Kívülről sokáig tényleg úgy nézett ki, mintha a Barátok közt forgatásai egy biztonságos, összetartó világról szólnának: viccek, ölelések, „családias” hangulat, amit a nézők is elhittek. Csakhogy ahogy teltek az évek, egyre több egykori szereplő kezdett óvatosan, majd egyre nyíltabban beszélni arról, hogy a kamerákon túl nem mindig volt ennyire szép és kerek a történet. És ami sokáig tabu volt, arról ma már egyre többen mernek mondatokat kimondani.
Barátok közt: nem minden nap volt „családias”
Egy napi sorozat forgatása nem romantikus álomgyár: inkább egy folyamatos, embert próbáló munkarend. A Barátok közt 1998 őszén indult, és hosszú éveken át futott, rengeteg színésszel és stábtaggal, napi szinten, feszes tempóban. Ilyen környezetben még a legjobb csapatban is előfordulnak súrlódások – csakhogy a képernyőn ebből semmi nem látszott.
A „nagy, boldog család” képét erősítette, hogy a szereplők sokáig nem beszéltek a belső feszültségekről. Később viszont kiderült: volt, aki már korábban is utalt rá, hogy nem volt mindig baráti a légkör, mások pedig csak a lezárás után nyíltak meg igazán.
A külső is célkeresztben volt – Nyári Dia vallomása
Nyári Dia őszintén beszélt arról, milyen elvárásokkal találta szemben magát nagyon fiatalon, amikor tinédzserként vált ismertté. Elmondása alapján nem is az idegenek megjegyzései voltak a legnehezebbek, hanem az, amikor a szakmán belül kapott nyomást a külseje miatt.
A történet egyik legfájóbb része, hogy pályakezdőként még anyagilag sem állt stabilan: nem volt mögötte olyan háttér, ami természetessé tette volna a dietetikust, edzőtermet, tudatos életmódot – miközben a elvárások sokszor úgy érkeztek, mintha mindez alap lenne. Ő maga azt is hangsúlyozta, hogy egy „külső kontroll” lehet akár segítség is, csak egyáltalán nem mindegy, hogyan, milyen hangnemben és milyen formában közlik.
„Gyakorlatilag kirúgott” – Rékasi Károly története
A sorozat életében a produceri döntések mindig kulcsszerepet játszottak – és ezek közül több olyan is volt, ami évekkel később is sebet hagyott. Rékasi Károly a saját elmondása szerint úgy élte meg, hogy egy külsős munka miatt egyszer csak véget ért számára a közös út.
A sztori lényege az volt: a szerződés keretei adottak voltak, a konkurens csatornával kapcsolatban pedig volt egy határ. Egy másik sorozatban kapott szerepet, amit nagy lelkesedéssel forgatott, majd utólag derült ki számára, hogy az a TV2-n kerül adásba. Ezt követően – a saját visszaemlékezése szerint – a Barátok köztben a karaktere börtönbe került, őt pedig elküldték. A történet pikantériája, hogy később mégis volt visszaút: pár évvel később ugyanaz a producer állítólag visszahívta.
„Kiírtak, mert öreg vagyok” – Sztárek Andrea keserűsége
A sorozat hosszú futása alatt időről időre változott a hangsúly, változtak a karakterek, és sokan érezték úgy, hogy a döntések nem feltétlenül voltak kíméletesek. Sztárek Andrea a saját verziója szerint azt élte meg, hogy a „fiatalítás” miatt került ki, és ezt nehezen is viselte.
A történet ugyanakkor nem csak egyoldalúan jelent meg a nyilvánosságban: a Bors annak idején egy névtelen stábtagra hivatkozva más szempontot is bedobott, és azt sugallta, hogy a konfliktusok hátterében a munkahelyi stílus és hangnem is szerepet játszhatott. Fontos: ezek egymásnak ellentmondó értelmezések, és kívülről nem lehet biztosan megítélni, pontosan mi történt – csak azt látni, hogy a távozások sokszor érzelmileg megterhelőek voltak.
A karakter sorsa tabu volt – Csomor Csilla fájó pontja
Egy napi sorozatban a szereplőknek ritkán van valódi beleszólásuk a karakterük sorsába, és ez a Barátok közt esetében sem volt másként. Csomor Csilla arról beszélt, hogy a „sztárság” mellé árnyoldal is járt: a szakmai előítéletek, és az is, hogy a nézők sokszor összemosták a karaktert a valós személyiséggel.
Különösen nehéz helyzetet teremtett, amikor a történet szerint a karaktere olyan döntéseket hozott, amik miatt a nézők a magánembert is támadták – mintha ő tette volna. Ő pedig utólag azt is megfogalmazta: ha rajta múlik, bizonyos szálak egészen másképp futottak volna tovább.
Miért csak most beszélnek? A titoktartás árnyéka
A hallgatás mögött sokáig nagyon prózai ok állt: a szigorú titoktartási megállapodások. Információk szerint nemcsak a fizetésről és a még le nem adott epizódok történéseiről nem lehetett beszélni, hanem a belső konfliktusokról sem. Ha valaki akkoriban megszólalt volna, abból komoly következmények lehettek.
Csakhogy az idő telik, a szerződések lejárnak, és ezzel együtt megváltozik a levegő: egyre többen érzik úgy, hogy végre elmondhatják, milyen volt a valóság a kulisszák mögött. Nem feltétlenül bosszúból – sokszor inkább azért, mert szeretnék helyretenni a saját történetüket, vagy megmutatni: a képernyő csillogása mögött hús-vér emberek küzdöttek elvárásokkal, fáradtsággal, döntésekkel.
A végén mégis egy közös tanulság marad
A Barátok közt sokak életének része volt – nézőként, szereplőként, stábtagként. És talán épp ezért ilyen erős, amikor kiderül: a legendás „családias” hangulat nem mindig volt igaz. A történetekből viszont egy dolog világosan látszik: a napi sorozat világa egyszerre adhat óriási lehetőséget és komoly lelki terhet. A mosoly néha valódi volt. Néha pedig csak a jelenet része.
