Jelentős fordulat történt a Paksi Atomerőműnél a hetek óta tartó rendkívüli vízügyi és energiapiaci helyzetben. 2026. augusztus 23-án, vasárnap reggelre már 800 megawatt fölé emelkedett az erőmű teljesítménye, négy turbina termel, és az 1-es blokk egyik turbinája is megkezdte a visszatérést a hálózatra. Magyar Péter miniszterelnök vasárnapi helyszíni tájékoztatása szerint hamarosan az 1000 megawattos szintet is elérhetik, a cél pedig az, hogy szerdára ismét rendelkezésre álljon a teljes, mintegy 2000 megawattos paksi kapacitás.
A helyzet ezzel látványosan javult ahhoz képest, amikor néhány nappal korábban a Duna történelmi mélységekhez közelítő vízállása miatt már a Paksi Atomerőmű teljes leállása is valós veszélynek számított. Az erőmű nyolc turbinájából egy időszakban mindössze kettő működött, a termelés pedig nagyjából a névleges kapacitás negyedére esett vissza. A kritikus időszakot végül a folyó vízszintjének kedvező változása, a két bárkával végrehajtott ideiglenes beavatkozás és a rekordtempóban épülő fenékküszöb segítségével sikerült átvészelni.
Fontos ugyanakkor pontosan fogalmazni: a magyar villamosenergia-rendszer nem omlott össze, és országos áramszünet sem következett be, így nem egy teljesen megszűnt energiaellátás „visszakapcsolásáról” van szó. A paksi válsághelyzet és az abból eredő ellátásbiztonsági kockázat viszont jelentősen enyhült, az ország legfontosabb erőművének teljesítménye pedig gyors ütemben áll helyre.
Már négy turbina termel Pakson
Magyar Péter vasárnap reggeli közlése szerint a helyreállítás a vártnál gyorsabban halad. A kormányfő közösségi oldalán úgy fogalmazott:
„A fenékküszöb építése a tervezettnél gyorsabban halad. Már négy turbina termel a nyolcból Pakson. Folyik a teljes visszakapcsolás, szerdára az Atomerőmű újra 2000 megawatton termelhet, fedezve a magyar fogyasztás 35%-át.”
A miniszterelnök későbbi, vasárnap délelőtti helyszíni sajtótájékoztatóján már további részleteket is közölt. Elmondása szerint az atomerőmű hűtését szolgáló nyolc szivattyúból hét már működik, így másodpercenként csaknem száz köbméter víz jut az erőmű rendszerébe. A paksi termelés vasárnap reggel már meghaladta a 800 megawattot, és az 1-es blokkban is üzemel egy turbina, amelynek teljesítményét fokozatosan emelik.
A négy turbina működése nem jelenti azt, hogy mindegyik már a teljes névleges teljesítményén üzemel. Az újraindított egységeket fokozatosan terhelik fel, ezért a pillanatnyi összteljesítmény még alacsonyabb lehet annál, amit négy teljesen felterhelt turbina együtt képes biztosítani.
Szombat este kezdődött a látványos fordulat
A helyreállítás egyik kulcspillanata szombat késő este jött el. Augusztus 22-én 23 órakor a 3-as blokk egyik korábban leállított turbinagenerátorát ismét az országos villamosenergia-hálózatra kapcsolták, majd megkezdték a blokk fokozatos felterhelését. Az MVM Paksi Atomerőmű tájékoztatását idéző helyi beszámoló szerint ezt az tette lehetővé, hogy a Duna vízállása emelkedni kezdett, miközben a fenékküszöb építése is előrehaladt.
A 3-as blokk 6-os turbinája éjfél körül érte el a névleges, percenkénti 3000-es fordulatszámot. Az országos hálózatra történő visszakapcsoláskor még 22 megawatt körüli teljesítménnyel üzemelt, majd ezt fokozatosan, percenként mintegy egy megawattal emelték a nagyjából 240 megawattos turbina-teljesítmény felé.
Ezután indult felgyorsulva a többi egység visszakapcsolása is. A szombat késő esti nagyjából 500 megawatt körüli paksi termelés vasárnap reggelre már 800 megawatt fölé emelkedett.
Egy turbina újraindítása közel két napig tart
Kívülről könnyű úgy elképzelni egy erőművi turbina visszakapcsolását, mintha egy hatalmas kapcsolót egyszerűen visszabillentenének. A valóságban azonban rendkívül összetett és szigorúan ellenőrzött műszaki folyamatról van szó.
