Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter hétfőn a parlament költségvetési bizottsága előtt ismertette a kormány 2025-ös gazdaságpolitikai terveit. A tárcavezető beszédében hangsúlyozta: a kormány nem a megszorítás, hanem a növekedés politikáját választja, ezért a költségvetési hiányt 5 százalékra emelik. A cél szerinte világos – megőrizni a gazdaság lendületét a háborús és recessziós környezetben, miközben elkerülik a hitelminősítők negatív lépéseit és az uniós bírálatokat – írja a Pénzcentrum.
A bizottsági ülésen elhangzottak alapján a kormány jövőre több mint 180 milliárd forintot szed be extra forrásként a bankoktól, és megduplázza az extraprofitadót, hogy a bevételeket a termelő szektor, valamint a Demján Sándor Program finanszírozására fordítsa.
„A gazdaság gyengélkedik, de nem recseg”: háború, Németország és növekedési kényszer
A miniszter beszámolójában több alkalommal is utalt arra, hogy a magyar gazdaság a jelenlegi helyzetben külső sokkok szorításában működik. A háborús környezet, az európai gazdaság gyengélkedése, különösen a német ipar visszaesése komolyan hátráltatja Magyarország exportorientált növekedési modelljét.
„A német gazdaság válsága Magyarország válsága is” – fogalmazott Nagy Márton, utalva arra, hogy a hazai autóipar, az alkatrészgyártás és az elektronikai beszállítói láncok mind Németországhoz kötődnek.
Ebben a környezetben a miniszter szerint nem megszorítani, hanem serkenteni kell a gazdaságot:
„Ha a kereslet gyenge, az államnak kell belépnie, hogy ösztönözze a fogyasztást és megtartsa a növekedési pályát.”
A minisztérium várakozásai szerint 2024-ben 0,5%-os, míg 2025-ben már 3%-os GDP-növekedés valósulhat meg. Az infláció jövőre 3,6% körül alakulhat, sőt a miniszter szerint az év első negyedében akár 2%-os értékek is megjelenhetnek, ami lehetővé teszi a nyugdíjak januári emelését.
Miért 5 százalék? – A „vállalt hiány” mögötti érvelés
A kormány tehát tudatosan vállalja az 5%-os hiánycélt, amely a korábbi, 4,5%-os tervhez képest növekedést jelent. Nagy Márton szerint ez a döntés nem fegyelmezetlenség, hanem gazdaságpolitikai eszköz:
„A hiánycsökkentés most lehetetlen, és nem is lenne helyes. Az 5 százalék az optimális policy mix része.”
A miniszter azt is kiemelte, hogy az államadósság nem nő, hanem stagnál, és 2026-tól, a növekedés újraindulásával fokozatosan csökkenhet az adósságráta.
Szerinte a piac elfogadta a magasabb hiányt, ezt bizonyítja, hogy a Moody’s nem rontotta Magyarország hitelbesorolását, és a Fitch értékelése is stabil kilátásokkal érkezhet a hét végén.
Összehasonlításképp Romániát hozta fel, ahol a költségvetés szerinte „hatalmas bajban van”, és a 7%-os hiány már finanszírozhatatlanná vált.
Bankokra és extraprofitadóra épít a költségvetés
A költségvetési egyensúly fenntartása érdekében a bankrendszerre hárul a teher:
-
A bankoktól jövőre 180 milliárd forint pluszforrást szed be a kormány.
-
Az extraprofitadó mértékét megduplázzák, mivel a kormány szerint a pénzintézetek „parkoltatják az emberek pénzét, és szénné keresték magukat”.
A cél, hogy az így befolyó bevételeket a reálgazdaság felé tereljék – különösen a Demján Sándor Programon keresztül, amely a termelő vállalatok, innovatív kis- és középvállalkozások, valamint exportorientált beruházások támogatását célozza.
A kormányzati kommunikáció szerint ez nem megszorítás, hanem átstrukturálás: a forrásokat a pénzügyi szektorból „a gazdaság motorjaihoz” csoportosítják át.
