A Forvis Mazars immár tizennegyedik alkalommal adta ki közép-kelet-európai adóbrosúráját, a CEE tax guide 2026 című kiadványt, amely 25 ország adórendszerét hasonlítja össze befektetői szemszögből. A vizsgálat nemcsak a szűken vett közép-kelet-európai országokra terjed ki, hanem három közép-ázsiai államra is: Üzbegisztánra, Kirgizisztánra és Kazahsztánra. A jelentés célja, hogy átfogó képet adjon arról, milyen adókörnyezetben működnek a vállalatok, milyen terhek nehezednek a munkavállalókra, hogyan alakulnak az áfakulcsok, milyen társaságiadó-szintekkel kell számolni, és mely országok próbálnak adópolitikai eszközökkel versenyelőnyt építeni.
Magyarország a 2026-os összehasonlításban idén is különleges helyet foglal el. A hazai adórendszer egyszerre mutat nagyon versenyképes és erősen vitatott elemeket. Egyik oldalon ott van az Európai Unión belül páratlanul alacsony, 9 százalékos társaságiadó-kulcs, amely nominálisan továbbra is komoly befektetői vonzerőt jelent. Ugyanide sorolhatók a családi adókedvezmények is, amelyek a gyermekes munkavállalók esetében látványosan csökkenthetik az adóterhelést, különösen három gyermek mellett. A másik oldalon viszont ott van az EU legmagasabb, 27 százalékos általános áfakulcsa, a szektorális különadók rendszere, valamint a helyi iparűzési adó, amely a régiós versenytársakhoz képest sajátos többletterhet jelenthet.
A kép tehát messze nem fekete-fehér. Magyarország egyszerre kínál alacsony nyereségadót a cégeknek, miközben a fogyasztási adók súlya magas, a munkát terhelő adóék gyermektelen munkavállalók esetében a régiós átlag felett van, a különadók pedig több ágazat számára kiszámíthatósági kérdéseket vetnek fel. Ehhez társulnak most a Tisza Párt adóreform-elképzelései, amelyek a szakértői értékelések szerint nettó adócsökkentési irányt képviselnének az alacsonyabb és közepes jövedelmű háztartások, valamint a kisvállalkozások javára, de több fontos részletszabály egyelőre nyitott.
A magyar adórendszer egyik legnagyobb ellentmondása
A magyar adópolitika egyik leglátványosabb sajátossága, hogy nem egyetlen logika mentén épül fel. A társasági nyereségadó nagyon alacsony, az általános forgalmi adó viszont rendkívül magas. Ez azt jelenti, hogy Magyarország a vállalati profit közvetlen adóztatásában kifejezetten versenyképes képet mutat, miközben a fogyasztás adóztatásában kimagaslóan erős állami bevételi pozíciót tart fenn.
A 9 százalékos társasági adó az Európai Unióban a legalacsonyabb, miközben a régiós átlag nagyjából 20 százalék körül mozog. Ez papíron egyértelmű előnynek tűnik: a befektetők számára vonzó lehet egy olyan ország, ahol a vállalat nyereségét kisebb kulcs terheli, mint a legtöbb versenytársnál. Csakhogy a Forvis Mazars szakértői értékelése alapján az adóverseny nem egydimenziós. Nem elég csak a névleges kulcsokat nézni, mert a befektetők számára legalább ennyire fontos a kiszámíthatóság, a különadók rendszere, az adminisztrációs teher, a munkaerőköltség, a helyi adók szerkezete és az is, hogy egy ország mennyire stabil szabályozási környezetet kínál.
A magas áfa ezzel szemben a fogyasztókat és közvetve a teljes gazdaságot érinti. A 27 százalékos általános áfakulcs az EU legmagasabbja, miközben a régiós átlag nagyjából 20 százalék körül alakul. Ez a szerkezet azt eredményezi, hogy Magyarországon az állam jelentős bevételeket szerez a fogyasztáson keresztül. A magas áfa ugyan költségvetési szempontból erős bevételi lábat jelent, de társadalmi oldalról vitatott, mert arányaiban nagyobb terhet jelenthet az alacsonyabb jövedelmű háztartásoknak, amelyek jövedelmük nagyobb részét költik el mindennapi fogyasztásra.
