A kormányváltás körüli bizonytalanság nemcsak a politikai és gazdasági életben érezhető, hanem egyre inkább a magyar sport világában is. Az elmúlt tizenhat évben megszokott működési modell alapjaiban változhat meg, és bár az új vezetés már több fontos bejelentést tett, a részletek sok esetben még homályosak. Egy dolog azonban egyre világosabb: a sportfinanszírozás egyik legfontosabb pillére, a TAO-rendszer nem szűnik meg, viszont jelentősen átalakulhat – írja a Pénzcentrum.
A TAO-rendszer: siker vagy kudarc?
A társasági adókedvezményen alapuló támogatási forma 2011-ben került bevezetésre, és gyorsan a magyar sportfinanszírozás egyik meghatározó elemévé vált. Lényege, hogy a vállalkozások a befizetendő társasági adójuk egy részét közvetlenül sportszervezetek támogatására ajánlhatják fel. Ez a rendszer elsősorban öt látványsportágra koncentrált: a labdarúgásra, kézilabdára, kosárlabdára, vízilabdára és jégkorongra.
Az évek során azonban komoly kritikák fogalmazódtak meg. A legnagyobb probléma az átláthatóság hiánya volt: sem az elosztás pontos mechanizmusa, sem a felhasználás részletei nem voltak nyilvánosak. Bár a rendszer hatalmas forrásokat mozgatott meg – egyes becslések szerint csak a labdarúgás több mint 1300 milliárd forinthoz jutott –, a közvélemény és a szakértők jelentős része nem látta tisztán, hogy ezek a pénzek pontosan mire és hogyan kerültek felhasználásra.
Nem a rendszerrel volt baj, hanem a működésével
Szakértők szerint a TAO alapvető koncepciója nem volt hibás. Az adózók számára például kifejezetten előnyös volt, hiszen akár 7,5 százalékos adójóváírást is jelenthetett számukra, emellett marketingértékkel is bírt a támogatás. A problémák inkább ott kezdődtek, amikor a pénzek útja követhetetlenné vált.
A kritikák szerint a rendszer gyakorlatilag kiszorította a klasszikus piaci szponzorációt. A vállalkozások számára egyszerűbbé vált a TAO-n keresztüli támogatás, mint valódi szponzori kapcsolatokat kiépíteni. Ennek következtében a sportszervezetek jelentős része állami jellegű forrásoktól vált függővé, miközben a piaci alapú működés háttérbe szorult.
Egyenlőtlenségek és torzulások
A TAO-rendszer másik komoly problémája a területi egyenlőtlenségek erősödése volt. Míg a fővárosi és nagyobb klubok szinte teljes mértékben ki tudták használni a rendelkezésre álló forrásokat, addig vidéken sok esetben még a kisebb igényeket sem tudták teljes egészében lehívni. Ez tovább növelte a különbségeket a sportszervezetek között, és hosszú távon torzította a hazai sportstruktúrát.
Ugyanakkor nem lehet elvitatni a rendszer pozitív hatásait sem. Számos helyen megújult az infrastruktúra, új pályák, csarnokok épültek, és sok gyermek számára vált elérhetővé a sportolás lehetősége.
Az új kormány tervei: marad, de átalakul
Az új, Magyar Péter által vezetett kormány egyik legfontosabb ígérete, hogy a TAO-rendszert nem szünteti meg, ugyanakkor teljesen új alapokra helyezi. A legjelentősebb változás az lehet, hogy a támogatások először a központi költségvetésbe kerülnek, és csak ezt követően osztják szét őket egy meghatározott – várhatóan átláthatóbb – szempontrendszer alapján.
Ez a lépés alapjaiban változtathatja meg a rendszer működését. Az új modell célja, hogy megszüntesse az átláthatatlanságot, és biztosítsa, hogy a források valóban közérdeket szolgáljanak. Ha ez megvalósul, akkor először derülhet ki pontosan, hogy mely sportágak, klubok és projektek mennyi támogatáshoz jutnak.
Kevesebb stadion, több tömegsport
Az új sportpolitika másik hangsúlyos eleme a fókuszváltás. A korábbi években jelentős összegek mentek el nagyszabású stadionépítésekre és látványberuházásokra, amelyek fenntarthatósága sok esetben kérdéses volt. Az új kormány ezzel szemben a kisebb léptékű, szélesebb rétegek számára elérhető sportlétesítmények fejlesztését ígéri.
A cél egyértelmű: a sport ne csak az élsportolók kiváltsága legyen, hanem valóban mindenki számára elérhető lehetőség. Ez a szemléletváltás hosszú távon nemcsak egészségügyi, hanem társadalmi szempontból is jelentős hatással lehet.
Mi várható a magyar futballban?
A változások a labdarúgást sem kerülik el. A hazai bajnokság, a Fizz Liga közvetítési jogainak újratárgyalása például azt is jelentheti, hogy a mérkőzések hosszú idő után kikerülnek a közmédiából, és új platformokon jelennek meg.
Ez nemcsak a nézők számára jelenthet változást, hanem a klubok bevételeire és a teljes médiapiacra is hatással lehet.
Ki irányítja majd a sportot?
Az új kormány felállásával egy külön sportért és művelődésért felelős minisztérium is létrejön. Bár a tárca vezetőjének kiléte hivatalosan még nem ismert, egyre több jel utal arra, hogy a posztot Kulcsár Krisztián kaphatja meg, aki korábban a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként is dolgozott.
Szakmai múltja és sportvezetői tapasztalata alapján sokan úgy vélik, hogy kulcsszerepe lehet a rendszer átalakításában.
Egy korszak vége – és egy új kezdete
A magyar sport finanszírozása az egyik legnagyobb átalakulás előtt áll az elmúlt másfél évtizedben. A TAO-rendszer megmaradása stabilitást jelenthet, ugyanakkor az átalakítása alapjaiban változtathatja meg a működést. A legnagyobb kérdés az, hogy az új rendszer valóban képes lesz-e orvosolni a korábbi problémákat, és egy átláthatóbb, igazságosabb modellt kialakítani.
Az biztos, hogy a következő hónapok döntő jelentőségűek lesznek: ekkor dől el, hogy a sport valóban „visszakerül-e az emberekhez”, vagy csak új köntöst kap egy régi rendszer.
