22 éve kezdődött a szerelmünk, amikor én még alig 17 éves voltam. Ő sem volt sokkal több: éppen 18 éves volt.
Fiatal korunk ellenére szépen éltünk. 1994-ben megérkezett a kisfiam (aki ma már 20 éves komoly fiatalember, egyetemen tanul), de nagyon megszenvedtem érte: 12 órás vajúdás és száraz szülés után jött a világra. Az orvos figyelmeztetett, hogy nagyon gondoljam meg, vállalok-e később másik gyereket.
A rákot pár évvel ezelőtt diagnosztizálták a páromnál. Elkezdődött a műtétek és kezelések hosszú sorozata egy klinikán, ami 30 kilométerre van az otthonunktól. Több hetet és hónapot töltöttünk el nélküle, tele aggodalommal. Amikor csak tudtam, mentem hozzá a klinikára, és vele együtt bíztam a gyógyulásában.
A csodálatos reiki
Egy nap hallott a reiki „csodálatos öngyógyító erejéről”, és elhatározta, hogy megtanulja. Egy idő után észrevettem rajta, hogy megváltozott, sokat meditált. Bízott abban, hogy „ez a csodálatos dolog” segít majd a gyógyulásában.
Egy idő után ingerült lett, rám szólt, hogy nem muszáj nekem menni, mert mindene megvan, és ha mégis mennék, előre jelezzem telefonon. Szót fogadtam. Egyszer aztán nem tudtam előre jelezni, hogy jövök, mert lemerült a telefonom. A nővérek azzal fogadtak, hogy reggel óta nem látták, és a telefonja is ki van kapcsolva… Lepakoltam amit vittem neki, és visszajöttem.
Hétvégén hazajött, és kibökte: már egy éve van egy nő az életében, aki a klinikán dolgozik. Ő is reikis. A szexben mindent megad neki, amit én nem. Ráadásul megígérte, hogy szül neki egy kislányt, annak ellenére, hogy természetes úton már nem lehet gyereke, mert a sugár és a kemó tönkretette. Azt tervezték, hogy majd beültetéssel… Nem lepődtem meg túlságosan, mivel tudtam, hogy soha nem bocsátotta meg nekem, hogy nem szültem még egy gyereket.
2013 őszén elváltunk. Depressziós lettem. Azóta is alvászavaraim vannak, nyugtatókon élek. Válásunk után megmondták neki, hogy már csak kevés ideje van hátra. Úgy döntött, hogy itthon, a családjánál akar meghalni, és hazajött.
Valamennyire még mindig szeretem, de ma már inkább sajnálom őt. Itt vagyok mellette, mert ez a „kötelességem”, de nagyon magányos vagyok. Ketté tört bennem valamit, amit már nem lehet helyrehozni.
Forrás: blikkruzs.blikk.hu