A Tisza-adóprogram: adócsökkentési szándék, nyitott kérdésekkel
A Forvis Mazars értékelése szerint a Tisza Párt adóprogramja irányát tekintve nettó adócsökkentést jelentene az alacsonyabb és közepes jövedelmű háztartások, valamint a kisvállalkozások javára. H. Nagy Dániel, LL.M., partner, a Forvis Mazars adó- és jogi szolgáltatási üzletágának vezetője szerint ez a szándék önmagában üdvözlendő, ugyanakkor több ponton a részletszabályok döntik majd el, hogy az elképzelések valóban célzott, gazdaságfehérítő és stabil rendszerré állnak-e össze, vagy új bizonytalanságot teremtenek.
A személyi jövedelemadó rendszerét a program érdemben nem alakítaná át. Az egykulcsos modell megmaradna, az alacsonyabb jövedelműek azonban adójóváíráson keresztül nettó többletet kaphatnának. Ez politikailag könnyebben kommunikálható, mint egy teljes adórendszer-átalakítás, hiszen nem bontaná meg az egykulcsos szja szerkezetét, mégis célzott segítséget adhatna azoknak, akiknél a nettó jövedelem minden forintja számít. A béreket terhelő adók emelése a program alapján kizárt, a meglévő kedvezmények pedig megmaradnának.
Ez az irány egyértelműen óvatosabb, mint egy radikális progresszív adóreform. Nem arról szól, hogy az egykulcsos szja helyére többkulcsos rendszer kerülne, hanem arról, hogy az alacsonyabb keresetűek a meglévő szerkezeten belül kapnának könnyítést. A nagy kérdés az, hogy ennek mekkora lenne a költségvetési hatása, milyen jövedelmi szintig járna az adójóváírás, és hogyan lehetne úgy megvalósítani, hogy ne bonyolítsa túl a rendszert.
A kata visszaállítása népszerű ígéret, de kockázatos terep
A Tisza-adóprogram egyik politikailag legnépszerűbb eleme a kata visszaállítása lehet. A régi rendszernek több mint 400 ezer adózója volt, így nem meglepő, hogy a kisvállalkozók, egyéni vállalkozók és szolgáltatók körében erős társadalmi igény mutatkozhat egy egyszerűbb, kiszámíthatóbb adózási forma iránt. A kata korábbi népszerűségét éppen az adta, hogy átlátható, könnyen tervezhető és adminisztrációs szempontból egyszerű rendszer volt.
A valódi kérdés azonban az, hogy milyen formában térne vissza. A régi kata egyik legnagyobb vitája éppen az volt, hogy a vállalkozások közötti, B2B ügyletekben egyes esetekben adóoptimalizálási vagy adóelkerülési kiskapuként működhetett. Ha a rendszer úgy nyílna vissza, hogy a B2B kapcsolatok széles körben újra megengedettek lennének, akkor felmerülne a kérdés: megismétlődhetnek-e a korábbi problémák?
Erre egyelőre nincs végleges válasz, mert a részletszabályok hiányoznak. Pedig itt minden a részleteken múlik. Lesz-e bevételi határ? Lesz-e külön szabály a főállású és mellékállású vállalkozókra? Hogyan kezelnék a nagyobb cégeknek számlázó katásokat? Lesz-e olyan korlát, amely megakadályozza a munkaviszony vállalkozói szerződésbe terelését? Ezekre a kérdésekre kell választ adni ahhoz, hogy a kata visszaállítása ne csak politikailag népszerű, hanem szakmailag is működőképes legyen.
Az áfa marad magas, de célzott csökkentések jöhetnek
Az áfa területén a Tisza-program nem számol az általános 27 százalékos kulcs átfogó csökkentésével. Ez költségvetési szempontból érthető, hiszen az áfa a magyar államháztartás egyik legfontosabb bevételi forrása. Egy általános áfacsökkentés hatalmas bevételkiesést okozna, miközben nem biztos, hogy teljes egészében megjelenne a fogyasztói árakban.
A program ehelyett célzott csökkentésekkel számolna. A vényköteles gyógyszerek áfáját nullára vinnék, a tűzifa és bizonyos élelmiszerek áfakulcsát pedig drasztikusan csökkentenék. Ezek a lépések rövid távon inflációmérséklő hatásúak lehetnek, és társadalmilag érzékeny területeket érintenek. A gyógyszerek áfájának csökkentése különösen az idősek, krónikus betegek és alacsonyabb jövedelmű családok számára jelenthetne könnyebbséget, míg a tűzifa áfájának mérséklése azoknak lehet fontos, akik nem vezetékes gázzal, hanem szilárd tüzelőanyaggal fűtenek.
A kérdés itt is az, hogy a csökkentés mekkora része jutna el ténylegesen a fogyasztókhoz. Az áfacsökkentések esetében mindig fennáll annak veszélye, hogy az árelőny egy részét a kereskedelmi lánc szereplői nyelik el. Ezért egy ilyen intézkedés akkor lehet igazán hatékony, ha szoros piaci figyelemmel, versenyhatósági kontrollal és átlátható árkövetéssel jár együtt.
