Az elmúlt hónapokban egyre erősebben érzékelhető, hogy a magyar gazdaság nehéz helyzetbe került. Miközben az ipari termelés sorozatosan gyengélkedik, a munkavállalók oldaláról folyamatosan erősödik a béremelési igény, amelyet részben az infláció, részben pedig a munkaerőhiány táplál. A kettő együtt veszélyes párosítás: a cégek bevételei nem nőnek kellő ütemben, miközben a bérköltségek és az adóterhek egyre nagyobb súllyal nehezednek rájuk.
A kormány a helyzet kezelésére újabb gazdaságpolitikai lépéseket helyezett kilátásba. A legfontosabb terv a szociális hozzájárulási adó mérséklése lehet, amely jelentősen csökkentené a vállalatok terheit. De vajon elég lesz-e mindez a gazdaság élénkítésére és a versenyképesség megőrzésére?
Az ipari termelés gyengülése – számokban
A legfrissebb statisztikák szerint 2025 júniusában az ipari termelés éves alapon 5 százalékkal esett vissza, míg havi összevetésben 1,2 százalékos volt a mínusz. Ez azt jelenti, hogy az év első hat hónapjában összesen 3,9 százalékos kibocsátás-csökkenést regisztráltak a tavalyi év azonos időszakához képest.
Az ipar különösen érzékeny a nemzetközi környezetre. Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti vámintézkedések kedvezőtlenül érinthetik a magyar exportorientált ágazatokat, például az autóipart vagy az elektronikai szektort. Amikor a külső kereslet visszaesik, azonnal érezhető a magyar ipar számaiban is.
Béremelési spirál – a munkáltatók terhei nőnek
Miközben a cégek teljesítménye gyengül, a munkaerő költségei meredeken emelkednek. 2025-ben a minimálbér 290 800 forintra, a garantált bérminimum pedig 348 800 forintra nőtt. 2026-ban további 13 százalékos emelés várható, 2027-ben pedig 14 százalékos.
Ez egyrészt javítja a munkavállalók helyzetét, hiszen a reálbérek emelkedhetnek, másrészt viszont jelentős költségnövekedést okoz a vállalatoknak. A munkaerő ára így egyre magasabb, miközben a termelési volumen csökken – ez komoly feszültséget okoz a gazdaságban.
Mi is az a szociális hozzájárulási adó?
A szociális hozzájárulási adó (szocho) egy munkáltatói adónem, amelyet a bruttó bér után fizetnek. Jelenleg 13 százalékos kulccsal terheli a béreket, és fontos állami bevételi forrás: ebből finanszírozzák a társadalombiztosítási rendszert, a nyugdíjakat és az egészségügyet.
A szocho mai formájában 2019 óta létezik, amikor összevonták a korábbi szociális hozzájárulási adót és az egészségügyi hozzájárulást.
-
Ha egy munkavállaló nettó 400 ezer forintot visz haza, akkor ennek a bruttója kb. 601 500 forint.
-
Ebből levonják a 15 százalék szja-t és a 18,5 százalék tb-járulékot.
-
A munkáltató pedig még ráfizet a bruttóra 13 százalék szochót, vagyis 78 200 forintot.
-
Így a dolgozó 400 ezer forintos nettója a cégnek közel 680 ezer forintjába kerül.
Ez az arány jól mutatja, miért kulcskérdés a szocho mértéke: minden egyes százalékpontos változtatás milliárdos tételeket mozgat meg a gazdaságban.
A kormány tervei: ipar- és munkahelyvédelmi akcióterv
A gazdasági helyzetre reagálva a kormány ipar- és munkahelyvédelmi akciótervet készít elő. A konzultációk során felmerült több intézkedés:
-
a szociális hozzájárulási adó csökkentése,
-
az áfamentességi értékhatár emelése,
-
kedvezőbb belépési feltételek a kisvállalati adó (KIVA) esetében,
-
kedvezőbb költséghányad az átalányadózóknál,
-
beruházásélénkítő programok (például az 1+1 konstrukció újraindítása).
A legnagyobb figyelem azonban a szocho körül összpontosul, hiszen ez az adónem közvetlenül befolyásolja a foglalkoztatás költségeit.
Mit jelentene a szocho csökkentése?
A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) azt javasolta, hogy a kormány 1 százalékponttal mérsékelje a szochót. Ez a 13 százalékos kulcs 12-re csökkenését jelentené.
A hatás óriási lenne: éves szinten mintegy 200 milliárd forintos bevételkiesést eredményezne az államnak. Ez rövid távon komoly költségvetési kihívást jelentene, hosszabb távon viszont ösztönözheti a foglalkoztatást és a beruházásokat.
Nemzetközi tapasztalatok
A szociális hozzájárulási adóhoz hasonló munkáltatói terheket több országban is mérsékelték az elmúlt években:
-
Franciaországban és Németországban a foglalkoztatás bővítését célozták meg vele.
-
Törökországban és Brazíliában a szürke foglalkoztatás visszaszorítására használták.
-
Dániában és Kínában a nemzetközi versenyképesség növelését segítette.
A tapasztalatok vegyesek: a legtöbb országban nőtt a formális foglalkoztatás és javult a versenyképesség, ugyanakkor a költségvetési hiány rövid távon mindenhol nőtt.
Milyen hatása lehet a magyar gazdaságra?
A magyar helyzet különösen összetett:
-
Munkaintenzív ágazatokban (mezőgazdaság, kereskedelem, turizmus) az adócsökkentés érezhetően javíthatja a cégek helyzetét.
-
Tőkeintenzív ágazatokban (autóipar, gyógyszeripar) inkább a profitabilitást növeli, a foglalkoztatásra kevésbé lesz hatással.
A kormány célja, hogy 2027-re a minimálbér elérje a rendszeres bruttó átlagkereset 50 százalékát. Ez azonban csak akkor tartható fenn, ha a munkaerő adóterhei csökkennek, különben a cégek nem tudják kigazdálkodni az emelést.
A költségvetés dilemmája
A szociális hozzájárulási adó a társadalombiztosítás egyik fő pillére. Minden csökkentés rövid távon veszélyezteti a nyugdíjak, az egészségügy és a munkanélküli-biztosítás finanszírozhatóságát.
A kérdés tehát az, hogy a kormány mennyire számít arra, hogy a foglalkoztatás bővülése és a bérek emelkedése hosszabb távon visszahozza a kieső bevételeket. Ez rendkívül kényes egyensúly: túl nagy csökkentés azonnali hiányt okozhat, túl kicsi csökkentés viszont nem segít eléggé a gazdaságon.
A magyar gazdaság jelenleg szorongatott helyzetben van: az ipari termelés visszaesik, a bérek emelkednek, a vállalatok pedig költségnyomás alatt működnek. A kormány ezért kész lépni, és a szocho csökkentése lehet a legfontosabb eszköz.
Még ha az intézkedés nem is indít el azonnal új munkaerő-felvételi hullámot, erős üzenetet küld a piacnak: a kormány kész megvédeni a munkahelyeket és támogatni az ipart.
A következő hetek döntései megmutatják, hogy milyen mértékben képes a kormány egyensúlyt találni a vállalatok érdekei, a munkavállalók béremelési igényei és az állam bevételi szükségletei között.
Az irány azonban egyértelmű: a versenyképesség javítása, a munkahelyek megőrzése és a gazdaság dinamizálása áll a középpontban.
