munkakörhöz már nem kellett éves orvosi vizsgálat”.
Vizsgálni kell ugyanis azt is, hogy megfelelő volt-e a kockázatértékelés, felismerte-e a munkáltató az adott veszélyeket, alkalmazta-e a szükséges megelőző intézkedéseket, biztosította-e a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást, és szükség esetén kezdeményezett-e orvosi vizsgálatot.
Az új rendszer tehát bizonyos munkakörökben kevesebb automatikus adminisztrációt jelent, de egyben nagyobb jelentőséget ad a valódi kockázatértékelésnek.
Például egy sofőrnél nem lehet csak arra hivatkozni, hogy „nem volt kötelező az éves vizsgálat”
Tegyük fel, hogy egy dolgozó rendszeresen gépjárművet vezet, és munka közben súlyos rosszullét következtében balesetet okoz. Ebből még önmagában nem következik a munkáltató felelőssége, és különösen nem automatikus a büntetőjogi felelősség.
A vizsgálat során azonban jelentősége lehet annak, hogy a munkáltató ismerte-e a kockázatokat, volt-e jogszabályban előírt speciális alkalmassági követelmény, volt-e olyan előzetes információ vagy tünet, amely miatt soron kívüli vizsgálatot kellett volna kezdeményezni, illetve teljesítette-e minden munkavédelmi kötelezettségét.
Gépjárművezetőknél ráadásul külön egészségi alkalmassági szabályok is léteznek, ezért nem lehet az általános irodai munkakörök logikájából kiindulni.
Büntetőjogi felelősség is lehet – de nem automatikusan
Azzal is óvatosan kell bánni, hogy „ha nincs éves üzemorvosi vizsgálat, az ügyvezető börtönbe kerülhet”. Ilyen automatikus szabály nincs.
A Büntető Törvénykönyv ugyanakkor ismeri a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményét. Ha valaki foglalkozási szabály megszegésével gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki más életét, testi épségét vagy egészségét, illetve testi sérülést okoz, büntetőjogi felelősség is felmerülhet.
Ehhez azonban több feltételnek együttesen teljesülnie kell. Bizonyítani kell többek között a foglalkozási szabály megszegését és annak kapcsolatát a kialakult veszélyhelyzettel vagy sérüléssel.
Az tehát helyes állítás, hogy súlyos munkavédelmi mulasztásnak akár büntetőjogi következménye is lehet. Az viszont nem helyes, hogy egy kihagyott éves üzemorvosi vizsgálat automatikusan büntetőeljárást von maga után.
Kártérítési perben nagyon sokat számíthat a dokumentáció
Egy munkáltató számára a megfelelő dokumentáció sokszor évekkel később válik igazán fontossá. Foglalkozási megbetegedés vagy munkahelyi egészségkárosodás ugyanis nem mindig azonnal jelentkezik.
Ha egy munkavállaló később azt állítja, hogy betegsége vagy egészségromlása a munkahelyi körülmények következménye, vizsgálhatják a korábbi kockázatértékeléseket, expozíciós adatokat, munkavédelmi dokumentumokat, alkalmassági vizsgálatokat és a foglalkozás-egészségügyi intézkedéseket.
Ezért túlzó lenne azt mondani, hogy hiányos egészségügyi dokumentáció esetén a munkáltató „biztosan elveszíti a pert”. Ugyanakkor egy megfelelő dokumentáció hiánya jelentősen megnehezítheti annak bizonyítását, hogy a munkáltató az adott időszakban minden tőle elvárható megelőző intézkedést megtett.
A szabályozás változása tehát inkább még fontosabbá teszi a tudatos döntések dokumentálását.
A munkabalesetek számai mutatják, hogy nem elméleti problémáról van szó
A legfrissebb hivatalos adatok szerint 2024-ben 20 225 munkabalesetet tartottak nyilván Magyarországon. 2025-ben a munkabalesetek száma ismét emelkedett, miközben a halálos munkabalesetek száma 75-ről 65-re csökkent.
A 2025-ös munkavédelmi jelentés szerint különösen sok munkabaleset történt a feldolgozóiparban, a szállítás és raktározás területén, valamint a kereskedelem és gépjárműjavítás ágazatában. A súlyos veszélyeztetés az építőiparban és a feldolgozóiparban volt különösen gyakori.
A munkavédelmi hatóság 2025-ben 372 esetben szabott ki munkavédelmi bírságot, összesen több mint 1,5 milliárd forint értékben. Ez egészen más nagyságrend, mint a korábbi évek néhány tízmilliós részadatai, ezért a régi statisztikákból már nem érdemes kiindulni.
Több mint kétmillió alkalmassági vizsgálat történt 2025-ben
Talán ez mutatja legjobban, hogy az alkalmassági vizsgálatok korántsem „szűntek meg”.
