Bernie és Diane Lierow mindig is nagy családról álmodozott, ami meg is adatott nekik, hiszen 5 fiúgyermekük született. Amikor a fiúk felnőttek és kirepültek a fészekből, úgy érezték a bennük lakozó szeretetből másnak is szeretnének adni, ám ideje volna egy lányt üdvözölni a családban.
Hosszas gondolkodás után úgy döntöttek, hogy esélyt adnak egy szerencsétlenebb helyzetben lévő gyermeknek. Felvették a kapcsolatot egy helyi örökbefogadási ügynökséggel, majd hamarosan találkoztak egy fotóval, amely az egész életüket megváltoztatta.
Annak ellenére, hogy rengeteg gyermekről láttak fotót, Diane nem tudta levenni tekintetét egy fekete-fehér képről, amelyen egy kislány volt. A pár kérdezősködni kezdett a kislányról, ám az ügynökségtől olyan reakciót kaptak, amire nem számítottak.
„’Biztosan nem akarják őt’-ennyit mondtak nekünk.” – emlékezett vissza Bernie.
„Az egyik hölgy végül kibökte, hogy valami gond van a lánnyal, hogy nem alkalmas az örökbefogadásra.”
A pár nem adta fel ilyen könnyen és felkeresték a szociális munkást, akihez a kislány tartozott. Kiderült, hogy elképzelhetetlenül súlyos elhanyagolásban volt része és kegyetlen körülmények között nőtt fel. Danielle Crockett sokak számára „a lány az ablakban” néven vált ismertté.
A kislány horrorisztikus története
2005-ben telefonhívás érkezett be a rendőrségre. Egy aggódó szomszéd jelentette, hogy a környékükön az egyik házban feltehetően valami szörnyű dolog folyik. Egy gyermek vékony és sápadt arca tűnt fel az ablakban, de még soha nem látta őt. Amikor az egyik nyomozó, Mark Hostle a helyszínre érkezett, olyan látvány fogadta, ami azóta is kísérti.
„Pályafutásom során ilyen borzalmas elhanyagolással még nem találkoztam.” –magyarázta Mark.
„Ahogy jártam a padlón a házban, olyan volt, mintha tojáshéjakon lépkednék. Nem tudtam úgy mozdulni, hogy ne tapossak el egy csótányt.”
A nyomozó Danielle-t szörnyű körülmények között találta a ház egyik hátsó szobájában, amely alig volt nagyobb, mint egy gardrób. A helyiségben csak egy mocskos matrac volt, a földön szanaszét dobálva szennyes pelenkák. A kislány ilyen állapotok mellett teljesen elvadulttá vált.
Amikor rátaláltak, 6 éves volt, nem tudott beszélni, nem volt képes szilárd ételt enni, mindössze 20 kg-ot nyomott és a teste tele volt tetvekkel és bolhákkal.
Danielle biológiai anyja ennyit mondott: „Minden tőlem telhetőt megteszek.”
Súlyos elmaradottság
Agyunk 85%-a 5 éves korunkra fejlődik ki. A kislány mentális képességei egy babáéval voltak egyenértékűek, annak ellenére, hogy már majdnem betöltötte hetedik életévét.
Az orvosok „környezeti feltételek kiváltotta autizmust” állapítottak meg Danielle-nél. Mivel kezdetektől teljesen el volt hanyagolva és nem érintkezett emberekkel, ezért nem tudta elsajátítani a normális szociális interakciókat.
Diane és Bernie végül mégis örökbefogadta a kislányt. Azonnal úgy érezték, hogy a családjukban van a helye, az ő gyermekük. Bár tisztában voltak vele, hogy nem lesz egy sétagalopp Danielle-el az élet, szerették volna megadni neki a második esélyt a boldogságra.
Az örökbefogadó szülők elmondása alapján Danielle naponta nagyjából hétszer kiborul és addig sikoltozik, amíg a tüdeje meg nem fájdul, majd a padlóra is leveti magát. Az étkezés nagyon kényes téma, hiszen élete első 6 évében éheztetve volt, így nem tudta megtanulni a kontrollt és addig eszik, amíg rosszul nem lesz.
Folyamatos fejlődés
A szeretet és bátorítás, ami örökbefogadása óta körbeveszi, sokat jelent Danielle életében. Az olyan alapvető dolgok, mint a kéz-és fogmosás, a mosdó egyedüli használata óriási áttörések voltak az életében. A beszéd még mindig nehezére esik, de olyan dolgokat már kimond, mint a „Szia apa!” vagy a „Szeretlek”.
A biológiai anyja szörnyű bánásmódja után még mindig óvatos a nőkkel és az anya példákkal szemben. Sok időbe telik, hogy megfelelően tudjon szocializálódni, de lassan ebbe az irányba halad.
Ha tetszett a cikk, kérlek, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!
