A kövirózsa (Sempervivum tectorum) igénytelen, ám szép, örökzöld növény. Népi elnevezései: kövirózsa, házi kövirózsa, fali kövirózsa, kőrózsa, fülfű, fülbeeresztőfű, fülbefacsarófű, égdörgőfű, mennykővirág.
Számos fajtája létezik, a levelek színe típusonként eltérő. Főleg Európában gyakori, többnyire a hegyvidékek sziklás, napos lejtőin található. Szélsőségesen szárazságtűrő, igénytelen, szereti a sok napot. A pangó vizet nem tűri, ahol a víznek nincs lefolyása, könnyen kirohad.
Magyarországon vadon csak a Villányi hegységben fordul elő, termesztett körülmények között azonban gyakran találkozhatunk vele: nekem például az „ősanyák” vagy 10 éve egy adventi koszorúról származnak. Dróttal szúrtam egy cserépbe, egy kiszáradt növény helyébe őket, ma meg több négyzetmétert borítanak már be.
Szaporítani sarjairól lehet a legkönnyebben – ezek tavasszal könnyedén eresztenek gyökeret. Húsos, csillag alakban szétterülő levelei sokféle hatóanyagot tartalmaznak. Érdemes a kertben helyet találni a számára: dolog alig van vele viszont annál több a haszna.
Flavonoidokat, cserzőanyagot, növényi savat, nyálkaanyagot, szabad aminosavakat és fenolkarbonsavakat, C-vitamint tartalmaz. Gyulladáscsökkentő, lázcsillapító, külsőleg fájdalomcsillapító, baktérium és vírusölő hatású.
Gyógyerejére már a klasszikus orvoslásban is számos példa van: általában a kövirózsa hűtő és összehúzó erejét emelik ki, s elsősorban külső felhasználásra javasolják, pl. gyulladt kelésekre, orbáncra. Pókok mérges csípésére, égésre. Présnedvét a népi gyógyászatban ma is felhasználják középfülgyulladások enyhítésére – minden bizonnyal ezért ragadt rá a fülfű név is – valamint égések, vágások, rovarcsípések gyógyulásának elősegítésére.
Gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatása miatt pozsgás leveleinek nedvét a kozmetikai ipar is sokrétűen hasznosítja. Elsősorban regeneráló készítményekben, napozás után ajánlott testápolók összetételében, halványító szerekben találkozhatunk vele. A kozmetikusok a levét egyebek mellett vizes masszírozókrémbe és bőrnyugtatónak használják.
A népi gyógyászatban lázcsillapításra, hasmenés kezelésére és féregűzésre, külsőleg végtagi fájdalmak, égési sebek, leégés, napszúrás és vérzések kezelésére használták. Az összezúzott pépes leveleket antiszeptikus hatásúnak vélt borogatásként sebek kezelésére használják.
Az étolajba mártott és összelapított leveleket szemölcsökre tapasztják, de alkalmazzák rovarcsípések okozta viszketések, szemölcsök, különféle dagadások, duzzanatok megszüntetésére is. A levet leforrázva, teaként torokgyulladásra, hörghurutra, kisebesedett száj és afta gyógyítására használhatjuk. Diószegi Sámuel Orvosi Füvészkönyvében (1813) az előbb ismertetett alkalmazások mellett a kövirózsát égés, aranyér és a mellbimbók kirepedezése ellen ajánlja Leggyakrabban a fülfájás kezelésére használták.
Az összetört leveleket ruhába tették, kinyomták a levét és a fülbe csepegtették. A növény alkalmazásának másik módja az volt, hogy egy levéldarabkát vékony cérnára fűzve bedugták a fülbe. A levél nedve elmulasztja a tyúkszemet is (utóbbihoz a sós vízzel feláztatott, felpuhított tyúkszemre éjszakára kell rákötni a félbevágott levelet). Nem csak külsőleg használták, hanem kinyomott levét hideglelésben és hagymázban szenvedő betegeknek valamint ijedős kisgyerekeknek adták.
A növény használatának nincs ellenjavallata, mellékhatással sem kell számolnia senkinek.
Hiedelmek, legendák a kövirózsáról
A kövirózsa nem véletlenül kapta a „mennykővirág” és „égdörgőfű” elnevezéseket: a régi falusi portákon gyakran a háztetőre ültették, mert úgy tartották, hogy megvédi az épületet a villámcsapástól, tűztől, viharoktól. Sok helyen még ma is látható, ahogy régi cseréptetők réseiben, kémények tövénél vagy istállók tetején zöldellnek a kövirózsa telepek. A paraszti világban szerencsehozó, ház- és családvédő növényként tekintettek rá.
