Magyarország mezőgazdasága olyan száraz nyarat hagyott maga mögött, amilyenre a rendszeres meteorológiai mérések 1901-es kezdete óta nem volt példa: egyes gazdaságokban a megszokott termésnek mindössze az ötödét sikerült betakarítani, a szántóföldi növénytermesztés vesztesége pedig elérheti a 600 milliárd forintot – írja a Pénzcentrum.
A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy az idei nyár nem egyszerűen „szárazabb volt az átlagosnál”. A HungaroMet előzetes országos adatai szerint 2026 júniusa, júliusa és augusztusa alatt összesen mindössze 74,1 milliméter csapadék hullott országos átlagban. Az 1991–2020-as éghajlati normál ugyanerre az időszakra 203,3 milliméter, vagyis idén a megszokott nyári csapadék mindössze 36 százaléka érkezett meg. A szárazság ráadásul az ország jelentős részét egyszerre érintette. A HungaroMet szerint Magyarország területének közel 60 százalékán rekordszáraznak bizonyult a nyár. Voltak olyan térségek, ahol három hónap alatt 60 milliméternél is kevesebb csapadék hullott, sőt az ország középső részén több mérőállomáson még a 40 millimétert sem érte el a teljes nyári mennyiség. Nagykőrösön mindössze 19,6 millimétert mértek az egész évszakban.
Ez már nem olyan hiány, amelyet néhány kiadós szeptemberi zápor egyik napról a másikra képes eltüntetni. Az elmúlt években ugyanis folyamatosan halmozódott a vízhiány, különösen az Alföldön. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság már tavasszal arról számolt be, hogy az előző öt év országos halmozott csapadékhiánya április végére elérte a 462 millimétert, a Tisza-völgy egyes térségeiben pedig meghaladta a 900 millimétert.
A Betakarítási Koordinációs Bizottság szeptemberi ülését követően ennél is súlyosabb, mintegy 600 milliméteres vízhiányról beszéltek az ország jelentős részén. Ez nagyjából annyi csapadék, amennyi Magyarország számos térségében egy teljes év során lehullik. Innen ered az a megfogalmazás is, hogy „egy évnyi csapadék hiányzik” a rendszerből.
Van olyan gazdaság, ahol csak a megszokott termés ötöde maradt
Az országos statisztikák mögött gazdaságok ezreinek nagyon konkrét vesztesége áll. Az RTL Híradónak nyilatkozó egyik békési termelő például arról számolt be, hogy az idei termésből csak a megszokott mennyiség mintegy 20 százalékát tudták betakarítani. A gazdálkodó szerint lényegében valamennyi termesztett növény veszteséget termelt az idén.
Ez különösen súlyosan érinti azokat a gazdaságokat, amelyeknek ugyanúgy ki kellett fizetniük a vetőmagot, műtrágyát, növényvédő szereket, gépi munkát, üzemanyagot és munkabért, miközben a betakarított termés mennyisége messze elmaradt attól, amivel tavasszal kalkuláltak.
A mezőgazdaságban ugyanis a költségek jelentős része már jóval azelőtt felmerül, hogy kiderülne, milyen lesz az időjárás. A gazda elveti a növényt, megmunkálja a földet, trágyáz, permetez és finanszírozza a teljes vegetációs időszakot. Ha ezt követően a növény júniusban vagy júliusban a vízhiány miatt nem képes megfelelően fejlődni, a kiadások jelentős része már nem visszaszerezhető.
Ezért egy 80 százalékos terméskiesés nem egyszerűen azt jelenti, hogy a gazda kevesebb terményt ad el. Ugyanazokból a ráfordításokból töredéknyi bevétele keletkezhet, miközben a következő év vetéséhez és működéséhez ismét elő kell teremtenie a szükséges pénzt.
Akár 600 milliárd forint lehet csak a szántóföldi veszteség
A Betakarítási Koordinációs Bizottság ülését követő beszámolók szerint a szántóföldi növénytermesztést érő idei veszteség megközelítheti a 600 milliárd forintot. Fontos azonban pontosan kezelni ezt a számot: nem egy már lezárt, forintra pontos állami kárfelmérésről van szó, hanem az idei terméshelyzet alapján készített ágazati becslésről.
