Bár hivatalosan továbbra is az orosz gáz és kőolaj jelenti Magyarország legfőbb energiaforrását, a háttérben már megindult egy lassú, de határozott elmozdulás ettől a függéstől – derül ki Deák András György energiapolitikai szakértő elemzéséből, amelyről a Pénzcentrum számolt be.
A kutató szerint a technológiai és infrastrukturális feltételek már adottak ahhoz, hogy Magyarország fokozatosan átalakítsa energiarendszerét, és bár a politikai kommunikációban ez egyelőre nem jelenik meg látványosan, a változás már elindult.
Az orosz függés története – ami korábban racionális döntés volt
Magyarország több évtizede építette fel energiarendszerét orosz alapokra. Ennek egyszerű gazdasági okai voltak: az orosz gáz és olaj olcsó, megbízható és stabil volt, ráadásul hosszú távú szerződések biztosították az ellátást.
A 2010-es években, amikor az európai gázfogyasztás csökkent, a keleti import mégis töretlenül nőtt.
„Az orosz földgáz volt a legkedvezőbb feltételekkel beszerezhető termék, amely a norvég vagy holland piacokon is versenyképes maradt” – írta Deák András György.
Az orosz energia tehát korábban nem politikai, hanem gazdasági kérdés volt. A helyzetet azonban a 2022-es orosz–ukrán háború gyökeresen megváltoztatta. A háború, a szankciók, az ellátási zavarok és a politikai feszültségek nyomán az orosz energiaellátás stratégiai kockázattá vált.
Az orosz energia már nem előny, hanem kockázat
A háború kitörése után Oroszország szelektíven alkalmazta az energiafegyvert: egyes országok felé lezárta, mások felé nyitva tartotta a gázvezetékeket.
Európa számára ez világos jelzés volt: a függőség kiszolgáltatottságot jelent.
Deák szerint Oroszország 2022 nyarán akár teljesen el is zárhatta volna a gázt, ami valódi fizikai hiányt és ipari leállásokat okozott volna Európában. Ehhez képest 2024-ben az orosz import még mindig az európai gázellátás 19 százalékát tette ki, bár a vezetékes szállítás 100 milliárd köbméterrel csökkent.
A magyar kormány mindeddig kivételt jelentett az európai trendből: hosszú távú orosz gázszerződései változatlanul érvényben maradtak, sőt, a Gazprom még többletet is biztosított Magyarországnak a kritikus hónapokban.
Deák ugyanakkor arra figyelmeztet: ez a „kedvezmény” valójában egyre veszélyesebb függőséget jelent.
„Jelenleg egy háborús övezeten, Ukrajnán keresztül, egyetlen vezetéken hozzuk az olajat. Ez ellátásbiztonsági szempontból rendkívül sérülékeny rendszer.”
A háttérben már zajlik az átállás
A szakértő szerint a leválás folyamata már elindult, csak nem a nyilvánosság előtt zajlik.
Magyarország ugyanis évek óta fejleszt olyan infrastruktúrát, amely lehetővé teszi az alternatív beszerzéseket.
Az egyik legfontosabb ilyen projekt az Adria-vezeték (Janaf), amely a horvátországi LNG-terminálokon keresztül nem orosz forrásból is képes olajat juttatni Magyarországra.
A Deák által idézett becslések szerint az Adria-vezeték már most képes lenne fedezni a magyar és a szlovák igények nagy részét – csupán 5–15 százalékos árnövekedéssel járna az átállás.
Ez az árkülönbség a szakértő szerint nem megterhelő, ha figyelembe vesszük az ellátásbiztonság és a geopolitikai függetlenség értékét.
A horvát fél és a magyar kormány között egyeztetések indultak az útvonal fejlesztéséről – a közelmúltban Orbán Viktor és Andrej Plenković horvát miniszterelnök is tárgyalt erről.
Horvátország lehet a kulcs
A jövő energiastratégiájában Horvátország szerepe meghatározó lehet.
Az ottani LNG-terminál és a Janaf-vezeték fejlesztése új beszerzési útvonalakat nyithat Magyarország számára, és javíthatja az alkupozíciókat is.
Deák szerint, ha Budapest és Pozsony egyértelműen jelezné, hogy hosszú távon igényt tart az adriai forrásokra, a horvát fél motiváltabbá válna a kapacitásbővítésben.
