Van egy kérdés, amit szinte minden nő feltett már magának legalább egyszer, csendben, egy hosszú nap végén: vajon tényleg csak én vagyok neki?
Ez a kérdés ritkán jön a semmiből. Előhozhatja egy későn érkező üzenet, egy lefelé fordított telefon vagy egy furcsán szűkszavú este. Ha egyszer befészkelte magát a fejedbe, nehéz tőle szabadulni. Sok kapcsolatban nem is maga a megcsalás okozza a legnagyobb kárt, hanem az állandó gyanakvás, ami lassan felőrli a bizalmat. A féltékenység könnyen átveszi az irányítást, és onnantól már nem a párodat figyeled, hanem a saját félelmeidet.
Közben ott van a régi mondás is, amit szinte mindenki hallott már: ha az ember otthon jóllakik, nem megy máshová vacsorázni. Van ebben valami megnyugtató, hiszen azt sugallja, hogy ha otthon minden rendben van, nincs mitől tartani. Az élet azonban ennél bonyolultabb. A megcsalás okai sokszor egészen máshol keresendők, mint ahol elsőre gondolnánk.
Erről beszélt dr. Csernus Imre is, Magyarország egyik legismertebb terapeutája. Csernus mindig a szókimondásáról volt híres. Van, aki éppen ezért ki nem állhatja, mások viszont rajonganak érte. Abban azonban a legtöbben egyetértenek, hogy amit mond, azon érdemes elgondolkodni, még akkor is, ha elsőre kényelmetlen.
A válasza ugyanis valóban nem kényelmes. Nem a „másik nőt” teszi felelőssé, és nem is azt, hogy otthon valami hiányzik. Sokkal inkább a férfi belső világára, a bizonytalanságaira és a kimondatlan dolgokra irányítja a figyelmet. Ha te is jártál már ilyen helyzetben, ha most aggódsz, vagy csak szeretnéd megérteni, miért csalnak meg a férfiak, érdemes végigolvasnod, mit gondol erről.
Miért csalnak meg a férfiak? Két ok, amiről ritkán beszélünk
Csernus szerint a hűtlenségnek nem egyetlen oka van. Két fontos tényezőt így fogalmazott meg:
„A megcsalás mögött több ok is állhat. Az egyik az, hogy a férfi nem tud felnézni a nőre hiteles nőként. A másik ok az, hogy a pasinak valójában férfiként önbizalomhiánya van, és azt hiszi, hogy ő attól férfi, ha minél több virágra száll.”
Az első mondat elsőre talán furcsán hangzik, de ha jobban belegondolsz, a tiszteletről szól. Arról, hogy a férfi hiteles, egyenrangú társként látja-e a mellette élő nőt. Ha ez a tisztelet megkopik, vagy sosem volt igazán ott, a kapcsolat könnyen kiüresedik. Ez akkor is megtörténhet, ha kívülről minden rendben lévőnek tűnik.
A második ok talán még ismerősebb. Sokan ismerünk olyan férfit, aki magabiztosnak, sőt hódítónak mutatja magát, és mindig a társaság középpontjában áll. Csernus szerint azonban a „minél több virágra szállás” mögött gyakran épp az ellenkezője rejlik: az önbizalomhiány. Aki belül bizonytalan abban, hogy elég férfi-e, az kívülről próbál bizonyítékot gyűjteni. Minden új hódítás csak egy rövid megerősítés, ami gyorsan elmúlik, aztán kezdődik minden elölről.
A pszichiáter a féltékenységről is határozott véleményt mondott: szerinte az nem a szeretet, hanem a birtoklás jele. Ez kemény gondolat, különösen azoknak, akik úgy érzik, a féltékenységük éppen azt mutatja, mennyire fontos nekik a párjuk. A szeretet azonban teret hagy a másiknak, a birtoklás pedig kontrollt akar. Ha azon kapod magad, hogy a párod telefonját figyeled, vagy minden mondatát kétszer értelmezed, érdemes feltenned a kérdést: ez tényleg szeretet, vagy inkább félelem attól, hogy elveszíted?
