Rohanunk, mintha életünk késnénk le, ha öt perccel később érünk oda, sietünk, egymás mellett úgy megyünk el… egymás szemébe nem nézünk soha, futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka, már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.

Nincsenek már azok a régi ünnepek, mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek, s áldott némasággal várták az éjszakát, szenthittel hitték Betlehem csillagát, és imádkoztak, együtt, szeretetben, Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…

Nincs már az a régi boldog áhítat, mit a karácsony nyugalma átitat… csak futunk, csak futunk, s az életünk utol mégsem érjük, futva, rohanva el sosem érjük… mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen, egymáshoz szólva, szépen, csendesen.