Jelentős fordulat jön a magyar közoktatásban: a kormány eltörli a pedagógusok jelenlegi teljesítményértékelési rendszerét, miután azt alkalmatlannak, túl bürokratikusnak és a valódi szakmai teljesítmény mérésére nem megfelelőnek minősítette. A döntés nemcsak politikai bejelentés maradt, hanem a Magyar Közlönyben is megjelent: a 1179/2026. (VI. 5.) számú kormányhatározat alapján a korábban bevezetett teljesítményértékelési rendszer megszűnik, a 2026/2027-es tanévben pedig már nem alkalmazzák a jelenlegi értékelési modellt.
Ez a döntés sok pedagógus számára az elmúlt évek egyik legfontosabb oktatáspolitikai könnyítése lehet. A tanári teljesítményértékelési rendszer, közismert nevén TÉR, régóta viták tárgya volt a szakmában. Sok tanár, intézményvezető és érdekképviseleti szereplő szerint a rendszer nem a valódi pedagógiai munkát mérte, hanem újabb adminisztrációs terheket rakott az amúgy is túlterhelt iskolákra. Az oktatási kormányzat most lényegében ezt az érvet emelte hivatalos szintre: a határozat kimondja, hogy a 18/2024. (IV. 4.) BM rendeletben rögzített rendszer nem alkalmas a pedagógusok valós teljesítményének mérésére, miközben jelentős adminisztrációs terhet ró az intézményekre.
A döntés azonban nem azt jelenti, hogy a pedagógusok munkájának szakmai visszajelzése végleg eltűnik a rendszerből. A kormány egy új, szakmai egyeztetésekre épülő értékelési modell előkészítését rendelte el. Ennek részleteit az új tanév kezdetéig, pontosabban 2026. augusztus 31-éig kell a kormány elé terjeszteni. A feladatért Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter felel.
Mi volt a baj a jelenlegi rendszerrel?
A kormányhatározat indoklása szerint a legnagyobb probléma az volt, hogy a jelenlegi teljesítményértékelési rendszer nem töltötte be eredeti célját. Elvileg arra szolgált volna, hogy objektívebb képet adjon a pedagógusok szakmai munkájáról, támogassa a minőségi oktatást, és valamilyen módon összekapcsolja a teljesítményt az előmenetellel vagy az illetménnyel. A gyakorlatban azonban sokak szerint inkább adminisztratív kötelezettségek sorozatává vált.
A tanároknak és intézményvezetőknek dokumentumokat kellett feltölteniük, szempontokat kellett rögzíteniük, értékelési elemeket kellett adminisztrálniuk, miközben a rendszer éppen azt a legnehezebben mérhető részt nem tudta megragadni, ami a tanári munka lényege: hogyan bánik a pedagógus a gyerekekkel, hogyan motivál, hogyan fejleszt, hogyan kezel hátrányos helyzetet, hogyan teremt bizalmi légkört, hogyan segít egy gyengébb diáknak felzárkózni, vagy hogyan tartja meg a figyelmet egy nehéz osztályban.
Az oktatási miniszter korábbi közlése szerint a TÉR hosszú ideje viták tárgya volt, a jelenlegi formája túlzott adminisztrációval járt, jelentős energiákat kötött le, és nem adott konstruktív szakmai visszajelzést. Lannert Judit azt is jelezte, hogy az idei tanévben a teljesítményértékeléshez kapcsolódó feltöltési kötelezettséget felfüggesztik, miközben a korábban elért teljesítményértékelési illetmények megmaradnak.
Ez a pedagógusok szempontjából kulcsmondat. A döntés tehát nem arról szól, hogy valakitől visszavesznek egy korábban megszerzett juttatást, hanem arról, hogy a rendszer adminisztratív működését állítják le, és új modellt készítenek elő.
Értékelés nélkül indulhat az új tanév
A határozat egyik legfontosabb gyakorlati következménye, hogy a következő, 2026/2027-es tanévben és nevelési évben nem kerül sor a jelenlegi pedagógus-teljesítményértékelés alkalmazására. Az oktatási és gyermekügyi miniszter feladata olyan jogszabályok előkészítése, amelyek ezt biztosítják.