A vagyonadó lenne a legvitatottabb új elem
A Tisza-adóprogram legösszetettebb és legvitatottabb eleme az egymilliárd forint feletti nettó vagyonra tervezett évi 1 százalékos vagyonadó. A Forvis Mazars értékelése szerint ez a közép-kelet-európai régióban teljesen egyedülálló konstrukció lenne. Éppen ezért nemcsak politikailag, hanem szakmailag is komoly vitákat váltana ki.
A vagyonadó első ránézésre igazságosnak tűnhet: a legnagyobb vagyonnal rendelkezőktől kérne nagyobb közteherviselést. A társadalmi üzenete erős, különösen egy olyan időszakban, amikor sok választó érzékeli úgy, hogy a jövedelmi és vagyoni különbségek túl nagyra nőttek. Ugyanakkor a gyakorlati megvalósítás rendkívül bonyolult.
A legfontosabb kérdés az értékelés. Hogyan állapítaná meg az állam egy magánszemély nettó vagyonát? Hogyan kellene értékelni az ingatlanokat, üzletrészeket, családi vállalkozásokat, műtárgyakat, külföldi vagyonelemeket, befektetéseket vagy nehezebben árazható eszközöket? Mi történne akkor, ha valakinek nagy vagyona van, de alacsony a likvid jövedelme? Hogyan lehetne elkerülni a tőkekivonást, a vagyon külföldre mozgatását vagy a mesterséges vagyonátrendezést?
A szakértők szerint a várható bevétel a költségvetés méretéhez képest inkább szimbolikus lehet. Ez nem jelenti azt, hogy politikailag jelentéktelen lenne, de azt igen, hogy nem ettől oldódnának meg a magyar államháztartás nagy bevételi kérdései. A vagyonadó tehát sokkal inkább igazságossági és politikai üzenet, mintsem jelentős költségvetési fordulatot hozó eszköz lehetne.
Hipa és társasági adó: könnyítés a kisvállalkozásoknak?
A helyi iparűzési adó és a társasági adó összehangolása szintén fontos eleme lehetne az adóreformnak. A hipa Magyarországon sajátos teher, hiszen legfeljebb 2 százalékos kulccsal a nettó árbevételre épül, nem pedig közvetlenül a nyereségre. Ez különösen azoknál a cégeknél jelenthet komoly terhet, amelyek magas árbevétel mellett alacsony nyereséghányaddal működnek.
A társasági adó és a hipa összehangolása a kisvállalkozások terheit csökkenthetné, de a tényleges bevételi hatás egyelőre bizonytalan. Itt nemcsak állami, hanem önkormányzati kérdésről is szó van, hiszen a helyi iparűzési adó számos település egyik legfontosabb bevételi forrása. Ha a hipa rendszere érdemben változna, akkor azt is rendezni kellene, hogyan pótolják az önkormányzatok kieső bevételeit.
A külföldi nagyberuházók adókedvezményeinek visszavágása szintén politikailag erős üzenet lehet, de jogilag korlátozott mozgásteret jelent. A meglévő beruházásvédelmi egyezmények és az uniós állami támogatási szabályok miatt a már megadott kedvezmények visszamenőleges átírása nehezen lenne megvalósítható. Ezért ezen a területen a kormányzati szándék és a jogi realitás könnyen ütközhet.
Minimálbér: Magyarország az átlag körül van a régióban
A CEE tax guide 2026 egyik fontos megállapítása, hogy a régióban az átlagos bruttó minimálbér 814 euró körül alakul. A legtöbb ország 700 és 1300 euró közötti sávban mozog, de a szórás jelentős. Magyarország 2026 januárjában 838 eurós havi bruttó minimálbérrel nagyjából az átlag körüli szinten helyezkedett el.
A minimálbérek a régió egészében emelkedtek, több országban látványosan. Montenegróban közel egyharmadával nőtt az összeg, Szlovákiában és Csehországban pedig két számjegyű emelést hajtottak végre. Ez arra utal, hogy a régiós országokban a bérfelzárkózás továbbra is fontos gazdaságpolitikai cél, ugyanakkor a nominális béradatok önmagukban nem mutatják meg a teljes képet.