Vigh Károly, a Paksi Atomerőmű üzemviteli igazgatója szerint egy turbina visszakapcsolási folyamata körülbelül 49 óráig tart, amelynek az utolsó nagyjából három órája különösen fontos. A turbina tengelyét a folyamat kezdetén mindössze percenként 3–4 fordulattal mozgatják, hogy az alkatrészek egyenletesen melegedjenek át, és ne alakuljon ki olyan hőmérséklet-különbség, amely deformációhoz vezethetne.
A fordulatszámot ezt követően több lépcsőben növelik. A végcél a percenkénti 3000 fordulat, amelyen a turbina már szinkronizálható a villamosenergia-hálózattal. Ezután sem kerül azonnal maximális terhelésre: fokozatosan emelik a teljesítményét, miközben folyamatosan ellenőrzik a hőmérsékleteket, rezgéseket, csapágyakat és más műszaki paramétereket.
Éppen ezért a szerdára jelzett 2000 megawattos teljes kapacitás terv és jelenlegi várakozás, nem pedig garantált időpont. Ha valamelyik egységnél műszaki ellenőrzés vagy lassabb felterhelés válna szükségessé, az ütemezés változhat.
Nem a reaktort „kapcsolják fel” egyetlen mozdulattal
Az eseményekről szóló hírekben gyakran összemosódik a reaktor, a blokk és a turbina fogalma, pedig ezek nem ugyanazok. A Paksi Atomerőmű négy reaktorblokkal rendelkezik, és a villamosenergia-termeléshez blokkonként két turbina kapcsolódik, vagyis összesen nyolc turbina működhet.
A reaktorban keletkező hő segítségével előállított gőz hajtja meg a turbinákat, a turbinák pedig a generátorokon keresztül villamos energiát termelnek. A Duna alacsony vízállásából eredő probléma elsősorban a hűtéshez szükséges víz rendelkezésre állását korlátozta, ezért kellett visszafogni, majd több egységnél leállítani a termelést.
A mostani folyamat tehát nem pusztán annyit jelent, hogy „újraéledt egy reaktor”: egész blokkok és az azokhoz tartozó turbinagenerátorok ellenőrzött visszaindítása és felterhelése zajlik.
A Duna vízállása hozta meg az egyik legfontosabb fordulatot
A paksi válság kiindulópontja a rendkívüli aszály és a Duna extrém alacsony vízállása volt. Néhány nappal ezelőtt Paksnál már mínusz 130 centiméter közelében járt a folyó, és egy újabb néhány centiméteres apadás újabb turbinaleállítást, szélsőséges esetben pedig az erőmű teljes termelésének megszűnését is kikényszeríthette volna.
A helyzet azonban megfordult. A Hydroinfo augusztus 21-én készített előrejelzése már azt jelezte, hogy augusztus 23-án reggelre Paksnál körülbelül mínusz 106 centiméterre emelkedhet a Duna vízállása, majd a következő napokban további lassú emelkedés következhet. Augusztus 25-re a prognózis már mínusz 70–80 centiméter körüli tartományt valószínűsített.
Ez óriási különbség ahhoz képest, amikor minden egyes centiméterért küzdeni kellett, hogy a még működő turbinák hűtését fenntartsák.
Két bárkával nyertek létfontosságú időt
A Duna mélypontjának közeledésekor nem lehetett egyszerűen megvárni a természetes vízszintemelkedést. A kormány ezért rendkívüli műszaki beavatkozások mellett döntött. Ennek egyik leglátványosabb eleme két, egyenként 80 méter hosszú bárka irányított lesüllyesztése volt, amelyeket a folyó keresztirányában állítottak be, hogy helyileg visszaduzzasszák a vizet.
A Reuters szerint ezekkel és a fenékküszöb első munkálataival nagyjából 10–15 centiméteres helyi vízszintemelést sikerült elérni az erőmű térségében. Ez elegendő időt adott ahhoz, hogy a Duna természetes vízszintemelkedése elérje Pakst, és ne kelljen leállítani az utolsó két működő turbinát.
A bárkák tehát ideiglenes válságkezelő eszközként működtek. Ahogy a fenékküszöb építése előrehalad és a Duna vízállása stabilizálódik, szerepük fokozatosan csökkenhet.
A fenékküszöb a vártnál gyorsabban épül
A hosszabb távú megoldást nem a bárkák, hanem a Duna medrében épülő fenékküszöb jelenti. A műtárgy célja, hogy rendkívül alacsony dunai vízállás idején is megfelelő vízszintet lehessen fenntartani a paksi hidegvízcsatorna térségében.
Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter szombati tájékoztatása szerint a bal parti munkálatok már 231 méteren elkészültek, és közel négyezer köbméter, mintegy 6200 tonna követ építettek be. A kőellátást folyamatosan biztosítják, civil járművek mellett katonák is részt vesznek a szállítási feladatokban.
A teljes projekt ennél jóval nagyobb. A korábbi kormányzati tájékoztatás szerint a műtárgy kialakításához összességében rendkívül nagy mennyiségű kőre van szükség, és a munkát eredetileg körülbelül harminc napra tervezték. Már néhány nappal a kezdés után úgy látszott azonban, hogy megfelelő ember-, gép- és anyagellátással gyorsabb ütem is tartható.
Hét szivattyú dolgozik a nyolcból
A vasárnapi egyik legfontosabb új adat nem is közvetlenül a turbinákhoz, hanem az erőmű hűtővízrendszeréhez kapcsolódik. Magyar Péter szerint a nyolc nagy hűtővíz-szivattyúból már hét működik, amelyek összesen közel 100 köbméter vizet juttatnak másodpercenként az erőműbe.
Ez azért különösen lényeges, mert a termelés növelése csak akkor lehetséges, ha a hűtőrendszer is képes biztonságosan követni a teljesítmény emelkedését. A turbinák visszakapcsolását tehát nem egyszerűen a villamosenergia-igény határozza meg: a megfelelő hűtővízellátásnak, a blokkok műszaki állapotának és valamennyi nukleáris biztonsági feltételnek egyszerre kell teljesülnie.
Éppen ezért a szakemberek fokozatosan haladnak. A cél a teljes kapacitás mielőbbi helyreállítása, de ennek minden lépését a nukleáris biztonság követelményei előzik meg.
Már az 1000 megawatt sincs messze
Vasárnap reggel 800 megawatt fölött járt Paks termelése, Magyar Péter pedig délelőtt azt mondta, hogy rövidesen elérhetik az 1000 megawattot. Ez azt jelentené, hogy az erőmű már ismét megközelíti névleges kapacitásának felét.
Ez jelentős ugrás ahhoz képest, amikor mindössze két turbina működött és nagyjából 500 megawattnyi nukleáris kapacitás állt rendelkezésre. Ha minden a tervek szerint alakul, hétfőn és kedden további egységeket lehet fokozatosan felterhelni, szerdára pedig akár mind a nyolc turbina ismét hálózaton lehet.
A teljes erőmű névleges kapacitása körülbelül 2000 megawatt, ami a magyar villamosenergia-fogyasztás jelentős részét képes fedezni. A kormányfő vasárnapi közlése szerint ez jelenlegi fogyasztási viszonyok között több mint 35 százalékos részesedést jelenthet.
Miért volt ekkora jelentősége a paksi kiesésnek?
Paks nem egyszerűen egy a sok magyarországi erőmű közül. A négy blokk normális körülmények között folyamatos, nagy teljesítményű alaptermelést biztosít, amely kevésbé függ a napszaktól vagy az időjárástól, mint például a nap- és szélerőművek.
Amikor a paksi teljesítmény mintegy negyedére zuhant, a kieső villamos energiát más hazai erőművek termelésével és nagyobb importtal kellett ellensúlyozni. A rendszer ezt kezelni tudta, de a helyzet jóval sérülékenyebbé és költségesebbé válhatott volna, ha Paks teljesen leáll, különösen egy olyan időszakban, amikor a hőség miatt a klímaberendezések villamosenergia-igénye is magas volt.
Ezért jelent komoly megkönnyebbülést a visszakapcsolás. Minél több paksi blokk tér vissza, annál kisebb a külső forrásoktól és drágább tartalékkapacitásoktól való függőség.
A teljes leállást végül sikerült elkerülni
Néhány nappal korábban még egészen más forgatókönyvről kellett beszélni. A Duna vízállása olyan mélyre süllyedt, hogy a még termelő turbinák egyikének leállítása is reális lehetőség volt, ezt pedig további apadás esetén újabb egységek követhették volna.
A Reuters augusztus 19-i összefoglalója szerint Paks akkor mindössze körülbelül 25 százalékos teljesítményen működött, és a teljes leállás veszélye csak nagyon szűken hárult el. A helyi vízszintet emelő ideiglenes beavatkozások és a Duna később megérkező természetes emelkedése együtt teremtették meg a lehetőséget a visszaindításra.
