Lázár János bejelentette lemondását a Magyar Tenisz Szövetség elnöki posztjáról. A fideszes politikus 2020 júliusa óta vezette a szervezetet, most pedig levélben értesítette a tagszervezeteket arról, hogy május 29-ei hatállyal távozik tisztségéből. A döntést az MTSZ is megerősítette az MTI-nek, így hivatalossá vált: csaknem hat év után új vezető kerülhet a magyar tenisz országos szövetségének élére – írja az economx.
A lemondás nemcsak sportági hírként érdekes, hanem politikai és intézményi szempontból is figyelmet kapott. Lázár János nem egyszerű sportvezetőként érkezett a Magyar Tenisz Szövetséghez, hanem saját megfogalmazása szerint válságkezelőként. Amikor 2020-ban átvette az elnöki posztot, a szervezet komoly pénzügyi, működési és bizalmi problémákkal küzdött. A magyar tenisz irányítása körül akkor már hosszabb ideje viták zajlottak, a szövetség helyzete pedig olyan állapotba került, amelyben a stabilizáció, az átláthatóság és a konszolidáció lett a legfontosabb feladat.
Lázár mostani levelében azt írta: 2020 júliusa óta nem a múlt eltörlésére vállalkozott, hanem a jelen kihívásainak hatékony kezelésére, és ezzel a jövő megvédésére. Ez a megfogalmazás jól mutatja, milyen szerepfelfogással vezette a szövetséget: nem hosszú távú sportági építőként, hanem átmeneti vezetőként, aki egy nehéz helyzetben rendet próbál tenni, majd a válság elhárítása után továbbadja a stafétát.
Válságkezelőként vállalta a feladatot
Lázár János levelének egyik legfontosabb mondata az, hogy nem sportvezetőként, hanem válságkezelőként vállalta el a Magyar Tenisz Szövetség vezetését. Ez nem puszta önmeghatározás, hanem egy egész korszak értelmezése. A magyar tenisz 2020 körül nem egyszerűen szakmai útkeresésben volt, hanem olyan pénzügyi és szervezeti problémákkal nézett szembe, amelyek már a sportág mindennapi működését is veszélyeztették.
A szövetség korábbi időszaka sok kritikát kapott, különösen a költséges nemzetközi versenyekre épülő működés, a pénzügyi gazdálkodás és a sportági prioritások miatt. A magyar teniszben sokan úgy érezték, hogy a látványos, drága események mellett nem jutott elég figyelem az utánpótlásra, az amatőr sportolókra, a klubokra és arra a széles bázisra, amely nélkül egy sportág hosszú távon nem tud egészségesen fejlődni.
Lázár távozó levelében azt hangsúlyozta, hogy az átmeneti vezetői időszak alatt sikerült megteremteni a konszolidáció feltételeit. Állítása szerint a szövetség működése átláthatóbbá és észszerűbbé vált, szakítottak a méregdrága nemzetközi versenyekre épülő, felelőtlen gyakorlattal, és nagyobb figyelem, valamint több erőforrás juthatott az utánpótlásra és az amatőr teniszsportra. Ez a mérleg természetesen vitákat is kiválthat, de világos, hogy Lázár saját elnökségét egy rendteremtő, stabilizáló időszakként kívánja láttatni.
A magyar tenisz hosszú ideje keresi a stabil működés útját
A Magyar Tenisz Szövetség az elmúlt években nemcsak sportági eredményekkel, hanem pénzügyi és szervezeti problémákkal is bekerült a hírekbe. A tenisz Magyarországon különleges helyzetű sportág: vannak nemzetközileg is ismert játékosok, komoly hagyományok, erős klubok és lelkes amatőr bázis, ugyanakkor a sportág infrastruktúrája, utánpótlása és finanszírozása sok ponton sérülékeny. A sikerhez nem elég néhány kiemelkedő versenyző, szükség van működő klubrendszerre, képzett edzőkre, hozzáférhető pályákra, átlátható támogatási rendszerre és hosszú távú szakmai stratégiára.
