Aigner Szilárd neve talán nem is hangzik ismeretlenül azok számára, akik a Magyar Televízió képernyőjét nézték: a tárgyilagos, mégis megnyugtató hangjával vezette be a következő napi időjárást. „Derűs napot!” – ezzel a kedves megszólítással búcsúzott minden egyes nap, amely mára ikonikussá vált emlékeiben az embereknek. A szavak mögött azonban sokszor rejtőzött fájdalom, amelyet nem mindenki ismert.
Családi tragédiák és megújulás
Fiatal korában Aigner nagy veszteséget élt át: harmincas éveiben elveszítette első feleségét, és közös kislányuk, Éva, még nem töltötte be az ötödik életévét. Ez az élmény mélyen megrázta, de ő mégis képes volt visszatérni a munkához és a közélethez.
Néhány évvel később újra rátalált a szerelem: televíziós karrierje során ismerte meg Pártai Luciát. Kapcsolatuk építő és sorsfordító volta leginkább Lucia szavai tükrözik: „…sokszor volt a halál jelen az életünkben… folyamatosan acélozni kell magát az embernek…”
Lucia és Szilárd összetartott, új életet építettek – ám a tragédia ismét lecsapott: kisbabájuk mindössze húsz napig élt. Ennek ellenére egymásba kapaszkodtak, hiszen ahogy Lucia mondta: “Nagyon jó érzés volt mellette a békásmegyeri piacon… előre köszöntek a kofák…”. A kapcsolat harmóniába fonódott a kisvárosi hétköznapokkal.
A jóslat, amely önbeteljesítőnek tűnt
Szilárd egyszer már figyelmeztetett: számításai alapján maximum hat éve lehet hátra. Az évek azonban teltek, és ő – bár átesett egy agyműtéten – újra reménykedve tért vissza a képernyőre. Az élet azonban újabb fordulatot tartogatott: 2025. júniusában, pontosan 79. születésnapja után, egy keskeny családi ünnepség után reggel kinézett az ablakon, a napsütést látta, majd váratlanul összeesett.
A mentők siettek, de a másodlagos érrög már visszafordíthatatlannak bizonyult: két vérrög elzárta az útját, és megállította azokban a lépésekben, amelyekkel folytatta volna munkáját és szerettei körében tölthette volna ideje hátralévő részét.
A halál méltósága
„Egyszerű és nagyon szép módon lett vége Szilárd ittlétének…” – mondta Luci, aki ezzel az egyszerű, mégis megrendítő mondattal összefoglalta azt a békés távozást, amire talán mindenki vágyik. Pontosan hetven évet kapott a sorsától, amelyet nem számított túl hosszúnak, de annál tartalmasabbnak élhetett meg.
Az emlék, amely él
Hét év telt el, mióta Aigner Szilárd utolsó „derűs napot!” búcsúját kiejtette. De a legendás meteorológus szelleme, megjelenése, hangja és hitelessége máig eleven. Ma sincs, aki annyira tudná közvetíteni a nyugalmat a televízión keresztül, mint ő. Aphanem tévések, sem a stúdió falai között álló műsorvezetők nem tartanak címkét ugyanazzal a hitelességgel, ahogy ő tette – és talán ezért vágyunk erre a derűre manapság is.
Aigner Szilárd élete annak bizonyítéka, hogy az ember képes súlyos veszteségekkel is harmóniába kerülni, sőt újra felépíteni magát – és ugyanakkor meghalni is lehet méltósággal és békével. A meteorológiai előrejelzések pontosak lehetnek, de az élet előrejelzése sohasem besorolható. Ő maga már megjósolta, mikor jön el a vég. És bár a jóslat korábban vált beteljesültté, talán ez volt a legderűsebb napja – ugyanis „derűs napot!” utolsó köszönése is ezt sugallta.
Aigner Szilárd 70 évet kapott a sorstól.