A Magyar Mezőgazdaság beszámolója szerint, ha a szántóföldi növénytermesztésen túl az állattenyésztést és más mezőgazdasági kultúrákat is figyelembe veszik, az idei agrárveszteség akár a 800 milliárd forintot is megközelítheti. Ez a magasabb szám tehát szélesebb ágazati körre vonatkozik, nem szabad összekeverni a 600 milliárdos szántóföldi becsléssel.
A kár nagyságát jól érzékelteti, hogy 600 milliárd forint átlagosan napi több mint 1,6 milliárd forintos összegnek felel meg egy teljes évre elosztva. Természetesen a veszteség nem egyenletesen és nem egyetlen időpontban keletkezik, de a nagyságrend mutatja, milyen komoly gazdasági következménye lehet egy szélsőségesen száraz évnek.
A veszteség ráadásul nem marad feltétlenül a mezőgazdasági termelőknél. Ha valamely terményből kevesebb terem belföldön, nőhet az importigény, emelkedhet a takarmányköltség, és ez közvetve az állattenyésztésre, illetve bizonyos élelmiszerek előállítási költségére is hatással lehet.
A kukorica az aszály egyik legnagyobb vesztese
A klímaváltozás és az ismétlődő aszályok már a magyar vetésszerkezetet is látványosan átformálják. A kukorica hosszú évtizedeken keresztül az egyik meghatározó magyar szántóföldi növény volt, ám az utóbbi években egyre több gazda csökkenti a területét.
A KSH friss, 2026-os előzetes Agrárium-felmérése szerint a kukorica vetésterülete idén már a 600 ezer hektárt sem érte el, miközben a napraforgóé 781 ezer hektárra nőtt. Vagyis a napraforgó területe már egyértelműen meghaladta a kukoricáét.
A változás nagysága hosszabb időtávon még látványosabb. A KSH szerint 2015-ben még mintegy 1,165 millió hektáron vetettek kukoricát Magyarországon. 2025-ben már csak 770 ezer hektár körül alakult a terület, 2026-ra pedig 600 ezer hektár alá csökkent.
Ez azt jelenti, hogy alig több mint tíz év alatt csaknem megfeleződött a kukoricával bevetett terület.
A gazdák részben azért fordulnak más növények felé, mert a kukorica különösen érzékeny lehet a nyári vízhiányra és hőségre. A virágzás és szemképződés időszakában bekövetkező tartós szárazság nagyon komoly termésveszteséget okozhat, márpedig az utóbbi években éppen júniusban, júliusban és augusztusban vált egyre gyakoribbá a hosszan tartó csapadékhiány.
A napraforgó sem tud mindent túlélni
A napraforgót általában szárazságtűrőbb növénynek tekintik, ezért sok termelő számára logikus alternatíva lett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy korlátlan ideig képes víz nélkül fejlődni.
Az idei év ezt különösen élesen megmutatta. Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke a Betakarítási Koordinációs Bizottság ülését követően arról beszélt, hogy a napraforgó országos termésátlaga idén mindössze 1,6 tonna körül alakulhat hektáronként.
Vagyis a vetésszerkezet átalakítása önmagában nem képes megoldani a problémát. Ha hónapokon keresztül nincs elegendő csapadék, egy idő után a szárazságtűrőbb növények teljesítménye is jelentősen visszaesik.
A gazdák számára ezért egyre kevésbé az a kérdés, hogy egyszerűen lecseréljék-e a kukoricát napraforgóra. Sokkal inkább az, hogy milyen növénykombinációval, talajművelési módszerrel, vízmegtartással, fajtaválasztással és esetleges öntözéssel lehet egyáltalán fenntartani a gazdaságot olyan években, amelyek korábban szélsőséges kivételnek számítottak.
2026 nyara nemcsak a legszárazabb, hanem a második legmelegebb is volt
A csapadékhiány önmagában is súlyos problémát jelentett volna, de rendkívüli hőséggel párosult. A HungaroMet szerint 2026 nyarán az országos középhőmérséklet 23,4 Celsius-fok volt, ami 2,6 fokkal magasabb az 1991–2020-as átlagnál. Ezzel az idei lett a második legmelegebb nyár 1901 óta.
