Van az a pillanat, amikor az éjszaka békés, sötét takarója egyszer csak megreped. Nem villámlik, nem tűzijáték, nem repülőgép. Csak egy hirtelen felvillanó, szinte nappali fényű csík az égen, mintha valaki egyetlen mozdulattal áthúzna egy izzó pengét a horizont felett. Akik ilyet egyszer láttak, általában ugyanazt mondják: nem tudod összekeverni semmivel – írja a Dívány.
Pont ilyen rendkívüli jelenségről számoltak be péntek hajnalban München környékén is, amikor egy látványos tűzgömb hasította ketté az eget. A különleges fényjelenséget egy, München közelében autózó magyar fiatalember videóra is vette – és a felvétel pillanatok alatt elindult a neten. A hírt a Kisalföld Győr-Moson-Sopron vármegyei portál is megosztotta, a szakértők pedig már az első beszámolók alapján azt jelezték: könnyen lehet, hogy az elmúlt évek egyik legjelentősebb meteorját láthattuk Európa felett.
Mi történt pontosan az égen Bajorország felett?
A beszámolók szerint a jelenség nem sokkal éjfél után tűnt fel, és nem úgy viselkedett, mint a „klasszikus” hullócsillag, ami egy pillanatra felvillan, aztán el is tűnik. Ez a fényes objektum hosszan végigszelte az égboltot, a horizonttól a horizontig haladva, erős, koncentrált ragyogással. Aki látta, azt mondja: egyszerre volt gyönyörű és ijesztő, mert az ember agya ösztönösen keres valami magyarázatot – és nem találja meg azonnal.
A szakmai értékelés alapján a jelenség minden jel szerint a „tűzgömb” kategóriába tartozott. A Magyar Meteoritikai Társaság elnöke, Kereszty Zsolt a beszámolók alapján úgy fogalmazott: az égitest fényessége elérhette a mínusz 4–5 magnitúdót, vagyis a ragyogása a Vénuszénál is erősebb lehetett. Ez azért fontos, mert a magnitúdóskálán a negatív számok már a „nagyon fényes” tartományt jelentik: itt nem arról van szó, hogy „látszott az égen valami”, hanem arról, hogy az egész táj fénye megváltozik egy pillanatra.
Az ilyen kivételesen fényes meteorokat nevezik tűzgömbnek – és ezek azok, amelyeknél már reális esély van arra is, hogy nem porlad el teljesen minden a légkörben.
Miért ilyen látványos egy tűzgömb – és mitől lesz „nagy”?
A meteor alapvetően nem más, mint egy a világűrből érkező apró kőzet- vagy fémdarab, ami hatalmas sebességgel belép a Föld légkörébe. Itt jön az a rész, amit sokan félreértenek: nem az történik, hogy „lángra kap” a kő az oxigéntől, hanem az, hogy a légkörrel való ütközés fékezése olyan brutális energiát szabadít fel, hogy a környező levegő felhevül, ionizálódik, és ettől lesz az egész fényes, izzó csóva.
A tűzgömbök különlegessége több tényezőből áll össze:
-
nagyobb lehet a belépő test tömege,
-
kedvező lehet a belépési szög, így hosszabban látszik,
-
a sebesség és az összetétel (kőzetes vagy fémdús) is erősen befolyásolja, mennyire „robban rá” a fény az égre,
-
és az sem ritka, hogy a légköri nyomás hatására a meteoroid több részre szakad, amitől még drámaibb lesz a látvány.
A müncheni jelenségnél is arról szóltak a beszámolók, hogy a fényesség messze erősebb volt, mint a megszokott hullócsillagoké – ez az a pont, ahol már nem csak az amatőr szem mondja, hogy „hűha”, hanem a szakemberek is felkapják a fejüket.
„Nemcsak láttuk – mintha hallottuk is”: mit jelenthet a hanghatás és a furcsa szag?
Az egyik legizgalmasabb (és legvitatottabb) része a történetnek, hogy több beszámoló szerint hanghatás is társult a jelenséghez, sőt, egyesek enyhe „füstillatról” is írtak.
A hanghatás tudományosan teljesen logikus lehet: ha a légkörben egy nagyobb meteoroid darabjai szétrobbannak, vagy a belépés során erős lökéshullám keletkezik, abból hangrobbanás (kvázi „szónikus durranás”) is születhet. Ilyenkor azonban a hang gyakran késleltetve érkezik, mert a fényt azonnal látod, a hang viszont „odautazik” hozzád.
