Repüljünk egy kicsit vissza a múltba és idézzük fel magunkban azokat az emlékeket, amikor még ízfokozók nélkül ehettünk.
Idézzük fel ovis játékainkat, a tipikus régi tárgyakat.
Ezek következnek most!
Anno még 3 forintba került egy kenyér, örömmel mentünk a boltba és nyugodt szívvel engedtük el a gyerekeket is kezükben a listával. Zöldség és hús nem volt, na meg persze gyümölcs, talán csak heti egyszer. Banánt és narancot is csak télen tudtunk megvenni és azt is csak addig, amíg tartott a készlet.
Hazacipelni igencsak nehéz volt mindent, ugyanis a cekkeren minden kicsúszott, ami kisebb méretű volt. Esetleg a Centrumos zacskóban volt esély erre.
És a Hitler szalonna… ami a bukta sütéséhez elengedhetetlenen hozzávaló volt. Nevét onnan kapta, hogy a háborúban a német katonák ehhez hasonló gyümölcs lekvárt kaptak a vitamin pótlása miatt és mivel ugyanúgy vágták, mintha szalonna lenne, ezért elnevezték Hitler szalonnának.
A kávédaráló régen kicsit másképp nézett ki, mint a mai modernebb változatban. A legtöbbjük azonban még ma is ugyanolyan jól őröl, mintha új lenne.
Diót is lehetett darálni…
Az aranyszélű kávés csésze pedig igazi kincs volt régen, szinte mindenkinek volt otthon legalább egy készlete. De ezt csak ritka alkalmakon vették elő az emberek, mert mosogatásnál az arany rész kopott róla.
A régi mérleg, amit nem csak a konyhában használtak, de a csecsemő mérésére is tökéletes volt.
Bár már nem gyártáj ma, de igazi ínyencség volt régen a joghurthab, amiből nekünk az epres volt a kedvencünk.
A krémtúró is másképp nézett ki…
Na és a híres kukorica mintás készlet. Kinek van még belőle otthon?
A liszttároló doboz pedig igazi nagymamán-féle dolog volt régen.
A sulis menza anno is megosztó volt: voltak akik szerették és voltak akik undorodtak tőle.
Desszertnek pedig kitűnő választás volt a Melba kocka, ami már az 50-es években is volt és Szerencsen készítették. Volt belőle citromos, málnás, ananászos és még sorolhatnánk…
A Szerencsit is sokan szerették. Ma már ismét elkezdték kidobni a boltokba a régi retro külsővel, ami sokakban felidézi a gyermekkor édességét.
A Frutti cukorka …
A Turbo és a Donald rágót pedig csak azért vettük, hogy miénk legyen a bennük található kép .
A sparhelt is létezett többféle változatban. Volt fatüzeléses, majd gázos.
Ehhez pedig volt széntároló is, ami minden tűzhely mellett ott volt.
A műbőr sarok ülőke sok konyhában jelen volt, felhajtható ülése pedig remek helyül szolgált azoknak az apróságoknak, amiket bennük tároltunk.
Folyóvíz nem volt sok udvarban, ezért ilyen kútra mentek az emberek, hogy vizet szerezzenek.
Talán még vannak ma is olyan háziasszonyok, akik a nagymama zománcos edényeit megőrizték, ebben készülnek ugyanis a minőségi ételek a mai napig.
A falvédő pedig a konyha elengedhetetlen kelléke volt, nehogy főzés közben a falra fröccsenjen bármi is, ezt pedig könnyebb volt mosni.
A derelye vágóval nagyon jól el lehetett vágni a csőrögét, a fánkot és a sok tésztát, amit akkoriban még otthon gyúrtak az emberek.
Nokedli szaggatót pedig még ma is sokan használnak.
A krumplinyomó pedig nem csak a krumpli összezúzására szolgált, hanem tökéletes volt a gesztenye püréhez, vagy disznóvágásokon a töpörtyűhöz.
Ezekből a készletekből még ma is sok háziasszonynak van a fiókjában.
A régi melegszendvics sütő ma is olyan szendvicset készít, aminek nincs párja.
Üveg almareszelőt talán ma már sehol sem lehet kapni, pedig az egyik leghasznosabb kellék volt a konyhában.
A tehén tejet ebben a Rocskában tárolták.
A vizes pad pedig így nézett ki hajdanán.
A szódás szifonból pedig szerettünk pohár nélkül kortyolni.
Az Alpakka evőeszközzel jó nagy falatokat lehetett enni a finom ételekből.
2 forint volt a suliban 2 kifli és 1 dobozos tej, vagy kakaó.
Ilyen bögrék voltak az ovikban, amikből isteni iskolatejet ittunk.
Mese sajt, a csoki ízű sajt, ami a gyerekek nagy kedvence volt…
Zsíros kenyér… paprikával, hagymával, paradicsommal, pirosarannyal… hmm.. nem is volt anno ennél finomabb és gyorsabb.
50 fillér volt 1 gombóc fagylalt, alig vártuk, hogy meghalljuk a fagylaltos csilingelését, máris szaladtunk az utcára.
Mára már ez sincs sajnos, pedig még szárazon is ettük.