A korábbi működés egyik legnagyobb vitája az volt, hogy a szövetség mennyire jól használta fel a rendelkezésére álló forrásokat. A drága nemzetközi rendezvények rövid távon látványosak lehetnek, presztízst hozhatnak, és alkalmasak arra, hogy egy sportág a kirakatba kerüljön. De ha ezek mögött nincs stabil hazai bázis, erős utánpótlás és fenntartható gazdálkodás, akkor könnyen aránytalanná válhat a rendszer.
Lázár János elnöksége alatt a hivatalos kommunikáció szerint éppen ezen próbáltak változtatni. A hangsúly a költségek visszafogására, az átláthatóbb működésre és a sportág belső alapjainak megerősítésére került. A kérdés most az, hogy az új vezetés képes lesz-e ezt az irányt továbbvinni, vagy a magyar tenisz ismét belső viták, pénzügyi kényszerek és politikai szempontok kereszttüzébe kerül.
Május 29-ével távozik az elnöki posztról
A szövetség tájékoztatása szerint Lázár János május 29-ei hatállyal mond le. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Tenisz Szövetségnek rövid időn belül új elnököt kell választania, vagy legalábbis meg kell határoznia az átmeneti működés rendjét. Egy ilyen váltás mindig érzékeny időszak egy sportszövetség életében, különösen akkor, ha az előző vezetés saját magát válságkezelőként határozta meg.
Az új elnök feladata nem lesz könnyű. Egyrészt tovább kell vinnie azt a konszolidációt, amelyet Lázár lezártnak vagy legalábbis megfelelően előkészítettnek tekint. Másrészt új lendületet kell adnia a sportágnak. A válságkezelés után ugyanis nem maradhat minden a túlélés szintjén. A magyar tenisznek fejlődési pályára, versenyzői stratégiára, utánpótlás-nevelési programokra és olyan klubtámogatási rendszerre van szüksége, amely nemcsak a szövetség központjában, hanem a helyi pályákon is érezhető.
A tagszervezetek számára a mostani váltás lehetőség is. Egy új elnökségi időszakban felmerülhet, milyen irányt szeretnének a klubok, az edzők, a versenyzők és az amatőr sportolók. A magyar tenisz jövője nem csak az elnök személyén múlik, hanem azon is, hogy a sportági közösség képes-e közös célokat megfogalmazni, és képes-e a korábbi sérelmek, viták és bizalmatlanságok után új működési kultúrát kialakítani.
A sport és a politika kapcsolata ismét előtérbe került
Lázár János lemondása azért is kap nagy figyelmet, mert Magyarországon hosszú ideje visszatérő kérdés, mennyire egészséges, ha jelentős sportszövetségek élén aktív vagy korábbi politikusok állnak. Az elmúlt években több sportágban is politikai szereplők töltöttek be vezető pozíciókat. Ennek lehetnek előnyei: kapcsolatrendszer, forrásszerzés, állami figyelem, erősebb érdekérvényesítés. Ugyanakkor komoly kockázatai is vannak, mert a sport szakmai szempontjai könnyen összekeveredhetnek a politikai érdekekkel.
Egy sportszövetségnek elvileg a sportág érdekeit kell szolgálnia. A versenyzők, edzők, klubok, utánpótlás-nevelő műhelyek, amatőr sportolók és sportolni vágyó gyerekek érdekeit. Ha egy szövetség túlságosan politikai logika szerint működik, akkor a döntések nem mindig szakmai alapon születnek. Ez hosszabb távon rombolhatja a bizalmat, és azt az érzést keltheti a sportági szereplőkben, hogy nem a teljesítmény, hanem a kapcsolatok számítanak.
A magyar sport az elmúlt évtizedekben jelentős közpénzeket kapott. Ez önmagában nem baj, hiszen a sport társadalmi érték: egészséget, közösséget, nemzeti sikereket és fiataloknak célokat adhat. De éppen ezért különösen fontos, hogy a sportpénzek felhasználása átlátható, ellenőrizhető és szakmailag indokolható legyen. A Magyar Tenisz Szövetség korábbi problémái jól mutatják, milyen következményei lehetnek annak, ha egy sportági szervezet gazdálkodása körül kérdések merülnek fel.
