Komoly zavart okozott egy minisztériumi közlemény, amelyből sokan arra következtettek, hogy Magyarország valamennyi településén életbe lépett legalább az elsőfokú vízkorlátozás. A Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium eredeti tájékoztatásában úgy fogalmazott, hogy az ország minden településén szükségessé vált az intézkedés, ezt azonban később pontosították – írja az nlc.hu
A tárca elismerte, hogy a megfogalmazás félreértésre adhatott okot, ezért elnézést kért, a korábbi közleményt pedig eltávolították a kormányhivatalok honlapjáról. A minisztérium szerint nem országosan kötelező korlátozást rendeltek el, hanem arra akarták felhívni az önkormányzatok figyelmét, hogy a rendkívüli hőség és az aszály miatt minden településen indokolt lehet a takarékos ivóvízhasználat.
A legfontosabb tehát, hogy nem lépett életbe automatikusan országos elsőfokú vízkorlátozás. A korlátozásokról továbbra is településenként döntenek, jellemzően a helyi víziközmű-szolgáltató kezdeményezésére. Ettől függetlenül több városban és településen már valóban korlátozzák a medencék töltését, az autómosást, a locsolást és más, nem létfontosságú vízhasználatot.
Ebből a mondatból lett az országos félreértés
A minisztérium korábbi közleményében az szerepelt, hogy „szükségessé vált az ország minden településén legalább az I. fokú vízkorlátozás”. A mondatot azzal indokolták, hogy a hidrometeorológiai előrejelzések, a víziközmű-rendszerek aktuális üzemeltetési körülményei és a hosszú távú ellátásbiztonság országos takarékosságot tesznek szükségessé.
A szöveg alapján érthető módon sokan úgy értelmezték, hogy a minisztérium már el is rendelte az elsőfokú vízkorlátozást minden magyar településen. Ez azt jelentette volna, hogy a helyi önkormányzatok külön döntése nélkül, egységesen országos korlátozás lépett életbe.
A közlemény azonban nem tett világos különbséget a takarékossági javaslat és a jogilag kötelező vízkorlátozás között. A kettő nem ugyanaz: az előbbi önkéntes fogyasztáscsökkentést kér a lakosságtól, az utóbbi konkrét tilalmakat és kötelezettségeket írhat elő.
A minisztérium a sajtó megkeresése után pontosította a helyzetet, és közölte, hogy a szöveget valójában javaslatnak szánták.
A minisztérium elnézést kért
A tárca válaszában elismerte, hogy a kormányhivatalok oldalán megjelent korábbi híradás félreérthető volt. Egyértelművé tették, hogy a vízgazdálkodásról szóló szabályozás alapján minden településnek külön kell döntenie a közműves vízszolgáltatás korlátozásáról.
A minisztérium ezért azt közölte, hogy országosan nem lépett életbe elsőfokú vízkorlátozás. A korábbi közleményt törölték, a félreértésért pedig elnézést kértek.
A pontosítás szerint a tárca a harmadfokú hőségriasztás és a rendkívüli aszályvédelmi készültség miatt javasolta az önkormányzatoknak a takarékossági intézkedések megfontolását. A cél az volt, hogy a települések még azelőtt csökkentsék a nem létfontosságú vízfelhasználást, mielőtt az ivóvízellátásban súlyosabb fennakadások keletkeznének.
A mostani eset jól mutatja, mennyire fontos a pontos állami kommunikáció egy olyan helyzetben, amikor emberek millióit érintheti egyetlen mondat értelmezése.
Ki rendelheti el valójában a vízkorlátozást?
A közműves vízellátás helyi korlátozása alapvetően nem egy minisztériumi közleménnyel lép életbe. A döntést az érintett település önkormányzata hozhatja meg, rendszerint a víziközmű-szolgáltató kezdeményezése vagy szakmai jelzése alapján.
A szolgáltató folyamatosan figyeli a vízbázisok, kutak, tározók, nyomásfokozók és vezetékek állapotát. Ha azt tapasztalja, hogy a rendszer a kiugró fogyasztás mellett már nem képes biztonságosan kielégíteni minden igényt, korlátozást kezdeményezhet.
Az önkormányzat ezt követően a helyi szabályok alapján rendeli el a megfelelő fokozatot. A Nemzeti Jogszabálytárban elérhető vízgazdálkodási törvény is rögzíti, hogy vízhiány esetén a felhasználások korlátozhatók, és a korlátozási sorrendben elsőbbséget élveznek a létfenntartási, egészségügyi és közellátási vízigények.
Ezért fordulhat elő, hogy két szomszédos településen eltérő szabályok vannak érvényben. Az egyik helyen még csak önkéntes takarékosságot kérnek, míg a másikon már tilos lehet a vezetékes ivóvízzel végzett kerti locsolás vagy medencefeltöltés.
