Kilenc év után távozik az Országos Mentőszolgálat éléről Csató Gábor, aki 2017 januárja óta irányította a magyar mentés egyik legfontosabb intézményét. A hír önmagában is jelentős, hiszen az OMSZ nem egyszerűen egy állami szervezet a sok közül: ez az a rendszer, amelyhez emberek tízezrei fordulnak életük legnehezebb, legfélelmetesebb pillanataiban. Amikor valaki mentőt hív, már nincs idő politikai vitákra, szervezeti magyarázatokra, régi és új vezetők teljesítményének mérlegelésére. Ott egyetlen dolog számít: időben érkezzen a segítség, legyen megfelelő felszerelés, legyen szakmailag felkészült csapat, és működjön az irányítás. Éppen ezért Csató Gábor távozása nemcsak személyi változás, hanem egy olyan intézmény jövőjéről szóló fordulópont, amely szó szerint életeket érint – írja a 24.hu
A sajtóértesülések szerint Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter felmentette Csató Gábort az Országos Mentőszolgálat főigazgatói posztjáról, miközben az MTI-hez eljuttatott közlemény már közös megegyezéses távozásról számolt be. A főigazgatói feladatokat átmenetileg Constantinovits Miklós oxyológus és sürgősségi szakorvos, az OMSZ orvosszakmai osztályának vezetője látja el, amíg ki nem írják és el nem bírálják a főigazgatói pályázatot. A hírt több lap is megerősítette, az OMSZ kommunikációja pedig az MTI felé már az átmeneti vezetés és a nyílt pályázat menetrendjét is jelezte.
A változás politikai és szakmai szempontból is érzékeny pillanatban történik. Az új egészségügyi kormányzat korábban többször beszélt arról, hogy az Országos Mentőszolgálatot új pályára kell állítani, és az OMSZ által szervezett, sokat vitatott ügyeleti ellátás rendszerét is át kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy Csató Gábor távozása nem elszigetelt személycserének tűnik, hanem egy nagyobb egészségügyi átalakítás első, látványos lépése lehet.
Constantinovits Miklós átmeneti vezetőként veszi át az irányítást
Az OMSZ élére megbízott vezetőként Constantinovits Miklós kerül, aki oxyológus és sürgősségi szakorvosként, valamint az OMSZ orvosszakmai osztályának vezetőjeként belülről ismeri a szervezet működését. Ez különösen fontos egy olyan átmeneti időszakban, amikor egyszerre kell biztosítani a napi működés folytonosságát és előkészíteni a hosszabb távú átalakításokat. A mentőszolgálatnál ugyanis nincs olyan, hogy „átállási szünet”. A mentőknek ma, holnap és a vezetőváltás minden napján ugyanúgy menniük kell, a hívásokat ugyanúgy fogadni kell, a mentésirányításnak ugyanúgy működnie kell.
Az MTI beszámolója szerint Constantinovits Miklós célként a szakmai kontinuitást, a korszerűbb, kiszámíthatóbb és hatékonyabb működési modell kialakítását nevezte meg. A betegbiztonság érdekében felülvizsgálná és optimalizálná a mentésirányítás hatékonyságát, emellett prioritásként jelölte meg a mentésben részt vevő jármű- és felszerelésállomány pontos feltérképezését és fokozatos korszerűsítését.
Ez a megfogalmazás több szempontból is beszédes. Egyrészt azt üzeni, hogy nem azonnali felforgatásról, hanem ellenőrzött átmenetről van szó. Másrészt világosan jelzi, hogy a rendszerben vannak olyan pontok, amelyeket az új vezetés már az első időszakban át akar világítani. A mentésirányítás, a járműpark, a felszerelések állapota és az ügyeleti ellátás mind olyan terület, amelyről az elmúlt években rengeteg szakmai és társadalmi vita zajlott. Ha ezekhez most valóban nyíltan, adatalapon és politikai takargatás nélkül nyúlnak hozzá, az fordulatot jelenthet az OMSZ működésében.
Nyílt pályázat jön, szeptembertől új irányítás kezdődhet
Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter bejelentése szerint a főigazgatói pozícióra nyílt pályázatot írnak ki, és ezt követően szeptember 1-től új irányítással folytatódhat az Országos Mentőszolgálat működése. Ez fontos üzenet, mert a nyílt pályázat önmagában is azt jelzi: a kormány nem egyszerűen politikai kinevezéssel akarja lezárni a kérdést, hanem formálisan versenyeztetett, szakmai kiválasztási folyamatot ígér.