Vásárlóerő-paritáson árnyaltabb a helyzet. Egyes országok, amelyek nominálisan alacsonyabb minimálbért mutatnak, a helyi árszínvonal miatt reálértékben kedvezőbb pozícióban lehetnek, mint azt az euróban kifejezett számok sugallják. Lengyelország és Románia példája is azt mutatja, hogy nem elég csak a bérösszeget nézni, azt is vizsgálni kell, mit lehet belőle megvásárolni az adott országban.
A régióban több ország az adóterhelés növelése felé mozdult
A 2026-os kiadás egyik legszembetűnőbb régiós trendje, hogy több országban emelkedtek az áfakulcsok. Románia, Észtország és Kazahsztán is megemelte általános kulcsát, miközben egyes csökkentett kulcsokat megszüntetett vagy összevont. Ez arra utal, hogy a régiós államok egy része a költségvetési bevételek erősítése érdekében a fogyasztási adók felé fordult.
A személyi jövedelemadó területén szintén látható egyfajta terhelésnövelési irány. A régió országainak nagyjából felében, így Magyarországon is, egykulcsos szja működik, jellemzően 8 és 22 százalék közötti kulcsokkal. A többi ország progresszív rendszert alkalmaz, ahol a felső kulcs akár az 50 százalékot is meghaladhatja. Litvánia teljesen átalakította rendszerét, és egységes progresszív skálára tért át, Románia jelentősen növelte az osztalék forrásadóját, Szlovákia pedig két új, magasabb adósávot vezetett be. Ezzel szemben Görögország csökkentette a meglévő kulcsait.
Ez a régiós kép jól mutatja, hogy az adópolitika ma nem egyszerűen arról szól, ki tud alacsonyabb kulcsot kínálni. A költségvetési nyomás, az inflációs tapasztalatok, a társadalmi egyenlőtlenségek és a versenyképességi célok egyszerre alakítják az országok döntéseit. Magyarország ebben a mezőnyben továbbra is saját utat jár: alacsony tao, magas áfa, erős családi kedvezmények, szektorális különadók és egyre fejlettebb digitális adóadminisztráció jellemzi.
A globális minimumadó új korszakot nyit a nagyvállalatoknál
A Pillar II globális minimumadó a régió 14 országában, köztük Magyarországon is törvényi szinten él, és 2026-ban már operatív valósággá válik. A multinacionális vállalatcsoportoknak idén kell először benyújtaniuk a kiegészítő adóbevallást. Ez jelentős változás, mert a globális minimumadó célja éppen az, hogy szűkítse a nyereségátcsoportosítás lehetőségét, és biztosítsa, hogy a nagy nemzetközi vállalatcsoportok legalább egy minimumszintű adóterhet viseljenek.
Ez Magyarország szempontjából különösen érdekes, hiszen a 9 százalékos társasági adó miatt a hazai rendszer nominálisan kifejezetten alacsony nyereségadó-terhelést kínál. A globális minimumadó azonban korlátozza azt, hogy a nagy multinacionális csoportok pusztán az alacsony kulcs miatt optimalizáljanak. Ez nem feltétlenül semlegesíti teljesen a magyar taoelőnyt, de új szintre emeli a megfelelési és adminisztratív terheket.
A vállalatoknak így nemcsak az adókulcsokat kell figyelniük, hanem a globális minimumadóhoz kapcsolódó jelentési kötelezettségeket, kiegészítő adókat és csoportszintű számításokat is. Ez a befektetői döntésekben egyre fontosabb tényező lehet.
A családi adókedvezményekben Magyarország régiós éllovas
A magyar adórendszer egyik legerősebb pozitívuma a családi adókedvezmények rendszere. A Forvis Mazars összehasonlítása szerint a gyermektelen munkavállalók esetében az adóék Magyarországon 41 százalék körül van, ami a régiós 37 százalékos átlag feletti szint. Ez azt jelenti, hogy gyermek nélkül a munkát terhelő adók és járulékok alapján Magyarország nem számít kifejezetten alacsony terhelésű országnak.
Gyermekek esetén azonban teljesen megfordul a kép. A 2026-ban kibővített családi adókedvezmény hatására a háromgyermekes munkavállalóknál az adóteher kevesebb mint a felére, 18 százalék alá csökken. Ezzel Magyarország a 25 vizsgált ország közül messze a legjobb teljesítményt nyújtja, megelőzve Szlovákiát, Horvátországot és Lettországot.
Ez a különbség jól mutatja, hogy a magyar adórendszerben a családpolitikai szempont kiemelt szerepet kap. A kedvezmény magasabb jövedelmeknél is érvényesül, bár ott kisebb relatív hatást fejt ki. A rendszer így erősen differenciál gyermekes és gyermektelen munkavállalók között, ami politikailag tudatos irány: a gyermekvállalást adórendszeren keresztül is támogatja.