A kormány 2025-ös munkavédelmi jelentése szerint abban az évben 2 025 306 munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatot végeztek Magyarországon. Ez még magasabb is volt, mint a 2024-es 1 982 496 vizsgálat.
A hivatalos jelentés kifejezetten a foglalkozás-egészségügyi orvos egyik legfontosabb megelőző feladatának nevezi az előzetes, időszakos, soron kívüli és záró vizsgálatokat. Ezek segítségével lehet megítélni a munkavállaló munkavégző képességét, követni egészségi állapotának változását és időben felismerni az esetleges munkahelyi eredetű károsodásokat.
A 2024-es jogszabályváltozás tehát nem eltüntette, hanem célzottabbá tette a rendszert.
Mit kellene most tennie egy munkáltatónak?
Az első lépés nem az, hogy automatikusan felmondja a foglalkozás-egészségügyi szerződését. Éppen ellenkezőleg: érdemes a foglalkozás-egészségügyi és munkavédelmi szakemberrel munkakörönként áttekinteni a vállalkozás tevékenységét.
Meg kell vizsgálni, mely dolgozókat érhet fokozott baleseti veszély, vegyi, biológiai, zaj-, rezgés-, por- vagy más egészségkárosító hatás, ki dolgozik rendszeresen éjszaka, ki mozgat rendszeresen nagyobb súlyt, illetve mely munkakörök tartoznak külön jogszabály hatálya alá.
Ezután írásban érdemes rögzíteni, mely munkaköröknél kötelező jogszabály alapján az alkalmassági vizsgálat, és melyeknél írja elő azt saját döntésével a munkáltató.
Egy kis irodának sem feltétlenül jó ötlet egyszerűen megszüntetni mindent
Vegyünk egy tízfős könyvelőirodát, ahol mindenki ülőmunkát végez számítógép előtt. Lehetséges, hogy az adott munkakörök többségére egyetlen ágazati rendelet sem teszi kötelezővé az évenkénti teljes alkalmassági vizsgálatot.
Ebből azonban nem következik, hogy az irodának egyáltalán nincs foglalkozás-egészségügyi feladata.
Továbbra is szükséges például megfelelő kockázatértékelés, figyelni kell az ergonómiai feltételekre, biztosítani kell a képernyős munkavégzésre vonatkozó szem- és látásvizsgálatot, kezelni kell az esetleges soron kívüli egészségügyi helyzeteket, és a munkáltatónak foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást is biztosítania kell.
Ez jól mutatja, miért félrevezető az új rendszert úgy összefoglalni, hogy „irodában nincs többé üzemorvos”.
Egy építőipari vállalkozásnál egészen más lehet a helyzet
Ha ugyanakkor egy cég munkavállalói állványon, két méternél nagyobb magasságban dolgoznak, nehéz terheket mozgatnak, gépek mellett végeznek munkát, port vagy veszélyes anyagokat lélegezhetnek be, azonnal több olyan kockázat jelenhet meg, amelyhez kötelező orvosi alkalmassági vizsgálat kapcsolódhat.
Itt egy hibás „2024 óta nem kell üzemorvos” értelmezés komoly munkavédelmi jogsértéshez vezethet.
Ugyanez igaz például bizonyos vegyipari, logisztikai, szállítási, egészségügyi, szociális, élelmiszeripari vagy gyermekellátási munkakörökre.
A munkáltató felelősségét nem lehet kiszervezni
A törvény egy másik fontos szabálya szerint a külső munkavédelmi vagy foglalkozás-egészségügyi szolgáltató igénybevétele nem mentesíti a munkáltatót a felelősség alól.
Vagyis nem elegendő annyit mondani, hogy „van üzemorvosunk, ő felel érte”. A szolgáltató szakmai segítséget ad és meghatározott feladatokat ellát, de a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés megszervezésének végső felelőssége a munkáltatónál marad.
Ugyanez fordítva is igaz: a munkáltató nem döntheti el pusztán költségcsökkentési alapon, hogy valamely jogszabályban kötelezően előírt vizsgálatot egyszerűen elhagy.
Ezt érdemes megjegyezni a 2026-os szabályból
A változás lényege tehát nem az, hogy „megszűnt az üzemorvos”, hanem az, hogy megszűnt a minden munkakörre automatikusan kiterjedő kötelező orvosi alkalmassági vizsgálat főszabálya.
2026-ban három kérdést kell feltenni:
Előírja-e jogszabály az adott munkakörre a vizsgálatot?
Van-e olyan munkahelyi kockázat vagy külön szabály, amely miatt szükséges?
Elrendelte-e a munkáltató saját döntésével az alkalmassági vizsgálatot?
Ha bármelyik alapján szükséges a vizsgálat, azt megfelelően meg kell szervezni.
A foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás biztosításának kötelezettsége pedig ettől külön kérdés: az továbbra is megmaradt.