A valódi kérdés természetesen az lesz, mennyire lesz ténylegesen nyílt, átlátható és szakmai a pályázat. Egy ilyen méretű és jelentőségű szervezet élére nem elég lojális vezetőt találni. Olyan emberre van szükség, aki egyszerre érti a sürgősségi ellátás szakmai logikáját, a mentésirányítás technológiai kihívásait, a vidéki és városi ellátás közötti különbségeket, a mentődolgozók terhelését, az ügyeleti rendszer problémáit, valamint az állami intézményirányítás kemény költségvetési valóságát.
Az OMSZ Magyarország egyik legfontosabb egészségügyi intézménye. A szervezet saját bemutatása szerint a magyar szervezett életmentés több mint 130 éves múltjának képviselője, fő feladata pedig az életmentés és a sürgős mentőellátás biztosítása. Ez a mondat egyszerűnek tűnik, de valójában óriási felelősséget takar. A mentőszolgálat nem pusztán egészségügyi intézmény, hanem közbizalmi rendszer. Ha baj van, az emberek ösztönösen a 112-höz vagy a 104-hez fordulnak, és azt várják, hogy az állam ebben a pillanatban működjön.
Csató Gábor időszaka: fejlesztések, járványkezelés, ügyeleti rendszer és viták
Csató Gábor 2017 januárja óta vezette az Országos Mentőszolgálatot. Az OMSZ közleményében az elmúlt éveket jelentős szervezeti, szakmai és digitális fejlesztésekkel jellemezte, külön kiemelve a mentésirányítás, az ellátási protokollok és az adatvezérelt működés területét. A közlemény szerint ebben az időszakban több betegellátást támogató applikáció is készült, elindult a szervezett tudományos munka, nemzetközi publikációk születtek, és aktív szakmai együttműködések alakultak ki külföldi mentőszolgálatokkal.
Az is tény, hogy a koronavírus-járvány idején az OMSZ rendkívüli terhelés alatt működött. A mentőszolgálat országos mintavételi, betegszállítási és logisztikai feladatokat is ellátott, miközben fenn kellett tartania a sürgősségi betegellátás működését. Ez olyan időszak volt, amikor a mentődolgozók elképesztő nyomás alatt dolgoztak, sokszor erőn felül, és a társadalom nagy része is közvetlenül érzékelte, mennyire nélkülözhetetlen a szolgálat munkája.
Ugyanakkor Csató Gábor vezetése nemcsak fejlesztésekről és válságkezelésről szólt, hanem komoly vitákról is. Az egységes alapellátási ügyeleti rendszer megszervezése sok helyen feszültséget váltott ki, több szakmai szereplő és betegoldali megszólaló is kritizálta a működést. A mentésirányítási rendszerrel kapcsolatban is voltak súlyos kérdések, különösen azok után, hogy korábban rendszerleállásról és informatikai problémákról jelentek meg beszámolók. Egy ekkora rendszerben természetesen nincs hibátlan működés, de éppen ezért kulcskérdés, hogy a hibákból lesz-e nyilvános tanulság, történik-e független vizsgálat, és követik-e valódi javítások.
A mentésirányítás és a járműpark lehet az új vezetés egyik legfontosabb próbatétele
Az új átmeneti vezetés által megnevezett egyik legfontosabb terület a mentésirányítás hatékonyságának felülvizsgálata. Ez nem technikai mellékkérdés, hanem a mentőellátás egyik szíve. A mentésirányításon múlik, hogy egy beérkező hívás alapján milyen gyorsan, milyen egységet, milyen prioritással és milyen útvonalon indítanak el. Egy jól működő rendszer életeket menthet, egy rosszul működő rendszer viszont perceket veszíthet — és sürgősségi helyzetben a percek sokszor mindent jelentenek.
A másik kulcsterület a jármű- és felszerelésállomány pontos feltérképezése. A Tisza programjában is szerepel, hogy lecserélnék a 10 évnél idősebb vagy 300 ezer kilométernél többet futott mentőautókat, megújítanák a mentőhelikopter-flottát, és 2027 végére minden régióban biztosítanák, hogy a mentő 15 percen belül a helyszínre érkezzen.
Ez nagyon erős vállalás, de éppen ezért rendkívül nehéz is. A 15 perces kiérkezési cél országos biztosítása nem pusztán több mentőautót jelent. Kell hozzá megfelelő számú személyzet, jól elosztott mentőállomás-hálózat, korszerű irányítás, működő informatikai háttér, jó állapotú járműpark, fenntartható finanszírozás és olyan sürgősségi betegellátási rendszer, amely nem torlasztja vissza a problémákat a mentők felé. Ha a kórházi sürgősségi osztályok túlterheltek, ha az ügyeleti rendszer akadozik, ha a háziorvosi ellátás nem tud időben reagálni, akkor ezek a feszültségek végül mind a mentőszolgálaton csapódnak le.