Ez jelentős változás az iskolák napi működésében. Az intézményvezetőknek nem kell ugyanabban a formában végigvinniük a teljesítményértékelési adminisztrációt, a tanároknak pedig nem kell újabb dokumentációs körökre készülniük egy olyan rendszerben, amelyet a kormány maga is alkalmatlannak minősített. A 24.hu beszámolója szerint a miniszter azt hangsúlyozta: a döntés nem elvesz valamit a pedagógusoktól, hanem könnyít a mindennapokon, és olyan rendszert szeretnének kialakítani, amely valódi szakmai értéket teremt.
Az oktatási rendszer szempontjából ez egy teljes tanévnyi átmeneti időszakot jelenthet. Ebben az időszakban a régi TÉR már nem működik, az új rendszer pedig még csak előkészítés alatt áll. Ez egyszerre lehet könnyítés és bizonytalanság. Könnyítés, mert megszűnik egy sokat bírált teher. Bizonytalanság, mert még nem ismert, pontosan milyen új értékelési modell váltja majd fel.
Nem a visszajelzés szűnik meg, hanem a régi forma
Fontos különbséget tenni a pedagógusok szakmai visszajelzése és a most eltörölt teljesítményértékelési rendszer között. Egy iskola akkor működik jól, ha a tanárok kapnak érdemi szakmai támogatást, visszajelzést, mentorálást és fejlődési lehetőséget. Az azonban nem mindegy, hogy ez bizalmi, szakmai alapon történik, vagy egy túladminisztrált, pontozásra és feltöltésekre épülő rendszerben.
A mostani döntés egyik legnagyobb tétje éppen az, hogy az új modell valóban szakmai támogatássá válik-e, vagy néhány hónap múlva csak egy más néven visszatérő adminisztratív rendszer születik. A miniszteri kommunikáció egyelőre arra utal, hogy a kormány a „visszajelzés kultúráját” szeretné kialakítani a korábbi értékelési forma helyett. A Népszava beszámolója szerint Lannert Judit a pedagógusok megnyugtatását is fontosnak tartotta, és jelezte: a korábban elért teljesítményértékelési illetmények megmaradnak.
Ez azért lényeges, mert a tanárok körében az elmúlt években sok volt a bizonytalanság. A béremelések, az új életpálya, a státusztörvény, a teljesítményértékelés és az adminisztratív változások folyamatosan alakították a munkakörülményeket. Egy új kormányzati döntésnél ezért nagyon fontos, hogy világos legyen: mi szűnik meg, mi marad meg, és milyen garanciákat kapnak a pedagógusok.
A tanárok egyik legnagyobb panasza az adminisztráció volt
A magyar pedagógusok évek óta arról beszélnek, hogy a tanítás mellett egyre több adminisztratív feladat nehezedik rájuk. Naplók, dokumentációk, mérések, statisztikák, feltöltések, értékelési lapok, beszámolók, belső ellenőrzések és különféle online rendszerek között kell lavírozniuk, miközben a valódi munkájuk a gyerekekkel történne az osztályteremben.
A teljesítményértékelési rendszer sokak szerint ebbe a problémába illeszkedett bele. A pedagógusok egy része úgy érezte, hogy a rendszer nem segíti a szakmai fejlődést, hanem csak újabb bizonyítási kényszert teremt. A tanári munka ugyanis nem egyszerűen darabszámokból, mérhető mutatókból és feltöltött dokumentumokból áll. Egy pedagógus teljesítményét befolyásolja az osztály összetétele, a hátrányos helyzetű tanulók aránya, a szülői háttér, az iskola felszereltsége, a tantárgy jellege, a helyi közösség, a tanulók mentális állapota és számos olyan tényező, amelyet egy merev értékelési sablon nehezen tud igazságosan kezelni.
Ez nem jelenti azt, hogy a pedagógusok munkáját ne lehetne vagy ne kellene értékelni. De a szakma régi érve az, hogy a visszajelzésnek fejlesztőnek, támogató jellegűnek és a valós iskolai környezetet figyelembe vevőnek kell lennie. Ha a rendszer csak plusz papírmunkát jelent, akkor nem javítja az oktatás minőségét, hanem energiát vesz el a tanítástól.
Mit jelenthet ez a bérezés és előmenetel szempontjából?