Amikor az elégedetlenség keres kiutat
Csernus szerint a félrelépés sosem a semmiből indul. Ő így fogalmazott:
„Csak akkor indulnak be ezek a csajozások, ha egy pasi elégedetlen az életével, vagy az életének egy nagyon fontos szeletével, amelyen nem mer változtatni. Ha bizonytalan, miközben erősnek mutatja magát, vagy erősnek kell mutatnia magát, ha apjától ugyanezt a mintát látta.”
Ebben a gondolatban sok minden benne van. Az elégedetlenség nem feltétlenül a kapcsolatról szól. Lehet szó olyan munkáról, ami már rég nem okoz örömet, egy félresiklott tervről vagy egy élethelyzetről, amelyből a férfi nem mer kilépni. A kulcs a „nem mer változtatni” rész. Aki nem mer szembenézni azzal, ami valójában nyomja, könnyen pótcselekvést keres. Egy új kaland izgalmat és figyelmet ad, egy időre elfeledteti a valódi problémát, de nem oldja meg.
Csernus a családi mintára is rámutat. Ha egy fiú azt látta az apjától, hogy a férfinak mindig erősnek kell látszania, felnőttként könnyen ugyanezt a forgatókönyvet követi. Sokszor nem tudatosan teszi, észre sem veszi. A minták csendben öröklődnek, és éppen ezért olyan nehéz megtörni őket.
A gyávaság két szintje
Talán a legerősebb gondolatát a gyávaságról mondta:
„A gyávaságnak két szintje van. A nagyon-nagyon gyáva az csak fejben ke**l félre. (…) Aki kevésbé gyáva, az gyakorlatban is megteszi. De mind a két csoport gyáva leülni a társával, és elmondani neki azt, hogy: »Szívem, észrevettem valaki mást. Nem történt még semmi sem. De beszéljük meg, miért van ez. Szerinted mi az, ami nem működik kettőnk között? És miért nem működik?« Azt gondolom, hogy a valódi emberi tartás mutatkozik meg az ilyen krízisekben.”
Érdemes kétszer is elolvasni ezt a részt. Csernus szerint nemcsak az gyáva, aki ténylegesen félrelép, hanem az is, aki csak fejben teszi meg. A két csoportban az a közös, hogy egyikük sem ül le beszélni a párjával. Pedig a terapeuta szerint létezik egy harmadik út is: őszintén kimondani, hogy valami történik, még mielőtt bármi valóban megtörténne.
Ez elsőre szinte elképzelhetetlennek hangzik. Ki merné ezt bevallani, és ki tudná nyugodtan végighallgatni? Mégis van benne valami felszabadító. Ha valaki más felkelti a figyelmünket, az sokszor nem is az új emberről szól, hanem arról, ami a meglévő kapcsolatból hiányzik. Erről pedig csak akkor lehet beszélni, ha mindkét fél mer kérdezni, és mer válaszolni is.
Mit vihetsz haza ebből?
Csernus egy korunkra jellemző jelenségre is felhívta a figyelmet. Szerinte a mai közösségi média kizárja a dolgok mély megélését. Gondolj csak bele, mennyi időt töltünk görgetéssel, gyors reakciókkal és mások tökéletesnek tűnő életének nézegetésével. Ebben a tempóban nehéz igazán jelen lenni egy kapcsolatban, és még nehezebb leülni egy olyan beszélgetésre, ami fáj.
Csernus szerint tehát a megcsalás ritkán szól csak a vágyról. Sokkal inkább bizonytalanságról, kimondatlan elégedetlenségről és a bátorság hiányáról. Ez persze nem mentség, és semmiképp sem jelenti azt, hogy a megcsalt fél tehetne róla. Segíthet viszont megérteni, hogy a legfontosabb kérdés talán nem az, ki a hibás, hanem az, hogy beszélünk-e még egymással arról, ami igazán számít.
Te mit gondolsz Csernus Imre szavairól? Szerinted tényleg a gyávaság áll a megcsalás mögött, vagy ennél bonyolultabb a helyzet? Írd meg kommentben, és ha úgy érzed, ez a cikk másnak is segíthet, oszd meg nyugodtan.