„A teljes átállás eddig politikai akarat hiányában nem történt meg, de a technikai feltételek már rendelkezésre állnak.” – hangsúlyozta.
Nem nőtt, hanem csökkent az orosz függés
A nyilvánosságban időről időre megjelennek olyan hírek, hogy Magyarország növelte orosz energiakitettségét. Deák szerint ez félrevezető.
Az importált olaj és gáz többször közvetítő országokon keresztül érkezik – például Ciprus, Kazahsztán vagy Azerbajdzsán szerepel a papíron exportőrként, miközben az eredet más.
„A tényleges függés semmiképpen sem nőtt, ugyanakkor egyelőre nem is csökkent érdemben.”
A Százhalombattai Finomítóban ugyanakkor már zajlanak technológiai beruházások, amelyek révén a létesítmény a jövőben más típusú, nem orosz kőolaj feldolgozására is alkalmassá válik.
Már nem is éri meg az orosz energiahordozókat vásárolni
A korábbi érv, miszerint az orosz gáz és olaj olcsóbb, ma már nem állja meg a helyét.
A tranzitdíjak, szállítási költségek és politikai kockázatok miatt a különbség elenyésző, miközben az orosz import túlzott kitettséget és bizonytalanságot hoz magával.
Deák becslése szerint a váltás a magyar GDP-nek csupán fél százalékos hatással járna, ami körülbelül 400 milliárd forint – vagyis nem olyan teher, amit a gazdaság ne tudna elviselni.
„A függőség csökkentésébe fektetni nem veszteség, hanem biztosítás a jövőre.” – fogalmazott.
Merre tovább Magyarország?
A szakértő szerint Magyarország előtt több alternatív útvonal is nyitva áll:
-
Balkáni és görög vezetékek,
-
Adriai LNG-import,
-
és a román tengeri gázmezők (Neptun Deep-projekt), amelyek 2027-től akár évi 4 milliárd köbméter gázt is szállíthatnak a térségbe.
Ezek a projektek új egyensúlyt hozhatnak a régió energiaellátásába, és fokozatosan kiszoríthatják az orosz forrásokat.
A megújulók még nem jelentenek teljes alternatívát
Deák ugyanakkor hangsúlyozta: a megújuló energiaforrások, például a nap- és szélenergia fontosak, de rövid távon nem elégségesek a teljes kiváltásra.
A napelemparkok kapacitása nő, de tárolási technológiák nélkül a termelés nem egyenletes.
„A napelemes termelés csak akkor bővíthető tovább, ha közben az energiatárolási kapacitás is nő. Egy tárolt kilowattóra ára viszont ma még jóval magasabb, mint a fosszilis energiáé.”
Így a következő években a kulcsszó nem a teljes váltás, hanem a forrásdiverzifikáció: minél több, egymástól független beszerzési útvonal kiépítése.
Az orosz–európai energia-korszak véget ért
A szakértő szerint az orosz–európai energiapartnerség végleg lezárult.
Mindkét fél veszített: Oroszország elvesztette egyik fő bevételi forrását, Európa pedig az addig olcsó és stabil energiaforrását.
„Ha a Gazprom valaha vissza is térne Európába, már nem ugyanaz a bizalom fogadná. Az elpazarolt bizalom évtizedekre eltűnt.”
Európa így a jövőben szorosabban a globális LNG-piacokhoz kapcsolódik, ami ingadozóbb árakat és nagyobb versenyt jelent. Az olcsó orosz gáz korszakának vége.
Magyarország energiarendszere átmenetben van:
a felszínen továbbra is az orosz import a fő forrás, de a háttérben már zajlik az átállás alternatív útvonalakra és forrásokra.
A horvát LNG-vezeték, a román gázmezők, a bővülő napelemkapacitások és a százhalombattai fejlesztések mind a jövő energiaszuverenitását alapozzák meg.
A folyamat lassú, de elkerülhetetlen:
a cél egy függetlenebb, biztonságosabb és fenntarthatóbb magyar energiarendszer, amely nem politikai, hanem gazdasági racionalitásra és technológiai fejlesztésre épül.
„Előbb-utóbb ki kell vezetni a földgázt és az olajat az energiamérlegből – ez nem megy egyik napról a másikra, de a folyamat már elindult.” – foglalta össze Deák András György.