Augusztus különösen szélsőségesen alakult, az országos hőmérsékleti eltérés 3,7 fokot ért el, és ezzel a mérések kezdete óta a legmelegebb augusztus született.
A nyár során két hosszan tartó hőhullám is kialakult, és Szécsényben 42 Celsius-fokos hőmérséklettel új országos abszolút melegrekord született.
A meleg azért súlyosbítja az aszályt, mert nemcsak az számít, mennyi eső hullik, hanem az is, milyen gyorsan párolog el a talajból a rendelkezésre álló nedvesség. Tartós hőségben a növények vízigénye nő, miközben a talaj gyorsabban kiszárad.
Így ugyanaz a csapadékmennyiség 35–40 fokos hőmérsékletek mellett jóval kevesebb ideig képes ellátni vízzel a növényállományt, mint egy mérsékeltebb nyáron.
Egyetlen csapadékos ősz nem biztos, hogy elég lenne
A gazdák most már nem kizárólag azt figyelik, mennyi eső jön a következő napokban. A kérdés az, hogy az egész őszi-téli időszak képes-e számottevően feltölteni a talajt és a felszín alatti vízkészleteket.
Az RTL Híradónak nyilatkozó békési gazdálkodó szerint ahhoz, hogy tavasszal elfogadható körülmények között indulhassanak meg a munkák, február végéig hozzávetőleg 350 milliméter csapadékra lenne szükség. Ez a termelő becslése, nem országos meteorológiai előrejelzés, de jól mutatja, milyen nagyságrendű vízhiányról beszélnek a földeken.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság adatai megerősítik, hogy a probléma jóval korábban kezdődött. Már 2026 tavaszára többéves csapadékhiány halmozódott fel, az Alföld jelentős részén pedig a talajvízszint 1–2 méterrel maradt el a harmincéves átlagos szintektől.
Ezért egy átlagosan csapadékos tél sem feltétlenül jelenti azt, hogy 2027 tavaszára minden visszaáll a korábbi állapotba. Az átlagos csapadék elsőként az aktuális időszak növényeinek és a felső talajrétegnek az igényét fedezi, a több száz milliméteres felhalmozott hiány pótlásához pedig hosszabb ideig tartó víztöbbletre lehet szükség.
Az öntözés kézenfekvő megoldásnak tűnik, de rendkívül drága
Amikor sorozatos aszályokról beszélünk, gyorsan előkerül az öntözés kérdése. Elsőre egyszerűnek tűnik a válasz: ha nem esik, vizet kell juttatni a növényekhez.
A valóság azonban lényegesen összetettebb. Egy modern öntözőrendszer kiépítéséhez vízforrás, csatorna vagy kút, szivattyú, csőhálózat, öntözőberendezés, elektromos energia vagy üzemanyag, valamint folyamatos üzemeltetés szükséges. Nagyobb területen mindez több tíz- vagy akár százmilliós beruházássá válhat.
Nem minden földterület mellett található megfelelő vízforrás sem. Egy olyan táblánál, amely kilométerekre van használható csatornától vagy felszíni víztől, az infrastruktúra kiépítése önmagában olyan költség lehet, amelyet egy kisebb gazdaság önerőből képtelen finanszírozni.
Az RTL riportja szerint jelenleg a magyar szántók csak mintegy 2,5 százalékát öntözik, miközben az uniós összevetésben ennél magasabb az arány. Az agrárgazdaságért felelős államtitkár ugyancsak arra hívta fel a figyelmet, hogy az öntözés nem egyszerűen egy plusz mezőgazdasági művelet: teljesen más beruházási és gazdálkodási rendszer szükséges hozzá.
2028-tól uniós pénz is jöhet öntözésfejlesztésre
Az agrárgazdaságért felelős államtitkár az RTL Híradónak azt mondta, hogy 2028-tól várhatóan uniós források is rendelkezésre állhatnak öntözésfejlesztési beruházásokhoz.
Itt azonban fontos a „várhatóan” szó. Ez jelenleg kormányzati várakozás, nem olyan támogatási pályázat, amelynek már ismert lenne a pontos keretösszege, jogosulti köre vagy beadási határideje.