Vasárnapra így már nem az a kérdés, hogy le kell-e állítani az utolsó működő turbinaegységeket, hanem az, hogy milyen gyorsan lehet visszahozni a teljes paksi kapacitást. Ez alapvető fordulat néhány nap alatt.
Szerdára ismét teljes kapacitás jöhet
A kormány és az atomerőmű szakembereinek jelenlegi terve szerint 2026. augusztus 26-ára, szerdára mind a nyolc turbina működhet, és Paks ismét megközelítheti a 2000 megawattos teljes teljesítményt.
A korábbi becslések még csütörtök-péntek környékére tették a teljes visszaállást, így az új ütemezés gyorsabb a néhány nappal ezelőtti várakozásnál. A fenékküszöb építésének felgyorsulása, a Duna emelkedése és a hűtővízrendszer javuló feltételei tették lehetővé, hogy előrébb hozzák a blokkok visszaindítását.
A szerda azonban továbbra is célidőpont. Egy atomerőműnél egyetlen egységet sem lehet azért gyorsabban visszakapcsolni, hogy egy előre bejelentett politikai határidőt teljesítsenek: ha a műszaki vagy nukleáris biztonsági ellenőrzések bármilyen eltérést mutatnak, az adott blokk felterhelését lassíthatják vagy megszakíthatják.
Az ország energiaellátása stabilizálódott, de a történetnek még nincs teljesen vége
A vasárnap reggeli helyzet alapján a paksi energiakrízis legkritikusabb szakasza nagy valószínűséggel már mögöttünk van. A Duna emelkedik, hét hűtővíz-szivattyú működik, négy turbina már termel, az összteljesítmény meghaladta a 800 megawattot, és további egységek visszakapcsolása zajlik.
Az azonban még korai lenne kijelenteni, hogy minden visszatért a normális állapotba. Paks jelenleg még messze van a 2000 megawattos névleges kapacitástól, a fenékküszöb építése sem fejeződött be, és a hűtővízrendszerből is egy szivattyú még hiányzik a teljes nyolcas működéshez.
A legpontosabb megfogalmazás ezért az, hogy az ország villamosenergia-ellátásának paksi kockázata jelentősen csökkent, az erőmű teljesítményének helyreállítása pedig gyors ütemben zajlik. Ha a következő három nap a jelenlegi tervek szerint alakul, szerdára valóban lezárulhat a válság leglátványosabb szakasza.
Nemcsak Paksról szól a történet
A mostani események hosszabb távú kérdéseket is felvetnek. A Paksi Atomerőmű működése évtizedek óta szorosan kapcsolódik a Duna vízjárásához, de az extrém aszályok és az egyre hosszabb hőhullámok miatt olyan vízállások is kialakulhatnak, amelyek korábban ritkának számítottak.
A 2026-os válság ezért nem pusztán egy rendkívüli augusztusi eseményként kerülhet majd be az energiapolitika történetébe. Megmutatta azt is, hogy Magyarország legfontosabb villamosenergia-termelő létesítményének klíma- és vízbiztonsági alkalmazkodására hosszabb távon is szükség van.
A fenékküszöb éppen ezért nem csupán arra szolgál, hogy ezen a nyáron néhány centiméterrel több víz legyen a hidegvízcsatornánál. A tartós műtárgy célja az, hogy a jövőbeni extrém kisvizes időszakokban is stabilabb feltételeket biztosítson az erőmű hűtéséhez.
Vasárnapra teljesen megfordult a helyzet
Alig egy hete még az volt a kérdés, sikerül-e egyáltalán üzemben tartani a két megmaradt paksi turbinát. Vasárnap délelőtt viszont már négy turbina termel, 800 megawatt fölött jár Paks, hét nagy hűtővíz-szivattyú működik, és az 1000 megawattos szint elérése is közelinek tűnik.
A Duna vízállásának kedvezőbb alakulása mellett ehhez több száz ember folyamatos munkája kellett: vízügyi szakemberek, az erőmű dolgozói, honvédek, ipari búvárok, gépkezelők, fuvarozók és vállalkozások dolgoztak a bárkák telepítésén és a fenékküszöb építésén. A munkálatok még nem értek véget, de a korábbi forgatókönyvhöz képest egyértelműen kedvezőbb helyzet alakult ki.
Ha a visszaindítás az eddigi ütemben folytatódik, szerdára ismét mind a nyolc turbina termelhet Pakson, és az erőmű visszatérhet a 2000 megawatt körüli teljesítményhez. Néhány nappal ezelőtt még egy teljes paksi leállás elkerülése volt a cél; most már a teljes kapacitás helyreállítására készülnek.
