A modern munkaerőpiacon már nem ritka, hogy egy életpálya több országon ível át. Sokan aggódnak azonban, hogy a külföldön töltött évek „elvesznek” a nyugdíjszámítás során. Farkas András nyugdíjszakértő legfrissebb tájékoztatójában megnyugtató választ ad: az Európai Unió koordinációs rendeletei biztosítják, hogy senki ne essen el a jogosultságaitól, aki az EU-ban, az EGT-államokban vagy az Egyesült Királyságban szerzett szolgálati időt – írja a Pénzcentrum.
Az alapelv: Nem vész el a külföldi munka
A szabályozás lényege az összeszámítási kötelezettség. Ha valaki élete során több érintett országban is dolgozott, minden államtól külön-külön résznyugdíjra válhat jogosulttá. Ez a rendszer nemcsak az EU 27 tagállamára vonatkozik, hanem kiterjed az Európai Gazdasági Térség (EGT) nem EU-tag államaira (Izland, Liechtenstein, Norvégia), valamint Svájcra és – a Brexit-megállapodásnak köszönhetően – az Egyesült Királyságra is.
A főszabály szerint ahhoz, hogy egy adott ország résznyugdíjat állapítson meg, általában legalább 12 hónapnyi biztosítási időt kell ott igazolni.
Hogyan történik az igénylés? (Egyszerűbb, mint hinné)
Sokan tartanak a határokon átnyúló bürokráciától, ám a rendszer meglepően ügyfélbarát. Az érintettnek nem kell minden ország hatóságát külön felkeresnie:
-
Egyetlen kérelem: A nyugdíjigényt elegendő a lakóhely szerinti ország nyugdíjbiztosítási hatóságánál benyújtani.
-
Automatikus folyamat: Ez az egyetlen kérelem automatikusan elindítja az eljárást az összes olyan tagállamban, ahol a kérelmező korábban biztosított volt.
-
Hivatalközi együttműködés: A magyar hatóság (vagy az adott ország illetékes szerve) felveszi a kapcsolatot a külföldi társhatóságokkal, kicserélik a biztosítási adatokat, és közösen tisztázzák a szolgálati időket.
A „kettős számítás” elve: Hogy dől el a nyugdíj összege?
A résznyugdíjak megállapítása során a hatóságok egy speciális módszertant, az úgynevezett kettős számítást alkalmazzák, hogy a nyugdíjas ne járjon rosszabbul a külföldi munkavállalás miatt.
-
Nemzeti nyugdíj: Kiszámolják, mennyi járna az adott országban szerzett saját szolgálati idő és kereset alapján, mintha az illető csak ott dolgozott volna.
-
Elméleti összeg és időarányos rész (Pro-rata): Meghatározzák, mennyi lenne a nyugdíj, ha az összes – más országokban is szerzett – időt az adott országban töltötte volna el. Ezt az elméleti összeget aztán leosztják a ténylegesen ott töltött évek arányában.
Példa: Ha Ön 10 évet dolgozott Magyarországon és 30 évet Németországban, a magyar hatóság kiszámolja a 10 év utáni nemzeti nyugdíjat, illetve kiszámolja a 40 év utáni elméleti nyugdíjat, aminek a 1/4 részét (10/40) veszi alapul. A nyugdíjas végül mindig a kettő közül a kedvezőbb, magasabb összeget kapja meg.
Fontos részletek: Keresetek és az ellátás „exportja”
Lényeges szabály, hogy az egyes országok kizárólag a náluk szerzett kereseteket vehetik figyelembe a számításnál. A magyar nyugdíj összege tehát a magyarországi bérektől függ, az osztráké pedig az ottaniaktól.
Ugyanakkor a megállapított nyugdíjrész exportálható. Ez azt jelenti, hogy ha Ön például Magyarországon él, de jogosult német vagy angol résznyugdíjra is, kérésére ezeket az összegeket közvetlenül a magyar bankszámlájára (vagy bárhová az EU-n belül) folyósítják, az adott ország devizájában vagy átváltva.
Mi a helyzet az EU-n kívüli országokkal?
Farkas András felhívja a figyelmet, hogy a harmadik országokban (pl. USA, Kanada, Ausztrália) szerzett szolgálati idő csak akkor számítható be, ha az adott állammal Magyarországnak (vagy az érintett EU-tagnak) van kétoldalú szociális biztonsági egyezménye.
-
Ezekben az esetekben a külföldi időszak csak a jogosultsági időhöz (például a „Nők 40” programhoz vagy a nyugdíjkorhatár eléréséhez szükséges időhöz) számít hozzá.
-
Az ott szerzett jövedelem azonban nem növeli a magyar nyugdíj összegét; a kifizetésről az adott harmadik ország saját szabályai szerint gondoskodik.