„Fiskális ösztönzés vs. monetáris szigor”: újabb front a kormány és a jegybank között
A meghallgatáson Nagy Márton kritikát fogalmazott meg a Magyar Nemzeti Bank politikájával kapcsolatban.
A jegybank szerinte túlzottan „erős szigort folytat”, ami ugyan leszorítja az inflációt, de gazdasági áldozatokkal jár, és fék a növekedésen.
„A monetáris politika most nem tud és nem is akar lazítani. Ezért a fiskális oldalnak kell ellensúlyozni, hogy a gazdaság ne fulladjon le.”
A miniszter ezzel gyakorlatilag az anticiklikus fiskális politika mellett érvelt, vagyis amíg a jegybank szigorít, addig a kormány költekezik – főként fogyasztás- és beruházásösztönző célokra.
A szakértők szerint ez a politika rövid távon támogathatja a GDP-t, de hosszabb távon kockázatot jelenthet a forint árfolyamára és a pénzpiaci bizalomra, ha a hiány tartósan magas marad.
Infláció, növekedés, adósság – számokban a kormány gazdasági tervei
| Gazdasági mutató | 2024 (várható) | 2025 (várható) |
|---|---|---|
| GDP-növekedés | +0,5% | +3,0% |
| Infláció | 5,8% | 3,6% |
| Költségvetési hiány | 4,5% | 5,0% |
| Államadósság/GDP arány | 73% | 73% (stagnálás) |
| Nyugdíjemelés | – | januártól inflációkövető |
| Extraprofitadó bevétel | 300 Mrd Ft | 600 Mrd Ft (dupla) |
| Banki különadó | +180 Mrd Ft | +180 Mrd Ft (többletbevétel) |
Politikai üzenet: nincs visszatérés a megszorításokhoz
Nagy Márton szerint a kormány továbbra is a munkahelyek megőrzésére, a fogyasztás és a beruházások fenntartására építi politikáját.
„A cél nem az, hogy a hiányt csökkentsük, hanem hogy a növekedést megtartsuk. A megszorítás nem alternatíva.”
Ezt az irányt a kormány „optimális egyensúlynak” nevezi: vagyis a hiány emelésével sem lépik túl az uniós védelmi záradék mozgásterét, ugyanakkor fenntartják a gazdasági aktivitást.
A kormányzati várakozások szerint 2025 a növekedés éve lehet, 2026-tól pedig már újra csökkenhet az államadósság és a költségvetési deficit.
Elemzői vélemények: óvatos optimizmus és rejtett kockázatok
A piaci elemzők óvatosan reagáltak a miniszter bejelentéseire.
Szerintük az 5%-os hiánycél valóban nem kirívó az európai mezőnyben, de tartósan magas deficittel nem lehet visszatérni az EU költségvetési fegyelmi szabályaihoz, amelyek 2026-tól újra életbe lépnek.
Egyes közgazdászok arra is figyelmeztetnek, hogy a bankok terheinek növelése hosszabb távon kamatemeléseket vagy hitelezési visszafogást eredményezhet, ami épp az ellenkező hatást váltja ki: fékezi a beruházásokat.
Ugyanakkor a fogyasztás és a nyugdíjak indexálása átmenetileg tényleg segíthet a belső kereslet élénkítésében – és politikailag is stabilizálhatja a gazdasági hangulatot.
Nagy Márton parlamenti meghallgatásán világossá tette: a kormány a növekedésre fogad, nem a szigorra.
A hiány növelése, az extraprofitadó megduplázása és a bankok megadóztatása rövid távon forrásokat teremt, de hosszú távon kockázatokat is rejt. A következő év így a gazdasági egyensúly kereséséről fog szólni – miközben a kormány reményei szerint a 3%-os növekedés elindítja a tartós felzárkózást.
A piac első reakciója kedvező: a Moody’s nem minősített le, a forint stabil maradt, de a következő hónapok megmutatják, hogy az „optimális 5%” valóban egyensúlyt, vagy inkább újabb feszültségeket hoz-e a magyar gazdaságban.