A temetőkben is gyakori növény volt: nem igényelt öntözést, ápolás nélkül is szépen megmaradt a sírokon. Úgy tartották, hogy „élő koronát” ad az elhunyt emlékének, ezért szívesen ültették fejfák tövébe, sírdombok szélére.
A kövirózsa a modern kertben
Bár ma már kevesebben ismerik a régi hiedelmeket, a kövirózsa dísznövényként reneszánszát éli:
-
sziklakertben, kőfalak repedéseiben, támfalak tetején különösen mutatós,
-
remekül érzi magát teraszládákban, tálkertekben, tetőkertekben,
-
jól társítható más szárazságtűrő növényekkel (varjúhájak, levendula, kakukkfű, díszfüvek).
Gondozása rendkívül egyszerű:
-
Talaj: jó vízáteresztő, sovány, homokos vagy kavicsos földet kedvel.
-
Öntözés: csak mértékkel – túl sok vízre érzékenyebb, mint a szárazságra.
-
Fény: napos, világos helyen fejlődik a legszebben, ilyenkor színei is intenzívebbek.
-
Télállóság: a legtöbb fajta gond nélkül átvészeli a telet szabadföldben, külön takarás nélkül is.
Ha cserépben tartjuk, fontos, hogy vízelvezető lyukakkal ellátott edényt válasszunk, és az aljára tegyünk kavicsréteget, hogy a víz ne álljon meg a gyökereknél.
Egyszerű házi felhasználási ötletek
A kövirózsa felhasználásánál mindig friss, egészséges levelű növényt válasszunk, amit nem ért vegyszer (nincs permetezve, szennyezett út mellett stb.). A leveleket minden esetben alaposan mossuk meg.
1. Bőrnyugtató borogatás
A megtisztított leveleket egy mozsárban vagy kanál hátával péppé zúzhatjuk, majd egy tiszta gézlapra kenve borogatásként tehetjük a:
-
napégette bőrfelületre,
-
enyhe rovarcsípés, csaláncsípés helyére,
-
kisebb horzsolások, karcolások környékére.
2. „Házi aloe” helyett
Sokan „szegény ember aloéjaként” is emlegetik, mert hűsítő, bőrnyugtató érzetet ad. Napozás után a levélből kinyomott nedvet finoman a bőrbe paskolva frissítő, nyugtató hatást tapasztalhatunk. Erős leégés, nagyobb kiterjedésű égési sérülés esetén viszont mindig orvosi ellátás szükséges, a kövirózsa ilyenkor legfeljebb kiegészítő ápolás lehet.
3. Gargarizáló főzet torokra
A népi gyakorlatban torokgyulladás, afta és kisebesedett száj esetén forrázott kövirózsalevet használtak gargarizálásra. Ha ilyesmit kipróbálnánk, csak rövid ideig, öblögetésre alkalmazzuk, lenyelni nem szükséges. Hosszan tartó panasz, láz, nehézlégzés vagy erős fájdalom esetén mindenképpen orvoshoz kell fordulni.
Mire figyeljünk a biztonság kedvéért?
A hagyomány szerint a növény használatának nincs ellenjavallata, mellékhatással sem kell számolnia senkinek – ezt a tapasztalat főleg külső alkalmazásra vonatkoztatja. A mai szemlélethez azonban hozzátartozik néhány óvatos kiegészítés:
-
komoly, elhúzódó fülgyulladás, erős fájdalom, láz esetén ne elégedjünk meg kizárólag házi szerekkel, hanem forduljunk fül-orr-gégészhez;
-
nagyobb, mély vagy erősen szennyezett sebek, kiterjedt égési sérülések, súlyos allergiás reakciók esetén azonnal orvosi ellátás szükséges;
-
aki hajlamos bármilyen növényre allergiás reakcióval válaszolni, előbb csak egészen kis bőrfelületen próbálja ki a levelet.
A kövirózsa tehát egyszerre dísznövény, régi népi gyógynövény és kedves „házi társ”: szinte semmi gond nincs vele, cserébe szépen zöldellik a legszárazabb sarkokban is, és kisebb bőrirritációk, csípések, leégések esetén enyhülést adhat. Ha pedig a hagyományok szerint a házat is védi a villámtól – csak még jobb érzés ránézni a kertben szétterülő, életerős rózsáira.