A teljesítményértékelési rendszer eltörlése felveti a kérdést: mi történik azokkal az illetményekkel, bérelemekkel vagy eltérítésekkel, amelyek korábban a teljesítményértékeléshez kapcsolódtak? A miniszteri kommunikáció szerint a korábban elért teljesítményértékelési illetmények megmaradnak, vagyis a döntés senkit nem érint hátrányosan.
Ez rövid távon megnyugtató üzenet lehet a tanároknak. Hosszabb távon azonban még nyitott kérdés, hogyan kapcsolódik majd az új értékelési modell a bérezéshez, az előmenetelhez vagy a szakmai elismeréshez. Egy teljesen tét nélküli visszajelzési rendszer könnyen súlytalanná válhat, egy túl erősen bérhez kötött rendszer viszont újra feszültségeket és igazságtalanságokat szülhet.
A jó megoldás valószínűleg az lenne, ha az értékelés nem büntető vagy versenyeztető logikában működne, hanem szakmai fejlődést támogatna. Ehhez azonban bizalom kell. A pedagógusoknak el kell hinniük, hogy az új rendszer nem ellenük készül, nem plusz ellenőrzési eszköz lesz, és nem arra szolgál, hogy formális mutatók alapján osszák fel közöttük a pénzt. Az intézményvezetőknek pedig világos, használható és nem túlterhelő eszközöket kell kapniuk.
Az új rendszert szakmai szervezetek bevonásával kell kidolgozni
A kormányhatározat szerint az új teljesítményértékelési rendszer kidolgozásába szakmai szervezeteket is be kell vonni. Ez kulcsfontosságú részlet. Az oktatáspolitikában az egyik legnagyobb hiba mindig az, amikor a döntések az iskolák és pedagógusok feje felett születnek meg. Egy értékelési rendszer csak akkor lehet működőképes, ha azok is beleszólhatnak a kialakításába, akik nap mint nap használni fogják.
A szakmai egyeztetésnek azonban nem szabad puszta formaságnak lennie. Nem elég meghívni néhány szervezetet egy rövid konzultációra, majd változatlanul átvinni egy előre megírt modellt. Valódi vitára, gyakorlati példákra, pilotprogramokra, iskolatípusonkénti különbségek figyelembevételére és tanári visszajelzésekre lenne szükség.
Másképp kell értékelni egy óvodapedagógus, egy alsós tanító, egy középiskolai szaktanár, egy gyógypedagógus, egy szakiskolai oktató vagy egy hátrányos helyzetű térségben dolgozó pedagógus munkáját. Ugyanaz a sablon nem fog igazságosan működni mindenhol. A jó rendszernek egyszerre kell egységes alapelveket adnia és elég rugalmasnak lennie ahhoz, hogy figyelembe vegye a helyi valóságot.
Augusztus 31-éig kell az új javaslatot a kormány elé vinni
A határozat szerint az új értékelési rendszerre vonatkozó javaslatot 2026. augusztus 31-éig kell a kormány elé terjeszteni. Ez nagyon szoros határidő. Június elejétől augusztus végéig alig néhány hónap áll rendelkezésre, ráadásul mindez a nyári időszakra esik, amikor az iskolákban szabadságok, tanévzárás, érettségi, felvételi, nyári adminisztráció és az új tanév előkészítése is zajlik.
Ezért nagy kérdés, hogy mennyire lehet valóban mély, széles körű szakmai egyeztetést lefolytatni ilyen rövid idő alatt. Ha az új rendszer csak egy keretjavaslatként készül el augusztus végére, és később hosszabb szakmai munka követi, az elfogadhatóbb lehet. Ha viszont a kormány néhány hónap alatt teljesen új, részletes értékelési modellt akar bevezetni, az újabb feszültséget okozhat.
A pedagógusok számára most az lenne a legfontosabb, hogy világos menetrendet kapjanak. Mi történik a 2026/2027-es tanévben? Lesz-e bármilyen átmeneti visszajelzési forma? Mikor indulhat az új rendszer? Lesz-e próbaidőszak? Milyen adatokat kell majd vezetni? Kapnak-e képzést az intézményvezetők? Hogyan biztosítják, hogy ne ismétlődjön meg a korábbi bürokratikus túlterhelés?