Mit jelent az elsőfokú vízkorlátozás?
Az elsőfokú vízkorlátozás általában a nem létfontosságú vízhasználatok visszafogását vagy megtiltását jelenti. A pontos szabályokat mindig a helyi önkormányzat rendelete vagy határozata tartalmazza, ezért azok településenként eltérhetnek.
Gyakran korlátozzák a vezetékes ivóvízzel történő kerti locsolást, az automata öntözőrendszerek használatát, az autók tömlős mosását, az utak és járdák lemosását, valamint az úszó- és kerti medencék feltöltését.
Egy korábbi zalaegerszegi elsőfokú korlátozás például megtiltotta a közparkok és házi kertek tömlős locsolását, az automata öntözőberendezések működtetését, a gépjárművek tömlős mosását és a medencék feltöltését.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy országosan most ugyanezek a szabályok lennének érvényben. Mindenkinek a saját önkormányzata vagy vízszolgáltatója aktuális tájékoztatását kell ellenőriznie.
Miért kérnek takarékosságot akkor is, ha nincs kötelező korlátozás?
A minisztérium pontosítása nem jelenti azt, hogy a vízellátási helyzet megnyugtató lenne. A rendkívüli hőségben a lakossági vízfogyasztás különösen az esti órákban ugrik meg, amikor sokan egyszerre locsolnak, zuhanyoznak, töltenek medencét vagy használnak nagyobb mennyiségű vizet.
A víziközműveknek nemcsak elegendő vízzel kell rendelkezniük, hanem azt megfelelő nyomással el is kell juttatniuk minden felhasználóhoz. Előfordulhat, hogy a vízbázis önmagában még elegendő lenne, de a szivattyúk, tározók vagy vezetékek kapacitása nem bírja el az egyszerre jelentkező csúcsterhelést.
A Magyar Víziközmű Szövetség elnöke korábban arra hívta fel a figyelmet, hogy a legnagyobb fogyasztás rendszerint este hat és tíz óra között jelentkezik, és a kánikulai csúcsigényeket az infrastruktúra egyes területeken már nem képes kiszolgálni.
Ezért lehet értelme az önkéntes takarékosságnak ott is, ahol még nincs hivatalos korlátozás. Ha elegen halasztják el a locsolást, az autómosást vagy a medence feltöltését, kisebb az esélye annak, hogy a magasabban fekvő utcákban vagy a hálózat szélén lecsökken a víznyomás.
Pécsen és Debrecenben már intézkedtek
A közölt információk szerint Pécsen és Debrecenben augusztus elején már elsőfokú vízkorlátozást vezettek be. Ezek helyi döntések, és nem egy országos minisztériumi rendelkezés automatikus következményei.
A korlátozások hátterében jellemzően a rendkívüli hőség, a tartós csapadékhiány és a kiugró fogyasztás áll. A települési rendszereket úgy kell működtetni, hogy az ivásra, főzésre, tisztálkodásra, egészségügyi ellátásra és tűzoltásra szükséges vízmennyiség minden körülmények között rendelkezésre álljon.
A pontos tilalmakat az érintett városok hivatalos tájékoztatásában kell ellenőrizni. Nem biztos, hogy minden típusú locsolás vagy minden vízforrás használata egyformán tilos, és az intézkedés időtartama is változhat.
A helyi szabályok megsértése bírságot vagy más jogkövetkezményt is vonhat maga után, ezért nem elegendő kizárólag közösségi médiás bejegyzésekből tájékozódni.
A Pilis térségében már súlyosabb fokozatokra is szükség volt
A Pilis-medence több településén a nyári hőség során harmadfokú vízkorlátozásra is volt példa. Ez már jóval súlyosabb helyzetet jelent az elsőfokú takarékossági intézkedésnél.
Pilisborosjenő önkormányzata korábban hivatalosan is harmadfokú vízkorlátozásról tájékoztatta a lakosságot. Piliscsabán később a fogyasztás mérséklődésének köszönhetően harmadfokúról másodfokúra csökkentették az intézkedést, miközben továbbra is kérték a kertlocsolás, az autómosás és a medencetöltés mellőzését.
A Pilis környékén az elmúlt években többször is előfordult, hogy a nyári fogyasztási csúcs idején a tározók kiürülésének veszélye miatt gyors beavatkozásra volt szükség.
A harmadfokú korlátozás már akár egyes területek időszakos vízellátási korlátozásával is járhat. Ilyen helyzetben elsődleges cél az ivóvízellátás, a közegészségügy és a tűzoltási kapacitás fenntartása.
