Két ifjúkori álmom volt: egy szép esküvő a párommal, és hogy kapjak egy állást az egyetemen. Az élet azonban úgy hozta, hogy az egyiket fel kellett adnom a másikért.
Gimnáziumi szerelem volt a miénk Andrással, mi voltunk a suli álompárja, így senkit sem lepett meg, hogy az érettségi után egy hónappal összeházasodtunk.
Családot is terveztünk, de úgy voltunk vele, hogy először szerezzük meg a diplomát és találjunk munkahelyet, utána lesz időnk a babázásra is. El is indultunk ezen az úton, én tanár lettem, a férjem közgazdász és a diploma után gyorsan el is tudtunk mindketten helyezkedni.
Hatalmas szerencsémre én épp azon az egyetemen taníthattam, ahol addig tanultam, így otthon éreztem magam, lubickoltam a feladatokban, és mivel csupán 5 évvel voltam idősebb a hallgatóimnál, könnyen megtaláltam velük a közös hangot. A férjem azonban nem találta a helyét, félévente új munkahely, és egyik sem az igazi.
Aztán végre megragadt egy helyen, de egyre rosszabb kedve volt. Folyton morgott, én meg egyre több időt töltöttem a munkahelyemen, nem nagyon akaródzott hazamenni. Az új tanévben egy új arcot fedeztem fel a megszokott csapatban. Kiderült, hogy Ákos nemrég jelentkezett át hozzánk egy másik egyetemről.
Azonnal feltűnt a jófejű és jóképű diák. Egy ebédszünetben egymás mellé keveredtünk és beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy nemrég költözött haza külföldről. Jó volt vele beszélgetni (alig 3 évvel fiatalabb nálam), figyelt rám, úgy, ahogy a férjem sosem.
Titokban randevúzni kezdtünk. Aztán Ákos lediplomázott, és már nem kellett bujkálnunk. Beadtam a válókeresetet. András próbált kellemetlen perceket szerezni a válás során, de tudtam, hogy ennyit megér a boldogságom. Igazam lett. Egy meghitt szertartáson összeházasodtunk Ákossal és azóta is boldogok vagyunk. Sőt, már az első babánkat várjuk!