A döntés politikai üzenete is erős
A pedagógusok teljesítményértékelési rendszerének eltörlése nemcsak szakmai, hanem politikai döntés is. Az új kormány ezzel azt üzeni, hogy meghallotta a tanári szakma egyik fontos panaszát, és hajlandó gyorsan hozzányúlni egy sokat bírált oktatáspolitikai eszközhöz. A döntést Magyar Péter miniszterelnök írta alá, a végrehajtásért pedig Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter felel.
Ez beleillik abba a kormányzati narratívába, amely szerint az új oktatáspolitika kevesebb bürokráciát, több szakmaiságot és nagyobb bizalmat akar az iskolákban. A kérdés természetesen az, hogy a gyakorlatban ez mennyire valósul meg. A pedagógusok nemcsak új szavakat, hanem valódi tehercsökkentést, kiszámíthatóbb bérezést, jobb munkakörülményeket, kezelhető osztálylétszámokat, több szakmai autonómiát és kevesebb felesleges adminisztrációt várnak.
A teljesítményértékelési rendszer eltörlése fontos első lépés lehet, de önmagában nem oldja meg a magyar oktatás problémáit. A tanárhiány, a pályaelhagyás, az iskolák közötti különbségek, a diákok túlterheltsége, a tananyag mennyisége, a szegregáció, a digitális eszközök hiánya és az intézményi finanszírozás mind olyan kérdések, amelyekre külön válasz kell.
Miért nehéz jól mérni a tanári teljesítményt?
A pedagógusmunka mérhetősége az oktatáspolitika egyik legnehezebb kérdése. Egy gyárban vagy értékesítési területen könnyebb mutatókat rendelni a teljesítményhez: darabszám, bevétel, hibaarány, határidő, ügyfélszám. Az iskolában azonban a munka eredménye sokkal összetettebb. Egy jó tanár hatása nem mindig azonnal látszik, és nem mindig mérhető teszteredményekben.
Lehet, hogy egy pedagógus egy nehéz sorsú gyereknek ad önbizalmat. Lehet, hogy egy problémás osztályban tartja fenn a tanuláshoz szükséges minimális bizalmat. Lehet, hogy évek alatt alakít ki olvasási kedvet, vitakultúrát, szociális készségeket vagy felelősségtudatot. Ezeket nehéz pontszámokra fordítani. Ráadásul egy elit gimnáziumban és egy hátrányos helyzetű térség kisiskolájában teljesen más körülmények között dolgoznak a pedagógusok.
Ezért sok tanár tartott attól, hogy a teljesítményértékelés igazságtalan versenyt teremt. Aki könnyebb társadalmi hátterű diákokkal dolgozik, jobb mutatókat produkálhat, miközben egy sokkal nehezebb helyzetben dolgozó tanár valójában óriási szakmai munkát végez. Egy jó értékelési rendszernek ezt valahogy kezelnie kellene. Ha nem teszi, akkor nem a teljesítményt méri, hanem a körülményeket bünteti vagy jutalmazza.
A pedagógusok bizalmát kell most visszaépíteni
Az új rendszer kidolgozásának legfontosabb feltétele a bizalom. Az elmúlt évek oktatáspolitikai konfliktusai után a pedagógustársadalom jelentős része óvatos minden új értékelési, minősítési vagy adminisztratív rendszerrel szemben. Sokan attól tartanak, hogy ami könnyítésként indul, később újabb kötelezettségként tér vissza.
Ezért az oktatási kormányzatnak most nagyon világosan kell kommunikálnia. Ki kell mondani, hogy a régi rendszer miért nem működött. Meg kell mutatni, milyen elvek mentén készül az új. Be kell vonni a pedagógusokat, nemcsak a nagy szervezeteket, hanem a mindennapi iskolai gyakorlatban dolgozó tanárokat is. És ami talán a legfontosabb: az új rendszernek érezhetően kevesebb adminisztrációval kell járnia, mint a réginek.
Ha a tanárok azt látják, hogy az új modell valóban segíti őket, például szakmai beszélgetésekkel, mentorálással, jó gyakorlatok megosztásával, célzott továbbképzéssel és érdemi vezetői visszajelzéssel, akkor lehet esély a bizalom visszaépítésére. Ha viszont az új rendszer megint feltöltésekről, táblázatokról, pontozásról és papírmunkáról szól, akkor gyorsan ugyanabba a csapdába eshet, mint az előző.