A gazdák számára ráadásul az is kulcsfontosságú lesz, milyen önrész kapcsolódik majd ezekhez a programokhoz. Egy nagy értékű öntözési beruházás 50 százalékos támogatás mellett is jelentős saját tőkét igényelhet, ami különösen egy több egymást követő veszteséges év után válhat problémává.
Az öntözés mellett ezért más eszközök is egyre fontosabbá válhatnak. Ilyen a téli és tavaszi vizek helyben tartása, a talajszerkezet javítása, a párolgást mérséklő művelés, a szárazságtűrőbb fajták választása és a vetésszerkezet további átalakítása.
A vízügy már tavasszal országos védekezést rendelt el
A 2026-os aszály súlyosságát az is mutatja, hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság már májusban országos szintű vízhiány elleni koordinációt rendelt el. Ennek részeként létrejött az Országos Vízügyi Koordinációs Központ, amelynek feladata a rendelkezésre álló vízkészletek megtartása és a vízhiány elleni védekezés összehangolása volt.
A vízügy több helyen módosította a korábbi üzemrendet, lezárt műtárgyakat, feltöltötte a csatornákat és igyekezett minél nagyobb vízmennyiséget visszatartani. Május közepén a tározókban, csatornákban és duzzasztott folyómedrekben megtartott víz mennyisége már 625 millió köbméter körül alakult.
Ez azért lényeges, mert az alkalmazkodás egyik legfontosabb iránya már nem feltétlenül az, hogyan vezessük el minél gyorsabban a vizet az országból, hanem az, hogyan lehessen a csapadékosabb időszakok vizéből minél többet megtartani a száraz hónapokra.
Egyre több szakmai vita szól arról is, hogy a téli és tavaszi többletvizeket hol lehetne a tájban, ártereken, csatornákban, tározókban vagy talajban megtartani. Ez azonban hosszú távú vízgazdálkodási kérdés, amely jóval túlmutat egyetlen mezőgazdasági szezonon.
A kukoricahiány már importot is szükségessé tehet
A Magyar Mezőgazdaság szeptember 23-i beszámolója szerint az idei kukoricatermés akár csak a hazai felhasználás körülbelül felét fedezheti, ezért még a visszafogottabb felhasználás mellett is szükség lehet behozatalra.
Ez a takarmánypiac szempontjából különösen lényeges. A kukorica jelentős része nem közvetlenül emberi élelmiszerként fogy el, hanem állattenyésztéshez, takarmánygyártáshoz és ipari célokra használják fel.
Ha az alapanyagból kevesebb áll rendelkezésre belföldön, az import mennyisége és ára egyre fontosabbá válik. A tényleges piaci hatást ugyanakkor a nemzetközi termés, a világpiaci árak és az árfolyam is befolyásolja, ezért önmagában a rossz magyar termésből nem lehet automatikusan ugyanakkora élelmiszerár-emelkedést levezetni.
Az import ráadásul tompíthatja a hiány hatását, ugyanakkor a gazdák jövedelmi veszteségét nem oldja meg. A külföldről megvásárolt kukorica biztosíthatja a hazai feldolgozó vagy állattenyésztő alapanyagát, attól azonban a magyar termelő kiesett termése még nem térül meg.
A probléma már nem egyetlen rossz évről szól
Talán ez a 2026-os aszály egyik legfontosabb tanulsága. Ha egyetlen rendkívüli év után következne három-négy csapadékos esztendő, a mezőgazdaság jóval könnyebben alkalmazkodhatna. Az elmúlt évek tapasztalata azonban azt mutatja, hogy a száraz periódusok egyre gyakrabban követik egymást.
Az OVF szerint a mostani talajvízhiány többéves folyamat eredménye. A Balaton vízgyűjtőjén például 2021 óta halmozódó csapadékdeficit 2026 áprilisára már megközelítette az 500 millimétert, a Velencei-tó vízgyűjtőjén pedig mintegy 300 milliméteres hiány alakult ki.
Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági alkalmazkodásnak sem lehet kizárólag az aktuális évi aszálykár kifizetésére vagy egy-egy alkalmi öntözési programra épülnie.
