Sok család és idős ember most nem nagy gazdaságpolitikai mondatokra vár, hanem arra, hogy végre érezhetően könnyebb legyen a hónap vége. Hogy a nyugdíjból ne csak a gyógyszerre és a számlákra jusson. Hogy a gyereknevelés költségei mellett maradjon egy kis levegő. Hogy ne kelljen minden bevásárlás előtt újraszámolni, mi fér bele – írja a Pénzcentrum.
Kármán András, a Tisza-kormány leendő pénzügyminisztere a parlamenti bizottsági meghallgatásán több olyan tervről beszélt, amely közvetlenül érintheti a nyugdíjasokat, a gyermeket nevelő családokat és a lakhatási gondokkal küzdőket. A bejelentések alapján emelnék a legalacsonyabb nyugdíjakat, bevezetnék a nyugdíjas SZÉP-kártyát, a családtámogatásoknál pedig a családi pótlék és több anyasági támogatás növelése is napirendre kerülne.
Fontos azonban pontosan fogalmazni: ezek jelenleg tervek és kormányzati vállalások, amelyek részletszabályai még nem ismertek teljesen. A valódi kérdés az lesz, mikortól, milyen feltételekkel és milyen költségvetési fedezettel vezetik be őket.
A legalacsonyabb nyugdíjak emelése lenne az első lépések egyike
Kármán András egyik legerősebb mondata az volt, hogy senki nem kaphatna 120 ezer forintnál kevesebb nyugdíjat Magyarországon. A meghallgatáson elhangzottak szerint az első intézkedések között emelnék meg a legalacsonyabb nyugdíjakat, és a 120–140 ezer forint közötti ellátásból élők esetében is külön emelés jöhetne.
Ez nagyon sok idős embernek jelenthetne valódi segítséget. Mert aki ma 120 vagy 140 ezer forint körüli nyugdíjból él, annak szinte minden kiadás fáj. A gyógyszer, a rezsi, az élelmiszer, a közlekedés, egy szemüveg, egy fogászati kezelés vagy egy váratlan háztartási javítás is komoly teher lehet.
Ilyen jövedelemnél nincs igazán mozgástér. Nincs nagy tartalék. Nincs könnyű döntés. Ha valami drágul, máshonnan kell elvenni. És sokszor éppen azok vannak a legnehezebb helyzetben, akik egész életükben dolgoztak, mégis alacsony ellátással mentek nyugdíjba.
Ezért lehet különösen fontos, hogy a legalacsonyabb nyugdíjak emelése nem általános, mindenkinek egyformán adott pluszként jelenne meg, hanem célzottan a legkisebb ellátásból élők helyzetét javítaná.
A nyugdíjak közötti különbségek is egyre nagyobb gondot jelentenek
Kármán András arról is beszélt, hogy a nyugdíjak „elszakadtak egymástól”, vagyis egyre nagyobb különbségek alakultak ki az idősek ellátása között. A Pénzcentrum beszámolója szerint felidézte: míg 2010-ben az átlagnyugdíj az átlagkereset mintegy 75 százalékát tette ki, ma ez az arány nagyjából 50 százalék körül van.
Ez a mondat sok idős ember érzését írja le számokkal. Aki nyugdíjas, gyakran azt látja, hogy a bérek emelkednek, de az ő ellátása nem tart lépést az aktív dolgozók jövedelmével. Közben az árak ugyanúgy érintik őt is. A boltban, a patikában, a rezsinél nincs külön nyugdíjas valóság.
A nyugdíjrendszer egyik legnagyobb kihívása éppen ez: hogyan lehet úgy megőrizni a fenntarthatóságot, hogy közben ne engedjék leszakadni azokat, akik a legalacsonyabb ellátásból élnek. Mert a nyugdíj nem csak statisztikai tétel. Az egy ember megélhetése, méltósága és biztonsága.
A tervezett emelés tehát nem pusztán pénzügyi korrekció lenne, hanem társadalmi üzenet is: az állam nem hagyhatja, hogy több százezer idős ember méltatlanul alacsony összegből próbáljon túlélni.
Jöhet a nyugdíjas SZÉP-kártya
A tervek között szerepel a nyugdíjas SZÉP-kártya bevezetése is. A beszámolók szerint ezt azok kaphatnák, akiknek a nyugdíja nem éri el az 500 ezer forintot.
Ez elsőre szokatlan megoldásnak tűnhet, mert a SZÉP-kártyát eddig leginkább munkavállalói cafeteriaelemként ismertük. Ha azonban nyugdíjasoknál is megjelenne egy hasonló rendszer, az többféle célt szolgálhatna. Segíthetné a mindennapi kiadásokat, támogathatná a pihenést, az egészségmegőrzést vagy bizonyos szolgáltatások igénybevételét, attól függően, milyen szabályokkal vezetik be.
