Cooky neve hosszú évek óta egyet jelent a jókedvvel, profizmussal és a stabil rádiós jelenléttel, ám a kulisszák mögött ő is ugyanúgy megéli a nehéz pillanatokat, mint bárki más. Az utóbbi időben egyre több rosszindulatú komment és támadás érte – a külsője, az akcentusa, sőt, néha még a magánélete miatt is –, most pedig úgy döntött, őszintén beszél arról, hogyan hatnak rá ezek a bántások, és meddig tűri őket.
A műsorvezető elárulta, hogy kívülről talán úgy tűnhet, könnyedén veszi a kritikát, belül azonban sokszor komolyan megküzd a negatív véleményekkel. Ennek ellenére igyekszik nem a szeretteire terhelni a gondjait:
„Megoldom egyedül. Nem akarom, hogy a gyerekeim, vagy a párom azt lássák, hogy valami bajom van” – vallotta be.
Csak akkor engedi közel magához a segítséget, ha már valóban nagy a baj – és ilyenkor is elsősorban a felesége, Debóra az, aki mellett áll, és nem engedi, hogy teljesen maga alá kerüljön. Felelevenítette édesanyja súlyos betegségének időszakát is, amikor különösen mélypontra került:
„Ha rossz passzban vagyok, nem mutatom senkinek, hanem leülök és magamban lerendezem. Édesanyám, mikor beteg volt nagyon, akkor igazán magam alatt voltam. Mondta a párom, hogy itt van két gyerek, szedd össze magad és igaza volt.”
Cooky szerint nemcsak a magánélet, de a nyilvános szereplés is bőven ad okot a támadóknak: akcentusa és származása miatt is rendszeresen céltáblává válik. Nem tagadja, hogy ezek a megjegyzések sokszor fájnak, még ha kifelé igyekszik is tartani magát:
„Engem lehet bántani, hogy rosszul beszélek magyarul, vagy vicces a nevem. Nagyon könnyű támadófelület vagyok annak, aki nem kedvel. Ha nyáron túlságosan lebarnulok, abba is mindig belekötnek” – mondta.
A jelenségről nagyon határozott véleménye van, szerinte ugyanis nem a nyelvtudás vagy a beszéd a valódi probléma:
„Nehezen tudtam megtanulni magyarul, ezért sokszor kapok negatív véleményeket… Ha arrogáns ember lennék és mondanék három csúnya szót, biztos megértenék, amit mondok.”
Mondataiból jól látszik: a támadások mögött sokszor előítélet, rosszindulat vagy irigység áll – és nem az, hogy valaki valóban „jobban tudná”.
Van azonban egy határ, amit Cooky sem hagy átlépni: ez pedig a családja védelme. Saját magát még hajlandó „pajzsként” előtérbe tolni, de ha a szeretteit érnék közvetlen bántások, már egészen másként reagálna:
„Amíg engem bántanak, vállalom a felelősségét, de ha a páromat vagy a gyerekeimet savaznák, az nagyon felbosszantana. De szerencsére nem volt még ilyen.”
Szavai mögött egyértelműen kirajzolódik, mennyire fontos számára a család: gyerekei és Debóra egyfajta menedéket jelentenek, akikért bármikor kész kiállni. Bár a nyilvánosság előtt gyakran mosolyogva, laza stílusban látjuk, a mostani vallomás megmutatja az érzékeny, sebezhető, ugyanakkor rendkívül felelősségteljes oldalát is.
Cooky tehát nem tagadja a támadásokat, sőt, szembenéz velük – de közben világosan kijelöli a határokat: önmagát lehet kritizálni, a családja azonban érinthetetlen.
