Ahogy hosszabbodnak a nappalok, valahogy minden évben ugyanaz az érzés jön elő: még egy kicsit bírná az ember a telet, de közben már nagyon várja, hogy ne sötétben érjen véget a nap. 2026 tavaszán ezt a vágyat az óraátállítás gyorsabban teljesíti, mert a naptár úgy hozza, hogy a szokásosnál korábban jön el az a vasárnap, amikor hirtelen „több” lesz az este – írja a Startlap.
A nyári időszámításra való átállás ugyanis továbbra is a jól ismert szabály szerint történik: március utolsó vasárnapján állítjuk előre az órákat. Csak épp 2026-ban ez a dátum hamarabbra esik, mint tavaly, és ezért sokan úgy fogják megélni, hogy gyorsan megérkezett a világosabb esték időszaka.
A pontos nap: 2026. március 29., vasárnap. Ekkor hajnalban 2:00-kor 3:00-ra ugrik az óra, vagyis azon az éjszakán egy órával kevesebbet alszunk. Nem nagy idő, mégis elég ahhoz, hogy hétfőn sokan kicsit kótyagosabban indítsák a napot – főleg, ha amúgy is hajszoltabb a tempó.
A „csere” viszont azonnal érezhető lesz délután. Az óraátállítás után szemmel láthatóan kitolódik a nap vége, és március 29-én a naplemente nagyjából 19:09 körül várható. Nem arról van szó, hogy egyik pillanatról a másikra tavasz lesz, inkább egy olyan apró lökésről, ami hirtelen felértékeli az estét: belefér egy séta, egy gyors bevásárlás, egy kinti futás, vagy csak annyi, hogy nem teljes sötétségben zárul a nap.
Az egész óraátállítás körüli vita közben évek óta ugyanott toporog. Az Európai Unió már korábban döntött arról, hogy egyszer majd kivezetnék a rendszert, de a gyakorlatban nem lett belőle semmi, mert a tagállamok nem tudtak megegyezni abban, melyik időszámítás maradjon végleges. Így maradt a megszokott menetrend: tavasszal előre, ősszel vissza.
És ha már menetrend: a nyári időszámítás 2026-ban október 25-ig tart. Akkor jön az őszi óraátállítás, amikor visszaállunk a téli időszámításra, és a reggelek hirtelen „világosabbnak”, az esték pedig gyorsabban sötétedőnek tűnnek majd.
Érdekes, hogy maga az óraátállítás nem modern találmány, sőt: Európában az első világháború idején vezették be először, kifejezetten spórolási szándékkal. A gondolat egyszerű volt: ha jobban igazítjuk a társadalmi ritmust a nappali világossághoz, kevesebb mesterséges világítás kell, így kevesebb energia fogy. A háború után eltűnt a rendszer, később vissza-visszatért, például a második világháború időszakában, illetve az olajválság idején is, amikor megint mindenki takarékoskodni akart.
A ma ismert, egységes uniós szabályozás 2001 óta él: március utolsó vasárnapján előre, október utolsó vasárnapján vissza. Emiatt az óraátállítás dátuma valójában nem „véletlenszerű”, csak a naptár miatt hol korábbra, hol későbbre esik – 2026-ban épp ezért jön kicsit hamarabb a tavaszi váltás.
Ami a szervezetünket illeti, az egy óra eltolódás kinek-kinek másképp csapódik le. Van, aki legyint egyet, és észre sem veszi, más viszont napokig érzi a ritmus elcsúszását: nehezebb elaludni, furán indul a reggel, a hét eleje pedig szokatlanul fárasztó. A legtöbben azért pár nap alatt visszaállnak, főleg ha az első napokban nem tolják túl későre a lefekvést, és reggel megpróbálnak fényhez jutni – már ha az időjárás is úgy akarja.
Egy biztos: március végén megint eljön az a vasárnap, amikor a telefonok maguktól átállnak, mi pedig utólag konstatáljuk, hogy „na, ezért volt rövidebb az éjszaka”. Cserébe viszont elkezdődik az az időszak, amikor estefelé még van kedv kimenni a levegőre – és ilyenkor a tavasz sokkal gyorsabban megérkezik a mindennapokba, mint a naptár szerint.