A szag már nehezebb ügy. Előfordul, hogy az emberek egy extrém fényjelenségnél ösztönösen társítanak hozzá „füstöt”, mert a látvány olyan, mintha valami égne. A valóságban a meteoritdarabok általában magasban égnek el, nem „füstölnek le” úgy, mint egy tűzeset. Ugyanakkor az is igaz, hogy ritkán, bizonyos körülmények között a légkörben keletkező ionizáció és az elektromos jelenségek kapcsán előfordulhat, hogy az emberek különös szagokról számolnak be – de ezt nagyon óvatosan kell kezelni, mert könnyen lehet helyi hatás is (autó, fűtés, városi levegő, bármi).
A lényeg viszont: ha hangról többen, több helyről számolnak be, az sokszor arra utal, hogy a jelenség erős volt, és a meteoroid a légkörben komoly energiát adott le.
Lehet belőle meteorit? És ha igen, hol keresik?
A nagy kérdés ilyenkor mindig ugyanaz: „leesett belőle valami?” A tűzgömbök egy része teljesen elég, és csak por formájában ér földet. De amikor ennyire fényes, és ennyi beszámoló születik róla, akkor már reális, hogy a meteoroid egy része meteorittöredékként elérheti a felszínt.
Ha így történt, akkor a darabok jellemzően egy úgynevezett szórásmezőben (strewn field) hullhatnak le, ami a belépési pályától, a szélviszonyoktól és a szétesés magasságától függően akár hosszú sávot is lefedhet. Ez az a pont, ahol a videók, a műszeres észlelések és a több helyről érkező beszámolók aranyat érnek: ezekből lehet visszaszámolni a pályát.
Csakhogy a keresést most egy nagyon prózai dolog is nehezítheti: a hó. Havas tájon egy sötét kőzetdarabot megtalálni olyan, mintha fekete gombostűt keresnél egy hatalmas fehér szőnyegen. Ráadásul ha friss hó esik, gyorsan be is temetheti.
Ennek ellenére a meteoritvadászat mindig megmozgatja a közösséget. A magyar amatőr csillagászok és szakemberek is jelezték: ha lesz értelmezhető becslés a szórásmezőről, készen állnak rá, hogy segítsenek a nyomok felkutatásában.
Miért számít ekkorát egy ilyen jelenség?
Egy tűzgömb nem csak látvány. Az ilyen események valójában ritka lehetőségek arra, hogy a világűr egy darabja szó szerint „házhoz jöjjön”. Ha meteorit kerül elő, annak tudományos értéke hatalmas: összetétel, kora, szerkezete mind árulkodik arról, honnan érkezett – aszteroidáról, üstökösből, milyen ütközéseket élt túl, mennyi ideje keringett.
És van egy emberi oldala is, amit kár lenne tagadni: az ilyen pillanatok egy kicsit helyre teszik az arányokat. Az ember egész nap a földhöz tapadt gondokkal küzd, aztán egyszer csak jön egy fénycsík az égen, és rájössz, hogy minden, ami biztosnak tűnik, valójában mozgásban van. Felettünk is.
Ha valaki mégis talál valamit: mit érdemes tudni?
Ha később felmerül, hogy egy meteoritdarab a földre hullott, és valaki gyanús kőzetet talál, a legfontosabb, hogy ne legyen belőle „szuvenír-vadászat”. A meteorit értékét nem csak a piaci hype adja, hanem az információ, amit hordoz – és ezt könnyű tönkretenni.
Érdemes óvatosnak lenni: lefotózni a helyszínen, megjegyezni a pontos helyet, és ha van rá mód, szakértőhöz fordulni (meteoritikai csoportok, csillagászati közösségek). Közben pedig alap: magánterületre ne menjen be senki engedély nélkül, és veszélyes, lezárt területeken se induljon el „kincset” keresni.
A müncheni tűzgömb története most ott tart, ahol az ilyen történetek a legizgalmasabbak: rengeteg szemtanú, egy látványos videó, és a lehetőség, hogy a következő napokban-hetekben még új részletek kerülnek elő.
És ki tudja – lehet, hogy egyszer csak valaki Bajorországban felhajol egy furcsa kőért a hó alól, és a kezében ott lesz egy apró bizonyíték arra, hogy az ég néha tényleg „lehajol” a Földig.