Az iskolák számára most átmeneti fellélegzés jöhet
A 2026/2027-es tanév értékelés nélküli indulása sok intézményben valódi fellélegzést hozhat. Az iskolák az elmúlt években rengeteg változást kaptak egyszerre: bérrendezés, új jogállási szabályok, tantervi viták, adminisztrációs rendszerek, mérési kötelezettségek, pedagógushiány, helyettesítések, digitális feladatok és szülői elvárások. Ebben a helyzetben minden tehercsökkentés számít.
Az intézményvezetőknek ugyanakkor most is lesz feladatuk. Egyrészt át kell állítaniuk a belső folyamatokat a TÉR megszűnésére. Másrészt kommunikálniuk kell a pedagógusok felé, hogy mi változik és mi nem. Harmadrészt fel kell készülniük arra, hogy az új modell kidolgozása után ismét új szabályok érkezhetnek. Ezért az átmeneti időszak nem teljes nyugalmat jelent, hanem inkább egy lélegzetvételnyi szünetet.
A tanárok számára azonban már az is jelentős, ha a következő tanévben nem kell egy alkalmatlannak minősített rendszerrel dolgozniuk. Ez időt, energiát és figyelmet szabadíthat fel arra, ami az iskola valódi célja: a gyerekek tanítására, nevelésére és támogatására.
A döntés akkor lesz sikeres, ha az új rendszer valóban jobb lesz
A pedagógusok teljesítményértékelési rendszerének eltörlése önmagában népszerű döntés lehet a tanári szakmában, de a valódi mérce az lesz, mi követi. Könnyű kimondani, hogy a régi rendszer rossz volt. Nehezebb olyan újat alkotni, amely egyszerre szakmai, igazságos, átlátható, fejlesztő hatású és nem bürokratikus.
A következő hónapokban ezért minden szem az oktatási tárcára szegeződik. Lannert Juditnak és csapatának rövid idő alatt kell olyan javaslatot letennie a kormány elé, amely nemcsak politikailag vállalható, hanem az iskolák mindennapi valóságában is működőképes. Ehhez nem elég jogszabályt írni. Meg kell érteni, hogyan működik egy osztályterem, hogyan dolgozik egy tanár, milyen terhei vannak egy intézményvezetőnek, és milyen különbségek vannak iskola és iskola között.
Ha az új rendszer valóban a szakmai fejlődést támogatja, akkor a mostani döntés egy fontos oktatáspolitikai fordulat kezdete lehet. Ha viszont csak átmeneti felfüggesztés után egy újabb, más néven futó bürokratikus rendszer születik, akkor a pedagógusok csalódása gyorsan visszatérhet.
Most egy év haladékot kap az oktatás, de nem szabad elpazarolni
A 2026/2027-es tanév pedagógus-teljesítményértékelés nélkül indulhat. Ez nagy változás, de egyben nagy lehetőség is. A kormány most gyakorlatilag elismerte, hogy a korábbi rendszer nem működött jól. Ez ritka és fontos pillanat az oktatáspolitikában. A kérdés az, hogy ebből valódi szakmai újrakezdés lesz-e.
A pedagógusoknak most kevesebb adminisztrációra, több bizalomra és érdemi szakmai támogatásra van szükségük. A diákoknak nyugodtabb, stabilabb, jobban működő iskolákra. Az intézményvezetőknek világos szabályokra és használható eszközökre. A kormánynak pedig arra, hogy ne csak eltöröljön egy rosszul működő rendszert, hanem valóban jobbat hozzon létre helyette.
A döntés tehát nem a történet vége, hanem a kezdete. A régi TÉR megszűnik, az iskolák egy időre fellélegezhetnek, de augusztus végéig meg kell születnie annak az új javaslatnak, amely meghatározza, milyen irányba indul tovább a pedagógusok szakmai értékelése Magyarországon.
Most minden azon múlik, hogy az új rendszer valóban a tanárokról, a gyerekekről és az oktatás minőségéről szól-e majd, vagy ismét az adminisztráció nyeli el az energiát. A pedagógusok régóta mondják: nem a szakmai visszajelzéssel van bajuk, hanem az értelmetlen bürokráciával. A kormány most ezt láthatóan elfogadta. A következő nagy kérdés az, hogy képes lesz-e ennek megfelelően cselekedni is – írja a Pénzcentrum.