A drága nemzetközi versenyek helyett utánpótlás és amatőr tenisz
Lázár János távozó levelében külön hangsúlyozta, hogy elnöksége alatt szakítani akartak a méregdrága nemzetközi versenyekre épülő gyakorlattal. Ez az egyik legfontosabb szakmai-politikai üzenet a lemondás kapcsán. A nemzetközi versenyek rendezése önmagában nem ördögtől való: fontos lehet a sportág népszerűsítésében, a hazai játékosok láthatóságában és abban, hogy Magyarország bekapcsolódjon a nemzetközi teniszkörforgásba. De ha ezek aránytalanul sok pénzt visznek el, miközben az utánpótlás és az amatőr bázis forráshiánnyal küzd, akkor a rendszer hosszú távon fenntarthatatlanná válhat.
Az utánpótlás támogatása minden sportág alapja. A fiatal teniszezőknek pályára, edzőre, versenyzési lehetőségre, felszerelésre, utazási támogatásra és szakmai háttérre van szükségük. A tenisz ráadásul nem olcsó sport, ezért különösen fontos, hogy ne csak a tehetősebb családok gyerekei juthassanak esélyhez. Ha a sportág valóban szélesebb bázist akar, akkor olyan programokra van szükség, amelyek csökkentik a belépési akadályokat.
Az amatőr tenisz támogatása szintén stratégiai kérdés. Egy sportág akkor él igazán, ha nemcsak néhány profi versenyzőből áll, hanem sok ezer ember űzi szabadidősportként. Az amatőr bázis teremti meg a klubok életét, a közösséget, a népszerűséget és azt a társadalmi hátteret, amelyből később a tehetségek is kinőhetnek. Ha az új vezetés valóban a sportág hosszú távú érdekeit nézi, akkor az utánpótlás és az amatőr tenisz támogatása nem maradhat puszta szlogen.
Egy korszak lezárása, de nem biztos, hogy a viták vége
Lázár János lemondása formálisan lezár egy korszakot a Magyar Tenisz Szövetség életében, de ez nem jelenti azt, hogy minden korábbi vita automatikusan megoldódik. Egy sportszövetség működését nem lehet kizárólag az elnök személyével azonosítani. Az intézményi kultúra, a döntéshozatali mechanizmusok, a pénzügyi szabályok, a tagszervezetek bevonása és az átláthatóság mind olyan kérdés, amely a vezetőváltás után is napirenden marad.
A magyar tenisz számára most az egyik legfontosabb kérdés az lesz, hogy az új vezetés mennyire lesz képes bizalmat építeni. A kluboknak, edzőknek, versenyzőknek és szülőknek azt kell látniuk, hogy a szövetség nem zárt hatalmi központként működik, hanem valóban a sportági közösséget szolgálja. Ehhez nyilvános, érthető döntésekre, tiszta pénzügyi beszámolókra és következetes szakmai programra van szükség.
A váltás azért is érdekes, mert a magyar közéletben egyre erősebb az igény arra, hogy az állami és közpénzekkel működő szervezetek átláthatóbbá váljanak. A sport sem lehet kivétel. Ha egy szövetség közpénzekből, állami támogatásokból és tagszervezeti forrásokból működik, akkor a társadalomnak joga van tudni, mire mennek el ezek a pénzek, milyen eredményeket hoznak, és kik vállalnak felelősséget a döntésekért.
Mi lehet az új elnök legfontosabb feladata?
Az új elnök előtt több sürgető feladat állhat. Először is biztosítania kell a szervezet zökkenőmentes működését a vezetőváltás után. Egy sportszövetség életében a folytonosság kulcsfontosságú: a versenynaptár, a támogatások, az utánpótlásprogramok, a nemzetközi kapcsolatok és a tagszervezetekkel való egyeztetések nem állhatnak le azért, mert elnökváltás történik.