A gazdák már most alkalmazkodnak: csökken a kukorica területe, nő a napraforgó és más alternatív kultúrák szerepe, változnak a fajták és a művelési módszerek. Az idei nyár viszont azt is megmutatta, hogy egy bizonyos ponton túl önmagában a növényváltás már nem elég.
Ha ugyanis a nyári csapadék a normál mennyiség mindössze harmada, és ehhez tartós hőhullám társul, még a szárazságot jobban toleráló növények is jelentős termésveszteséget szenvedhetnek.
Az ősz és a tél most szokatlanul sokat számít
A következő hónapok időjárása ezért 2026-ban nem csupán az őszi vetések miatt lesz fontos. A gazdák és a vízügyi szakemberek számára az is kérdés, mennyi víz képes visszatölteni a több éve fogyó talaj- és felszín alatti vízkészleteket.
Egy kiadós őszi eső a felső talajréteget gyorsan átnedvesítheti, ami sokat segíthet az őszi búzának, árpának vagy repcének. A mélyebb rétegek és a talajvíz feltöltődése azonban sokkal lassabb folyamat.
Ehhez nem egyetlen nagy zivatarra van szükség, hanem hosszú időn keresztül érkező, jól hasznosuló csapadékra. A túl nagy intenzitású eső ráadásul sokszor részben elfolyik a felszínen, különösen a kiszáradt, cserepes talajon.
A téli csapadéknak ezért különösen nagy jelentősége lehet. A hidegebb időben kisebb a párolgás, a növényzet vízfelhasználása is alacsonyabb, így a lehulló víz nagyobb hányada képes a talaj mélyebb rétegeibe jutni.
2027 sorsa részben már most eldőlhet
A mezőgazdaságban az egyik év nem december 31-én ér véget. A 2027-es termés egy része már ősszel elvetésre kerül, a tavaszi növények pedig olyan talajba kerülnek majd, amelynek vízkészletét alapvetően az előttünk álló hónapok határozzák meg.
Ha 2026 őszén és 2027 telén megfelelő mennyiségű csapadék érkezik, az jelentősen javíthatja a kiinduló helyzetet. Ha azonban a száraz periódus folytatódik, a gazdák már a következő vegetációs szezont is komoly vízhiánnyal kezdhetik.
Ezért a jelenlegi veszteség nem kizárólag arról szól, mennyi kukorica vagy napraforgó került idén a raktárakba. A kérdés az is, mennyi pénzügyi tartalék marad a gazdaságoknál a következő vetésre, műtrágyára, gépjavításra vagy éppen az alkalmazkodáshoz szükséges beruházásokra.
Egy olyan gazdaságnál, ahol a megszokott termés ötöde maradt, nem feltétlenül az a fő probléma, hogy az idei év veszteséges lett. Sokkal nagyobb kérdés lehet, hogyan finanszírozza a következő évet.
A 600 milliárdos szám mögött hosszú távú átalakulás látszik
A 2026-os aszályt ezért nehéz pusztán egy rendkívül rossz mezőgazdasági évként kezelni. Az adatok azt mutatják, hogy egyszerre történik terméskiesés, vetésszerkezeti átalakulás, többéves vízhiány és egyre nagyobb alkalmazkodási kényszer.
A HungaroMet mérései szerint az elmúlt 125 év legszárazabb nyara volt az idei, ráadásul a második legmelegebb is. A KSH adatai szerint közben a kukorica vetésterülete tíz év alatt csaknem a felére esett, míg a napraforgóé jelentősen emelkedett. A vízügyi adatok pedig azt mutatják, hogy a talaj- és felszín alatti vízhiány nem 2026 júniusában kezdődött, hanem hosszú évek alatt halmozódott fel.
A magyar gazdák számára ezért most talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy mikor érkezik az első nagyobb őszi eső. Sokkal inkább az, hogy az előttünk álló hónapok képesek-e érdemben visszatölteni a földek vízkészletét, lesz-e elegendő pénz az alkalmazkodáshoz és az öntözés fejlesztéséhez, valamint milyen növényeket lehet hosszabb távon gazdaságosan termeszteni egy olyan éghajlaton, ahol a 2022-ben még történelminek tartott aszály után mindössze néhány évvel újabb, még szélsőségesebb szezon érkezett.