Digitális adóadminisztrációban Magyarország az élvonalban van
A jelentés alapján Magyarország a digitális adóadminisztráció területén is erős pozíciót foglal el. A 2024-ben bevezetett eÁFA-rendszerben a NAV az online számlaadatok alapján előzetesen kitöltött áfabevallást bocsát a vállalkozások rendelkezésére. Ez jelentős adminisztrációs könnyítést jelenthet, miközben az adóhatóság számára is pontosabb és gyorsabb adatfeldolgozást tesz lehetővé.
2025 végén elindult az e-nyugta-rendszer is, amely 2028-ig felváltja a papíralapú pénztárgépnyugtákat. A valós idejű online számlaadat-szolgáltatás és a kötelező számlázószoftver-használat már évek óta olyan magyar megoldás, amely más régiós országok számára is mintaként szolgál. Lengyelország a KSeF-rendszerrel, Románia az e-Invoice megoldással, Horvátország pedig a Fiscalization 2.0 rendszerrel halad hasonló irányba.
Ez azért fontos, mert az adóversenyben ma már nemcsak a kulcsok szintje számít, hanem az is, mennyire hatékony, gyors és átlátható az adminisztráció. Egy jól működő digitális adórendszer csökkentheti a hibákat, gyorsíthatja az ügyintézést, mérsékelheti a feketegazdaságot, és jobb adatokat adhat az államnak. Ugyanakkor a vállalkozások számára az átállás, a szoftveres megfelelés és az adatküldési kötelezettségek kezelése további feladatot jelenthet.
Magyarország erős, de vitatott pozícióból indul
A 2026-os régiós adóösszehasonlítás alapján Magyarország adórendszere egyszerre versenyképes és vitatott. A 9 százalékos társaságiadó-kulcs továbbra is erős üzenet a befektetők felé, a forrásadó hiánya osztalékra, kamatra és jogdíjra külföldi vállalatoknak fizetett összegek után szintén régiós ritkaság. A környezeti beruházásokra igényelhető új taokedvezmény, valamint a transzferár-szabályozásban bevezetett safe harbor is olyan elem, amely bizonyos vállalati köröknek kedvező lehet.
Ugyanakkor a magas áfa, a szektorális különadók, a hitelintézetek különadójának emelkedése, a helyi iparűzési adó és a gyermektelen munkavállalók magasabb adóéke árnyalja a képet. A befektető nemcsak azt nézi, hogy mennyi a tao, hanem azt is, milyen egyéb terhek jelentkeznek, mennyire változnak a szabályok, és mennyire kiszámítható az adópolitikai környezet.
A Tisza Párt adóprogramja ebbe a szerkezetbe hozna új hangsúlyokat: adójóváírást az alacsonyabb jövedelműeknek, a kata visszaállítását, célzott áfacsökkentéseket, vagyonadót a milliárdos nettó vagyonokra, valamint a hipa és tao összehangolásának lehetőségét. Ezek az elképzelések társadalmi szempontból népszerűek lehetnek, de szakmailag csak akkor ítélhetők meg véglegesen, ha kiderülnek a részletszabályok.
A Forvis Mazars CEE tax guide 2026 kiadványa alapján Magyarország továbbra is különleges helyet foglal el a közép-kelet-európai adóversenyben. A 9 százalékos társasági adó az Európai Unió legalacsonyabb kulcsa, a családi adókedvezmények pedig a háromgyermekes munkavállalók esetében régiós szinten is kiemelkedőek. A digitális adóadminisztrációban Magyarország szintén az élmezőnyhöz tartozik, az eÁFA, az e-nyugta és az online számlaadat-szolgáltatás több ország számára is követendő irányt jelent.
A másik oldalon azonban ott van a 27 százalékos általános áfakulcs, a szektorális különadók rendszere, a helyi iparűzési adó és a gyermektelen munkavállalók régiós átlag feletti adóéke. A Tisza Párt adóprogramja az alacsonyabb és közepes jövedelmű háztartások, valamint a kisvállalkozások javára ígérne nettó adócsökkentési irányt, de a kata visszaállítása, a vagyonadó és a vállalati adókedvezmények felülvizsgálata számos nyitott szakmai kérdést vet fel. A következő időszak nagy adópolitikai vitája ezért arról szólhat, hogy Magyarország hogyan tudja egyszerre megőrizni befektetői vonzerejét, csökkenteni a társadalmi terheket, és közben stabil, kiszámítható költségvetési pályán maradni.