A részletek itt különösen fontosak lesznek. Nem mindegy, mekkora összeg kerülne a kártyára, milyen gyakorisággal, mire lehetne elkölteni, és valóban azok kapnák-e a legnagyobb segítséget, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
Ha jól alakítják ki, a nyugdíjas SZÉP-kártya nemcsak anyagi könnyítés lehet, hanem egyfajta méltósági támogatás is. Mert sok idős ember nem nyaralásra vágyik luxuskörülmények között, hanem arra, hogy néha el tudjon menni gyógyfürdőbe, meg tudjon venni valamit az egészségéért, vagy ne érezze úgy, hogy minden örömről le kell mondania.
Maradna a 13. havi nyugdíj, és nem emelnék a korhatárt
Kármán András meghallgatásán az is elhangzott, hogy a 13. havi nyugdíj megmaradna. Ez sok idős ember számára különösen fontos, mert az év eleji plusz juttatás már beépült a családi tervezésbe. Sokaknál ebből rendeznek tartozást, nagyobb bevásárlást, gyógyszert, fűtési költséget vagy régóta halogatott kiadást.
A nyugdíjkorhatár emelését viszont Kármán András nem tartja aktuálisnak. Érvelése szerint a magyar nyugdíjrendszer az Európai Unión belül a fenntarthatóbb rendszerek közé tartozik, miközben a várható élettartam alacsonyabb az uniós átlagnál. Ezért szerinte sem gazdasági, sem társadalmi, sem méltányossági alapon nincs most indok a korhatár emelésére.
Ez sok dolgozó embernek is fontos üzenet. Különösen azoknak, akik fizikai munkát végeznek, vagy már most is érzik, milyen nehéz lesz egészségesen eljutni a nyugdíjig. A nyugdíjkorhatár emelése nem elméleti kérdés annak, aki évtizedek óta állómunkát végez, emel, vezet, műszakol, gondoz, takarít vagy épít.
A kormányzati terv ugyanakkor nem zárná ki a rugalmasabb megoldásokat.
Rugalmasabb nyugdíjba vonulás is jöhet
Kármán András felvetette egy rugalmasabb rendszer lehetőségét is. Ez nagyobb mozgásteret adhatna az embereknek: aki szeretne, valamivel korábban vonulhatna nyugdíjba, aki pedig tovább dolgozna, annak erre is lehetne szervezettebb lehetősége.
Ez azért lenne fontos, mert az élethelyzetek nagyon különbözőek. Nem ugyanaz egy egészséges, szellemi munkát végző ember helyzete, mint valakié, aki 40 év fizikai munka után már alig bírja a terhelést. Nem ugyanaz annak, aki szeret dolgozni és közösségben maradna, mint annak, aki beteg hozzátartozót gondozna vagy saját egészségi állapota miatt már pihenésre szorul.
Egy rugalmasabb nyugdíjrendszer akkor lenne igazságos, ha nem büntetné aránytalanul azokat, akiknek valóban szükségük van korábbi kilépésre, de lehetőséget adna azoknak is, akik tovább dolgoznának. Ehhez azonban pontos szabályok kellenek. Mennyi levonással járna a korábbi nyugdíj? Hogyan számítana a továbbdolgozás? Milyen jogok illetnék meg a részmunkaidőben dolgozó nyugdíjasokat?
A bejelentés iránya tehát érthető, de a gyakorlati hatást a részletek döntik majd el.
A családi pótlék megduplázása is napirendre kerülhet
A családtámogatások területén Kármán András azt hangsúlyozta, hogy a meglévő kedvezményeket nem szüntetnék meg, de a rendszert kiegyensúlyozottabbá tennék. A tervek között szerepel a családi pótlék megduplázása, valamint több anyasági támogatás emelése is.
Ez sok családnak jelenthetne érezhető segítséget, főleg azoknak, akik alacsonyabb jövedelemből nevelnek gyereket. A gyereknevelés ma minden hónapban komoly kiadás. Élelmiszer, pelenka, ruha, cipő, gyógyszer, tanszer, óvoda, iskola, különóra, sport, utazás – ezek nem egyszeri tételek, hanem folyamatos terhek.
A családi pótlék hosszú ideje az egyik legvitatottabb támogatási forma. Sokan azért bírálják, mert az összege évek óta nem követte a megélhetési költségek emelkedését. Mások szerint azért fontos, mert minden gyermeket nevelő családhoz eljut, és különösen azoknál számít, ahol nincs nagy adóalap, így az adókedvezményekből sem tudnak teljes mértékben részesülni.