Budapesten egyelőre nincs általános vízkorlátozás
Budapesten a közölt tájékoztatás szerint a Fővárosi Vízművek jelenleg még képes valamennyi felhasználó ellátására, ezért nem rendeltek el általános vízkorlátozást.
Karácsony Gergely főpolgármester ugyanakkor takarékosságra kérte a lakosságot, és jelezte, hogy szélsőséges helyzetben a fővárosban is szükségessé válhat korlátozás. A városi növényzet locsolásával kapcsolatban a Főkert adhat részletes szakmai tájékoztatást.
Budapest vízellátása több szempontból kedvezőbb helyzetben lehet, mint számos kisebb, gyorsan növekvő agglomerációs településé, de a hálózat terhelése és műszaki állapota itt is komoly kérdés.
A fővárosi takarékossági kérés ezért nem azt jelenti, hogy már nincs elegendő ivóvíz, hanem azt, hogy a fogyasztás ésszerű mérséklésével megelőzhetők a későbbi problémák.
Nem ugyanaz a hőségriasztás és a vízkorlátozás
A mostani félreértéshez az is hozzájárulhatott, hogy egyszerre többféle riasztás és készültségi fokozat van érvényben. A hőségriasztás, az aszályvédelmi készültség és a vízkorlátozás azonban különböző intézkedések.
A hőségriasztást egészségügyi szempontok alapján rendelik el. Célja, hogy felhívja a figyelmet a magas hőmérséklet veszélyeire, és intézkedéseket indítson el az egészségügyi, szociális és munkavédelmi területeken. A kormányhivatalok korábbi tájékoztatásai szerint harmadfokú hőségriasztás idején különösen fontos a folyamatos folyadékpótlás, a tűző nap kerülése és a szabadtéri munka mérséklése.
Az aszályvédelmi készültség elsősorban a vízkészletek, mezőgazdasági területek és vízügyi létesítmények állapotával függ össze.
A vízkorlátozás ezzel szemben a közműves vízszolgáltatás használatát szabályozza, és konkrét tiltásokat tartalmazhat. Attól tehát, hogy országos hőségriasztás van, még nem válik automatikusan országossá a vízkorlátozás.
Mit szabad tenni ott, ahol nincs korlátozás?
Ahol az önkormányzat nem rendelt el korlátozást, ott a vezetékes víz használata jogilag nem esik különleges helyi tilalom alá. Ettől függetlenül a felelős vízhasználat mindenütt indokolt.
Érdemes elhalasztani a medencék teljes feltöltését, különösen az esti fogyasztási csúcs idején. A kertet inkább hajnalban vagy késő este célszerű öntözni, amikor kisebb a párolgás. A tömlős locsolás helyett hatékonyabb lehet a csepegtető rendszer vagy a növények tövéhez kijuttatott víz.
Az autómosás, a járdák vízzel történő tisztítása és más halasztható tevékenység szintén későbbre tehető. A kisebb fogyasztás nemcsak a vízkészleteket kíméli, hanem a hálózatban is segít fenntartani a megfelelő nyomást.
A csöpögő csap és a folyamatosan folyó WC-tartály naponta jelentős vízveszteséget okozhat, ezért ezek javítása a korlátozásoktól függetlenül is fontos.
Mi vonatkozik a saját kútra és az esővízre?
A helyi vízkorlátozások többsége elsősorban a közműves ivóvízhálózatból származó vízre vonatkozik. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy saját kútból vagy összegyűjtött esővízből minden esetben korlátozás nélkül lehet locsolni.
A pontos szabályokat a települési rendelkezés tartalmazza. Súlyos aszály vagy külön vízügyi intézkedés esetén a felszín alatti és felszíni vízkészletek használatára is vonatkozhatnak korlátozások.
Az esővíz gyűjtése és öntözési célú felhasználása általában kifejezetten takarékos megoldás. A tartályt azonban úgy kell kialakítani, hogy ne jelentsen baleseti vagy járványügyi veszélyt, és az összegyűjtött víz ne keveredjen az ivóvízhálózattal.
A saját kút vizét ivásra csak akkor szabad használni, ha annak minőségét megfelelő vizsgálat igazolta. A tisztának látszó kútvíz is tartalmazhat baktériumokat, nitrátot, vasat vagy más szennyező anyagokat.
Mit jelentene egy valódi országos korlátozás?
Egy tényleges országos vízkorlátozás egységes jogi döntést és világosan meghatározott szabályokat igényelne. Pontosan közölni kellene, mikortól meddig tart, milyen vízhasználatok tilosak, kikre vonatkozik, milyen kivételek vannak, és mely hatóság ellenőrzi a betartását.