Másodszor világos szakmai irányt kell adnia. A magyar tenisznek szüksége van arra, hogy ne csak pénzügyi konszolidációról beszéljen, hanem arról is, milyen játékosokat akar nevelni, hogyan támogatja a tehetségeket, milyen szerepet szán a vidéki kluboknak, hogyan kapcsolja össze az amatőr és profi szintet, és milyen kapcsolatot épít az iskolai, utánpótlás- és versenyrendszer között.
Harmadszor vissza kell erősítenie a bizalmat. A sportági közösség akkor fog hinni az új vezetésnek, ha azt látja, hogy nem politikai alapon, nem háttéralkuk szerint, hanem szakmai és átlátható elvek alapján működik a szövetség. Ez nem látványos feladat, de hosszú távon talán ez a legfontosabb. Egy sportágat nem lehet kizárólag pénzzel fejleszteni; bizalom, közös munka és kiszámíthatóság nélkül a legnagyobb támogatások is elfolyhatnak.
Lázár távozása a magyar sportirányítás nagyobb kérdéseit is felveti
A Magyar Tenisz Szövetség elnöki posztjáról való lemondás túlmutat a teniszen. A magyar sportirányítás egészére nézve is felvet kérdéseket. Milyen szerepe legyen a politikusoknak a sportszövetségekben? Hogyan lehet biztosítani, hogy a közpénzek valóban a sportolókat és a sportág fejlődését szolgálják? Milyen garanciák kellenek ahhoz, hogy egy szövetség ne váljon politikai befolyásszerzés vagy presztízsépítés terepévé?
Ezek a kérdések most különösen aktuálisak. Az országban erősödik az igény a rendszerszintű átláthatóságra, az elszámoltathatóságra és arra, hogy a közpénzek útja követhető legyen. A sportban is eljött az idő, hogy világosabb szabályok, nyilvánosabb döntések és szakmai alapon működő vezetés váltsa fel a korábbi, sokszor személyi kapcsolatokra és politikai erőtérre épülő modellt.
Lázár János saját értékelése szerint elvégezte azt a válságkezelő feladatot, amelyre vállalkozott. A következő időszakban azonban már nem az lesz a kérdés, hogy sikerült-e elhárítani a legnagyobb veszélyt, hanem az, hogy a magyar tenisz képes-e valódi fejlődési pályára állni. A konszolidáció csak alap. A sportági építkezés most kezdődhet igazán.
A magyar tenisz előtt most lehetőség nyílik a megújulásra
A vezetőváltás mindig kockázat, de lehetőség is. A Magyar Tenisz Szövetség számára most adott a lehetőség, hogy újra meghatározza önmagát. Nemcsak azt kell eldöntenie, ki legyen az új elnök, hanem azt is, milyen sportágat akar építeni a következő években. Olyat, amely elsősorban látványos rendezvényekre és presztízsre épít, vagy olyat, amely a klubokból, gyerekekből, edzőkből, amatőr játékosokból és hosszú távú szakmai munkából indul ki.
A magyar tenisznek vannak értékei, hagyományai és lehetőségei. Vannak tehetséges fiatalok, elkötelezett edzők, lelkes klubok és olyan szülők, akik rengeteg áldozatot hoznak gyermekeik sportjáért. Egy jó szövetségi vezetésnek az lenne a feladata, hogy ezt az energiát ne elnyelje, hanem megsokszorozza. A központi irányításnak nem uralnia, hanem szolgálnia kellene a sportági közösséget.
Lázár János távozása után tehát nemcsak személyi kérdésről beszélünk. A valódi tét az, hogy a Magyar Tenisz Szövetség képes lesz-e a válságkezelés után egy nyugodtabb, szakmaibb, átláthatóbb és sportolóközpontú korszakot nyitni. Ha igen, akkor a mostani lemondás nem megrázkódtatásként, hanem egy új fejezet kezdeteként kerülhet be a magyar tenisz történetébe.