Ha valóban megdupláznák, az sok háztartásban azonnal érzékelhető lenne. Nem oldana meg minden problémát, de több családnak adhatna havi szinten egy kis biztonságot.
Nem szűnnének meg a meglévő családi kedvezmények
A pénzügyminiszter-jelölt szerint a meglévő családtámogatási kedvezményeket nem szüntetnék meg. Ez azért fontos, mert sok család most attól tart, hogy egy új rendszer csak úgy tud pluszt adni valahol, ha máshol elvesz. A meghallgatáson elhangzottak alapján nem ez lenne az irány.
A családi adókedvezmények megőrzése különösen a dolgozó, gyermeket nevelő szülőknek fontos. Sok háztartás eleve úgy kalkulál, hogy ez a kedvezmény a havi bevétel része. Ha hirtelen megszűnne, az komoly érvágás lenne.
Kármán András ugyanakkor azt is jelezte, hogy a jelenlegi családtámogatási rendszer több szempontból kiegyensúlyozatlan. Vagyis nem feltétlenül azok kapják a legnagyobb segítséget, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Ez a mondat fontos, mert a családtámogatásnál nemcsak az összeg számít, hanem az is, hogy eljut-e a rászoruló családokhoz.
Egy tehetősebb család és egy alacsony jövedelmű, többgyermekes háztartás teljesen más helyzetben van. Egy igazságosabb rendszernek ezt is figyelembe kellene vennie.
A demográfiai helyzet miatt is változtatnának
Kármán András szerint Magyarország demográfiai helyzete súlyos, és az elmúlt években tovább romlott. Ezért a gyermekvállalás ösztönzése továbbra is kiemelt cél maradna.
Ez nem csupán statisztikai kérdés. A demográfia arról szól, hány gyerek születik, hány aktív dolgozó lesz a jövőben, ki tartja fenn a nyugdíjrendszert, ki működteti az országot, és milyen lesz Magyarország társadalmi szerkezete húsz-harminc év múlva.
De a gyermekvállalás ösztönzése nem működik pusztán jelszavakkal. Egy fiatal pár akkor mer gyereket vállalni, ha lát maga előtt valamilyen biztonságot. Lakhatást, kiszámítható jövedelmet, működő bölcsődét, óvodát, egészségügyet, munkahelyi rugalmasságot és olyan támogatási rendszert, amely nem csak papíron segít.
Ezért kapcsolódik össze a családtámogatás, a lakhatás és a bérpolitika. Ha csak az egyikhez nyúl hozzá a kormány, az kevés lehet. A családoknak komplex biztonság kell.
Lakhatás: nem elég csak a lakásvásárlást támogatni
A meghallgatáson a lakhatási politika is előkerült. Kármán András szerint a kormány továbbra is fontosnak tartja a lakhatás támogatását, és a meglévő eszközök jelentős részét fenntartaná. Ugyanakkor kritizálta azt a korábbi gyakorlatot, amely szerinte túlzottan a saját tulajdonú lakásvásárlás és a keresleti oldal ösztönzésére épült.
Ez nagyon fontos különbség. Ha az állam csak azt támogatja, hogy az emberek lakást vásároljanak, miközben nem nő elég gyorsan a kínálat, akkor a támogatások egy része könnyen beépülhet az árakba. Magyarul: több pénz kerül a piacra, de a lakások még drágábbak lesznek.
Kármán András szerint a jövőben kiegyensúlyozottabb megközelítésre lenne szükség. Ebben a bérlakáspiac erősítése és a lakáskínálat bővítése is hangsúlyosabb szerepet kapna. A miniszterjelölt úgy fogalmazott: nem lehet egyetlen megoldással minden problémát kezelni, különböző élethelyzetekhez különböző támogatási formák kellenek.
Ez sok fiatalnak, egyedülállónak, pályakezdőnek és gyermekvállalás előtt álló párnak lehet fontos. Mert nem mindenki tud vagy akar azonnal saját lakást venni. Van, akinek először biztonságos, megfizethető bérlakás kellene. Van, aki mobilisabb élethelyzetben van. Van, aki vidéken keresne megoldást. Van, aki nagyvárosi albérletben próbál túlélni.
Miért fontos, hogy célzottabb legyen a támogatási rendszer?
A támogatásoknál mindig az a legnagyobb kérdés: valóban azok kapják-e, akiknek a legnagyobb szükségük van rá? Kármán András kritikája szerint a jelenlegi családtámogatási rendszer nem elég célzott. Ez azt jelenti, hogy a források nem mindig a legnehezebb helyzetben élőkhöz jutnak el a legerősebben.