Az ügyeleti rendszer átalakítása elkerülhetetlennek tűnik
Az OMSZ által szervezett alapellátási ügyeleti rendszer az elmúlt időszak egyik legtöbbet vitatott egészségügyi átalakítása volt. Az eredeti kormányzati logika az volt, hogy országosan egységes, átláthatóbb és hatékonyabb ügyeleti rendszer jöjjön létre. A gyakorlatban azonban sok beteg, orvos és helyi szereplő szerint a rendszer több ponton nehezen hozzáférhetővé vált, különösen kisebb településeken, éjszakai időszakban vagy olyan esetekben, amikor a beteg nem tudta pontosan eldönteni, hogy háziorvosi ügyeletről, sürgősségi ellátásról vagy mentési helyzetről van-e szó.
Hegedűs Zsolt korábban többször jelezte, hogy az OMSZ-t és az ügyeleti ellátást is át akarják alakítani. Ez a mostani vezetőváltással új szakaszba léphet. Az ügyelet rendbetétele azért fontos, mert a mentőszolgálatot nem lehet önmagában kezelni. Ha az alapellátás gyenge, ha a háziorvosi rendszer túlterhelt, ha a beteg nem kap időben segítséget kisebb, de sürgős panaszokra, akkor gyakrabban hív mentőt, vagy a sürgősségi osztályon köt ki. Így egy rosszul szervezett ügyeleti rendszer végül túlterheli a mentést és a kórházakat is.
Az új kormány egyik nagy feladata ezért az lesz, hogy ne csak külön-külön intézményeket javítson, hanem a teljes betegutat tegye ésszerűbbé. A betegnek nem minisztériumi hatásköröket kell ismernie, hanem azt kell éreznie, hogy ha baj van, világos, gyors és működő út vezet a segítséghez.
A politika árnyéka régóta ott volt az OMSZ körül
Az Országos Mentőszolgálat körül az elmúlt években nemcsak szakmai, hanem politikai viták is kialakultak. Több sajtóbeszámoló is felidézte, hogy az OMSZ egyes vezetői vagy ismert szereplői korábban kormányközeli eseményeken jelentek meg, illetve politikailag érzékeny ügyekben is előkerült a mentőszolgálat neve. Ezek közül az egyik legsúlyosabb ügy az volt, amikor 2024-ben az OMSZ rendszeréből származó jegyzőkönyvrészlet szivárgott ki egy kormányközeli laphoz Magyar Péterrel kapcsolatos ügyben. A későbbi vizsgálatok szerint a dokumentum valóban az OMSZ rendszeréből került ki, és meg is hamisították, de a kiszivárgás pontos körülményei továbbra is kérdéseket hagytak maguk után.
Egy mentőszolgálat esetében az ilyen ügyek különösen súlyosak. Nemcsak azért, mert személyes egészségügyi adatok védelméről van szó, hanem azért is, mert a mentőhívás pillanatában az emberek kiszolgáltatott helyzetben vannak. A betegnek és a hozzátartozónak biztosnak kell lennie abban, hogy az adatai, a hívása, az egészségügyi állapota és a róla készült dokumentáció nem válhat politikai fegyverré. Ha ez a bizalom sérül, az nemcsak egy vezető vagy egy informatikai rendszer problémája, hanem az egész intézmény tekintélyét rombolja.
Éppen ezért az új vezetés egyik legfontosabb feladata az adatbiztonság, a belső ellenőrzés és a felelősségi rendszer megerősítése lehet. Egy korszerű mentőszolgálatnak nemcsak gyorsnak és szakmailag felkészültnek kell lennie, hanem adatvédelmi, etikai és intézményi szempontból is támadhatatlannak.
A mentődolgozók nélkül semmilyen reform nem lehet sikeres
A vezetőváltásról szóló hírekben sok szó esik főigazgatóról, miniszterről, pályázatról, járműparkról, mentésirányításról és informatikai rendszerekről. De a mentőszolgálat valódi arca mégis a mentőápoló, a mentőtiszt, az orvos, a gépkocsivezető, a diszpécser és minden olyan bajtárs, aki nap mint nap emberek életéért dolgozik. Ők azok, akikhez a beteg arcot társít. Ők azok, akik belépnek a lakásba, amikor valaki rosszul van. Ők azok, akik hidegben, melegben, éjszaka, ünnepnapon, balesetnél, újraélesztésnél, tragédiánál vagy családi krízisnél ott vannak.