A most visszavont közleményből ezek a részletek hiányoztak. Ez is arra utalt, hogy nem egy teljes körű, végrehajtható országos korlátozásról volt szó.
Egy országos intézkedés komoly hatással lenne a mezőgazdaságra, az iparra, a vendéglátásra, a turizmusra és a háztartásokra is. Nem lehetne egyetlen általános mondattal szabályozni, hiszen külön kellene kezelni az ivóvízellátást, az öntözést, az ipari felhasználást és a közegészségügyi szükségleteket.
A minisztérium pontosítása ezért jogi és gyakorlati szempontból is fontos: jelenleg helyi döntések vannak, nem pedig minden magyar településre automatikusan kiterjedő országos tilalom.
Hol lehet ellenőrizni, hogy érvényben van-e korlátozás?
Elsőként a települési önkormányzat hivatalos honlapját és közösségi oldalát érdemes megnézni. A polgármesteri hivatalnak a hatálybalépés időpontját, a fokozatot és a konkrét tiltásokat is közölnie kell.
Fontos forrás a helyi víziközmű-szolgáltató honlapja és ügyfélszolgálata is. A szolgáltató tájékoztatást adhat a víznyomásról, az üzemzavarokról, a korlátozás kezdeményezéséről és a várható időtartamról.
A közösségi médiában terjedő képernyőfotókat érdemes fenntartással kezelni, különösen akkor, ha nem látható rajtuk a közzététel ideje, a település neve vagy a hivatalos forrás.
A mostani minisztériumi tévedés után különösen fontos ellenőrizni, hogy egy közlemény javaslatról, figyelmeztetésről vagy már hatályos kötelező intézkedésről szól-e.
Miért válik egyre gyakoribbá a vízkorlátozás?
A vízkorlátozások mögött nem kizárólag az áll, hogy kevesebb csapadék hullik. A gyorsan növekvő településeken sok esetben a több évtizedes vízhálózatot jóval kisebb lakosság és alacsonyabb fogyasztás kiszolgálására tervezték.
A nyári hőségben egyszerre nő a háztartási vízhasználat, a kertöntözés, a medencetöltés és a mezőgazdasági igény. Ha mindez este ugyanabban a néhány órában jelentkezik, a rendszer tározói gyorsan kiürülhetnek.
A vezetékek rossz állapota tovább súlyosítja a helyzetet. A 24.hu korábbi összefoglalója szerint a rendkívüli hőség idején országszerte óránként több csőtörés is előfordulhatott, miközben több mint száz településen volt szükség súlyos korlátozásra.
A hosszú távú megoldás ezért nem merülhet ki abban, hogy minden nyáron kevesebb locsolást kérnek a lakosságtól. Hálózatfelújításra, új tározókra, megfelelő vízbázisokra, szivárgáscsökkentésre és tudatosabb településfejlesztésre is szükség van.
A takarékossági kérés ettől még komolyan veendő
Bár országos, kötelező elsőfokú vízkorlátozás nincs, a minisztérium alapvető figyelmeztetése továbbra is indokolt. A vízkészletek és a hálózatok terheltek, több településen már tényleges intézkedéseket kellett bevezetni.
A takarékosság nem azt jelenti, hogy az embereknek kevesebbet kellene inniuk, ritkábban tisztálkodniuk vagy elhanyagolniuk az alapvető higiéniai szükségleteiket. Elsősorban a halasztható és nagy mennyiségű vízfelhasználást kell mérsékelni.
A létfontosságú ivóvízigény mindig elsőbbséget élvez. A cél az, hogy a hálózat az esti csúcsidőben is biztosítani tudja az ivást, főzést, tisztálkodást, egészségügyi ellátást és tűzoltást szolgáló vízmennyiséget.
Nem országos tilalom, hanem országos figyelmeztetés maradt
A minisztérium visszavont közleménye országos vízkorlátozás látszatát keltette, de a jogi helyzet ennél egyértelműbb: minden településnek saját hatáskörben kell döntenie a korlátozásról.
A tárca végül elismerte a félreérthető kommunikációt, elnézést kért és pontosított. Az országos üzenet így nem kötelező tilalom, hanem általános takarékossági felhívás.
Pécsen, Debrecenben, a Pilis térségében és több más településen ettől függetlenül lehetnek hatályos helyi korlátozások. Budapesten jelenleg nincs általános tilalom, de a főváros vezetése is a vízfogyasztás mérséklését kéri.
A lakosság számára a legbiztosabb megoldás az, ha nem egy országosan terjedő címből indul ki, hanem a saját önkormányzatának és vízszolgáltatójának hivatalos tájékoztatását követi. Egy helyi vízkorlátozás ugyanis kötelező lehet akkor is, ha országos intézkedés nincs.