Ez nem azt jelenti, hogy a meglévő kedvezményeket automatikusan el kell venni. Inkább azt, hogy újra kell gondolni az arányokat. Egy olyan család, ahol magas a jövedelem, sokkal jobban ki tud használni bizonyos adókedvezményeket. Egy alacsony keresetű vagy egyedülálló szülő viszont sokszor kevésbé részesül ugyanabból a rendszerből.
A családi pótlék emelése ezért lehet célzottabb segítség, mert nem az adóalaptól függ. Aki gyereket nevel, megkapja. Az alacsonyabb jövedelmű családoknál pedig arányaiban sokkal többet jelenthet.
Ugyanez igaz a legalacsonyabb nyugdíjak emelésére is. Egy általános százalékos emelésnél a magasabb nyugdíjjal rendelkezők nagyobb forintösszeget kapnak. Egy célzott alsó korrekció viszont éppen azoknak segít, akiknek a legkisebb az ellátásuk.
A nagy kérdés: miből lesz erre pénz?
Minden ilyen bejelentés után jön a legfontosabb kérdés: miből? Nyugdíjat emelni, családi pótlékot duplázni, anyasági támogatásokat növelni, nyugdíjas SZÉP-kártyát bevezetni és lakhatási programokat fenntartani egyszerre nagy költségvetési feladat.
A Telex G7 korábbi elemzése szerint a Tisza több szociális és nyugdíjintézkedése már idén jelentős, legalább több száz milliárd forintos pluszkiadást jelenthet, ha gyorsan végrehajtják. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne megtenni, de azt igen, hogy pontos fedezet és átlátható menetrend kell hozzá.
A családok és nyugdíjasok joggal várják a segítséget. De ugyanilyen jogos kérdés az is, hogyan biztosítja mindezt a költségvetés úgy, hogy közben ne szaladjon el a hiány, ne nőjön tovább indokolatlanul az adósság, és ne kelljen később más területen fájdalmas megszorításokkal fizetni érte.
Ezért lesz kulcsfontosságú a pótköltségvetés, a pontos törvényalkotás és az, hogy a kormány világosan megmutassa: melyik intézkedés mikortól indul, kiket érint, és mennyibe kerül.
Sokaknak most ez nem politika, hanem túlélés
A nyugdíj, a családi pótlék, az anyasági támogatás és a lakhatás nem hideg költségvetési sor. Ezek azok a pontok, ahol az állam működése belép az emberek nappalijába, konyhájába, pénztárcájába.
Egy alacsony nyugdíjból élő embernek nem mindegy, hogy 118 ezer vagy 125 ezer forintból kell-e hónapot zárnia. Egy kisgyerekes családnak nem mindegy, hogy a családi pótlék változatlan marad-e, vagy végre nő. Egy fiatal párnak nem mindegy, hogy van-e megfizethető bérlakás, vagy csak egyre drágább hitelek és albérletek között választhat.
Ezért lehetnek ezek a tervek társadalmilag nagyon erősek. Mert nem elvont reformokról beszélnek, hanem azokról, akik eddig sokszor a rendszer szélén maradtak: kisnyugdíjasokról, gyerekes családokról, fiatalokról, alacsony jövedelműekről.
A kérdés most az, hogy a bejelentésekből valóban érezhető változás lesz-e.
Reménykeltő irány, de a részletek döntenek
Kármán András meghallgatása alapján a Tisza-kormány több szociális és pénzügyi területen is változtatna. A legalacsonyabb nyugdíjak emelése, a nyugdíjas SZÉP-kártya, a családi pótlék megduplázása, az anyasági támogatások növelése és a lakhatási politika újragondolása mind olyan ügy, amely sok ember mindennapjait érintheti.
De most nem elég a jó szándék. Pontos szabályok kellenek. Világos határidők. Érthető jogosultsági feltételek. Költségvetési fedezet. És olyan végrehajtás, amelynél a pénz valóban azokhoz jut el, akiknek szánták.
Ha ez sikerül, akkor ezek az intézkedések valódi fordulatot hozhatnak azoknak, akik ma a legnehezebb helyzetben élnek. Ha viszont a részletek elcsúsznak, vagy a bevezetés túl lassú, akkor könnyen csalódás lehet a reményből.
Most tehát sok nyugdíjas és család figyel. Joggal. Mert számukra ez nem politikai szlogen. Hanem a következő hónapok egyik legfontosabb kérdése: könnyebb lesz-e végre megélni Magyarországon?
Mit gondolsz erről? Szerinted a legalacsonyabb nyugdíjak emelése vagy a családi pótlék megduplázása lenne sürgetőbb lépés?