Ezért az OMSZ átalakítása nem lehet sikeres a dolgozók nélkül. Nem elég új vezetőt kinevezni, nem elég új pályázatot kiírni, nem elég járműlistát készíteni. Meg kell hallgatni azokat is, akik a rendszerben dolgoznak. Tudni kell, hol égnek ki az emberek, hol kevés a létszám, hol rossz a felszerelés, hol indokolatlan a terhelés, hol akadozik a kommunikáció, hol működik jól valami, amit meg kellene őrizni.
A valódi reform akkor kezdődik, amikor a dolgozó nem azt érzi, hogy róla döntenek nélküle, hanem azt, hogy a tapasztalata része lesz a változásnak. Ha az új vezetés ezt felismeri, akkor a mostani személycsere nemcsak a főigazgatói iroda ajtaján jelent majd változást, hanem a mentőállomások mindennapjaiban is.
Új korszak vagy egyszerű vezetőcsere?
A nagy kérdés most az, hogy Csató Gábor távozása valódi korszakváltást jelent-e az Országos Mentőszolgálatnál, vagy csak az új politikai ciklus egyik személyi döntése lesz. A válasz nem ma fog eldőlni. Az első jelek fontosak: megbízott szakmai vezető, nyílt pályázat, mentésirányítási felülvizsgálat, jármű- és felszerelésállomány feltérképezése, átláthatósági ígéret. De ezek egyelőre még csak kiindulópontok.
A folytatásban az számít majd, hogy lesznek-e nyilvános adatok a mentőautók állapotáról, a kiérkezési időkről, a régiós különbségekről, az ügyeleti rendszer hibáiról, az informatikai biztonságról és a betegbiztonsági kockázatokról. Az is számít, hogy a főigazgatói pályázat valóban szakmai verseny lesz-e, vagy előre eldöntött politikai formalitás. És az is, hogy az új vezetés képes lesz-e egyszerre rendet tenni, stabilitást adni és nem megingatni a mindennapi mentőellátást.
Magyarországon nagyon sokan érzik úgy, hogy az egészségügyben nem elég toldozni-foldozni a rendszert. A mentőszolgálat különösen érzékeny terület, mert itt a hibák következménye azonnali lehet. Ha egy kórházi várólista hosszú, az is súlyos baj. Ha egy mentő nem ér ki időben, az sokszor tragédia. Ezért az OMSZ megújítása nem halogatható, de nem is lehet kapkodva, kizárólag politikai logikával végrehajtani.
Most derülhet ki, mit jelent a gyakorlatban az egészségügyi fordulat
A Tisza-kormány egészségügyi vállalásai között az OMSZ új pályára állítása kiemelt helyen szerepelt. A légimentés visszaintegrálása, az infrastruktúra korszerűsítése, a digitalizáció felgyorsítása, az elmaradt beruházások elindítása, a régi mentőautók lecserélése, a mentőhelikopter-flotta megújítása és a sürgősségi ellátás tehermentesítése mind olyan ígéret, amelyet könnyű kimondani, de nagyon nehéz végrehajtani. Most jön az a rész, ahol a programból intézkedés, az intézkedésből működés, a működésből pedig mérhető javulás kell legyen.
Csató Gábor távozása ezért nemcsak egy fejezet lezárása. Sokkal inkább egy vizsga kezdete. Vizsga az új egészségügyi vezetésnek, hogy képes-e szakmai alapon, átláthatóan és következetesen átalakítani az ország egyik legfontosabb intézményét. Vizsga a kormánynak, hogy a rendszerváltás ígérete nemcsak politikai szólam, hanem a mindennapi állami működésben is megjelenő változás. És vizsga az OMSZ új vezetésének, hogy tud-e egyszerre biztonságot adni a dolgozóknak, bizalmat a betegeknek és eredményt az országnak.
Az biztos, hogy az Országos Mentőszolgálat előtt sűrű hónapok állnak. Átmeneti vezetés, pályázat, szeptemberi új irányítás, ügyeleti rendszer felülvizsgálata, járműpark-felmérés, mentésirányítási optimalizálás, politikai és szakmai viták. Mindez egy olyan szervezetben, amelynek közben egyetlen napra sem szabad megállnia.
A mentőknek menniük kell. A hívásokat fogadni kell. A betegeket el kell látni. Az ország pedig most azt várja, hogy a vezetőváltás ne csak új névtáblát jelentsen az OMSZ élén, hanem valódi, érzékelhető, emberi életekben mérhető javulást.
