A magyar kulturális élet gyászolja egyik legnagyobb alakját: Szakály György Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművészt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját és Mesterművészét. A világszínvonalú balettművész életének 70. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után távozott az élők sorából. Halálhíre nemcsak a táncművészet szerelmeseit, hanem az egész országot megrendítette.
A Magyar Táncművészeti Egyetem, ahol hosszú éveken át tanított és rektorként is szolgált, saját halottjának tekinti a művészt. Temetéséről később intézkednek, de már most biztos, hogy Szakály György személye és munkássága pótolhatatlan űrt hagy maga után.
Egy kivételes tehetség indulása
Szakály György 1955. december 15-én született Nyíregyházán. Gyermekkorától kezdve nyilvánvaló volt, hogy rendkívüli adottságokkal rendelkezik a tánc területén. Az Állami Balett Intézet elvégzése után ösztöndíjat kapott a legendás Vaganova Balettakadémiára Leningrádban (ma Szentpétervár), ahol a világ egyik legszigorúbb és legelismertebb balettképzése formálta művészi pályáját.
1977-ben tért vissza Magyarországra, és csatlakozott a Magyar Állami Operaház társulatához. Pályafutását kartáncosként kezdte, ám hamar kiemelkedett tehetségével és technikai tudásával. Rövid idő alatt szólistává, majd magántáncossá lépett elő, és hosszú éveken át a legnagyobb klasszikus főszerepek meghatározó alakítója volt.
Világszínpadokon is elismert művész
A magyar közönség olyan ikonikus darabok főszereplőjeként emlékszik rá, mint a Giselle, a Diótörő, a Hattyúk tava vagy a Rómeó és Júlia. Hercegszerepei kifinomult eleganciája és drámai ereje világszerte elismerést hoztak neki.
Nemcsak a klasszikus balett mestere volt: modern koreográfiákban is kiemelkedőt nyújtott. Maurice Béjart Négy utolsó dal című művében, illetve Seregi László legendás Spartacusában is maradandót alkotott.
Fellépett Sydneytől Berlinig, New Yorktól Washingtonig, számos neves színpadon, és mindenhol a magyar balett hírnevét öregbítette.
Oktatóként és vezetőként is maradandót alkotott
Még aktív táncosként balettmesteri diplomát szerzett, majd koreográfusi képesítést is kapott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1991-ben a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének művészeti vezetője, majd balettigazgatója lett.
2003-tól a Magyar Táncművészeti Egyetem tanára volt, és 2011-ben rektorrá választották. Irányítása alatt az intézmény óriási fejlődésen ment keresztül: egyik legnagyobb érdeme, hogy a táncművészképzés 2018-ban egyetemi szintre emelkedett. Ez mérföldkő a magyar táncoktatás történetében, és nagy részben az ő kitartásának és víziójának köszönhető.
Díjak, elismerések és örökség
Szakály György pályafutása során számos kitüntetést kapott, köztük:
-
Kossuth-díj
-
Liszt Ferenc-díj
-
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja címe
-
Magyar Érdemrend középkeresztje
-
Mesterművész cím
Művészi hitvallása és pedagógusi elhivatottsága generációk táncosaira hatott. Számtalan növendék köszönheti neki a pályafutását, és tanításai a jövőben is élni fognak tanítványai munkájában.
Emléke örökké velünk marad
Szakály György nem csupán balettművész volt, hanem példakép, mentor és a magyar kultúra egyik legnagyobb nagykövete. Életműve örökre beíródott a magyar művészettörténet lapjaira.
Bár a színpad fényei most végleg kialudtak számára, a táncművészet iránti szenvedélye és az általa közvetített értékek örökké élni fognak.
